A jogi nemváltoztatás útvesztői Magyarországon

1952 őszén, azaz több, mint hatvan éve hajtották végre az első nemváltoztató műtétet – egy akkor 27 éves amerikai férfin – Dániában. Azóta ha nem is mindennapiak az ilyen hírek, egyre gyakrabban fordulnak elő a nem megváltoztatására irányuló orvosi beavatkozások. Elmondható, hogy az orvostudomány mára, ha nem is tökéletes, de fejlettebb ezen a területen.

Ezzel kapcsolatban egy jogeset jut eszembe, amit még évekkel ezelőtt hallottam az egyetemen. Egy házasságban élő férfi rájött, ő mégsem férfi. Azaz, ahogy mondani szokták a teste ugyan férfié volt, de nőnek érezte magát. Végül úgy döntött, nővé operáltatja magát, és ezzel együtt nevét is megváltoztatta. Felesége ezt követően szeretett volna elválni tőle. Ekkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy

az asszonynak nincs ki ellen benyújtania a válókeresetet.

Ugyanakkor a nő mégis házas volt, hiszen „néhai” férje nem halt meg, csak éppen már más nemmel és névvel élte életét. A házasságot érvényteleníteni sem lehetett, hiszen az csak konkrét – a jogszabályban felsorolt – esetekben lehetséges. A megszűnési okok tekintetében ugyanez volt a helyzet. Adja magát a kérdés, mi ilyen esetben a teendő? Hogyan szabályozzák ezt a kérdéskört ma Magyarországon?

Az emberekben egy ilyen történet hallatán jó néhány gondolat megfogalmazódik. Engem jelenleg azok a jogi problémák, megoldandó, avagy kezelendő jogi helyzetek érdekelnek, amelyek egy nem- és ezáltal névváltoztatás során és után megjelennek.

Írásomban nem kívánok foglalkozni a nemváltoztatás társadalmi megítélésével, pszichológiai hátterével, valamint szociológiai kérdésekkel. Cikkem a nem- és névváltoztatás útvesztőit mutatja be, jogi szempontból. Először is el kell választanunk egymástól a nem jogi, valamint orvosi megváltoztatását. Terjedelmi okok miatt a téma átfogó vizsgálatára nincs lehetőségem, így különösen azt a részt veszem nagyító alá, ami a nem jogi megváltoztatásának folyamatára, és az azt követő élethelyzetekre vonatkozik

Elég néhány percnyi tájékozódás a témában, máris kiderül, hogy a szabályozás Magyarországon nemhogy hiányos, egyszerűen nem is létezik.

Vannak területek, amikor a jog megelőzi az életet. Gondolok itt például az elektronikus ügyintézésre. Ebben az esetben viszont éppen az ellentettje igaz, a jog kullog az élet után. A lemaradás oka összetett. Egyik lehet a téma kényes természete, de kutatásom során ugyanekkora problémának értékelem a komplexitást is. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor több esetben is foglalkozott a transzneműek jogaival.

Kikről is szól a cikk?

Az egyik általánosan elfogadott meghatározás szerint a transznemű emberek tévesnek, vagy hiányosnak találják – legtöbbször a születésükkor és a nemi szerveik alapján – történt nemi besorolásukat, ezért nem képesek azt magukra nézve elfogadni. Már egy 2005-ben meghozott alkotmánybírósági határozat szükséges egészségügyi beavatkozások kontextusában beszélt a transzszexuális személyek nemének műtéti megváltoztatásáról. Oka a testi és szellemi egészség védelme, illetve a személyiség integritásának megőrzése. A transzneműséget el kell határolni más kifejezésektől, pl. transzvesztita, interszexuális (korábbi kifejezéssel hermafrodita). Tapasztalatok alapján

a transzszexuális emberek a nemük és nevük megváltoztatása után igyekeznek múltjukat maguk mögött hagyni, és beilleszkedni a társadalomba.

Az utóbbi időben ugyan egyre többen vesznek részt az „Előbújás Napján”, amikor a Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer csoportokba tartozó személyek nyíltan felvállalhatják magukat, ez a transzneműek esetében jobbára még mindig az Interneten, arc nélkül történik. Habár hazánkban a transzszexualizmust még egészségügyi problémaként kezelik, Nyugaton egyre elterjedtebb az az álláspont, hogy a nemi identitás, mint személyhez fűződő jog, az önrendelkezési jog része.

A nemváltoztatás menete

A nem és a név megváltoztatása nem egyszerű folyamat. Senki ne higgye tehát, hogy gondol egyet, és holnap már fiúból lány lesz, vagy fordítva. Habár, ahogy azt már korábban is említettem a jogi szabályozás foghíjas, vagyis inkább „fogatlan”, mégis létezik egy kialakult eljárási rend. Ahhoz, hogy az érintett nemét megváltoztathassa először is nagykorúvá kell válnia. Hazánkban a 18 év alattiak ilyen jellegű kérelmét elutasítják. Ha tehát a transznemű személy ennek a feltételnek megfelel, kérelmet kell előterjesztenie az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) vagy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz (BÁH). A kérelmét ezt követően véleményezik orvos-szakmai szempontból (pszichiáter, klinikai szakpszichológus, urológus vagy nőgyógyász szakvéleményeinek segítségével).

A név- és nemváltoztatásnak ugyan nem feltétele a műtéti beavatkozás, de

két pszichiáter véleménye is szükséges a transzszexualizmus, mint diagnózis felállításához.

(A transzneműségnek külön orvosdiagnosztikai kódja is van.) Amennyiben ezt a szakemberek megállapítják, javaslatot tesznek a nem- és névváltoztatásra. Ezen felül urológiai illetve nőgyógyászati vizsgálattal kell igazolni, hogy a vizeleti és nemiszerv-rendszer funkcionálisan és alakilag is normális, azaz egy későbbi hormonkezelés során várhatóan nem lép majd fel probléma. Ezt követően az EMMI megírja javaslatát a BÁH felé, amelynek alapján majd az illetékes anyakönyvvezető bejegyzi a változást a születési anyakönyvi kivonatba. Az anyakönyvi eljárásról szóló törvény szerint „a nem megváltoztatás bejegyzését meg kell tagadni, ha az érintett személy házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll”. Azaz, ezen családi kapcsolatait a kérelmezőnek előzőleg fel kell bontania. Az új, módosított anyakönyvi kivonat alapján kerül sor a személyazonosító okmányok, illetve más okiratok cseréjére. A nem hivatalos megváltoztatását követően az érintett a jog szerint minden tekintetben az új nemmel bíró személynek minősül: az új neme szerint köthet házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot és új neme szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik rá, stb.

Elemzés

Most, hogy hozzávetőlegesen megismertük a név és nemváltoztatás menetét, elemezzük az egyes tételeket.

A nem megváltoztatásához hozzákapcsolódik a név megváltoztatása: A nemváltoztatás járulékos velejárója a névváltoztatás. Miért? A nemét megváltoztató ember alapvető igénye, hogy neve a neméhez igazodjon. Az Alkotmánybíróság már 58/2001. (XII.7.) AB határozatában alapvető emberi jogként említi a nemüket megváltoztató transzszexuálisok esetében a névváltoztatáshoz való jogot. Ebben az eljárásban csak a keresztnév megváltoztatása lehetséges. Ha új vezetéknevet szeretnének, akkor azt külön kell kérelmezniük. A keresztnév választására az általános szabályok vonatkoznak. Azaz új nemének megfelelően olyan nevet választhat, ami a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzékében szerepel. Miután Magyarországon nincsenek semleges keresztnevek, illetve minden ember nemének megfelelő keresztnevet viselhet, ez a jog egyben kötelezettséget is jelent az érintettek részére.

A név- és nemváltoztatásnak nem feltétele a műtéti beavatkozás.

Ezt azért különösen fontos kiemelni, mert egyes, az emberi jogok területén példaképként mutatkozó országok még küzdenek ezzel a problémával. Norvégiában például idén áprilisban jelent meg a transznemű emberek jogairól szóló vizsgálat eredménye, amely tartalmazza a jelenleg kötelezően előírt kasztráció törlését a jogi nemváltoztatás esetében.

Javaslatot tesznek a nem- és névváltoztatásra A javaslat kifejezés jelentősége abban áll, hogy ellene – amennyiben nemleges – nincs lehetőség jogorvoslatra. Az Alaptörvény szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” Kérdés, hogy a kiadott javaslat valóban javaslat-e, vagy sokkal inkább döntés, hiszen joghatás kiváltására alkalmas iratról van szó. Elutasítás esetén nyilvánvalóan sérül az érintett személy joga, jogos érdeke. Amennyiben viszont a javaslat pozitív, az anyakönyvvezető, mint végrehajtó szerv, ez alapján jegyzi be a változást.

Itt megjegyzem, hogy a már jelzett dokumentumok birtokában pozitív az elbírálás. Statisztikai adatok szerint az elutasítás egyik oka a 18. életév hiánya.

Tavaly és idén eddig az 58 név- és nemváltoztatási kérelemből, amely az illetékes szervekhez érkezett, négyet utasítottak el.

Az elutasított négy kérelmező közül kettő volt kiskorú. A BÁH azt nyilatkozta, hogy gyakorlatilag csak akkor nem támogatják a felnőttkorúak kérelmeit, ha a szükséges szakvélemények hiányosak.

Az anyakönyvi eljárásról szóló törvény szerint a nem megváltoztatás bejegyzését meg kell tagadni, ha az érintett személy házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll. Cikkem elején feltett kérdésemre többé-kevésbé meg is kaptam a választ. Az Alaptörvény kimondja: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget…” Az anyakönyvi eljárásról szóló törvény ezzel összhangban határozza meg, hogy a nem- és névváltoztatás bejegyzését meg kell tagadni, ha az érintett személynek házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata áll fenn. E törvényi követelmény nélkül ugyanis a nemváltoztatást követően a házasság két azonos nemű személy között állna fenn, amely az Alaptörvénybe ütközne.

A nem hivatalos megváltoztatását követően az érintett a jog szerint minden tekintetben az új nemmel bíró személynek minősül: az új neme szerint köthet házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot és új neme szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik rá, stb.

A 154/2008. (XII. 17.) AB határozat megállapítja, hogy a transzneműek vonatkozásában a házasságkötéshez való jogot úgy kell értelmezni, hogy ők nem születési nemükkel, hanem új nemükkel ellentétes nemű személlyel köthetnek házasságot. A nyugdíjkorhatárra ugyanez vonatkozik. Nekem ugyanakkor úgy tűnik, hogy a „stb.” szó mögött igencsak sok az elvarratlan szál. Mi történik a nemet és nevet váltott személy fennálló kötelmeivel, meglévő tulajdonaival (autó, ingatlan)? Munkaszerződésével, bankszámla szerződésével, jelzálog kölcsönével? Az elmúlt egy évben kialakult az a gyakorlat, hogy az önkormányzat a nem- és névváltoztatás bejegyzését követően hatósági bizonyítványt állít ki. Ezzel az okirattal van lehetőségük az azonosító okmányok cseréjére, de pl. a bankban is ez alapján írják át a jogi nemváltoztatáson átesett személyek adatait. Mi történik akkor, ha az illető nem íratja át nevét pl. a kölcsönszerződése vonatkozásában? Behajtható-e ilyen esetben a tartozás? Mi vonatkozik a magánjogi kötelmeire? Tehát, ha a nem- és névváltoztatást követően valaki nem rendezi ezen ügyeit, akkor elképzelhető-e olyan eset is, amely szerint korábban vállalt kötelezettségeinek nem kell majd eleget tennie? Mi a helyzet a nemváltás előtt kötött szerződések érvényességével? A józan ész azt súgja, hogy ezek – természetesen – a jogi változtatást követően is fennállnak, a jog azonban hallgat róluk. Így hiába a logika, ha esetleg egy konkrét üggyel nem lehet jogilag mit kezdeni.

Összegzés

Elmondható, hogy a témában a jogi szabályok hiánypótlása egyre sürgetőbbé válik. A transznemű személyek jogai a nem- és névváltoztatás során sérülhetnek, szükség lenne tehát ennek törvényi szintű szabályozására, így a jogbiztonság megteremtésére, ezzel együtt a jogorvoslati jog biztosítására az eljárás során. Ugyanakkor látható, hogy rengeteg „jogi malőr” jelentkezhet a nemváltást követően is. A nemét megváltoztató ember ugyanaz a személy marad a váltást követően is. Mégis fontos lenne ezekben az esetben egy olyan szabályozás, amely ezen adatok különleges mivoltát szem előtt tartva, biztosítja az iratok cseréjét, családi viszonyok rendezését, igazolását (gyermek-szülő viszony), az adatok pl. munkaszerződésben történő átvezetését, emellett kötelezővé is teszi az érintett fennálló kötelmeinek rendezését, annak érdekében, hogy harmadik személy jogai és érdekei ne sérülhessenek.

dr. Kaveczki Andrea

Az írás az Ars Boni 2015 -ös cikkíró pályázatára készült.

***

Ha nem szeretnél lemaradni az írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Hivatkozások