A könyvtári kölcsönzés és a szerzői jog

Írásom témája a könyvtári kölcsönzés és az ezzel járó szerzői jogdíjak kiosztásának eltérő szabályozásai az Uniós tagállamok gyakorlatában és a 2014/26/EU irányelv ezekre gyakorolt hatása.

A könyvtári kölcsönzések után járó jogdíjakat az 1999. évi LXXVI. törvény, a Szerzői jogi törvény, 23/A. § szakasza tartalmazza, ahol a jogszabály a terjesztés jogát szabályozza.

A jog kötelező közös jogkezelést ír elő

a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárak haszonkölcsönzéseire tekintettel. Mivel a jogdíjat nem a könyvtárak szedik be az olvasóktól, hanem a mindenkori kultúráért felelős miniszter által meghatározott keretösszegből kerül kiosztásra, ezért ezen jogdíj jogosultjai (az érintett szerzők) különleges helyzetben vannak. [Szjt. 23/A. § (1) – (5) bekezdés.] A magyar rendszer a jogosultak körét kizárólag egy módon, a releváns könyvtárak számának és körének meghatározásával korlátozza. [12/2011. (IV.7.) NEMFI rendelet 3. § (2) bekezdés]

A könyvtári kölcsönzések után járó jogdíjakra való jogosultságokat (angolul a Public Lending Rights-ot, lásd. https://www.plr.uk.com/allAboutPlr/whatIsPlr.htm) még Európában sem ismeri minden jogrendszer. Az Európai Unió huszonhét tagállamából is akad olyan, melynek jogrendszere nem ismeri a könyvtári kölcsönzések után járó szerzői jogdíjat, bár a többségük igen. Nem létezik olyan uniós jogszabály, amely e részterületet egységesen szabályozná. A tagállamok nemcsak abban térnek el, hogy van-e PLR rendszerük, hanem maguk a rendszerek is különbözőek. Természetesen nincs olyan jogszabály, amely ne korlátozná valamilyen szempont szerint a jogosulttá válást, hiszen az összes létező könyvtári kölcsönzés elemzésére sehol sincs meg a megfelelő technikai háttér. Az uniós országok többsége alkalmazza a kötelező regisztráció intézményét, amellyel szűkítik a jogosultak körét. A díjra jogosultakat tekintve más eltérések is megfigyelhetőek, amelyek mind a jogosultak számát, mind a kezelendő adatok csökkentését célozzák meg. Ilyen például a jogdíjak könyvtáraktól való beszedése vagy a figyelembe vett kölcsönzési időszak is (lásd. http://www.sanasto.fi/front-page/plr/, http://www.leenrecht.nl/en, stb.).

Az Egyesült Királyság és Írország közös regisztrációs felületet üzemeltet a brit közös jogkezelő (UK PLR Office) honlapján keresztül, amely a https://www.plr.uk.com/registrationservice/formsLeaflets.htm linken keresztül érhető el. A brit és az ír rendszer szerint csak azok válnak jogosultakká, akik a regisztráció keretében (a felosztás előtt, egy meghatározott időpontig) megadják mind a saját, mind pedig könyvük/ könyveik adatait.

Az esetleges jogosultak évenként kötelesek nyilatkozni.

Arsboni, Baker McKenzie Jog & Innováció Konferencia

A technológiai átalakítja a mindennapjainkat, a jognak is korábban ismeretlen jelenségekre kell választ találnia. A konferencián erre teszünk kísérletet - csatlakozz hozzánk!

A rendszer kiküszöböli annak a lehetőségét, hogy hibás adatoknak köszönhetően a valóságban nem létező személyekhez rendeljen a közös jogkezelő pénzösszegeket. A hibázás lehetőségének kiiktatása révén arról sem lehet szó, hogy a létező jogosultak bizonyos könyveik után ne kapjanak jogdíjat. Így nem történhet meg, hogy valamilyen hiba miatt ki nem fizethető díj. Másik nagy előnye, hogy lényegesen gyorsabbá teszi az adatok feldolgozását és a kifizetéseket. A poszthumusz regisztráció pedig a jogutódokat sem zárná ki a díjakból. Természetesen a regisztráció nagy hátránya, hogy azok a potenciális jogosultak, akik nem tudnak ezen díjazásról vagy a regisztráció kötelező voltáról, akár éveken keresztül is eleshetnek az adott évi díjuktól. A jogosultaktól ez a rendszer nagyfokú tájékozottságot, tudatosságot és odafigyelést követel meg. A brit szabályozás jogi alapja a „Public Lending Right Act 1979”. A törvény „1 Estabilishment of public lending right” címének (7) bekezdése tesz említést a regisztrációról. A törvény később nem dolgozza ki pontosan a regisztráció menetét, viszont magáról a szükséges és kezelendő adatokról a „4. The register” címben szól. A regisztráció részletes szabályait a „The Public Lending Right Scheme 1982 (Commencement) Order 1982” III. része tartalmazza. Ezen rész „The register” címének 9. bekezdése definiálja a regisztrációt, későbbi szakaszai pedig kibontják annak pontos menetét. A 14. bekezdése például a kitöltendő formanyomtatványt szabályozza. Ezen kívül a III. rész tartalmaz olyan részlet-szabályokat is, mint az első regisztráció, a haláleset, felszámolás és bankcsőd esete stb. Mivel Írország az Egyesült Királysággal közös rendszert működtet, így ugyanezek a szabályok vonatkoznak az ír jogosultakra is. [Itt jegyzendő meg, hogy Ausztrália is fenntart egy olyan honlapot, ahol az írók megadhatják a szükséges adatokat a jogdíjak érvényesítése érdekében. Mondani sem kell, hogy a hasonló felületnek nagyjából ugyanazok az előnyei és hátrányai, mint az előbb említettnek. (https://lendingrights.arts.gov.au/lendingrights/)]

Common law és angol nyelvű országokon kívül természetesen lehet más, kontinentális jogrendszerrel rendelkező példával is szolgálni. Ilyen például Belgium, ahol csak azok válnak a könyvtári kölcsönzések után jogosultakká, akik maguk is belépnek tagként a Reprobel (belga közös jogkezelő) egyik szervezeti egységébe, a „collective management organisations” valamelyikébe. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy lényegesen kisebb ország révén eleve kevesebb hazai jogosulttal szükséges dolgoznia. (http://www.reprobel.be/en/remunerations/authors/applying-for-remuneration.html)

Ehhez egészen hasonló módon működik a cseh közös jogkezelő, a Dilia, amely

csak akkor gyűjt jogdíjakat az íróknak, amennyiben azok szerződést kötnek

a szervezettel. Ezzel gyakorlatilag ugyanazt éri el, kissé más módon, mint a belga közös jogkezelő a tagsággal. (http://www.dilia.eu/about-us) Csehországban ezzel a kérdéskörrel a „Consolidated Version of Act No. 121/2000 Coll., on Copyright and Rights Related to Copyright and on Amendment to Certain Acts (the Copyright Act, as amended by Act No. 81/2005 Coll., Act No. 61/2006 Coll. and Act No. 216/2006 Coll.)” elnevezésű jogszabály 96. szakasz (3) bekezdése foglalkozik. Ez, az összes közös jogkezelőre vonatkozó jogszabályhely lehetővé teszi a regisztráció és a szerződéskötés közötti választást a közös jogkezelőknek.

Lettországban szintén a szerzők hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a lett közös jogkezelő, az AKKA/LAA jogdíjakat gyűjthessen a számukra. (http://www.akka-laa.lv/eng/). Ezt a honlapjukon keresztül tehetik meg a szerzők, vagyis hétköznapi értelemben regisztrálniuk kell magukat hozzá. (http://www.akka-laa.lv/lat/autoru_darbu_lietotajiem/?doc=485)

Az igen jelentős, a magyarországi jogrendszerre is köztudottan hagyományosan nagy hatást gyakorló Franciaország közös jogkezelője, a Sofia is rendelkezik regisztrációs oldallal. (http://www.la-sofia.org/sofia/organismes-de-pret-bibliotheques-cdi.jsp). A Sofia csak a regisztrációt követően biztosít az íróknak a szerzői jogukhoz kapcsolódóan jogdíjakat. (http://www.la-sofia.org/sofia/auteurs-illustrateurs-coauteurs.jsp)

A luxemburgi LUXORR honlapján szintén találhatunk regisztrációs felületet a szerzők számára. (http://www.luxorr.lu/luxorr/Auteurs_Contrat_F_interactif.pdf)

A spanyol CEDRO a regisztrált tagoknak automatikusan megküldi az őket megillető könyvtári kölcsönzések után járó jogdíjakat. Azokat az írókat, fordítókat stb. akik nem tagjai a CEDRO-nak, csak akkor részesíti a szervezet díjazásban, ha a megfelelő formanyomtatványt kitöltik a kérdéses adataikkal. (http://www.cedro.org/en/aboutus/functions/loanmanagement)

Svédországban a szerzők szintén nyilatkozattételre kötelesek, és a szolgáltatott adatok alapján illetheti meg őket jogdíj. (http://www.svff.se/pdf/infeng.pdf) Lehet persze a regisztrációtól eltérő módon is szűkíteni a jogosultak körét.

Finnország nem ismeri a regisztrációt, viszont limitálja a jogosultjainak körét; például náluk csak az utolsó három évben kölcsönzött könyvek írói válhatnak jogosultakká. (http://www.sanasto.fi/front-page/plr/)

Az eltérő rendszerre természetesen lehet teljesen más példát is lehet hozni. Hollandiában a jogdíjakat közvetlenül a könyvtáraktól szedik be, (http://www.leenrecht.nl/en) ellentétben a magyar rendszerrel, ahol – ahogy korábban említettem – az állam minden évben egy meghatározott pénzösszeget szán erre a célra.

Ahogy az ismert,

szerzői jog területén nem született még egységes, átfogó irányelv.

A szellemi alkotások jogának ezen ágával kapcsolatban csak egy-egy részterületet szabályozó Uniós irányelvet találunk. Az Európai Parlament és Tanács 2014/26/EU irányelvét 2014. februárjában fogadták el. Az államok 2016. áprilisáig kötelesek jogszabályaikat ehhez igazítaniuk. [Az Európai Parlament és Tanács 2014/26/EU irányelvének 43. cikk (1) bekezdése.] Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy az irányelv jelentős hatást csak a virtuálisan elérhető, digitális zeneművek online felhasználására gyakorol. Azonban szükséges végiggondolni, hogy a digitalizált könyvek e-kölcsönzésének széleskörű elterjedése esetén ennek a jogszabálynak milyen hatása lehet. Bár az elektronikus könyvkölcsönzést nem tartom a haszonkölcsönzés egyik esetének, mégis érdemes itt említést tenni róla, mivel a jogosultak szemében nagyon hasonló esetről van szó. [Az OSZK „on demand” szolgáltatást tervez bevezetni, amire tekintettel, már eleve az is kizárt, hogy bárki ugyanazt azt a példányát az adott műnek birtokolhassa és szolgáltassa vissza. Részletek az alábbi linken elérhetőek: http://www.oszk.hu/eldorado/projektrol)]. Erre tekintettel, pedig befolyásoljhatja a könyvtárak által végezett haszonkölsönzés szabályozását is. A K+F (kutatás, fejlesztés) támogatása egyre fontosabb az Európai Unióban a térség versenyképességének a fenntartása érdekében (lásd. például A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A szellemi tulajdonjogok egységes piaca A kreativitás és az innováció ösztönzése Európában a gazdasági növekedés elősegítése, minőségi munkahelyek teremtése, valamint kimagasló színvonalú termékek és szolgáltatások biztosítása céljából). Az országhatárokat átlépő, digitálisan történő könyvtári kölcsönzések nagymértékben támogatnák ezen törekvéseket, amelyeket előbb-utóbb nem csak tagállami szinten lesz szükséges szabályozni. Ennek következtében pedig

a PLR rendszerek is irányelvi szinten lesznek szabályozva

amely alapját nem csak a tagállami szabályozások és minták képezhetik majd, hanem a (részben) más területen létező, akár a 2014/26/EU irányelv is, amelyet 2016. április 10-ig kellett a tagállamoknak átültetni a nemzeti jogukba. Elképzelhető, hogy a versenyképesség érdekében a későbbiek folyamán, hasonlóan a zeneművek online felhasználásának 2014/26/EU irányelvben szabályozott módon, könyvtári kölcsönzések területén is cél lesz Unió egész területén tevékenykedő közös jogkezelők szorosabb együttműködése. Amennyiben ez meg fog történni, akkor a magyar rendszert is minden bizonnyal regisztrációhoz kötötté kell majd tenni. Mert – bár a jogosultak szempontjából kedvező lenne a jelenlegi haszonkölcsönzéssel kapcsolatoshoz hasonló rendszer – belátható időn belül nem lesz meg a technikai háttér ahhoz, hogy más módon működő képes rendszert hozhasson az Unió létre. Ennek ésszerű következménye lehetne, hogy – az említett irányelv 26. cikk (1) bekezdéséhez hasonlóan – a jogosultaknak módjukban álljon a nyilvántartott adataikban érzékelt hiba kijavítását kérelmezni. Ugyanezen cikk (2) bekezdése biztosítja az elektronikus ügyintézést a zeneművek tekintetében, amely az elektronikus könyvkölcsönzés esetében is hasznos lenne, akárcsak a 27. cikk (2) szerinti, közös jogkezelők egymás közötti kapcsolattartás és ügyintézés esetén. Ráadásul, amennyiben megkezdődik az elektronikus kölcsönzések terén kapcsolatos szorosabb együttműködés, az maga után vonhatja azt is, hogy a könyvtári haszonkölcsönzések terén is szorosabb együttműködés alakuljon ki és regisztráicóhoz kötött legyen a jogosultság.

Mint az jól látszik, a rendszerek jelenleg még eltérőek, amiken az EU közös jogkezelők terén elkezdett szabályozása a jövőben nagyon valószínű, hogy változtatni fog.

Sándor Eszter Anita

Az írás az Ars Boni 2015 -ös cikkíró pályázatára készült.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.