A sport mindenkié?

Elutasította az egyik fővárosi uszoda egy LMBTQ szervezet uszodai sáv foglalására irányuló kérelmét. A kérelmező Atlasz Sportegyesület 2004 óta biztosít sportolási lehetőséget leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek számára, hogy olyan elfogadó környezetben sportolhassanak, amelyben nem kell eltitkolniuk saját identitásukat. Az egyesület hét szakosztályt működtet, ahol több mint százötvenen sportolnak rendszeresen. Az egyesület évente szervez egész napos sporteseményt, a sport népszerűsítése céljából a közösség számára, idén már a 13. Atlasz Sportnapra került sor 2017. február 4-én, derül ki az egyesület közleményből.

Ugyancsak innen tudjuk, hogy az egyesület az úszóedzés helyszínének biztosítása érdekében elektronikus levélben érdeklődtek a Hegyvidéki Sportcsarnok és Sportközpont Kft.-nél az úszósáv bérléséről. Először a bérlés lehetőségét és a medence adott időpontra vonatkozó elérhetőségét az uszoda elektronikus levélben visszaigazolta, majd amikor a szerződéskötéshez a szervezet megküldte a szükséges adatokat, az uszoda visszaírt, hogy mégsem tudják biztosítani a helyszínt. Amikor az egyesület ennek indoka felől érdeklődött, az uszoda csak annyit írt, hogy “ha ők azonosok azzal a szervezettel, amelynek honlapját belinkelték (amelyről kiderül, hogy egy LMBTQ sportegyesületről van szó), akkor nekik nem tudnak helyszínt biztosítani, keressenek magánuszodát.”

Jogszerűen tagadta meg az uszoda az egyesület kérdését? A sport mégsem mindenkié? Az egyesület szerint azért megtagadni egy szolgáltatást, mert azt LMBTQ emberek is igénybe veszik, jogsértő és elfogadhatatlan.

Az én uszodámban ne mondják meg, hogy kit engedek be!

Arsboni, Baker McKenzie Jog & Innováció Konferencia

A technológiai átalakítja a mindennapjainkat, a jognak is korábban ismeretlen jelenségekre kell választ találnia. A konferencián erre teszünk kísérletet - csatlakozz hozzánk!

A releváns szabályokat tartalmazó, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében deklarálja, hogy Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben a törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárniAz egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. A törvény szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt nemi identitása, szexuális irányultsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

Az uszoda reakciója, miszerint abban az esetben, ha LMBTQ szervezetről van szó, akkor nem tudják nekik a helyszínt biztosítani, megvalósítja a közvetlen hátrányos megkülönböztetést. A törvény megtartásának a kötelezettsége kiterjed az uszodára is, nincs lehetősége arra, hogy szabadon megválogathassa, hogy kiket enged be a területére. Az egyenlő bánásmód követelményét ugyanis a törvényben tételesen rögzített alanyi körön [4. §] túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani az is, aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz. Az uszoda pedig ebbe a kategóriába tartozik, ezért nincs joga válogatni, hogy kiket enged be vagy kiknek enged pályabérlést a területén.

Jogsérelem ért, hogyan orvosolható?

A törvény értelmében az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését vizsgáló hatósági eljárás indítható a jogsértésről való tudomásszerzéstől számított egy éven, de maximum a jogsértés bekövetkezésétől számított három éven belül. Az ügyben főszabályként az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) jár el. Ha megállapítja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését,

  1. elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
  2. megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását,
  3. elrendelheti a jogerős határozatának – a jogsértő nyilvános adatainak kivételével személyazonosításra alkalmatlan módon – nyilvános közzétételét,
  4. bírságot szabhat ki,
  5. külön törvényben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhat.

A Hatóság által kiszabható bírság összege ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet. Fontos kiemelni, hogy a bírság megállapítására irányuló eljárás a hatóságnál a jogsértésről való tudomásszerzésétől számított három hónapon belül, de legkésőbb a jogsértés bekövetkezését követő egy éven belül indítható meg. Ha a jogsértő magatartás vagy állapot folyamatos, a határidő ennek befejeződésekor kezdődik. Amennyiben tehát az eljárás a jogsértő magatartást követő egy éven túl indult meg, jogkövetkezményként a Hatóság bírságot nem alkalmazhat. Az eljárásban az ügyintézési határidő hetvenöt nap. Az egyenlő bánásmód megsértése miatt az egyesület is az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult.

Jogsérelem esetén sokan mérlegelnek, megéri-e belevágni egy ilyen eljárásba, vagy jobb, ha beletörődnek a diszkriminációba, mert a jogérvényesítés bizonytalan eredményre vezetne csak, drága és csupán újabb megaláztatásokhoz vezetne. Megéri?

  1. Igen, mert illetékmentes az eljárás

 Azért, hogy a jogsérelmet szenvedett fél hatékonyan érvényesíthesse jogait, a Hatóság eljárása illetékmentes.  A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költségeket a hatóság, illetve az eljárásban való részvételével kapcsolatban felmerülő költségek tekintetében az eljárás alá vont, a sérelmet szenvedett féllel ellenérdekű fél előlegezi meg. A kérelem elutasítása esetén a sérelmet szenvedett fél csak akkor viseli az egyéb eljárási költségeket, ha a hatóság megállapította, hogy rosszhiszemű volt.

  1. Igen, mert könnyített a bizonyítás

 A törvény speciális bizonyítási szabályokat vezet be, megosztva a felek között a bizonyításai kötelezettséget. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy

  1. a jogsérelmet szenvedő személyt hátrány érte, és
  2. a jogsérelmet szenvedő személy a jogsértéskor – ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint – rendelkezett a védett tulajdonsággal.

Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény csupán valószínűsítésről rendelkezik, nem bizonyításról. Mindkét kritérium esetében elegendő a valószínűsítés. Nem kell bizonyítani, hogy az adott csoporthoz tartozunk, vagy, hogy a másik fél biztosan azt gondolta rólunk, hogy oda tartozunk, elég, ha a körülményekből arra lehet következtetni. A hátrányra vonatkozóan sincs bizonyítás, elég, ha a mindennapi életben tipikusan egy ilyen magatartás hátrányt okoz. Jelen ügyben az egyesületet hátrány érte azzal, hogy nem vehette igénybe az uszoda szolgáltatását, és mint LMBTQ szervezet, rendelkezett a védett tulajdonsággal.

Amennyiben ezt a sérelmet szenvedett fél valószínűsíti, a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy

  1. a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy
  2. az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

A kimentési bizonyítás során az eljárás alá vont ekkor bizonyíthatja, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem állnak fenn (nincs diszkrimináció). Amennyiben nem vitatja a tényeket, bizonyíthatja, hogy teljes mértékben hiányzik az okozati összefüggés az adott diszkriminációs forma két eleme (pl. a hátrány és a védett tulajdonság) között, tehát valójában megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét (nem azért nem engedtem be, mert meleg, hanem mert nem volt hely az uszodában). Az eljárás alá vontnak lehetősége van arra is, hogy a tények és az oksági összefüggés elismerése mellett azt bizonyítsa: nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Ilyenkor elismeri a megkülönböztetést, de azt az eljárás alá vont meg tudja indokolni.

Az uszoda eddig a nyilvánosságra kerültek szerint a következő érvelést adta elő: “A 2017. évi úszó világbajnokság miatt Budapest több uszodájában is jelentős nehézséget okoz a felújítások és átalakítások miatti megnövekedett vendég igény kiszolgálása, ez a Hegyvidéki Sportcsarnok és Sportközpont Kft uszodáját is érinti. Alapszolgáltatásunk a saját úszás oktatásunk, a lakossági igények, a mindennapos testnevelés és a kerületi sportegyesületi igények kiszolgálása. Uszodánkban úszásórát (oktatást, edzést) a saját oktatóink tarthatnak, erről az Uszoda Házirendjének 3. pontjának 6. bekezdése rendelkezik. Vízfelületeinket továbbá hosszú távra szerződött partnereink használják, új partnereket sávbérlet és medence bérlet kapcsán jelenleg nem tudunk fogadni.” A sajtónak eljuttatott közleményükben azt is kiemelték, hogy az uszoda kollégái semmilyen megkülönböztetést nem tehetnek a vendégeik nemi, politikai, vallási, szexuális vagy bármilyen hovatartozása kapcsán.

Az uszoda védekezése alapján hiányzik az okozati összefüggés az adott diszkriminációs forma két eleme között. Ebben az esetben bizonyítania kellene a Hatóság előtt, hogy az uszoda valóban tele volt, és nem lett volna megoldható az egyesület pályaigénylése. Kérdés, hogy a Hatóság eljárása során tudnak-e más érdemi védekezést is előterjeszteni, mert az egyesület által nyilvánosságra hozott levelezés tartalma alapján (“ha ők azonosok azzal a szervezettel, amelynek honlapját belinkelték, akkor nekik nem tudnak helyszínt biztosítani, keressenek magánuszodát megalapozottnak”) megalapozottnak tűnik a diszkrimináció megállapítása. Az eljárás harmadik lépcsőjén ugyanis a sérelmet szenvedett félnek van lehetősége cáfolni a másik fél kijelentéseit, itt adhatja elő bizonyítékait. Erre ugyanakkor csak akkor van szükség, ha a másik fél sikeresen menti ki magát.

Az uszoda védekezésével kapcsolatban érdemes kiemelni a Kúria egyik döntését (Kúria Pfv.IV.22.406/2011/6.). Az ottani tényállás szerint “a roma származású felperesek 2009. november 21-én felkeresték az alperes által üzemeltetett sportlétesítményt, ahová a bejutásukat és a terem használatát az alperes elsődlegesen a kondicionáló terem pillanatnyi zsúfoltságára és a kondicionáló gépek korlátozott számára hivatkozva megtagadta, illetve azért sem engedélyezte a felperesek számára a szolgáltatás igénybevételét, mert arra csak a termet már használó tagok, ismerősök és az általuk ajánlott személyek jogosultak.” Az ügyben jogerősen megállapították, hogy az alperes azzal, hogy megakadályozta, hogy a felperesek a nyilvános edzőterem szolgáltatásait igénybe vegyék, a felpereseket az Ebktv. 8. § e) pontja alapján közvetlenül hátrányosan megkülönböztette. Az ügy alperesi érvelése sokban hasonlított az uszodáéra, így várhatóan ez a hasonló érvelés nem fogja megállni a helyét a Hatóság előtt.

  1. Igen, mert sikeres hatósági eljárás után sérelemdíjra is igényt tarthatunk

Az új Ptk. annak, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelését teszi lehetővé az őt ért nem vagyoni sérelemért. A Ptk. külön nevesíti, hogy személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a személy hátrányos megkülönböztetése. Az esettel kapcsolatban kiegészítést érdemel, hogy a Ptk. a jogi személyek személyhez fűződő jogaira is kiterjeszti a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat, kivéve azokat, amelyek a védelem jellegénél fogva csupán az embert illethetik meg. Tipikusan alkalmazhatónak tekinthető a hátrányos megkülönböztetés, így ennek megvalósulása esetén nem csak magánszemélyek, hanem jogi személyek is jogosultak sérelemdíjat követelni.

A fenti kúriai döntésében az alperes azzal érvelt, hogy az a körülmény, hogy egy alkalommal nem jutottak be az edzőterembe, nem alkalmas a nem vagyoni kárpótlást megalapozó hátrány köztudomás alapján történő megállapítására, így nem valósul meg a hátrányos megkülönböztetés. A Kúria ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy “az emberi méltóság megsértésére alapított jogok védelmét általában a személy ellen irányuló, az egyént emberi mivoltában sértő, megalázó magatartás vagy eljárás alapozza meg. Az alperesnek az az eljárása, hogy a felpereseket a személyes jegyeik alapján megkülönböztette és az egyébként bárki által igénybe vehető szolgáltatástól valóságos indok nélkül elzárta, a felpereseket emberi mivoltukban alázta meg. Ez a sérelem a nem vagyoni kárpótlást, megalapozó hátrányt – a jogsértés súlyára és jellegére tekintettel – külön bizonyítás nélkül, a köztudomás szerint is megállapíthatóvá teszi. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, ezen belül a közvetlen hátrányos megkülönböztetést az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint az olyan rendelkezés teszi megállapíthatóvá, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága, mint pl. az etnikai kisebbséghez való tartozása miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.” Mindezek a megállapítások az egyesület esetében is alkalmazhatóak, így amennyiben igényt tart rá, joggal léphetne fel sérelemdíjért. Az ismertetett döntésben például felperesek részére személyenként 150.000 forint összegű kártérítés került megítélésre.

Fontos az eljárások sorrendje

Bár szabadon választhatunk, hogy egyik, másik vagy mindkét eljárást meg kívánjuk-e indítani, diszkrimináció esetén érdemes mindig a Hatóság eljárását megindítani a sérelemdíj bírósági úton történő érvényesítése előtt. Az eljárásban az ügyintézési határidő hetvenöt nap, ami különböző akadályozó tényezők mellett sem húzódik fél éven túlra. A Hatóság által megállapítottakat (tényállás, bizonyítás, következtetés) szinte kivétel nélkül átveszi a bíróság, külön bizonyítás felvétele nélkül, így az igényérvényesítői oldalon jelentősen csökkennek az eljárás költségei, szemben azzal, ha Hatóság eljárása nélkül egyből a bírói utat vennénk igénybe. A Hatóság eljárásának közbeiktatása nem veszélyezteti a bírósági igényérvényesítést, mert az elévülési időn belül bőven van lehetőség a hatósági eljárás eredményeit, előnyeit felhasználva igényt érvényesíti.

Jelenleg még folyamatban van a Hatóság előtt az Atlasz Sportegyesület ügye, a jelen körülmények mellett azonban nem tűnik reálisnak az uszoda sikeres kimentése, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét. Így várhatóan az egyesület szabadon dönthet arról, hogy az eljárás után az erkölcsi elégtétel (és az esetlegesen kért bírság) mellett kívánja-e bírósági úton, sérelemdíjjal is nyomatékosítani, hogy a sport bizony mindenkié.

A képek forrása: itt és itt

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Mátyás Ferenc

Mátyás Ferenc

Jogász, a Wolters Kluwer Kft. munkatársa. 2009-ben végzett az ELTE ÁJK-n, ahol 2013-ban az Alkotmányjog Tanszék keretein belül a PhD képzésben abszolutóriumot szerzett. Fő kutatási területe az alkotmányjog, ezen belül is a jogalkotás.

Mátyás Ferenc