„A zene nem olyan mint a levegő, azért fizetni kell”

Interjú Békés Gergellyel – II. Rész

Kivonul a per miatt a Deezer Magyarországról? Van jövője az ingyenes szolgáltatásoknak, vagy egy teljesen új üzleti modellre van szükség? A Deezer-per következményeivel, a Spotify reklámok okával és a Netflix-szel folytatódik interjúnk.

Fotó: Volom Sára
Fotó: Volom Sára

Milyen szerepe volt az Előadóművészi Jogvédő Irodának a Deezer elleni perben?

Nekünk azt kellett igazolni, hogy Magyarországon közös jogkezelés van, az EJI-től kell engedélyt kérni és az EJI-vel kell elszámolni, az előadók képviseletében az EJI állapítja meg a feltételeket. A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az a szabályozás, mely szerint Magyarországon közös jogkezelés van, ütközik-e az összes létező uniós normával és nemzetközi szerződéssel, sőt még talán az ENSZ Alapokmányával is.

A bíróság még azt sem látta indokoltnak, hogy a kérdést az Alkotmánybírósággal vizsgáltassa meg, de olyan okot sem látott, ami miatt indokolt lett volna az Európai Bíróság megkeresése. Az ítélet az volt, hogy a Deezer megsértette az előadók jogait, amikor az EJI engedélye nélkül megkezdte a szolgáltatást Magyarországon. Emellett azzal is megsértette a Deezer az előadók jogait, hogy nem számolt el a felhasználások után az EJI-vel. Csak jogtechnikailag újdonság, ami Magyarországon történt, hazánk semmi mást nem csinál, mint igazodik a nemzetközi trendekhez. Minden jelentős zenei piaccal rendelkező országban felismerték az érintettek, hogy a kiadói elszámoláson alapuló üzleti modell nem fair, ezt valamilyen módon korrigálni kell. Ez történik most éppen nálunk.

Lehetséges, hogy esetleg a Deezer így kivonul?

Ez nem valószínű. Két racionális oka lehetne a kivonulásra a cégnek: egyfelől ha zavar lenne a jogosításban, ami nincs, hiszen a közös jogkezelő éppen ezt tudja feloldani. Másfelől ha az üzleti modell megborulna, mert mondjuk kétszeres jogdíjfizetéssel szembesülne a felhasználó. De nem véletlenül mondtuk a per legelejétől kezdve, hogy nem lehet szó kétszeres díjfizetésről, mert mi minden olyan jogdíjat, amit igazolhatóan megkaptak az előadók, levonunk a követelésből. Nekünk tökéletesen mindegy hogy jut el a művészhez a pénz, ha igazolható módon megtörtént az elszámolás. Lehet, hogy egyik vagy másik szolgáltató a kivonulás mellett dönt, de erre az EJI-nek nincs ráhatása, mint ahogyan a piacra lépésre sem volt. Én úgy látom, senkinek, így az EJI-nek sem áll érdekében a szolgáltatók kivonulása, erre az általunk első fokon megnyert per racionális okot nem is ad, így mindenki azon fog dolgozni, hogy a szolgáltatók – az előadók számára is tisztességes elszámolás biztosítása mellett – tovább dolgozzanak itthon.

Van a kérdésnek nemzetközi oldala?

A különbség sokkal inkább technikai, mint érdemi jellegű.

Amiben nincsen különbség, hogy a világon mindenhol azzal szembesülnek az előadók, hogy nem számolnak el velük tisztességesen.

Minden jelentős zenei piaccal rendelkező európai országban és Amerikában megállapodások jöttek létre, különböző előadói csoportosulások és az üzletben érintett kiadók és szolgáltatók között. Ezeknek mindig az a lényege, hogy korrigálni kell az eddigi elszámolási módszertant, mert el kell számolni az előadókkal, és díjat kell nekik fizetni. Méghozzá nem a kiadók által létrehozott és sok éve gyakorolt szabályok szerint, hanem közös megállapodással kell korrigálni a hibákat.

Magyarország is éppen ezen az úton halad, előbb-utóbb kollektív megállapodást kell kötni. A közös jogkezelés adhat erre megoldást, ami véleményem szerint kiváló eszköz. Ennél gyorsabban és olcsóbban engedélyt kapni felhasználásra nem lehet, mert a közös jogkezelésű modell az a megoldás, ami tömegesen egy kézből a teljes világrepertoárt tudja jogosítani. Nincs adminisztrációs költség a másik oldalon. Ennek az az ára, hogy amit megspóroltak adminisztráción, azt oda kell adni jogdíjban. A megoldással mindenki csak nyer.

Nagyon sokan precedensértékűnek vették ezt az ítéletet, és várták hogy majd megszűnik az ingyenes zeneszolgáltatás is.

Az ingyenes zeneszolgáltatás lehet, hogy meg fog szűnni, de nem a mi perünk miatt. Valóban létezik a YouTube által dominált ingyenes zeneszolgáltatásnak egy üzleti kockázata, veszélye, amit a szakirodalom értékhézagnak (value gap) hív. A probléma lényege, hogy a YouTube ingyenesen, reklámokért cserébe teszi hozzáférhetővé a teljes tartalmat, miközben elenyésző jogdíjat fizet csak ez után még a kiadóknak is. Ahhoz hogy egy streaming szolgáltató versenyben tudjon maradni, neki is ingyenes, tehát reklámokból szponzorált modellt is kell biztosítania a közönségnek. Ez a modell azonban nem fenntartható, elsősorban azért, mert a streaming szolgáltatók nem képesek olyan sales hálózatot üzemeltetni, mint amilyennel például a Youtube rendelkezik, ezért nem tudják értékesíteni a reklámokat. A probléma gyökere tehát az, hogy míg a YouTube ingyenesen teszi a tartalmakat elérhetővé, az általa megfizetett jogdíj össze sem vethető a streaming szolgáltatók által a kiadóknak fizetett díjakkal. Ön mit használ, Spotify-t?

Fotó: Volom Sára
Fotó: Volom Sára

Igen, Spotify-t.

Hány olyan reklámot hallott az utóbbi időben, ami nem arról szól, hogy “kattints a prémium modellre”? Másként: hallott egyáltalán hagyományos kereskedelmi reklámot a szolgáltatásban?

Hát nem igazán hallottam. A többsége erről szól.

Ez igazolja, hogy a streaming szolgáltatók jelenleg nem tudják értékesíteni ezeket a reklámhelyeket. És a digitális szolgáltatók általában kevés pénzt adnak a szerzőknek – a kiadók azt gondolják, hogy nekik is. De a Youtube még ehhez képest is sokkal-sokkal kevesebb díjat fizet a szerzőknek és a kiadóknak. Miközben fenntart egy ingyenes modellt, ami miatt a streaming szolgálatóknak is fenn kell tartani. A mi perünktől tökéletesen függetlenül előbb-utóbb rá fogják kényszeríteni a Google-t, hogy normálisan számoljon el, normális mennyiségű jogdíjat fizessen legalább azoknak a jogosultaknak, akikkel ők egyébként elszámolnak.

Ennek a várható következménye az lesz, hogy a Youtube drasztikusan szűkíteni fogja az ingyenesen elérhető tartalmat. Vannak olyan piacok, ahol ezt már meg is csinálták.

Németországban.

Meg Japánban. Tehát van cicás videó, van kutyás videó a Youtube-on, de nincs profi tartalom. Márpedig profi tartalmat fogyasztanak azok, akik Youtube-on hallgatnak zenét. Ennek valószínű következménye lehet, hogy drasztikusan visszaszorul a Youtube által ingyenesen adott tartalmak köre. Ha ez megtörténik, akkor a streaming szolgáltatók is megszüntethetik az ingyenes modellt, és visszaállunk arra az alapértelmezett helyzetre, hogy

a zene nem olyan mint a levegő, azért fizetni kell. A fizetés módja változhat, de hogy a professzionális tartalmakért fizetni kell, abban nincs változás.

Előbb-utóbb valamilyen módon bele kell tenni azt a mennyiségű pénzt, hogy holnap is legyen még egy új Adele. Mert ha nem, akkor csupán műkedvelőink lesznek. Az is jó, de más minőség.

Tehát igen, egyetértek, az üzleti modell két nyomás miatt fog átalakulni. Egyrészt a kollektív megállapodások miatt, másrészt pedig azért, mert előbb-utóbb rá fogják venni a Google-t, hogy nagyságrenddel több jogdíjat kell fizetni, így szűkülni fog az ingyenes tartalom.

bekes gergely9

Ez nevezhető egyébként a jövő üzleti modelljének? Tóth Péter Benjámin szerint nem biztos, hogy egy fajta üzleti modell minden előadónak megfelelő.

Egyetértek, egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek a streaming fog működni, mert az nagyon érzékeny arra, hogy ki a fogadó oldal. Ma hirtelen generációs kérdés, hogy rádiót 40 év fölött hallgatnak, alatta a rádióhallgatás csak esetleges, szól viszont a Youtube, a Deezer, a Spotify. Ezelőtt 15 évvel az üzleti modell teljesen egységes volt: a rádióból jött a pénz a zenészekhez. De ma ez nem így van, a zenei piac szegmentálódott. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy egy gyerekzenekar nem fog seregeket elérni a streaming szolgáltatókon keresztül. Egy ilyen zenekarnak a Youtube-ra van szüksége, hogy az óvodában az óvónők, és otthon a szülők bármikor rá tudjanak kattintani. Nekik az ingyenes elérésen alapuló modell az ideális, mert a pénzt majd a koncerteken fogja tudni megkeresni. Vannak olyan szereplők, akiknek pedig a streaming szolgáltató tökéletes lesz, mert önmagában annyi bevételt tud generálni, amiből a projekt fenntartható lesz. Egy klasszikus, vagy egy jazz zenekarnak meg egyik sem érdekes, ők más csatornákat keresnek maguknak. Összességében egyetértek Péterrel, szegmentálódni fog a piac.

Tavaly az egész Beatles életmű megjelent a Spotify-on. A korábban népszerűvé vált előadóknak lehet-e egy újabb “virágzása”? És náluk az örökösök mennyiben jöhetnek szóba a szerzői jogok kapcsán?

Abszolút. Az EJI összesen majdnem 9000 művésszel áll közvetlen kapcsolatban. Ezek között van elég tekintélyes mennyiségű külföldi is. Az ügyfeleink körében nagyszámú olyan örökös található, akiknél az örökhagyó repertoárja masszívan jelen van még a zenei életben. Mindenki tudja, hogy ebben van pénz. Forognak ezek a felvételek, mindenhol jelen vannak: a rádióban, Spotify-on, a Deezeren, Youtube-on.

Okkal és joggal, a mai napig értékesek ezek a repertoárok. Amikor az uniós jogalkotó 2012-ben 50-ről 70 évre hosszabbította meg a hangfelvételek védelmi idejét, éppen azért tették, mert elkezdtek „kifutni” a védelmi időből azok a felvételek, amik a mai napig értékesek. Az első Beatles és Rolling Stones lemezek éppen azon a határon voltak, amelytől kezdve már nem védettek és mindenki azt csinál velük, amit akar. Ezek létező, valóban komoly értéket képviselő jogosítványcsoportok, és ennek megfelelő komoly súllyal gondozzák is ezeket jogosultjaik. Az EJI dolga, hogy azon előadók számára is beszedje a jogdíjat, akik esetleg ma már nem koncerteznek, felvételeik azonban még mindig értékesek.

Állják a sarat a mai felvételekkel szemben?

A zenében egyre inkább megfigyelhető, hogy globális sztárból és korszakos nemzetközi felvételből egyre kevesebb van.

Biztos generációs kérdés is, de az 1986-os slágerlistás dalokat kivétel nélkül ma is kívülről fújom. A 2008-as ugyanilyen listából szinte egyről sincs fogalmam, mert sokkal kevesebb idő jutott rájuk, elszaladtak mellettünk. Ebből is következik, hogy a régi katalógus továbbra is tartja az értékét. Ma sokkal többen próbálnak labdába rúgni – élvezve a digitális technika előnyeit -, ebből a sokkal nagyobb repertoárból kevesen jutnak érdemleges szerephez. Egyszerűen túl nagy a zaj. Az elmúlt évekből nem nagyon tudunk új nemzetközi, igazán globális sztárt mondani. Tavaly volt Adele. Decemberben jött, látott, nyert. De előtte nem volt senki az évben, akiről azt lehetett volna mondani, hogy na, ez világszerte tarolás volt. A fogyasztói szokások változása miatt egyszerűen kevesebb korszakos dal születik. Ez azt jelenti, hogy szegmentálódik a piac, egyre kisebb piacokat céloznak meg az előadók. A zenekaroknak meg kell keresniük saját közönségüket, és úgy kell zenei élményt nyújtani nekik, hogy az megfelelő megélhetést is nyújtson a zenészeknek. Ha a közönség kizárólag online érhető el, akkor ezeket a csatornákat kell használni, ha pedig elsősorban koncertélményt keres, akkor úgy.

Fotó: Volom Sára
Fotó: Volom Sára

Itt van már a Netflix is Magyarországon. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye?

A legérdekesebb az lesz szerintem, hogy a Netflix hatására az előadókhoz még kevesebb pénz fog eljutni, mint amennyihez eddig hozzájutottak.

Nemzetközileg mindenhol azt lehet látni, hogy ahol a Netflix erős, ott egyre többen mondják le a kábel-előfizetésüket. Márpedig ebből jelentős bevételük volt eddig az előadóknak, hiszen a kábelszolgáltatók fizetik ezeket a díjakat. A kérdés az, hogy önmagában a terjesztési modell változása szükségszerűen magával vonhatja-e, hogy az egyik jogosulti csoport teljesen kiszorul a jogdíjforrásból. A mi meggyőződésünk az, hogy a terjesztési csatorna változása – azonos felhasználói élmény mellett – nem eredményezheti a bevételek zuhanását. Ha ilyen eredménnyel jár, akkor rossz a szabályozás. Ha a hagyományos push-media esetén az előadók hozzájutottak valamilyen díjhoz, akkor az online média területén is hozzá kell jutniuk ehhez.

A globális szolgáltatóknak van még egy komoly kockázata, ami a zenénél és a filmnél is tetten érhető: nevezetesen, hogy a helyi repertoárok nemzetközi összevetésben labdába rúgnak-e vagy sem. Ha itthon bekapcsoljuk a Spotify-t, lényegében azonos tartalmat látunk, mint például Londonban. Globális sztárokkal, érdekességekkel töltik föl a katalógust. Szemben a hagyományos értékesítési modellekkel, ahol a televíziós szerkesztő, vagy a DVD-bolt eladója egy külön falat tartott fönn a magyar és európai filmeknek, zenéknek.

Ez olyan bezárt kultúrák esetén, mint a magyar, hozzájárul ahhoz, hogy elkezdenek leszokni a magyar felhasználók a magyar tartalmakról.

A szerkesztők már nem ajánlják nekik, mert lényegében már nincsenek is ilyen szerkesztők. Tehát folyamatosan nevelni kell a fogyasztókat arra, hogy a magyar tartalom értékes, szórakoztató, jó, azt kell fogyasztani. Ezzel a kis kultúrák mindenhol szembesülni fognak. Most a Netflixen elsősorban amerikai tartalom van. Persze lesz valamennyi magyar is előbb-utóbb. De a marketing úgy működik, hogy azt fogyasztom, amiről azt mondják nekem, hogy fogyasztanom érdemes.

És mi a helyzet a torrent-oldalakkal?

Ma már igazi jelentőségük nincs, üzletileg nem túl érdekesek. Mindig velünk maradnak, a sarki boltban is mindig fogják árulni a hamis CD-t. Ma már azonban ez nem olyan volumenű, ami veszélyeztetné a magyar kultúrát, vagy az előadók helyzetét. Ebből ma már szerencsére nem lehet olyan üzletet csinálni, mint ahogy tette a PirateBay például, és ez nyilván köszönhető a streaming szolgáltatóknak és a videómegosztó portáloknak. A professzionális üzlet az, amire érdemes koncentrálni.

A képek forrása itt.

***

A cikk az Ars Boni gyakornoki program keretében született.

Arsboni_Gyakornoki-program-szponzorok-e1471960857509

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.