„Amit az iszlamisták csinálnak, a saría lábbal tiprása.”

Hogyan is kell elképzelni a saríát, az iszlám jogot? Az iszlámról és az iszlám jogról szóló interjúnk következő részében folytatjuk a beszélgetést Dr. Jany Jánossal, a PPKE Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének vezetőjével. Az első részt itt olvashatják.

pexels-photo
Forrás: http://static.pexels.com/photos/36704/pexels-photo.jpg

Itt nyugaton úgy tűnik, hogy a sok félreértésnek az is az oka, hogy az emberek nem is tudják elképzelni az iszlám jog működését. Mivel lehet az iszlám jogrendszert, annak működését érzékeltetni?

Ennek a félreértésnek, problémának, úgy gondolom, hogy nem csak jogi, hanem egy sor más oka is van, amelyek kultúrából, politikából, szokásokból erednek. Maguk a muszlimok és főleg az iszlamisták is tehetnek erről, hogy egy sor olyan dolgot megpróbáltak az iszlám jog révén legitimálni, aminek köze nincs hozzá.

Még az iszlamizmus felé elfogult sejkek, mint Juszuf al-Qaradawi is elmondta 9/11 kapcsán, hogy az teljesen iszlámellenes.

A becsületgyilkosságok is, amikor pletykák alapján ölik meg a lányokat saját családtagjaik. Ez egy régről itt maradt barbár szokás, amit az iszlám próbált kiirtani, de nem sikerült. Most az egész a visszájára fordult, és ezt próbálják iszlám jog címen eladni. A megértéshez nekünk azzal kell leszámolnunk, hogy a jogrendszert az állam alkotja, az iszlámban ez képtelenség. A másik pedig az, hogy a jogi szabályok racionálisak, amikor máshogy szeretnénk élni, megváltoztatjuk a szabályainkat. Ezt kell elfelejteni.

Az iszlám antropológiai felfogása mennyire pozitív vagy negatív?

Alapvetően negatív. A Hobbes-féle szemlélet, a mindenki mindenkinek farkasa, teljesen megtalálható a középkortól, al-Ghazalitól Avicennáig.

A másik pedig maga az iszlám, amit békének szoktak visszafordítani. Ez nem teljesen helyes. A szó az SZ-L-M gyökből származik, ami valóban békét jelent. Csakhogy az iszlám ennek már a továbbgondolt változata, ami az Istennek való alávetettséget jelenti. Már a nevében is benne van, hogy Isten abszolutizmusának alárendelt emberképe van. Semmi mást nem kell tennünk, mint ezt elfogadni, majd Allah útmutatása szerint élni, ezen az úton járni. Ez a saría, ugyanis a saría eredetileg nem jogot jelent, hanem utat, ösvényt. Ez nem a cselekvő ember képe. Ez tehát megjelenik az iszlám nevében is, mint szimbólum és megjelenik még az imádkozási szokásban, ahogy leborulva végzik a kötelező imákat. Ez egy teljesen világos alárendeltségi viszony.

És nincsenek is olyan irányzatok, amelyek ezt pozitívan értelmezik?

Leginkább olyanok vannak, amelyek még sötétebb emberképet mutatnak.

Amelyek mindenféle evilági jóban a gonosz és a bűn forrását látják. Ilyen például a hanbalita, vahabita jogi iskola, amelyik tiltja a zenét, a táncot. A lányok nem táncolhattak az utcán, a gyerekektől elvették a játék babákat, mert már az is bálványimádás. A tálibok Afganisztánban betiltották a nemzeti sportot, ami a sárkányeregetés. Megtiltották, hogy a nők hangosan járjanak az utcán, tehát a magas sarkú cipőt. Egy-két gondolkodó a másik oldalon is megjelenik, hiszen az iszlám nagy jellemzője egyébként is a pluralitás, a sokféle nézet változatossága. Ibn al-Arabi egyedül van az egész iszlám történetében, aki azt mondja, hogy a vallások gyakorlatilag egyenértékűek, és a legfőbb parancs a szeretet. Őt felhozni azonban aránytalan, mivel nem beszélhetünk egy irányzatról, nem voltak követői.

Az Iszlám Állam az értelmezését az egész világra ki akarja terjeszteni. Ez nem pont a változatosságot, a pluralizmust gyengítené?

Az iszlamizmus egyik legfontosabb lényege és módszertana a pluralizmus megtagadása és egy monolit struktúra felépítése, az ő értelmezését próbálja kikiáltani az egyetlen létezőnek, az egyetlen iszlámnak. Miközben olyan, hogy „Az Iszlám” nincs. Aki ezt mondja, az eleve már gyanús, mert ezernégyszáz év teljes szellemi fejlődését kérdőjelezi meg.

A kereszténység sokféle felekezetiségétől ez különbözik. Az iszlám egyik legnagyobb problémája mind a mai napig az intézmény hiánya. Pontosan azért terjed a spektrum Ibn al-Arabitól az Iszlám Államig, mert senki nincs felhatalmazva arra, hogy megmondja mi az iszlám. Hogy megmondja, hogy az eddig terjed és utána nem. Ezzel szemben a kereszténységnél ilyen van, ott vannak zsinatok, végső soron ott van a pápa. Van valaki, aki megmondja, hogyan kell értelmezni, amihez képest viszonyulni kell. Ez kompletten hiányzik az iszlámból. Ezért hivatkozhat bárki, bármire.

Akkor ön szerint egy ilyen intézmény, egy tanács, egy egyszemélyi vezető felállítása pozitív lenne?

Biztosan. Abban az esetben, ha ez nem a pluralizmus végét jelentené, hanem csak kereteket. A fociban is ki kell jelölni a vonalakat és a pontokat, amin belül lehet játszani. Az iszlámban mindenki fut mindenhova, és már a lelátón vagyunk, nincs valaki, aki visszatereljen minket a pályára. Egy próbálkozás egyébként volt, az Abbászidáknál a kalifa. Egyébként megvan az elvi megoldás, ez lenne az idzsma, a konszenzus. Ha a jogtudósok konszenzusra jutnak, akkor az biztos tudássá válik, és az egy határ. Csak az a baj, hogy de facto működésképtelen. A magyar jogászok is pontosan tudják, hogy az, hogy több ezer jogtudós egyetértsen, ki van zárva.

A kalifa viszont nem egy államot hozna létre?

Nem. A pápához sem a pápai állam tartozik föltétlenül, hanem az egyház vezetése, és a teológiai kérdésekben való megszólalás. A kalifa nem föltétlen vezet államot, hanem megvonja a határokat. De ez nem létezik. Egy ilyen felállításáról gondolkodni ’wishful thinking’. Al-Bagdadi, aki kikiáltotta magát kalifának, nem egy szorosabb párbeszéd érdekében tette ezt.

DSC_0423
Fotó: arsboni (Volom Sári)

Viszont az, hogy a különböző atrocitások után nem volt egy egységes fellépés, amely például elítélte volna azokat, sokat ártott az iszlámnak is. Hogy lehetséges, hogy nincs egy intézményesült vezetés a vallásban? Ez bizonyára felmerült az idők során.

Egy ezernégyszáz éves becsontosodott gyakorlatot kéne felülírni, aminek az lenne a következménye, hogy a hagyományos iszlám értelmiséget képviselő muszlim jogtudósok intellektuális felsőbbrendűsége, presztízse és gazdasági pozíciója elveszne. Ők nyilván nem fognak javasolni egy ilyet. Pont ott jön elő az iszlamizmus, például Iránban, ahol a szekuláris uralkodó próbálta meg ezeket a hatalmakat megnyirbálni. Ott az ajatollahok rövid időn belül megbuktatták a királyt, és iráni iszlám köztársaságot kiáltottak ki. Olyan is volt, hogy egységesen, a világ szinte minden pontjáról elítéltek valamit. Ilyen például a világ legmagasabb Buddha-szobrának a felrobbantása vagy Palmüra lerombolása. Máskor a különböző irányzatok mást képviselnek, és ezek sokszor politikailag áthallásosak.

Azt látni, hogy a világi beavatkozás, mint az iráni példa is mutatja, és az intézményesülés hiánya is az iszlamizmust, az Iszlám Államot erősíti. Az intézményesülés akkor mindkettőre megoldás lenne?

Nem állunk távol a valóságtól. Azt azért vegyük észre, hogy az iszlamizmus nem magyarázza teljesen az Iszlám Állam létrejöttét. Csak az ideológia szintjén van egy iszlamista felhangja. De mi az Iszlám Állam? Regionális konfliktus eredménye. Irak etnikailag megoszlik az arabok és a kurdok, vallásilag a szunniták és a siíták között. Ráadásul egy egészen picivel a siíták vezetnek demográfiailag. Szaddám Husszein tartotta össze ezt a konglomerátumot. Iszonyú brutalitás mellett, ehhez nem fér kétség. Ezt a központi erőt kiemelték az amerikaiak az öbölháborúban, ahogy Líbiából kiemelték Kadhafit. És kiderült, hogy alatta nincs semmi, csak törzsi és vallási háború. Később egy nagyon egyszerű eljárássá degradált „demokráciát” vezettek be Irakban, amelynek következtében nincs pártrendszer, vallási reflexek alapján szavaztak. Így a többségben lévő siíták alakítottak kormányt, ami azért dolgozik, hogy revansot vegyenek a szunnitákon. Ezek a szunniták pedig Szaddám Husszein klánja, volt vezetői köré szerveződnek, és gyűjtöttek maguk közé harcedzett dzsihádistákat és részben bűnözőket. Ezt úgy hívják, hogy Iszlám Állam. Soha az életben nem lehet Amerikából és Európából önkénteseket toborozniuk, ha ezt bevallják. Hát csináltak hozzá egy nagy ideológiát, ami kiemeli a regionális konfliktusból, és ad neki egy apokaliptikus víziót. Ez egy nagyon jól kitalált kommunikációs stratégia.

De akkor ez egy szándékosan vezérelt félreértés?

Persze. A másik fontos elem pedig, egy nagyon tudatosan végiggondolt stratégiaváltás. Rájöttek, hogy helyben nem tudják megnyerni a háborúkat. ezért stratégiát váltottak. A helyi ellenség helyett a távoli ellenséget kell támadni, akik a helyi ellenség mögött állnak, mivel ők nem csak az amerikaiakat, hanem a szaúdi rezsimet is ellenségnek tekintik.  Őket kell támadni, és ez a civilek elleni terror lényege. Őket megtámadom, és sakkban tartom, hogy ne támogassák tovább a rezsimeket, az Egyesült Államok például Szaúd-Arábiát.

DSC_0422
Fotó: arsboni (Volom Sári)

Mit gondol, Iszlám Állam ugyanannak a tendenciának a folytatása más néven, ami Oszama bin Ladennel kezdődött?

Pontosan. Az egész kérdés megoldása politikai kérdés. Nem tudom, hogy valaha sikerülni fog, de ha sikerülne egyszer a Közel-Keleten egy olyan politikai rendszert kialakítani, ami mindenki számára elfogadható, akkor az egész eltűnne. De nézzük meg, hogy hogyan született az al-Kaida. Az sem a semmiből, hanem egy nagyon konkrét politikai oka volt. Oszama bin Ladent szoros szálak fűzték a szaúdi királyi családhoz, rokoni és baráti kapcsolatok. Az ő dolga a nyolcvanas években az volt, hogy Afganisztánban az amerikai, szaúdi pénz- és fegyverszállítmányokat elossza, ezzel segítette az afgán ellenállókat. Hazatért, amikor vége lett a háborúnak, de nem kapott semmilyen elismerést. Két év múlva megtámadta Irak Kuvaitot és bin Laden helyett a szaúdiak az USA segítségét kérték. Ha az Egyesült Államok nem lép be erre a területre, akkor soha nincs al-Kaida. Ezek összefüggő dolgok és a közel-keleti regionális politikában gyökereznek.

Az iszlám ehhez képest mindig csak hivatkozás.

A konfliktus és a két jogi kultúra jövőjével kapcsolatosan mennyire borúlátó?

Meglehetősen. A politikai konfliktus megoldása nagyon távol van.

A nyugati államoktól az volt az elvárás, hogy segítsenek ebben. A két öbölháborúban az Egyesült Államok viszont nem megoldotta a konfliktust, hanem még jobban összezavarta. A szíriai helyzet most már egy globális sűrű pont, ami mint egy fekete lyuk, vonzza az összes erőt. Most már van benne bipoláris politika, amerikai kontra orosz érdekeltség, vannak a helyi erők, helyi vallási és politikai megosztottság, benne van a Közel-Kelet, Irán az egyik oldalon, Szaúd-Arábia a másik oldalon. Ennek még a katonai megoldása sem látszik, nem hogy a politikai.

A nyugati államok nem megoldották, hanem részévé váltak a problémának, a probléma őket húzta be a mocsárba. Így váltunk a terrorizmus célpontjává.

A két jogrendszerről pedig: ha ennyire alapelvi és antropológiai különbségek vannak, akkor maximum egy békés egymás mellett élés, egy peaceful co-existence képzelhető el, a lehetséges súrlódási pontok minimalizálásával.

Ennél több nem, abban egészen biztos vagyok.

***

Az írás szerzője az Arsboni volt gyakornoka. Idén tavasszal is indul Gyakornoki Program, amelyre február 11-ig lehet jelentkezni.

szponzorok_2016

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.