Atipikus formák tipikus hibái–egy különös munkajogi házasság

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Kanyuk Petra Ágnes

Kihagyhatatlan meghívás az atipikus munkaviszonyok és a munkaügyi ellenőrzés mennyegzőjére

Jelen cikkben a munkajog két meglehetősen különböző karakterének párosítására teszek kísérletet. A kapcsolat vizsgálatának végére jutva pedig remélhetőleg nem marad majd kétség afelől, hogy az atipikus nász különös volta nem Mikszáth-i értelemben értendő, kényszer-házasságnak semmiképp sem nevezhető; gyümölcsei pedig a munkajog egészének javára válhatnak.

I. Holtomiglan-holtodiglan: munkajogi módra

„A barátok sok hibát észrevesznek egymásban. A házastársak a legutolsó, szörnyű apróságot is.”
A napjainkban népszerű amerikai thrillerből, a Holtodiglanból származó gondolatok meglepően értékesek lehetnek a munkajog világában is. Az atipikus munkaviszonyoknak a munkaügyi ellenőrzés tárgykörével történő, első gondolatra szokatlan házasításával ugyanis az újszerű foglalkoztatási formák tipikus hibáira derülhet fény, melyek felszínre hozásával, mint jó házastárs, a munkaügyi ellenőrzés hozzájárul képzeletbeli oldalbordájának kiteljesedéséhez: ahhoz, hogy ezen foglalkoztatási formák valóban csak a tipikustól, és nem pedig saját maguktól jelentsenek eltérést; ahhoz, hogy a mennyegzői fehér ruha véletlenül se forduljon szürkébe, avagy feketébe.

II. Egy kreatív páros találkozása

Mielőtt azonban rátérnénk a különös házasság gyümölcseinek vizsgálatára, ismerjük meg kicsit jobban a feleket és azok kapcsolatát, akik tekintetében találó lehet az éppen a „távoli területek közti eszmecserék” áldásos, inspiráló hatásait taglaló Kreatív párosok című műben megfogalmazott gondolat, miszerint: „Néhány találkozás látszólag a véletlen műve, de ha csak egy kicsit is megvizsgáljuk a körülményeket, hamar felismerjük a mágneses tér hatását.”

Ismerkedés a pár tagjaival

Az atipikus munkaviszonyok – Ezen foglalkoztatási formákon keresztül a munka és a munkaviszony újraértelmezése a munka világában zajló folyamat velejére mutat rá, a hagyományostól elfordulás, az alternatív, kevésbé kötött jogviszonyok jelentősége ugyanis a XXI. században egyre növekszik, ezzel együtt pedig az egyik legnagyobb kihívást jelenti a hagyományos munkajogviszony köré szerveződő munkajog számára. A hazai munkajogi szabályozás egyértelműen törekszik ezen igényeknek a minél szélesebb kiszolgálására, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) kiemelt irányt képez a munkaviszony rugalmasabbá tétele. Ennek megfelelően a jogalkotó számos, korábban csak a gyakorlatban létező atipikus foglalkoztatási formát vett fel a jogszabályban rögzítettek közé, amelyeket – a kódex egyfajta különös részeként – igyekezett összeszedetten, külön fejezetekbe (Mt. II. rész, XV–XV. fejezetek) foglalni az Mt. végén.

A munkaügyi ellenőrzés – Az imént bemutatott dinamikus, színes és igencsak népszerűnek mondható munkajogi jelenséggel szemben a munkaügyi ellenőrzés egy merőben eltérő karakterrel rendelkezik. Egyfajta speciális rendelkezések alapján folytatott közigazgatási hatósági eljárást takar, amely jelentős szerepet játszik a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított kötelességek betartatásában. Ezen törekvése testet ölt a vonatkozó, munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényben (a továbbiakban: Met.) is, amely jogpolitikai célként a fekete-, illetve szürkefoglalkoztatás, pontosabban a jogszabályi feltételeknek nem, vagy nem teljesen megfelelő foglalkoztatás, illetve munkavállalás visszaszorítását deklarálta. Ez a hazánkban sajnálatos módon nagyon is jól ismert problémakör el is vezet bennünket a felek kötődéseinek feltáráshoz.

Kettős találkozási pont

Az atipikus foglalkoztatás, mint a fekete és a szürke egyik árnyalata – A találkozási pont egyrészt ott jelentkezik, hogy ugyan a munkaadók természetesen nem nyilatkoznak illegális foglalkoztatási szokásaikról, az irodalomkutatás során azonban egyértelművé vált, hogy a fekete-, illetve szürkefoglalkoztatás nagy százalékban takar atipikus formákat: a lazább szabályok igazi „termékenyítő erővel” hatnak a kreatívan szabálytalankodó elmékre. Szintén napjaink egy népszerű filmalkotására utalva tehát azt mondhatjuk, hogy az atipikus körül jellemzően ott lebeg a fekete és a szürke „ötven árnyalata” is.

Az atipikus foglalkoztatás, mint a gazdaság kifehérítésének eszköze – Ezen újfajta foglalkoztatási formák azonban nemcsak a munkaügyi hatóságok bosszúságait növelik a fekete-, illetve szürkefoglalkoztatás elleni harcuk folytán, hanem eredményes eszközéül is szolgálhatnak a gazdaság kifehérítésének. Vitathatatlan ugyanis, hogy a szabályszerű foglalkoztatás mind adó- és járulékfizetési, mind pedig adminisztratív szempontból is terhet ró a munkáltatókra és a HR szakemberekre, azonban e terhek csökkenthetőek, ha kellő ismeretekkel rendelkeznek a rugalmas foglalkoztatási formákról. Ebben a megközelítésben tehát az atipikus munkaviszonyok, az által, hogy eredeti rendeltetésüknek megfelelően a változó szükségletek közepette reális és egyben legális alternatívát kínálnak a jogszabályi feltételeknek meg nem felelő foglalkoztatás ellenében, maguk is csatlakoznak a munkaügyi ellenőrzés missziójához.

III. Az atipikus foglalkoztatási formák tipikus hibái: a házasság gyermekei

A felek házasítása, ebből következően az atipikus munkaviszonyok tipikus hibáinak feltárása éppen az imént kifejtett okból bír elemi jelentőséggel. Hiszen a foglalkoztatás új formái csak akkor tölthetik be szerepüket, csak akkor szolgálhatnak gyógyírként a munka világának régi-új problémáira, ha maguk sem piszkolódnak be azután, miután az elmélet síkjáról gyakorlati alkalmazásuk mezejére lépnek; ezen gondolatnak további súlyt adnak Csehov szavai, miszerint: „elmélet gyakorlat nélkül nem létezhet.” Az alábbiakban vessünk tehát egy pillantást – természetesen a terjedelmi korlátok folytán a teljesség igénye nélkül – az atipikus munkaviszonyok munkaügyi ellenőrzések során feltárt, tipikus problémáira.

Az egyszerűsített foglalkoztatás és a bejelentés elmaradása

Ezen foglalkoztatási forma tekintetében a bejelentés fokozottabb jelentőséggel bír, hiszen maga a munkaviszony a foglalkoztatás bejelentésével jön létre, erre az időpontra tehető annak keletkezése (Mt. 202. § (2)) és sajnos egyben ennek elmulasztása az, amivel a munkaügyi hatóságok az atipikus foglalkoztatási formákat érintő jogsértések között kiemelkedően sokszor találkoznak az ellenőrzések során. Azonban mégis van okunk némi bizakodásra, ugyanis az elmúlt évek tendenciája − amely szerint ezen mulasztás egyre nagyobb mértékben az egyszerűsített foglalkoztatásban fordult elő − megfordult és újra a „hagyományos” munkaviszonyú foglalkoztatás során kerül előtérbe ez a legsúlyosabb munkajogi szabálytalanság (NGM/30844/2015).

A mulasztás hátterében a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. A munkáltató havi 15 napnál több alkalommal foglalkoztatja a munkavállalót, ám rendes munkaviszonyban történő bejelentés helyett inkább megpróbálja „elbliccelni” az alkalmi munka havi korlátját meghaladó munkanapok bejelentését.

Munkáltatói oldalról jellemzően vélelmezhető a tudatosság. A hatóságok beszámolói szerint a bejelentést számos munkáltató sok esetben percekkel az ellenőrzés megkezdését követően pótolja, mivel ismeri a jogszabályi kötelezettséget, a bejelentés teljesítésének előírt módját és már a munka megkezdése előtt rendelkezik a bejelentés megtételéhez szükséges munkavállalói adatokkal. Ezek ellenére azonban – bízva a hatósági ellenőrzés adott napokon, időszakban való elmaradásában, illetve abban, hogy nehezen megközelíthető „eldugott helyen” működnek – azt a bejelentés megtételével megbízott könyvelőirodának csak abban az esetben adja meg, ha már elkerülhetetlen (pl.: hatósági ellenőrzés, munkavállaló kifejezett kérése) a bejelentés megtétele. Jellemző megvalósulási formája a szabálytalankodásnak az is – elsősorban az építőipar területén – mikor a munkáltatók, akik hétköznapokon bejelentetik a munkavállalók egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyát, hétvégén – bízva az ellenőrzések elmaradásában – nem tesznek bejelentést. Gyakran előfordul továbbá, hogy a munkáltató a tervezett munkaviszony megkezdését megelőzően hosszabb időn át „próbamunkával” igyekszik a munkavállalók (pl.: pultosok, segédmunkások) „képességeit felmérni.”

A munkavállalók nagy része nincs tisztában a munkajogi szabályokkal, amely a munkáltatók részéről esetleges visszaéléshez, a munkavállalók tudatlanságának kihasználásához vezethet. Természetesen ennek van másik oldala is, amikor a munkavállaló tisztában van az előírásokkal, de állását féltve saját érdekében nem mer fellépni. A tanúként meghallgatott munkavállalók nagy része – a nyilatkozatok szerint – a munkaügyi ellenőrzés napján kezdett dolgozni („ma van az első munkanapom”, „csak ma kezdtem”, „ma jöttem először dolgozni”, stb.); ennek ellenére a munkaügyi hatóság azon kérdésére, hogy meddig tart a munkaidő, többen is azt nyilatkozták, hogy az „változó (néha nyolc, néha kilenc órát szoktam dolgozni)”.

A munkaerő-kölcsönzés és a három dobogós szabálytalanság

Ezen konstrukció a tradicionális munkajogviszonytól eltérő foglalkoztatási módszerek egyik karakterisztikus fajtája, sajátos felépítése, részletesebb szabályozása nemcsak az Mt.-ben tette indokolttá a külön fejezetbe foglalását (Mt. II. rész, XVI. fejezet) hanem a munkaügyi ellenőrzés tárgykörei között is külön pontot szenteltek neki (Met. 3. § (1) k) pont) sőt, még az alkalmazható szankciók is szélesebbek az átlagosnál. (Met. 6. § (1) a), f) pont, 6/A. § (1) d) pont, 7. § (1) a) pont). Mindezek alapján nem ér bennünket meglepetésként, hogy a konstrukció esetében a szabálytalanságok tárháza igencsak színes képet mutat.

A jogsértések sorában a 2015-ös munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos célvizsgálat adatai szerint (NGM/150615/2015) a harmadik helyet foglalják el a jogszabályi tilalomba ütköző munkaerő-kölcsönzés esetei (Mt. 216. § (1)) valamint a továbbkölcsönzés tilalmának megszegése (Mt. 216. § (2)). Utóbbi gyakran úgy valósul meg, hogy azt igyekeznek kirendeléssel leplezni, amelyet illetően kreatív és kitartó megoldásokkal találkozhatunk. Például egy ilyen eset során tartott munkaügyi ellenőrzés egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol végül megállapítást nyert, hogy a munkaerő továbbkölcsönzésének tilalmába ütközik az is, ha a munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésben nem a kölcsönvevő, hanem egy harmadik munkáltató telephelyét jelölik meg a munkavégzés helyeként és a munkavállalók tényleges foglalkoztatása is ott történik.

Kölcsönbeadó nem lehet bármely munkáltató, hanem csak az, aki eleget tesz az erre vonatkozó külön jogszabályi feltételeknek, és akit kérelmére az állami foglalkoztatási szerv felvett a kölcsönbeadók nyilvántartásába (Mt. 215. § (1)). Az ez utóbbi feltétel hiányában folytatott munkaerő-kölcsönzési tevékenység a munkaviszonnyal kapcsolatos legsúlyosabb jogsértésnek minősül, gyakoriságát tekintve pedig ez a második legtöbbször előforduló szabálytalanság. A megvalósulás jellemző formája a teljes illegalitás, amikor a kölcsönbeadóként szereplő céget eleve nem vették nyilvántartásba, de gyakori a féllegális, vagy formailag legális keretek közti megvalósulás is. Előbbire jellemző példa az, mikor a nyilvántartásba vett cég székhelye székhelyszolgáltatónál van bejegyezve, az ellenőrzés során felkutatása azonban eredménytelen, „postafiók cégként” lényegében nem is létezik; utóbbira pedig az, amikor a kölcsönbe adó munkáltatók jelentős része csak a munkaszerződések megkötésének és a bejelentések megtételének idejére veteti magát nyilvántartásba, majd a munkaerő kihelyezését követően a nyilvántartásba-vétel törlésre kerül.

A munkáltatói szerepkör meghatározásában az Mt. alapján a felek megállapodása az elsődleges, (Mt. 217. § (1)) ebből következően a munkaerő-kölcsönzési szolgáltatásnak többféle változata alakulhat ki a piacon. Ebből eredően rendkívül nagy jelentősége van a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti együttműködésnek, a kölcsönös tájékoztatásnak, információcserének is, mindezen előírások megszegése pedig az első helyen áll szabálytalanságok sorában. A helyzet súlyát jelzik a következmények is: a munkavállaló bejelentésére vonatkozó, valamint a kölcsönbeadó nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolat átadásának kötelezettsége például csak abban az esetben terheli a kölcsönbeadót, amennyiben arra a kölcsönvevő igényt tart. Az elvárható gondossági kötelem folytán azonban a jogszerűtlen foglalkoztatás következményeiért a kölcsönvevőt is felelősség terhelheti.

IV. Gyakorlat és elmélet határán: a munkaügyi hatóság általi minősítés ki nem használt fegyvere
A munkaügyi hatóság minősítési jogkörének (Met. 1. § (5)) gyakorlása az atipikus foglalkoztatási formák tekintetében nem ismeretlen. A szeptember 1-jét megelőzően az Mt. hatálya alá tartozó iskolaszövetkezeten keresztüli diákmunkát, annak 2011 előtti szabályozásának – a jelenlegi által felelevenített – hiányossága folytán több esetben is tiltott munkaerő-kölcsönzésnek minősítette. Ehhez képest egyéb esetekben mégsem találkozunk bevetésével, holott ennek az atipikus munkaviszonyok sajátosságaira igen érzékeny eszköznek az alkalmazási lehetősége számos esetben adott volna és vélhetően nagyobb nyomást is jelentene a szabálytalankodókra, mint például a bírságolás. Ilyen értelemben tehát a módszer még az elmélet síkján rostokol, azonban remélni tudjuk, hogy mindez a jövőben változni fog.

Átminősítést lehetne alkalmazni például a határozott idejű munkaviszonyok jogellenes láncolatai, a részmunkaidős kikötés ellenére ténylegesen teljes vagy magasabb heti munkaidőben történő foglalkoztatás, valamint a munkaerő-kölcsönzés olyan eseteiben, amikor a tények összessége alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a munkaszerződéssel nem rendelkező, vagy illegális kölcsönbeadó által foglalkoztatott munkavállaló valójában a kölcsönvevővel áll munkaviszonyban.

Záró gondolatok

Az ellenőrzés szabályainak kijátszására törekvő technikák vizsgálata szomorú képet tár elénk a valóságról. Messze nem arról van szó ugyanis, hogy a vizsgált atipikus foglalkoztatási formákban, Camus szavaival élve a munkahely medréből kicsapó nagy hivatásokkal találkoznánk, vagy – romantikus képzeteinkből ennél már lejjebb adva – a megmutatkozó szabálytalanságokat Shakespeare-i megfogalmazással még a legkülönb ember által is, természetszerűen elkövetett hibáknak tudhatnánk be.

Mindezek alapján belátható, hogy a két karakter együttes vizsgálata, bár szokatlannak mondható, valóban nem tekinthető kényszer-házasságnak. A különös nász eredményeképpen közelebb kerülhetünk a munka világának valóságához: a tipikus hibák feltárása megteremti a javítás lehetőségét, míg a munkaügyi ellenőrzésnek további, hatékony eszközeit fedezhetjük fel.

Kapcsolatuk pedig a fent tárgyaltakon túl még egy dologban közös: a munka minél teljesebb, színesebb, szabadabb, mégis biztonságos keretek közti végezhetőségének missziójában. Ahogyan ugyanis Péter Apostol mondja Ádámnak:

„Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka. Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.”
(Madách Imre: Az ember tragédiája.

Források, felhasznált irodalom
1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2015. III. negyedévének munkaügyi ellenőrzési tapasztalatai. NGM/150616/2015
Összefoglaló jelentés a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos célvizsgálat tapasztalatairól. NGM/150615/2015
Összefoglaló jelentés a munkavállalók jogviszonyának rendezettsége érdekében a foglalkoztatásra vonatkozó alapvető szabályok érvényre juttatására irányuló akcióellenőrzéséről. NGM/30844/2015
Bankó Zoltán: Az atipikus munkajogviszonyok, Budapest – Pécs, Dialóg Campus – PTE ÁJK, 2010.
Ferencz Jácint: Atipikus foglalkoztatási formák: az atipikus munkaviszonyok elmélete és magyarországi gyakorlata, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2015.
Gillian Flynn: Holtodiglan. Alexandra, Pécs, 2014.
Így trükköznek a cégek – és megússzák ejnyebejnyével. http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/igy-trukkoznek-a-cegek-es-megusszak-ejnyebejnyevel/ (2016. augusztus 16.)
Joshua Wolf Shenk: Kreatív párosok. Budapest, HVG Kiadó, 2016.
Kártyás Gábor: A szürke három árnyalata – kerülendő praktikák a munkaerő-kölcsönzésben. HR & Munkajog. 2013. (4. évf.) 3. sz. 16-18.
Madách Imre: Az ember tragédiája. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
William Shakespeare: Othello. Shakespeare színművei. Repr. kiad., Budapest, 1998.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS