Autonómia és sárm – a szakkollégiumok jogi szabályozása

Mit nevez a jog szakkollégiumnak? Mi kell ahhoz, hogy egy szervezet szakkollégiummá válhasson, van erre külön jogszabályi definíció? És miért fontos, hogy legyen? A szakkollégiumi intézményrendszert feldolgozó cikksorozatunk korábbi részeiben már volt szó a mozgalom történetéről és perspektíváiról is, jelen cikkben pedig a szakkollégiumokra vonatkozó jogi hátteret tekintjük át.

Az állam általi elismerés mint igény egyidős a szakkollégiumi mozgalom történetével. Az, hogy milyen formában és milyen mértékű állami elismertség mellett működnek a szakkollégiumok, a mai napig meghatározó kérdés a szakkollégiumi közösség számára. Ugyan a hazai és határon túli szakkollégiumok szervezete, a Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma (SZEF, becenevén Interkoll) már több esetben is kifejezte, hogy az öndefiníció nem az állami akkreditáció vagy a jogszabályok kérdése, hanem azt a tartalmi tényezők megléte határozza meg, a szervezet több törekvése is arra irányul, hogy összhangba hozza a közösség által évek, évtizedek óta elfogadott alapelveket és a jogi szabályozást.

A jogi szabályozás emellett a finanszírozás hátterét is adja, ugyanis amennyiben az állam deklarálja ezen intézmények létét, megnyitja az utat az állami támogatások előtt is. Többek között a jogi elismertségnek köszönhető, hogy külön pályázati keret áll rendelkezésre a szakkollégiumok számára a Nemzeti Tehetség Programon belül. Azt pedig, hogy pontosan mely szervezetek részesülhetnek ezekből a forrásokból, nagyban az határozza meg, hogy a jogszabályok milyen kritériumokat támasztanak a szakkollégium címet viselni kívánókkal szemben.

Természetesen a pénzügyi tényezőkön túl vannak más szempontok, ami miatt a szakkollégiumok és közvetve az egyetemek is kiemelt kérdésként tekintenek a jogi szabályozásra. A szakkollégium elnevezés jól cseng, szépen mutat az adott felsőoktatási intézmény prospektusában, ez pedig a jövendő generációk rekrutációja szempontjából is lényeges; különösen, amikor a hazai felsőoktatási intézmények már nem csupán egymással versengenek, hanem azzal is szembe kell nézniük, hogy számos tehetséges diák inkább külföldön tanul tovább. Ebben a helyzetbe a felsőoktatási intézményeknek valamilyen többletet kell a leendő hallgatók elé tárniuk; ennek egyik része sok esetben, hogy az adott főiskola, egyetem mellett működik-e szakkollégium.

Kerestél már jogi állást vagy gyakornoki helyet? Nyerj két Sziget napijegyet!

Joghallgatók és jogászok munkakeresési szokásait vizsgáljuk. A tapasztalatokat megosztjuk a kutatásban részt vevő ügyvédi irodákkal. Ha érdeklik az eredmények, vegye fel velünk a kapcsolatot az arsboni@arsboni.hu e-mail címen.

A szakkollégiumok számára az öndefiníció elsősorban a intézményi működésükön, hagyományaikon alapul, de nem jelenthetjük ki, hogy a jogi szabályozás léte vagy nem léte nem része az identitásuknak. A szakkollégiumoknak, szakkollégistáknak azért fontos a jogi szabályozás, mert ez jelent egyfajta objektív distinkciót, amely elhatárolja őket az egyetemeken, főiskolákon működő további szervezetektől, egyesületektől.

Ennek az identitásbeli különbségtételnek a formáját a jogi szabályozás adja, tartalmát pedig a szakkollégiumi közösség által kidolgozott Szakkollégiumi Charta.

A szakkollégiumi mozgalom az 1980-as években lépett fel először az állami elismerés igényével, viszont csak annyi változott azóta, hogy mások ülnek az íróasztal túloldalán. Ez persze túlzás, történtek előrelépések, jelenleg pedig mind a felsőoktatásról szóló törvény (Nftv)., mind pedig egy külön kormányrendelet rendelkezik jelenleg ezen intézményekről, azonban az állam és a szakkollégiumok álláspontja közötti teljes egybecsengés továbbra is hiányzik.

A szakkollégium fogalmát sem az 1985-ban elfogadott oktatási, sem az 1993-ban született felsőoktatási törvény nem határozta meg. A törvényszövegbe egy 2003-as módosítást követően a szálláshelyek egy fajtájaként jelent meg, meghatározása szerint pedig célja a felsőoktatási tanulmányokhoz kapcsolódó saját program működtetése „a minőségi képzés, a tehetséggondozás, a kulturált életvitel, az egészséges életmód, a közéleti szerepvállalásra, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés” érdekében. A 2005-ös felsőoktatási törvény a Tehetséggondozás című fejezetben már részletesen foglalkozott a szakkollégiumokkal, fogalmi elemként megjelent az önkormányzatiság elve, illetve hogy az intézmény a szakkollégisták öntevékenységére épül, tagsága pedig dönt például a tagsági jogviszony keletkezéséről vagy megszűnéséről, a szakkollégium szakmai programjáról és a szakmai teljesítményekre vonatkozó követelményekről.”

Jelenleg az  Nftv. szintén a tehetséggondozás körében rendelkezik ezen intézményekről. Ez azonban nem fogalmi meghatározás, a törvény csupán nevesíti a szakkollégiumot és a roma szakkollégiumot mint a felsőoktatási intézmények által működtetett, a tantervi követelményeket meghaladó képzést nyújtó, tehetséggondozó szervezeteket, nem definiálja azok tartalmi feltételeit. Mégsem hanyagolható el a jelentősége ennek a deklarációnak, ugyanis ezzel az állam is elismeri e két intézménytípus tehetséggondozásban és társadalmi felzárkóztatásban betöltött szerepét. Fontos továbbá kiemelnünk, hogy az Nftv. ad lehetőséget például egyházaknak is arra, hogy az állami felsőoktatási intézményekkel együttműködve ők is létrehozhassanak ilyen típusú tehetséggondozási szervezeteket.

Az elismerés egyik jelentőségét az adja, hogy az Nftv. kimondja, hogy a felsőoktatási intézmények részére adható támogatás különösen a szakkollégiumi feladatok ellátásához – ez tehát az egyetemek számára is kiemelt fontossággal bír. Másik fontos eredménye az Nftv.-ben való szereplésnek, hogy a kollégiumi-diákotthoni normatíva mellett a miniszter által jóváhagyott szakmai programmal, diákotthonként működő szakkollégium, roma szakkollégium számára egyedi támogatás biztosítható.

Az Nftv. idézett szakaszai fontos, de nem a legfontosabb részei a vonatkozó jogi szabályozásnak. Ennél sokkal nagyobb gyakorlati jelentőséggel bír a nemzeti felsőoktatási kiválóságról szóló kormányrendelet, amely a nemzeti felsőoktatási kiválóság rendszerének részeként kezeli a szakkollégiumokat. Ez az egyetlen intézménytípus, amelyet a tudományos diákköri mozgalom mellett a rendelet ebbe a kategóriába tartozóként nevesít, és ezen túlmenően kijelenti azt is, hogy a Kormány elismeri és védendő értékként kezeli az országos tudományos diákköri mozgalom, valamint a szakkollégiumi mozgalom hagyományait. Az elvi támogatás mellett a kormányrendelet tartalmi meghatározásra is kísérletet tesz, építve a korábbi törvényi meghatározásokra.

Eszerint az a tehetséggondozó szervezet tekinthető szakkollégiumnak, amely „az önkormányzatiság elvére és a szakkollégisták öntevékenységére épül”.

Ezeknek a kritériumoknak való megfeleléshez a kormányrendelet megkívánja azt, hogy a tagság alakítsa a saját szakmai programját, amely hozzájárul mind a magas szintű szakmai képzéshez, mind tehetséggondozáshoz, valamint segíti a tagság közéleti aktivitását és társadalmi érzékenységét.

A szabályozásnak kulcseleme az ilyen intézmények önállósága, autonómiája; ez határozza meg a további tartalmi jellemzőket is. Az autonómia nem kizárólag a felsőoktatási intézménytől való relatív függetlenséget jelenti, hanem a tagság, a szakkollégisták önigazgatási jogának elismerését is. A tehetséggondozás, magas szintű szakmai képzés rendszerint sajátos kurzusrendszeren, szakmai foglalkozásokon keresztül valósul meg, és gyakori az is, hogy a szakkollégisták aktívak a tudományos diákköri tevékenységekben vagy akár később PhD. képzésen vesznek részt. Nem minden szakkollégium működik egyformán, de az egységesítés nem is célja sem a kormányrendeletnek, sem a SZEF-nek. A cél a közös minimum kialakítása, amely mind a kormányrendeletben, mind a SZEF alapdokumentumában, a Szakkollégiumi Chartában rögzítésre került, igaz, eltérő mélységben.

A szakmai rendszeren, tehetséggondozáson túl a kormányrendelet is említi a közéleti és társadalmi szerepvállalást. Ezek jóval megfoghatatlanabb, általános fogalmaknak tűnhetnek, de pont az autonómia miatt a kormányrendelet feladata nem is meghatározni a tartalmukat. Ezt a szakkollégiumok megteszik, újra és újra definiálják magukat ezek mentén, társadalmi programokat, projekteket indítanak, amelyekkel a társadalmi problémákra igyekeznek felhívni a figyelmet és elindítani a cselekvést. Jó példa ezekre az Illyés Sándor Szakkollégium és a Bibó István Szakkollégium által elindított, középiskolásoknak szóló pályaorientációs program, vagy részben a Rajk László Szakkollégium bázisán szerveződő Lámpagyár. Ennél is nyitottabb kérdés a közéleti szerepvállalás. A mozgalom elindulásakor magától értetődő volt a közéletben való részvétel, az ez iránt való nyitottság nem tűnt el a mindenkori szakkollégistákból, azonban a kereteit folyamatosan alakítják. A Lex CEU kapcsán tett közös szakkollégiumi nyilatkozat, a köztársasági elnöknek írt levél, melyhez számos szakkollégium csatlakozott, egyértelműen a közéleti szerepvállalás fogalma alá vonhatók.

A tartalmi feltételeken túl a kormányrendelet a működési formákat is kijelöli. Egy szakkollégium működhet felsőoktatási intézmény keretében (az ELTE, a Corvinus vagy a PTE szakkollégiumi zömében ebbe a kategóriába tartoznak), vagy pedig alapítványi, egyházi fenntartásban, de ebben az esetben a működés alapfeltétele egy választott felsőoktatási intézménnyel való megállapodás megkötése. Mindkét esetben a fenntartó köteles a szakkollégium tagjai számára a működés és együttlakás infrastrukturális feltételeit biztosítani. Különleges státuszt élveznek a roma szakkollégiumok, amelyeket a rendelet kiemelten kezel, ezen intézmények céljai között szerepel a roma értelmiségi utánpótlás biztosítása, és tevékenységükben törekednek a roma identitású hallgatók tehetséggondozására.

Már korábban említésre került a Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma, melynek működését a kormányrendelet is megerősíti, igaz, jogi személyiséggel nem ruházza fel, így az ténylegesen csak egy érdekképviseleti fórum lehet. A SZEF égisze alatt fogadták el 2011-ben a Szakkollégiumi Chartát a részt vevő szakkollégiumok, ez a dokumentum tartalmazza a szakkollégiumi lét legfontosabb elveit, jellemzőit. Szemléletében nem tér sem az Nftv., sem a kormányrendelet meghatározásaitól, azonban azokat kibővíti, pontosabban definiálja. Autonómia, szakmai munka, társadalmi felelősségvállalás, aktív, legalább 20 tagot számláló közösség – ezekben a kulcsszavakban lehet összefoglalni a Charta lényegét.

Az állam (a felelős minisztérium, jelenleg az EMMI és a nyilvántartó szerv, az Oktatási Hivatal) és a SZEF közötti viták nem elsősorban az elméleti különbségeken alapulnak, hanem azon, hogy amíg az OH csupán formai feltételek (alapító okirat, SzMSz, szakmai kurzusok listája) csatolása alapján regisztrálja a szakkollégiumként nyilvántartásba kerülni kívánókat, addig a SZEF szeretné, hogy a tartalmi vizsgálat legyen a nyilvántartás, és ezáltal az állami elismerés alapja.

A SZEF a kormányrendelet felhatalmazó rendelkezése alapján megalkotta ügyrendjét és saját minősítési rendszert is működtet, ahol a formai feltételek teljesülése mellett a tartalmi szempontokat és a Chartának való megfelelést is vizsgálják. A SZEF minősítési rendszere 2011 óta működik, az évente kiírt minősítési pályázat tartalmi bírálatát egyetemi oktatókból és szakemberekből álló, a SZEF által választott Minősítő Bizottság végzi, a minősített intézmények száma 40-50 közöti, kis mértékben évről évre bővül. Habár jelenleg a minősítésnek nincs közvetlen jogi hatása, az EMMI-vel való tárgyalások abba az irányba mutatnak, hogy az OH általi regisztráció is hasonló tartalmat vehet majd fel és a papírok becsatolásán túl a valódi működést, szakmai munkát, taglétszámot és további, a kormányrendelet által is elismert és védett értékeket követel majd meg nyilvántartásba vételhez.

A szempontok bővítése és szigorítása egyben azt is jelentené, hogy – a SZEF által kidolgozott szempontrendszer alkalmazása esetén – a jelenleg az OH nyilvántartásában szereplő

136 intézmény helyett felére, harmadára csökkenne a valóban szakkollégiumként működő szervezetek száma.

A cél nem az egyéb tehetséggondozó, értékes szakmai képzést nyújtó szervezetek ellehetetlenítése, hanem az ilyen fókuszú intézmények differenciálása és a szakkollégiumi modell megőrzése, védelme. A SZEF elismeri más tehetséggondozó szervezetek kiemelkedő tevékenységét, azonban a diákönkormányzatiság, az együttlakás, a társadalmi szerepvállalás és az értékközösség mentén hangsúlyozza a modell különlegességét.

A szakkollégiumi rendszer a hazai felsőoktatás egyedülálló tehetséggondozó funkciót betöltő képződménye, amely hozzájárul a tehetséges hallgatók fejlődéséhez, a felsőoktatás versenyképességének megőrzéséhez és a tudatos, felelős fiatal értelmiségi réteg kialakulásához is, ezért minden szereplőnek érdeke, hogy a kormányrendeletben és a Chartában lefektetett értékek valóban érvényesüljenek minden szakkollégiumi címet viselő intézménynél.

Ványa Bertalan, Papp Dorottya

Jegyzetek

A képek forrása: itt, itt és itt.
Papp Dorottya

Papp Dorottya

Jogi tanulmányait 2012-ben kezdte az ELTE ÁJK-n, szintén 2012 ősze óta a Bibó István Szakkollégium hallgatója. 2015-ben az Állampolgári Nevelés Tábor, 2016-ban a Középiskolások Szabadegyeteme program főszervezője. Érdeklődési területe a közigazgatási jog. A 2015/2016 tanév őszi szemeszterében az Université Catholique de Lyon hallgatója.

Papp Dorottya