Az utcára szorított kritika – Az engedetlenkedés jogi megítélésének változása

Sok éves mulasztását igyekezett pótolni az Országgyűlés, amikor az Alkotmánybíróság felhívására módosította a szabálysértési törvényt és újraalkotta a rendészeti intézkedésnek ellenállók kriminalizálását szolgáló tényállást. Mivel a szabálysértési törvény engedetlenséggel kapcsolatos szabályait elsődlegesen a gyülekezéshez való jog gyakorlásával összefüggésben érték alkotmányossági kritikák, a törvénymódosítás által hozott változásokat és jelentőségüket is a véleménynyilvánítás ezen jogintézménye kapcsán tekintem át.

A 2010-es kormányváltást követően olyan közjogi változások mentek végbe, amelyek szűkítették a kormány politikájával kritikus szereplők hagyományos tereit, korlátozták eszközeit. Az Alkotmánybíróság hatásköreinek csökkentésével, az Országgyűlés vitaterének és sajtónyilvánosságának jelentéktelenítésével, a médiapiac újraszabályozásával és újraelosztásával, a helyi önkormányzatok hatásköreinek centralizációjával, az érdekegyeztetés intézményesített fórumainak kiüresítésével, valamint a mindenkori kormányzat ellenőrzésére hivatott civil szervezetek bürokratikus és retorikus zaklatásával a kormány politikájával szembeni intézményes kritika csupán egy-két, a kormány közvetlen befolyásán kívül eső médium adásaira, valamint a lakosság számára teljesen láthatatlan műhelyek szakpolitikai vitaköreibe szorult vissza.

Ezen folyamatokkal párhuzamosan jelentősen felértékelődött az Alaptörvény VIII. Cikkében nevesített alapjog,

a békés gyülekezéshez való jog, mint a polgár számára lassan a legkönnyebben hozzáférhető véleménynyilvánítási forma.

Az elmúlt években több olyan tüntetésre is sor került, amelyen több tízezer ember vett részt, és véleménynyilvánításával nyomást próbált gyakorolni a kormány politikájára. A tüntetések többsége a jogszerűség talaján maradt, azonban voltak olyan demonstrációk, amelyek vagy a szervezők által előre tervezetten vagy a rendezvény megkezdését követően adtak alapot rendőri intézkedésre, szabálysértési eljárás megindítására.

A jogalkotó elsődlegesen a szabálysértési jog, kivételes esetekben – ha erőszakosságról is beszélhetünk[1] – a büntetőjog eszközeivel kívánja szankcionálni a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos szabályszegéseket. Így a gyülekezési jog érvényesülésének értékeléséhez a rendészeti igazgatási és szabálysértési jog alkalmazásának figyelembe vétele szükséges. Írásomban nem a gyülekezési jog alapjogi megközelítésével, hanem az azzal kapcsolatos rendészeti és szabálysértési joganyag közelmúltbeli változásával fogok foglalkozni.

“Igazolom, hogy a bejelentés hiánytalanul tartalmazza a Gytv.-ben meghatározott tartalmi elemeket”

A rendezvényt bejelentők többsége valószínűleg ezzel a mondattal találkozik, amikor a rendőrségtől megkapja az igazolást a rendezvény bejelentéséről, annak tudomásul vételéről. Előfordul azonban, hogy a rendészeti szervek  – később közigazgatási bíróság által megállapítottan – megfelelő jogalap nélkül korlátozzák a gyülekezéshez való jogot, mint például 2011-ben a kínai miniszterelnök látogatása ellen tiltakozók esetében, a 2011-es és 2012-es Pride megtiltásakor vagy

a Terrorelhárítási Központ által igen aktivistán értelmezett személy- és létesítménybiztosítási intézkedések,

valamint az ideiglenes közlekedésrendészeti intézkedések („műveleti területté” nyilvánítások) során.

A nagy sajtóvisszhangot kapott jogsértések mellett általánosságban

a rendőrség viszonyulása a bejelentésekkel kapcsolatban inkább a tudomásulvétel,

majd a rendezvény rendjének biztosítása. Ezzel a feltételezéssel állnak összhangban a rendőrség adatai is. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya alá tartozó rendezvényekre vonatkozó statisztikai adatokat 2013. július 1-jétől tartalmazza az “általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerveknél alkalmazott határrendészeti, igazgatásrendészeti, idegenrendészeti, közrendvédelmi, és közlekedésrendészeti egységes rendészeti statisztikai rendszer.” Sajnos a rendezvények feloszlatási indokait az ORFK statisztikai rendszere nem rögzíti, ezért nem világos, hogy pontosan mikor, milyen okból került sor a rendezvények feloszlatására, ugyanakkor már önmagában az tanulságos, hogy ORFK által teljesített közérdekű adatigénylés szerint 2013-ban mindössze egy, 2015-ben és 2016-ban négy-négy alkalommal került sor rendezvények feloszlatására.[2]

I. Gyülekezés és engedetlenség

A gyülekezési joggal kapcsolatos szabálysértési anyagi jog számos eszközt adott eddig is a rendőrség kezébe. A rendzavarás szabálysértési tényállása a sima “verekedésen” túl több olyan esetkört is meghatároz, amelynek megvalósítása kifejezetten valamely nyilvános rendezvényen való részvételhez köthető.[3]

Szabálysértés, ha valaki a rendezvényen direkt eltakarja az arcát, hogy ezzel azonosítását megakadályozza.[4]

Mivel a Gytv. hatálya alól kiveszi a választási gyűléseket, ezért ilyen rendezvényen a rendzavarás ezen formájának megvalósulása fogalmilag kizárt. Szintén a rendzavarás szabálysértésének minősül, ha valaki nyilvános rendezvényen veszélyes eszközöket tart magánál. Ez az eset tehát tágabb körre hívható fel, mint a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvények.[5] A rendzavarás törvényi tényállása ezeken túl két sui generis engedetlenségi esetet is meghatároz, amelyből egy kifejezetten nyilvános rendezvényekkel kapcsolatos. Rendzavarásként büntethető, ha valaki rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít,[6] vagy ha valaki nyilvános rendezvényen a rendező vagy a rendőrség biztonságra vonatkozó felhívásának, rendelkezésének nem tesz eleget.[7] Előbbi eset egy része nyilvánvalóan tautológia.

A gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértésének esetei változatosak. Elkövetni a bejelentési kötelezettség elmulasztásával, a határidő megsértésével vagy tiltás ellenére megtartott rendezvény szervezésével lehetséges.[8] Ugyanígy szabálysértés, ha valaki mást akadályoz ezen jog gyakorlásában.[9] Az idén hatályba lépett szabálysértési törvénymódosítás e tényállások kapcsán változtatást nem hozott. Nem gyülekezésspecifikus, de említésre érdemes, hogy szintén változatlan tartamú a személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése szabálysértés szabályozása. Ez a tényállás is sui generis büntetni rendeli, ha valaki a rendőr egy konkrét intézkedésének, az igazolásra való felhívásának nem tesz eleget.[10]

Az engedetlenség új formája – a  salátatényállás

2017. január 1-től megváltozott a Szabs. 216. §-a és új törvényi tényállás, a “helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés” jött létre, amely (1) bekezdésében büntetni rendeli, ha valaki közveszély, baleset, bűncselekmény, szabálysértés, vagy közigazgatási bírság hatálya alá tartozó szabályszegés helyszínén a rendőr vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagjának helyszín biztosítására vonatkozó jogszerű intézkedésének, illetve a helyszín elhagyására vagy az ott tartózkodásra vonatkozó jogszerű utasításának nem tesz eleget. A törvényi tényállás egy egész elkövetési magatartáscsomagot tartalmaz, amelybe

a jogalkotó belecsempészett két további, a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos tényállást is.

A Szabs. 216. § (2) bekezdésében ugyanezzel a módosítással vált konkrét tényállásként a szabálysértési anyagi jog részévé azon rendőrségi törvény szerinti intézkedést védő szabálysértés, amely révén a Terrorelhárítási Központ leggyakrabban kerülhet kapcsolatba a lakossággal: szabálysértést követ el, aki személy- és létesítménybiztosítási intézkedés helyszínén a helyszín elhagyására vagy az ott tartózkodásra vonatkozó jogszerű rendőri utasításnak nem tesz eleget. A személy- és létesítménybiztosítás szabályait a rendőrségi törvény, a rendőrség szolgálati szabályzata, valamint a védett személyek és létesítmények kijelöléséről szóló kormányrendelet tartalmazza.[11]

A (3) bekezdés szerinti helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértésről van szó akkor is, ha valaki rendezvény feloszlatását követően a helyszínt nem hagyja el, tehát már akkor megvalósul a szabálysértés, ha egyfajta közigazgatási döntés születik a rendezvény feloszlatásáról és ezt jól hallhatóan közlik is a rendezvény résztvevőivel, ennek ellenére a tüntető a demonstrációról nem hajlandó távozni. A szabálysértés megvalósulásához nem kell tehát megvárni, amíg a rendőrség a tömegoszlatást – mint a rendőrségi törvény és a rendőrség szolgálati szabályzata által szabályozott, látványos kényszerítő eszközt – alkalmaz.

Omudsmanni aggályok az intézkedés körül

Mi indokolta a szabálysértési törvény módosítását? Miért kellett lecserélni a “jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenséget” a roppant szárazan hangzó “helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértésre”?

A magyar szabálysértési jogba a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség tényállása 2007-ben került be, akkor még nem törvényi, hanem kormányrendeleti szinten.[12] A tényállás közel változatlan tartalommal került át a 2012-es szabálysértési törvény 216. §-ba.[13] A tényállás gyakorlati alkalmazása során már azzal kapcsolatban is viták alakultak ki, hogy egy adott helyzetben ki lehet a rendvédelmi szerv hivatalos állományú tagja, az “intézkedés” fogalma pedig további kérdéseket vetett fel. Intézkedés-e, ha a rendőr felszólít, hogy vegyem fel az eldobott szemetet?

Intézkedés-e, ha egy demonstráción a rendőr rám szól, hogy ne fotózzam? Intézkedés-e, ha a rendőr megkér, ne üvöltözzek vele?

Intézkedés-e, ha a rendőr kérdez tőlem valamit? Kell-e válaszolnom? Mi az engedetlenkedés?

Az akkor még állampolgári jogok országgyűlési biztosa mindezen anomáliákat észlelve előbb 2008-ban, majd az alapvető jogok biztosa az új szabálysértési törvény hatályba lépését követően az eredeti indítványt fenntartva az Alkotmánybírósághoz fordult a tényállás alkotmány-ellenességének megállapítása, valamint a támadott rendelkezés megsemmisítése iránt. A biztos aggályainak azzal a kéréssel adott még nagyobb nyomatékot, hogy az Alkotmánybíróságot kérte az új Szabs. szerinti  tényállás közelgő hatálybalépésének felfüggesztésére, mivel a jogbiztonság követelményének védelme érdekében azonnali intézkedést látott szükségesnek.[14] Alapjogi projekt keretében azok után jutott ilyen következtetésre, hogy többek között a Független Rendészeti Panasztestület gyakorlatát[15] vizsgálva megállapította: “a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvények rendőri biztosítása során jellemzően megvalósultnak tekintik a rendőrök a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenséget, ha a rendezvény résztvevői nem hagyják el kellő gyorsasággal a rendőri felszólítást követően a helyszínt, függetlenül attól, hogy az intézkedésnek nem próbálnak ellenállni (pl.: nem hallották a felszólítást, vagy kérdést intéznek az eljáró rendőrhöz).” A biztos indítványát a jogbiztonság és a normavilágosság követelményére, valamint a szabálysértési jogra is felhívandó alkotmányos büntetőjog garanciális rendszerének szükségességére alapozta.

A hatályos jog kíméletével

Az Alkotmánybíróság több mint hét évet ült az ombudsman indítványán és csak 2015 őszén hozott határozatot. A 31/2015. (XI. 18.) AB határozatában megállapította, hogy “a Szabs. tv. 216. §-ába foglalt jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértési tényállás megfogalmazása nem tesz eleget az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető, a szankciót kiszabó norma határozottságára, körülhatároltságára vonatkozó követelménynek. Teret enged ugyanis olyan jogalkalmazói értelmezésnek, amely alapján a tényállás az általa védett jogi tárgy körén kívül eső érdekek védelmére is alkalmazható.”

A biztos érveit elfogadva, de indítványának csak részben eleget téve, nem semmisítette meg a tényállást,

mulasztásos alaptörvény-ellenességet állapított meg, és – ahogy a határozat fogalmaz – “a hatályos jog kíméletével” járt el: az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának, a törvényszöveg pontosításának 2016. június hó 15-ig tegyen eleget.[16]

Az alaptörvényellenes helyzetet a már korábban idézett tartalommal csak 2016 őszén igyekezett orvosolni a jogalkotó.[17] A törvényjavaslat szűkszavú indokolása szerint “a normavilágosság követelményének szem előtt tartásával a tényállás elemeinek részletesebb megfogalmazása és a konkrét tényállási meghatározások pontosabban kifejezik a szabályozni kívánt élethelyzeteket.”

Megvalósult-e az Alkotmánybíróság által kitűzött cél?

Mik azok a magatartások, amik az új tényállás alá tartoznak, és melyek esnek más megítélés alá vagy esnek ki a szabálysértési jog látómezejéről? Hogyan hat ez a gyülekezési jog érvényesülésére?

Mind a korábbi, mind pedig a jelenlegi tényállás az állam erőszak-monopóliumát, az intézkedő rendészeti szerv autoritását, a jogszerű intézkedés eredményességét kívánja védeni. A rendőrségi törvény szerint a rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A lehetséges intézkedéseket és kényszerítő eszközöket az 1994-es rendőrségi törvény tételesen meghatározza. Csak példaszerűen, ilyen intézkedés az igazoltatás, ruházat átvizsgálása, felvilágosítás kérés, elfogás és előállítás, helyszín biztosítása stb. Az intézkedés azonban nem azonos, így nem is élvezhetett ugyanolyan jogi védelmet, mint a rendőri felszólítás, felhívás vagy utasítás, amelyek jogalapja, tartalma jogszabály által nem meghatározott. Ennek ellenére a korábbi tényállást kiterjesztően alkalmazták, nem csak az Rtv. szerinti intézkedésnek, hanem általában a rendőri felszólításnak eleget nem tevőkkel szemben is.

A probléma abból eredt, hogy a tényállás csak a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenséget szankcionálja, védett jogi tárgya a jogszerű intézkedés. Az Rtv. által nem nevesített, bizonytalan fogalmú felszólítás, felhívás vagy utasítás esetén viszont egyszerűen nem volt értelmezhető a jogszerűség kérdése, ami pedig alapjaiban ásta alá az Rtv. általános szabályát, mely szerint a rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható,[18] valamint magát a szabálysértési tényállást, ami a jogszerű intézkedésnek való engedetlenséget rendelte büntetni.

Ilyen esetek egyidejűleg sok embert érintően éppen a gyülekezési jog gyakorlásával fordulhatnak elő, tehát olyan helyzetekben, amikor

egy alapvető jog korlátozását, különösen, ha kriminalizáló szabályok általi korlátozásáról van szó, rendkívül komolyan meg kell indokolni.

Kiterjesztő-e a megszorító szabály?

Az új tényállásnak tehát szűkítenie kellett azon esetek körét, amikor a jogszerű intézkedésnek való engedetlenség szankcionálható: csakis a helyszín “használatával,” tehát a helyszín biztosításával, a szükséges vagy éppen nem kívánt ott tartózkodással kapcsolatban adható utasítás esetén hívható fel. Egyértelmű “a helyszín elhagyására vagy az ott tartózkodásra” vonatkozó utasítás jelentése, a “helyszín biztosítására vonatkozó jogszerű intézkedés” értelme viszont magyarázatra szorulhat, amihez a rendőrségi törvényhez kell visszanyúlni. Az Rtv.  a tételesen felsorolt intézkedések között szabályozza “a helyszín biztosítása” szerinti intézkedést, mely szerint a rendőr a feladata ellátása során jogosult megtiltani, illetőleg megakadályozni, hogy valamely bűncselekmény, szabálysértés, baleset, egyéb esemény helyszínét megváltoztassák.[19] Látható tehát, hogy a korábbi szabályhoz képest – ami alapján bármilyen Rtv. szerinti intézkedés, de akár jogszabályban meg nem fogalmazott bármilyen rendőri utasításnak való engedetlenség is megalapozta a szabálysértési felelősséget -, a módosítást követően pusztán az (1) bekezdés szerinti tényállás egyik fele a korábbiakhoz képest rendkívüli módon leszűkíti a szankcionálható engedetlenkedés körét.

Az egyik, korábbi tényálláshoz írt kommentár[20] szerint passzív magatartással valósult meg a szabálysértés, ha valaki a rendőr által kért felvilágosítás-adást megtagadja, tehát nem válaszol, holott erre a rendőrségi törvény alapján kötelessége lenne,[21]  vagy ha nem hajlandó megfújni az alkoholszondát, pedig a rendőr a jármű vezetőjét légzésminta, vér-, vizelet- és egyéb minta adására kötelezheti.[22] Ezek a magatartások a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség helyébe lépő új szabálysértési tényállás alapján már nem szankcionálhatók szabálysértési eljárásban.

Ehhez hasonlóan hiába ad felhatalmazást a rendőrségi törvény arra, hogy például egy tüntetésen fokozott ellenőrzés keretében a rendőr a “rendezvény rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása érdekében”  a résztvevők ruházatát átvizsgálja.[23] Miközben az intézkedés alá vont személy köteles magát igazolni, amelynek ha nem tesz eleget, megszegi a személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességét – szabálysértést követ el – , addig

az átvizsgálását szabálysértési következmények nélkül megtagadhatja.

Az (1) bekezdés másik feltétele szerint csak közveszély, baleset, bűncselekmény, szabálysértés vagy közigazgatási bírság helyszínén valósulhat meg a szabálysértés. Nehezen vitatható, hogy ezekben az esetekben a szabálysértési jog általi védettség indokolható volt. Bizonyosan jogvitákra fog okot adni, hogy a törvény szabálysértés vagy bűncselekmény helyszínéről rendelkezik és nem pedig szabálysértési vagy büntetőeljárás által érintett helyszínről. Ha ugyanis később az eljárásban nem kerül sor a szabálysértés vagy bűncselekmény megállapítására, az erre tekintettel adott utasítás jogalapját vesztheti.

Kérdéses továbbá, hogy a jogalkotó számolt-e a tételes felsorolás utolsó esetének, a közigazgatási bírságok szerteágazó és sokszínű rendszerével. Sőt, a törvény egy újabb módosítása szerint – rezonálva a fentebb már fejtegetett problémára – 2018-tól már nem csak közigazgatási bírság kiszabásának helyszínén, hanem minden “közigazgatási hatósági eljárás hatálya alá tartozó szabályszegés” helyszínén lehetőség lesz a tényállást alkalmazni. Az ezzel egy időben hatályba lépő Ákr. az eljárás akadályozása esetén a Ket.-hez hasonlóan eljárási bírság kiszabását teszi lehetővé.[24] Ha e klasszikus, az eljárás rendjét megtartani rendelő bírság nem lenne elegendő a kívánatos magatartás előmozdítására, felhívható még a hatósági eljárás megzavarása bűncselekménye is.[25]

Ennyi eszköz birtokában nem igazán látható, hogy miért szükséges a szabálysértési tényállás alkalmazási körének ilyen kiszélesítése.

Valóban közérdekű munkával büntethető szabálysértésként kell szankcionálni, ha valaki Miskolcon kiporolja a szőnyegét a teraszon,[26] és a rendőr felszólítja a terasz alatt állókat, hogy menjenek onnan, de nem mennek?

Tényleg van értelme büntetni, ha például Kakucs községben valaki “mások pihenését zavarja”[27]

vagy éppen Kaposváron hajléktalan emberként a hálózsákját az utcán lerakja,[28] és az ezen szabályszegések helyszínén egy másik, például bámészkodó vagy éppen a bírságolás körülményei után érdeklődő személy a rendőr utasításának nem tesz eleget és nem távozik? Ezek természetesen abszurd példák, azonban a szabálysértési tényállás nyelvtani értelme szerint mind szankcionálható “cselekmények”, amelyek

önkényes és parttalan jogalkalmazásra adnak lehetőséget.

Persze ilyen esetekben végső soron érdemes felhívni a társadalmi veszélyesség, mint a szabálysértés megvalósulási feltételének hiányát, valamint az Alaptörvény 28. cikkét: jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Azonban a parttalan, ebből következően önkényes jogalkalmazás lehetősége önmagában aggodalomra ad okot, ahogy több, civil szervezetek által kistelepüléseken végzett kutatás igazolta, hogy

a bírságolási hatáskör könnyen válhat a lakosság egyes csoportjainak fegyelmezési eszközévé.[29] [30]

Ami a másik, gyülekezéssel kapcsolatos esetkört érinti: még ha vitatható is, hogy szükséges-e ezt a szabályszegést szankcionálni, szerencsés, hogy a jogalkotó konkretizálta, szabálysértési eljárással kell számolnia annak, aki rendezvény feloszlatását követően a helyszínt nem hagyja el. A szabály célja nyilvánvalóan az lehet, hogy a rendőrségnek ne kelljen háromszori eredménytelen feloszlatási felszólítást követően az értelemszerűen kockázatosabb, veszélyesebb kényszerítő eszközt, tömegoszlatást alkalmaznia,[31] így a résztvevők a szabálysértési felelősségre vonástól, és ne pedig a rendőrbottól, ingerlőgáztól vagy vízágyútól való félelem hatására tegyenek eleget a felszólításnak. Más kérdés viszont, hogy az eddigi rendőrségi gyakorlat a korábbi tényállás esetén a háromszori felszólítást vette alapul az eljárás megindításához, így ez várhatóan nem fog változni, ami egyrészt több időt ad a résztvevőknek a feloszlatás észlelésére és a felelősség átgondolására, másrészt viszont ilyen esetben a szabálysértési eljárás nem a tömegoszlatás helyettesítőjévé, hanem párhuzamos eszközévé válhat. Kérdéses továbbá, hogy ha a szabálysértést csak szándékosan lehet elkövetni, hogyan fog dönteni a szabálysértési hatóság, ha az eljárás alá vont vitatja, hogy észlelte volna a felszólítást és más, konkrétan az eljárás alá vontra vonatkozó bizonyítási eszköz nem áll rendelkezésre. Az alapvető jogok biztosának aggályai így továbbra is válasz nélkül maradnak és pusztán a szabálysértési hatóság tisztességes jogalkalmazásán múlik, hogy megindítják-e a szabálysértési eljárást olyan esetekben, amikor nem egyértelmű, hallhatták-e a rendezvény résztvevői a feloszlatást. Ez természetesen egy kisebb létszámú rendezvénynél nem okozhat problémát, azonban egy több száz fős, például zenével kísért vagy skandáló, esti, éjszakai órákban tartott tömegrendezvény esetén kétséges.

Elhatárolási kérdések

Az új, helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés hatályba lépésével az engedetlenkedő tényállások elhatárolásai új kérdéseket vetnek fel. A jelenleg hatályos törvény szerint egyrészt rendelkezésre áll egy tényállás, ami büntetni rendeli, ha valaki szabálysértés vagy bűncselekmény helyszínén a rendőr helyszín biztosítására vonatkozó jogszerű intézkedésének, illetve a helyszín elhagyására vagy az ott tartózkodásra vonatkozó jogszerű utasításának nem tesz eleget. Másrészt rendzavarás címén szintén büntetendő, ha valaki rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít.[32] Mivel mindkét tényállás járulékos, nem feltétlenül kell megegyeznie az időben korábbi szabálysértés elkövetőjének az engedetlenkedő személyével. Így a rendzavarás ezen esete a helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértéshez képest speciálisnak tekinthető azzal a különbséggel kiegészülve, hogy ha rendzavarásról vagy garázdaságról van szó, akkor nem csak a helyszín biztosításával vagy otttartózkodással kapcsolatos utasításnak való engedetlenség büntetendő, hanem bármilyen rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség.

Érdekesség, hogy a törvény ebben az esetben nem szól az intézkedés jogszerűségéről, tehát ténylegesen minden rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértési eljárást vonhat maga után. Megjegyezni szükséges azonban, hogy az Rtv. elvi szabálya itt is alkalmazandó:

a rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható.

A rendzavarás specialitásán túl a legszembetűnőbb különbség viszont a tényállásokhoz rendelt jogkövetkezmény. A rendzavarás súlyosabb szankcióval fenyeget: elzárással is büntethető, míg a korábbi általános, jelenleg helyszín biztosításával kapcsolatos engedetlenségi tényállás közérdekű munkával.

A rendzavarás azon alakzata, mely szerint szabálysértést követ el, ha valaki nyilvános rendezvényen a rendező vagy a rendőrség biztonságra vonatkozó felhívásának, rendelkezésének nem tesz eleget, az igazoltatáshoz kapcsolódó engedetlenséghez hasonlóan nem feltételez egy korábbi szabálysértést, valamint nem csak a rendőr rendelkezését védi, hanem a civil rendezőét is.[33] Megszorítás azonban, hogy a rendzavarás csak nyilvános rendezvény helyszínén és csak “biztonságra vonatkozó” felhívás kapcsán értelmezhető. Egy kommentár ide sorolja a kordonelemmel lezárt területre való belépés tiltását, a biztonsági szektor szalaggal való kijelölését, a részvétel meghatározott feltételekhez kötését.[34] Leggyakrabban sportrendezvények esetén merülhetnek fel jogszabályi formában meg nem fogalmazott, biztonságra vonatkozó rendelkezések, de a gyülekezési jog gyakorlása körében sem kizártak. Az elhatárolás ebben az esetben könnyebb: az új, helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés által védett jogtárgy más, mint a rendzavarás esetén. Előbbi esetén valamilyen jogszerű eljárás későbbi lefolytatása, személy- vagy létesítménybiztosítási intézkedés, rendezvényt feloszlató döntés kikényszeríthetősége. Utóbbi eset azonban térben határoltan kizárólag nyilvános rendezvényhez kapcsolódhat, védett jogtárgya pedig a helyszínen lévők biztonsága és az annak biztosítása érdekében tett rendészeti vagy civil felhívás tekintélye.

II. Gondatlan dekriminalizáció?

A módosítás a tényállás alá tartozó esetek szűkítésével és konkretizálásával az Alkotmánybíróság által irányul mutatott jogállami normák érvényesítése mentén kísérletet tett mindazon helyzetek körülírására, amik fennállása esetén a rendőr utasítása különös védelmet kell, hogy élvezzen, hiszen kikényszerítése valamely törvényes cél elérése érdekében feltétlenül szükséges. Az új tényállás alapján érdemes a változás érzékeltetésére két korábbi szabálysértési ügyet vizsgálni. Mivel a közterületen tartott rendezvényekről már volt szó, nem közterületen, de a közforgalom számára nyitva álló helyen, illetőleg egy magánterületen megvalósuló csoportos engedetlenség megítélésére térek ki. Mindkét esetben lakhatási jogokért fellépő engedetlenkedők ellen indult szabálysértési eljárás, azonban a különböző elbírálási időpontok miatt egészen más megítélés alá estek az ügyek.

Engedetlenkedés az Országgyűlés Irodaházában

Már jóval az ominózus alkotmánybírósági döntés meghozatalát és az új tényállás hatályba lépését követően, 2017 áprilisában az Alkotmánybíróság a régi tényállás alapján született bírói döntéssel szemben benyújtott hét alkotmányjogi panaszt utasított vissza. Sajnálatos, hogy az AB nem foglalkozott az üggyel érdemben. 2016-ban az Országgyűlés Irodaházába devizahiteles aktivisták egy csoportja engedély nélkül bement és ott egymásba kapaszkodva énekeltek, skandálták. Az Országgyűlési Őrség a hangoskodás miatt egy házelnöki rendelkezésre hivatkozással megkérte a jelenlévőket, hogy ne zajongjanak. Ezt követően a helyszínre érkező rendőrök egyesével kikísérték vagy kivezették az épületből a jelenlévőket és előbb a rendőrség, majd kifogás benyújtása folytán a bíróság is megállapította a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatti szabálysértési felelősségüket. Ebben az esetben a szabálysértési eljárás és az intézkedéssel szembeni engedetlenség alapja nem valamely jogszabály megszegése vagy valamely más szabálysértés, például a gyülekezési joggal visszaélés megvalósítása volt, hanem pusztán egy közjogi szervezetszabályozó eszköz, a házelnöki rendelkezés megsértése.[35]

Ha az eset elbírálására a hatályba lépést követően került volna sor, egyetlen szabálysértési tényállás sem lett volna felhívható.

A jelenleg hatályos szabályok alapján nem jöhetett volna szóba a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértése, mivel az előzetes bejelentési kötelezettség csak a közterületi rendezvények esetében kötelező.

Ugyancsak nem lett volna felhívható az új, helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés (1) bekezdése más, korábbi szabálysértés megvalósulása hiányában. A változás megértéséhez a tényállás szövegének alapos értelmezése szükséges. A 2017. január 1. óta hatályos törvényhely szerint a helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés megvalósulásának feltétele, hogy szó legyen egyáltalán valamilyen szabálysértésről, amelyre tekintettel a rendőr utasítást ad. Aki bármilyen szabálysértésre tekintettel adott jogszerű utasításnak nem tesz eleget, elköveti a helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértést. Az új, módosítással érintett szabálysértés tehát feltételez egy másik, korábban megvalósult szabálysértést. A két szabálysértés elkövetője nem kell, hogy azonos személy legyen, de előfordulhat, hogy valaki egymást követően valósítja meg a két szabálysértést. A konkrét esetben pusztán a házelnöki rendelkezés megsértése alapján a hatályos törvény szerint szabálysértés nem valósulhatott volna meg.

A helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés személy- és létesítménybiztosítással kapcsolatos (2) bekezdése sem lett volna felhívható, mivel az Országgyűlés Irodaháza nincs rajta az állandó jelleggel védett létesítmények listáján, és ilyen jellegű védettségről a házelnöki szabályozás sem szól.[36]

Esetleg a helyszín biztosításával kapcsolatos szabálysértés (3) bekezdése szerinti esete lehetett volna felhívható, amely akkor valósul meg, ha a feloszlatott rendezvény helyszínét felszólítás ellenére nem hagyják el a résztvevők. Bár a panaszosok hivatkoztak rá, az AB elé kerülő panaszok ügyében sem a rendőrség, sem a bíróság nem kezelte a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvényként az irodaházban demonstrálókat. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog mérlegelés nélküli és teljes negligálása kapcsán az alapvető jogok biztosa korábban már rámutatott,

hogy hibázott a rendőrség, amikor nem ismerte fel, hogy a polgármesteri hivatalban leülő, de ezzel a hivatali munkát nem akadályozó csoport esetében a gyülekezési jog gyakorlásával áll szemben

– és amikor jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt indított eljárást. A polgármesteri hivatali ülősztrájk kapcsán az ombudsman kimondta, hogy közforgalom előtt nyitva álló magánterületen folytatott gyülekezés esetén is alkalmazni kell a Gytv. garanciarendszerét, tehát feloszlatást és az esetleges jogkövetkezményeket kilátásba helyezni csak akkor lehet, ha egyébként ez a Gytv. és a joggyakorlat alapján indokolt.[37] A feloszlatás pedig megkívánja valamilyen Gytv. szerinti feloszlatási ok fennállását. A Gytv. négy okot határoz meg, amely alapot adhat a rendezvény feloszlatására: ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, a gyülekezés mások jogainak és szabadságának sérelmével jár, a résztvevők fegyveresen, illetve felfegyverkezve jelennek meg vagy ha a rendezvényt tiltó határozat ellenére tartják meg. Ezek közül békés ellenszegülés esetén legfeljebb csak “mások jogainak sérelme” képzelhető el. Ebből következik, hogy önmagában az, hogy a demonstrálók megszegik az önkormányzat ügyfélfogadási vagy a képviselői irodaház beléptetési rendjét, még nem teremt jogalapot a rendezvény feloszlatására, csak az, ha a rendezvény megtartása mások jogainak sérelmével jár. A polgármesteri hivatali ülősztrájk ügyében egyébként az ombudsman szerint jogos lett volna a rendezvény feloszlatása, mivel “a népképviseleti szervek és bíróságok működésének súlyos megzavarása (…) mások jogai és szabadsága sérelmének tekinthető.”

Engedetlenkedés a társasházban

A módosítás hatályba lépéséig szintén jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése miatt feleltek azok, akik élőlánccal próbálták megakadályozni egy lakás kiürítését foganatosító önálló bírósági végrehajtó eljárását. Az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen tiltakozók előre megtervezett, általában

a sajtó érdeklődését is kiváltó akcióinak célja a konkrét kilakoltatás megakadályozásán túl a magyarországi lakhatási válság tematizálása,

az emberhez méltó lakhatást garantáló és átfogó lakáspolitika mihamarabbi kikényszeríthetősége. A kilakoltatást akadályozó, mozdulatlan és békés élőlánc esetén a rendőrség intézkedésére a végrehajtási törvény ad alapot, tehát az, hogy a lakásügyben hozott bírósági határozatban foglaltak kikényszerítéséhez nem elegendő a végrehajtó eljárása, hanem a jogállami környezetben nem túl jól csengő régi kifejezéssel élve “karhatalmi segítséget,” tehát rendőri közreműködést kell kérnie.[38] A rendőri közreműködés célja, hogy a bíróság határozatát végrehajtsák, döntését kikényszerítsék, tehát a kilakoltatás megtörténjen, amely érdekében előbb a végrehajtó, majd a rendőrség szólítja fel a élőláncolókat, hogy hagyjanak fel a végrehajtás akadályozásával. A módosítás hatályba lépését megelőzően ilyen esetekben a rendőri felszólítással, illetve az annak való engedetlenséggel megvalósult a szabálysértés.

A módosítást követő új tényállás szerint viszont nem valósul meg szabálysértés. Erre a következtetésre jutott a bíróság is, miután a rendőrség szabálysértési felelősséget megállapító határozatával szemben a kilakoltatást akadályozó élőláncolók kifogással éltek, a kifogás elbírálására pedig már éppen az új tényállás hatályba lépését követően került sor.[39] Így legfeljebb a kilakoltatandó lakóval szemben polgári bíróság a Vht. alapján rendbírságot, a végrehajtási eljárásban nem kötelezettekkel szemben pedig a rendőrség az Rtv. alapján kényszerítő eszközt – leginkább testi kényszert – alkalmazhat az ellenszegülés megtörésére, tehát a passzív ellenszegüléssel megvalósuló akadályozó magatartás megszüntetésére.

A gyakorlat által bevett rendőrkapitányságra való előállításra így nincs lehetőség,

mivel egy Rtv. által felsorolt egy előállítási ok sem valósulhat meg szabálysértés hiányában.[40] A rendőrség mindössze “odébb rakhatja” az élőláncolókat az útból, de szabálysértési eljárást nem tud indítani az engedetlenkedőkkel szemben.

A képviselői irodaházban történt engedetlenkedéshez hasonlóan a kilakoltatást akadályozó élőláncok esetében is az aktivisták békésen és passzívan szegültek ellen, így – mivel nem valósult meg más szabálysértés vagy bűncselekmény – hiányzik az új tényállás előfeltétele, a korábbi szabálysértés. Az ellenszegülés csak a Vht-t sérti, de egyetlen szabálysértési anyagi jogi szabályt sem.

Új irányok a gyülekezési jogban?

Nem kizárható, hogy a gyakorlat az ilyen jellegű engedetlenkedést a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényként fogja értelmezni, és közterületen akár a bejelentés hiánya, akár feloszlatást követően a helyszínen maradás miatt találna olyan tényállást, ami alapján valahogy büntethető lenne az élőlánc. Az eddig rendőrségi gyakorlat azonban nem kezelte a Gytv. szerinti rendezvényként a kilakoltatást akadályozó élőláncokat, ahogy szabálysértési hatóságok, a rendőrség és a Pesti Központi Kerületi Bíróság sem.

Ha a gyakorlat mégis változna, és a végrehajtást passzívan akadályozó magatartást békés összejövetelnek, felvonulásnak vagy tüntetésnek tekintenék, amelyen a résztvevők véleményüket nyilvánítják ki, akkor az új tényállás (1) bekezdése szerinti szabálysértés megvalósulásához szükség lenne egy, a helyszínen megvalósuló, de korábbi szabálysértésre. Mivel ezen akciók lényege, hogy a rendőrséget váratlanul érje a tiltakozás, ezért bejelentésre nem kerülhet sor. A bejelentési kötelezettség megsértését szankcionáló szabálysértés magánterületen azonban nem nyújthatna jogalapot egy ún. előzményszabálysértés megvalósulására, hiszen – ahogy a képviselői irodaház esetében is – ebben az esetben sem közterületről van szó, bejelentési kötelezettség sem áll fenn, így nem valósulhat meg a gyülekezési joggal visszaélés, mint a engedetlenkedő tényállás alapfeltétele.

Felmerülhetne még a (3) bekezdés szerinti szabálysértés, aminek megvalósulásához a rendezvény feloszlatására lenne szükség. Az írás elején idézett adatokból látható, hogy rendezvény feloszlatására rendkívül ritkán kerül sor. Annak ellenére, hogy a rendőrség nem kezel adatot a feloszlatások indokaira nézve, feltételezhető, hogy a “mások jogainak sérelme” nem a leggyakrabban felhívott feloszlatási ok,[41] bár ilyenre a közelmúltban is sor került például akkor, amikor devizahitelesek tüntettek a miniszterelnök házánál, majd a Terrorelhárítási Központ lezárta a területet és a rendezvényt “mások jogainak sérelmére” hivatkozva oszlatták fel,[42] vagy akkor, amikor a Lehet Más a Politika képviselői és aktivistái a gazdasági társaság telepén ülve demonstráltak a tulajdonos hozzájárulása nélkül. Utóbbi ügyben mondta ki az alapvető jogok biztosa, hogy

“A mások jogainak és szabadságának sérelme nem egy abszolút korlátozás,

hanem az alapjogi – jelen esetben a gyülekezési jog és más alapjog közötti – konfliktusok feloldásának zsinórmértékét, illetve annak egyik lényeges elemét, az arányosság követelményét állítja fel. Tehát a Gytv. e fordulata nem mást jelent, mint a biztosítékot arra, hogy másoknak ne kelljen aránytalan jogsérelmet elviselni. Hivatkozásának konjunktív feltételei, hogy úgy a „mások” személyi köre, mint azok „joga és szabadsága” éppúgy pontosan meghatározott legyen, mint az azokat érő konkrét és aránytalan sérelem. Az olyan esetekben tehát, amikor nincsenek olyan pontosan meghatározott személyek, akiknek valamely – ugyancsak konkrét – alapjog-gyakorlását aránytalan sérelem érte, a Gytv. e fordulata sem alkalmazható. (…) Önmagában a jogsérelem még nem elégséges indok a rendezvény feloszlatására, (…) az egymással szembenálló jogosultságok egymásnak feszülésekor azokat arányosítani is kell, vagyis vizsgálnia kell a jogalkalmazó rendőrségnek, hogy mikor éri el ez a jogsérelem – jelen esetben a tulajdonosi jogok, a magánérdek sérelme – azt a szintet, ami már aránytalannak minősül, vagyis amikor a gyülekezési jogot, annak véleménynyilvánítási tartalma miatt megillető védelem háttérbe szorul a mások jogaiban és szabadságában okozott jelentős sérelem miatt.”[43] Látható tehát hogy a “mások jogainak sérelme” feloszlatási ok alkalmazása, alapjogok összeütközését feltételezi, nem pedig egy alapjog és egy határozat végrehajtása közötti feszültséget.

Ha a gyakorlat a kilakoltatást akadályozó élőláncra a továbbiakban rendezvényként tekintene, és a rendőrség fel kívánná oszlatni azt, egyrészt színesedne a magyar gyülekezési jogi gyakorlat, másrészt szervezeti szempontból újabb út nyílna a közigazgatási bírósági felülvizsgálat felé, végül pedig a meglévő alapjogi érvelést és kötelező mérlegelést, alapjogok összemérését ilyen esetekben valószínűleg felváltaná a kilakoltatást elrendelő bírósági határozat – mint a közhatalom által már megvizsgált és jogosnak tartott magánérdek – mérlegelés nélküli – Vht. szerinti – végrehajtása, nullára szorítva a gyülekezési jogra eddig kimunkált alapjogi vizsgálati szempontok alkalmazási lehetőségét. Egy ilyen jogértelmezés egyidejűleg ruházná fel az eddig rendezvénynek nem tekintett élőláncot a békés gyülekezéshez való jog érvényesülésének minden garanciájával és üresítené ki azt. Mind alapjogi dogmatikai, mind

jogállami szempontból helyes irányt tart tehát a szabálysértési hatóság, amikor inkább szankció nélkül hagyja az engedetlenkedés ezen formáját

és a rendelkezésre álló kényszerítő eszközökkel úgy oldják meg a határozat végrehajtását, hogy közben nyilvánvaló gyakorolhatatlanságával nem teszik nevetségessé a gyülekezéshez való jogot.

Végezetül pedig szervezeti szempontból megjegyzésre érdemes, hogy mindezen kérdések mérlegelése a szabálysértési eljárásokban a rendőrség, valamint jellemzően bírósági titkárok feladata, a bíróság döntésével szemben pedig rendes jogorvoslatnak nincs helye.[44]

Összegzés

Összességében elmondható, hogy miközben a véleménynyilvánítás hagyományos intézményei gyengülnek, tisztább helyzet született a polgár és az állami erőszakmonopólium gyakorlói között azután, hogy az Országgyűlés a szabálysértési törvény módosításával eleget tett az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányossági követelményeknek, és konkretizálta a tényállás alkalmazási körét:

csak bizonyos, jogszabály által nevesített feltételek fennállása esetén szankcionálható a rendészeti szerv intézkedésével szembeni engedetlenség.

Ezzel a jogalkotó a tényállás 2007 óta fennálló alaptörvény-ellenes helyzetét megszüntette, az alapvető jogok biztosának aggálya pedig a támadott tényállás kapcsán orvoslásra került. Hatástalan maradt azonban az egyes engedetlenkedő tényállások kapcsán általában megtett kritikája. A szabályozás továbbra szétaprozódott, elszórt a törvényen belül, indokolatlanul többszintű, ennélfogva ellentétes a jogbiztonság követelményével.

A szabálysértési törvény ezen módosításának iránya – az általános büntetőpolitikai csapásvonallal szemben – inkább a dekriminalizáció volt. A felmerülhető esetek köre szűkült. Az új tényállás két pontjának – a közigazgatási hatósági eljárás hatálya alá tartozó szabályszegés helyszínén elkövetett engedetlenkedés, valamint a gyülekezési törvény védelmét élvező rendezvény feloszlatásával kapcsolatos szabály – értelmezése a szabálysértési joggyakorlatot azonban új alkalmazási területekre terelheti.

A változtatások üdvözlésén túl végezetül még érdemes utalni az Alkotmánybíróság ügyben játszott szerepére.

Mennyiben volt összeegyeztethető az alkotmányosság elveivel, hogy az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve “a hatályos jog kíméletével” járt el

és még pro futuro sem semmisítette meg a legfőbb alapjogvédelmi intézmény által a hatályba lépése óta támadott, majd maga által is az alkotmányos büntetőjog elveivel ellentétesnek, így alaptörvény-ellenesnek minősített szabálysértési tényállást akkor, amikor a jogalkotó is jelentős dekriminalizációt hajtott végre, elismerve, hogy a tényállás alkalmas volt az önkényes jogalkalmazásra?

[1]A rendbontáson túl felmerülhet a Btk. 336. § szerinti hatóság rendelkezés elleni uszítás.

[2] Országos Rendőr-főkapitányság Hivatala, 29000/4199-2/2017.ált (2017. február 6.) sz. tájékoztatása szerint 2014-re vonatkozólag nyilvántartási hiba miatt adatokkal nem rendelkeznek.

[3] Nyilvános rendezvény alatt a törvény a Gytv. szerinti és azokat a rendezvényeket sorolja, amely mindenki számára azonos feltételek mellett látogatható.

[4] Szabs. 169. § (1) c) pont

[5] Rendzavarás, Szabs. 169. § (2) a) pont

[6] Szabs. 169. § (1) b) pont

[7] Szabs. 169. § (2) b) pont

[8] A gyülekezési joggal való visszaélés, Szabs. 189. § (1)-(3) és a szabálysértési felelősség alól mentesítő (5) és (6) bek.

[9] Mindezek mellett természetesen továbbra is a szabálysértési hatóságok rendelkezésére áll a bármilyen nyilvános rendetlenkedésre felhívható garázdaság szabálysértési alakzata, amely tényállási elemei – kihívóan közösségellenesség, megbotránkoztatás – felolvaszthatóak az általános szabálysértési fogalomban, a társadalomra veszélyességben, tehát a garázdaság fogalmi elemei gyakorlatilag igazak az összes kriminális szabálysértésre. Melyik kriminális jellegű szabálysértés ne lenne kihívóan közösségellenes, így megbotránkoztató?

Hornyák Szabolcs: A köznyugalom elleni bűncselekmények. PhD értekezés. Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar, 2010.

http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/hornyak-szabolcs/hornyak-szabolcs-vedes-ertekezes.pdf

[10] Szabs. 207. § (1) bekezdés

[11] Rtv. 46. §, 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet a Rendőrség szolgálati szabályzatáról 53-54. §, 160/1996. (XI. 5.) Korm. rendelet a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről

[12] 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. §

[13] Amely szerint szabálysértést követ el és közérdekű munka kiszabásával is büntethető, “aki a rendvédelmi szerv vagy a vámszerv hivatásos állományú tagja jogszerű intézkedésének nem engedelmeskedik.”

[14] OBH-2452/2008., majd AJB-1877

[15] 30/2008. (VII. 9.) számú állásfoglalás, 192/2009. (VI. 24.) számú állásfoglalás, 283/2013. (X. 9.) számú állásfoglalás, 189/2014. (IX. 18.) számú állásfoglalás

[16] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/43AABDE1DAD805C2C1257ADA00525200?OpenDocument

[17] T/12174 . számú törvényjavaslat, 2016. szeptember

[18] Rtv. 19. § (1)

[19] Rtv. 43. §

[20] Cserép Attila – Fábián Adrián – Rózsás Eszter: Kommentár a szabálysértési törvényhez. Wolters Kluwer Kft., 2014

[21] Rtv. 32. §

[22] Rtv. 44. § (1) bekezdés

[23] Rtv. 30. § (3) bekezdés

[24] 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról, 77. §

[25] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 279. §

[26] Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének 35/2013.(X.1.) önkormányzati rendelete 10. § (6) bekezdés

http://njt.hu/njtonkorm.php?njtcp=eh0eg7ed4dr3eo4dt3ee4em3cj6by9bx8ca5bz2cd5ce6g

[27] Kakucs Község Önkormányzata Képviselő-testületének 19/2013. (XI. 20.) önkormányzati rendelete 6. § a) és h) pont

http://njt.hu/njtonkorm.php?njtcp=eh3eg0ed5dr4eo9dt8ee1em8cj3by0by5ca2bx7cb6ca5o#_ftn_4

[28] Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) rendelete 7. § (3) bekezdése

http://njt.hu/njtonkorm.php?njtcp=eh6eg5ed4dr1eo0dt3ee6em5cj4by3by8cd5ca6ce9bw4e

[29] Magyar Helsinki Bizottság vizsgálata Rimócon (2011)

http://www.helsinki.hu/rendorsegi-lepesek-az-etnikai-aranytalansagok-kikuszobolesere/

[30] Társaság a Szabadságjogokkért vizsgálata Gyöngyöspatán (2011)

https://tasz.hu/romaprogram/romaprogram-perek/gyongyospata

[31] 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet a rendőrség szolgálati szabályzatáról 52. § (5)

[32] Szabs. 169. § (1) b) pont

[33] Szabs. 169. § (2) b) pont

[34]  Cserép Attila – Fábián Adrián – Rózsás Eszter: Kommentár a szabálysértési törvényhez. Wolters Kluwer Kft., 2014

[35] 3081/2017. (IV. 28.) AB végzés, 3082/2017. (IV. 28.) AB végzés, 3083/2017. (IV. 28.) AB végzés, 3084/2017. (IV. 28.) AB végzés, 3085/2017. (IV. 28.) AB végzés, 3087/2017. (IV. 28.) AB végzés, 3006/2017. (II. 1.) AB végzés

[36] 160/1996. (XI. 5.) Korm. rendelet 1. sz. Melléklete, valamint a 9/2013. számú házelnöki rendelkezés

[37] Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB 730/2012. számú ügyben

[38] 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 45. § (1)

[39] Pesti Központi Kerületi Bíróság, 7.Szk.30-047/2016/4.

[40] Rtv. 33. § (2) f) pont

[41] Az alapvető jogok biztosának Jelentése Az AJB 730/2012. számú ügyben

[42] https://tasz.hu/gyulekezesi-jog/birosag-elott-tamadjuk-bekes-tuntetes-jogellenes-feloszlatasat

[43] Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-5662/2012. számú ügyben

[44] Szabs. 116. § (3)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.