Betegjogok – a tájékoztatás fontossága

A tudás hatalom, tartja a mondás, melynek számos élethelyzetben tulajdonítunk jelentőséget. Mégis leginkább akkor érezzük a tudást/információt, így a tájékoztatás meglétét felbecsülhetetlen kincsnek, amikor kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Ilyen tipikus helyzet az egészségügyben bejárt utunk, szorongással teli szituációk, vizsgálatok előtti tanácstalanság, operáció szükségességéről való nehéz döntés.

Az információs aszimmetriát orvosolja a tájékoztatás
Az információs aszimmetriát orvosolja a tájékoztatás

A tájékozott beleegyezés az egészségügyi ellátás során egy olyan folyamat, amelyben a betegnek lehetősége nyílik, hogy tudakozódjon a kezelés, beavatkozás, illetve gyógymód kapcsán, és „megértett” döntést hozzon (amely az angol „informed consent” tükörfordításaként jelenik meg a magyar terminológiában). A hatályos egészségügyi törvény speciális szabályain nyugszik a tájékozott beleegyezés intézménye, melyek a tájékoztatáshoz való jog, valamint az önrendelkezéshez való jog. Az egyre fejlődő egészségügyi joggyakorlat ellenére is tapasztalhatóak bizonyos rések a betegjogok alkalmazása és megóvása területén. Egyetértek azzal a véleménnyel, mely szerint „a betegjog is olyasmi, mint a házasság: amikor a felek önként találkoznak és megegyezésre jutnak, akkor ebben a kapcsolatban a jognak nincs szerepe. Amikor azonban a két fél között nézeteltérés támad, akkor a konfliktus tisztázására gyakran jogi eszközökhöz kell folyamodni.”

Az orvos-beteg között létrejött hagyományosan aszimmetrikus kapcsolatot, úgynevezett információs aszimmetriát (tudásbeli különbséget) sokáig az orvosba vetett bizalom egyenlítette ki. Az orvosok, az őket övező mitikus varázs, megbecsülés és csodálat miatt a tudásukat, melyre döntéseiket alapozták, nem volt érdekük a betegekkel megosztani. Az 1970-es évek kezdetén, Nyugat-Európából kiindulva, ez az atyáskodó szemlélet lassanként átváltozott fogyasztói szemléletté, egyfajta szolgáltatássá emelve az egészségügyet. Ennek közrehatásaként léptek életre a betegjogok. A XX. század második felében a feltörekvő bioetikai szemléletmód igyekszik megóvni a betegek jogait, melynek érdekében rögzíti, hogy

az orvos csakis a szakmai ismeretei terén áll fölötte páciensének, minden más tekintetben egyenrangú felekként kell együttműködniük.

A mai modern egészségügyi szemlélet az orvos-beteg kapcsolatot igyekszik kiemelni a régi paternalisztikus viszonyok közül, melyben az orvos mindenhatóságát és tudását a beteg vakon elfogadta és döntéseit követte.

Betegjogok – tájékoztatás

Az orvos és betege közötti szakmai kompetenciakülönbség feloldása létkérdés az együttműködés megvalósítása érdekében, melynek nélkülözhetetlen eszköze a tájékoztatás. Egyedül a megfelelően eljuttatott információ képes pótolni azt a funkciót az ellátás során, melyet sokáig a bizalom töltött be. A beteg önrendelkezési jogát csakis akkor tudja érvényesíteni a kezelés, ellátás során, ha hozzájut azokhoz az információkhoz, melyekre döntését alapozhatja. A modern információs technológiák fejlődésével számos fórumon elérhetőek egészségügyi kezelésekhez, gyógymódokhoz kapcsolódó anyagok, vélemények.

A helyzetet bonyolítja, ha a beteg világhálóról szerzett ismeretekkel felvértezve keresi fel kezelőorvosát, és esetlegesen emiatt történik a tájékoztatásban hiány, ugyanis

minden esetben meg kell győződni a beteg informáltságáról

saját állapotát, gyógyulási esélyeit, és a kezelés lehetőségeit illetően. Sajnos számolni kell azzal is, ha a beteg a helyesen adott orvosi utasításokat nem tartja be, nem kooperál, emiatt a kommunikáció és az állapotának megértése is nehezebbé válhat.

A tájékoztatás az orvos feladata
A tájékoztatás az orvos feladata

A tájékoztatásnak két fajtája ismeretes, egyrészt a terápiás tájékoztatás, melynek során a beteg előkészítése, gyógyulásának elősegítése a cél (további gyógykezelések szükségességéről, gyógyszer adagolásról, életvezetési tanácsokról történő felvilágosítás); másrészt az önrendelkezésen alapuló tájékoztatás, amely megalapozza a kezelés elfogadásának/elutasításának döntését (kockázatok, alternatívák, diagnózis).

A beleegyezéshez szükséges információknak a következőkre kell kiterjednie:
– diagnózis;
– a választott gyógymód, kezelés, beavatkozás oka;
– előnyök és hátrányok;
– a lehetséges alternatívák;
– a lehetséges kockázatok, ha nem kapja meg az adott kezelést illetve beavatkozást.

A tájékoztatás főbb alapelvei

A tájékozott beleegyezés információk és döntések folyamata, amely nemcsak a kórházban kezdődik. Megfelelő alkalmazása során szem előtt kell tartani az alábbi szempontokat:
– érthető nyelven történjen;
– nyugodt és bizalmas körülmények között (gondolkodási lehetőség biztosítása, a tájékoztatást mások ne hallhassák);
– őszinte, elfogulatlan és teljes körű;
– több alkalommal és folyamatosan (a megfelelő megértés érdekében);
– segédanyagok használhatók (kiindulásként a későbbi beszélgetésekhez), de nem pótolják a személyes tájékoztatást;
– kérdezés bátorítása (a beteg azt hiszi, az orvos úgyis minden fontosat elmond).

Mikor nem szükséges a betegtől tájékozott beleegyezést kérni?

Előfordulnak az egészségügyi ellátás során olyan speciális esetek, melyekben nélkülözhető a fent említett tájékoztatási folyamat.
1. közegészségügyi szükséghelyzetek (védőoltás, mert a bele nem egyezés másokat veszélyeztetne)
2. sürgős szükség (eszméletlen beteg, műtét kiterjesztése, a beteg nincs abban a helyzetben, hogy beleegyezzen, de beleegyezése vélelmezhető; cselekvőképes, de döntésképtelen)
3. beteg lemond a tájékoztatásról (erről a jogról tudomása van, jog és nem kötelesség; kivéve, ha másokat is veszélyeztet a beteg. A helyettesítési sorrend lehetősége (a beteg meghatározhatja, hogy helyette kit tájékoztassanak, illetve ki egyezhet bele helyette a beavatkozásba).
4. terápiás privilégium (bizonyos információk visszatartása);
5. cselekvőképtelen beteg, döntésképtelen.

A speciális esetek kivételével, amikor nem szükséges a beteg beleegyezése, a tájékoztatás kiemelten fontos szerepet játszik

a páciens komfortérzete, megnyugtatása szempontjából is. A beteg számára sok esetben nagyobb súllyal értékelendő a vele történő foglalkozás, törődés, a kialakult közvetlen emberi kapcsolat, mint a kezelések, beavatkozások technikai megvalósulása. A betegek számára még ma is legtöbbet az emberi szó, és odafordulás jelenti, az orvostechnikai eszközök fejlettségének ellenére, hiszen a közvetlen kommunikáció során kézzelfoghatóvá válik a törődés, és a gyógyítás pozitív szándéka.

Vajon mi lehet a megoldás?

A tájékoztatás nem feltétlenül az orvos dolga
A tájékoztatás nem feltétlenül az orvos dolga

A megfelelő, minden szempontra kiterjedő tájékoztatás legnagyobb akadályai az egészségügyi rendszer túlterheltsége, valamint az ebből eredő időhiány. A betegek számának emelkedésével az orvosok ellátási terhei is nőnek, aminek sajnos az egyre zsugorodó szakszemélyzet nem tud maradéktalanul megfelelni. A modern orvostechnikai eszközök és eljárások megjelenésével és fejlődésével arányosan nő az információ mennyisége is, amit a betegek rendelkezésére kellene bocsátania az orvosnak. Előbb-utóbb túlterheltséghez, hanyagsághoz, apátiához vezet a megfeszített ellátási kötelezettség.

A megvalósítható és fenntartható megoldást abban látom, hogy az orvosok betegtájékoztató munkájába, mint a szakmai team értékes és hasznos tagjai, a megfelelően képzett ápolók lépnek be segítségül. Szükségesnek tartom szakképzett betegoktatók munkáját az egészségügyi intézményekben, akik nem csak lerövidíthetnék az orvossal történő beszélgetés és tájékoztatás idejét (az orvosi kompetenciákra szorítkozva), hanem kiegészítésképp ápolási, életvezetési, diétás tanácsokra, alternatív gyógyászati segédeszközökre, rehabilitációs és gondozási tevékenységekre vonatkozó információkkal láthatnák el a betegeket.

A cél egyrészt az orvosok tehermentesítése lenne,

akiknek valóban csak az esetleges műtéti beavatkozás indikációjára, a beavatkozás menetére, szövődményekre, kockázatokra kellene kitérnie, a tájékoztatás fent említett gyakorlati részleteit az ápolókra bízná; másrészt a diplomás ápolók kompetenciájának ilyen területre történő kiterjesztésével biztosítható lenne az egészségügyi ellátás során történő hiányosságok miatti perek csökkentése. A feladatok megosztása és alaposabb elvégzése biztonságosabbá tehetné a mai Magyarország felpörgött, túlhajszolt egészségügyi rendszerét, valamint újabb szakmai kibontakozási lehetőséget nyújthatna a diplomával rendelkező szakápolók számára.

A tájékozott beleegyezést segítő segédanyagok és prospektusok elkészítését célszerűnek tartom a betegoktatással foglalkozó szakszemélyzetre bízni, akik a konzultációk során felmerülő kérdéseket sikeresebben tolmácsolhatnák akár a kezelőorvos felé is.

Nehézségek

Ma hazánkban az egészségügy szűkös financiális és humán erőforrás keretekkel működik, amelyek közül az utóbbit tartom aggasztóbbnak és sürgetőbb problémának. Létszükséglet, hogy a jövő ápolóinak és betegeinek is megfelelő karrier lehetőséget és biztonságot tudjon nyújtani a rendszer, amellyel talán az egyre fogyatkozó orvosi létszámot is nagyobb megbecsüléssel és a csapatmunka sikerével tudjuk biztatni. A beteg ugyanúgy tagja ennek a gyógyító csapatnak, hiszen véleménye, aggodalmai, meglátásai éppoly fontosak, mint a szakemberek tanácsai és döntései.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Luciné Teráz Lilla

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Képek forrása itt, itt és itt.

Források, felhasznált irodalom

Ifj. Lomnici Zoltán: A tájékoztatáson alapuló beleegyezés intézményének felelősségi kérdései a hazai joggyakorlat tükrében. Iustum Aequum Salutare III. 2007/3. 179–190.
Halmos Tamás (2006): Partneri viszony az orvos-beteg kapcsolatban és ennek hatása az egészségi állapotra. Magyar Tudomány, 9, 1099.
Kapocsi Erzsébet (2000): Az orvosi hivatás autonómiájának etikai vonatkozásai. Lege Artis Medicina (10.) 4. 358-364.
Dósa Ágnes (2002): Az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége a tájékoztatás elmulasztásáért. Állam- és Jogtudomány (43.) 23-72.
Dósa Ágnes (2004): Az orvos kártérítési felelőssége. Budapest: HVG-ORAC, 190.
Köles Tibor: Orvosi műhiba perek. Budapest: HVG-ORAC, 1999, 26–28.
Barzsó Dávid: Az orvos tájékoztatási kötelezettsége és az informed consent. (kézirat) Budapest, 2006, 4.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.