BH-kisokos – I. rész

Gyakorlati útmutató a döntvények rendszeréhez

„Légyszi keress erre egy BH-t!” – a legtöbb pályakezdő jogász számára valószínűleg ismerősen hangzik ez a mondat. De mi is az a BH? Miben különbözik mondjuk egy EBH-tól vagy egy BDT-től? Tényleg kötelezőek a bíróságokra, és ha nem, miért követik őket? És egyébként is: ha a magyar jogrendszer nem precedensrendszer, akkor miért hivatkozunk egyáltalán a jogszabályokon túl bírói döntésekre is? Az írás második része itt olvasható.

Jelen cikk a Kúria elvi iránymutatási eszközeinek (Jogegységi határozat, EBH, EBD, Kollégiumi vélemény), illetve a Kúria és más bíróságok által különböző folyóiratokban közzétett szerkesztett határozatoknak (BH, BH+, BDT, ÍH, KGD) a tipizálására, illetve rendszerszintű elkülönítésére törekszik.

Külön kitérünk az egyes döntvénytípusok előfordulási gyakoriságára és kötőerejére, valamint a meghozatalra jogosult szervek körére amelyek ideális esetben együttesen meghatározzák az adott döntvénytípus „erejét”. Hivatkozom a témában született kutatásokra és tudományos munkákra, de

az írás célja főként gyakorlati: a jogalkalmazónak igyekszik segítséget nyújtani,

hogy az egyes döntvények hivatkozása során nagyobb magabiztossággal nyúljon az elektronikus jogi adatbázisokhoz, illetve folyóiratokhoz, legyen szó akár tudományos munka készítéséről akár egy beadvány megírásáról. A cikk első része a Kúriának a jogegység biztosítása érdekében közzétett elvi iránymutatási eszközeit tárgyalja.

A jogegység a kontinentális jogrendszerekben

Kerestél már jogi állást vagy gyakornoki helyet? Nyerj két Sziget napijegyet!

Joghallgatók és jogászok munkakeresési szokásait vizsgáljuk. A tapasztalatokat megosztjuk a kutatásban részt vevő ügyvédi irodákkal. Ha érdeklik az eredmények, vegye fel velünk a kapcsolatot az arsboni@arsboni.hu e-mail címen.

A kontinentális és az angolszász jogrendszerek vegytiszta változatai közötti egyik legnagyobb különbség az, hogy míg az angolszász országok bíróságai korábbi bírósági döntésekre (precedensekre) alapozzák döntéseiket, addig a kontinentális jogrendszerben a döntés alapját a jogszabályok jelentik. A kontinentális jogrendszerben ez azt jelenti, hogy

két azonos szintű bíróság értelmezheti különbözőképpen ugyanazt a jogszabályt,

tehát akár azonos tényállás mellett is eltérő jogi következtetésre juthat.

A fenti jelenség rendszerszintűvé válása azonban jogbizonytalansághoz vezetne, ezért a kontinentális jogrendszerben is megjelent több olyan elem, amely az úgynevezett jogegység kialakítását célozza, vagyis egy olyan állapotot, amikor a különböző bíróságok egy adott jogszabályt azonos tényállás mellett azonosan értelmeznek.

A jogegység biztosítása hazánkban elsősorban a Kúria feladata – ezt az Alaptörvény kifejezetten is nevesíti. A Kúriának e feladata ellátására több ún. elvi iránymutatási eszköz is a rendelkezésére áll, amelyek katalógusát a Bszi. tartalmazza. Itt röviden utalunk arra, hogy

a Kúria szerepe a jogegység kialakításában nem kizárólagos,

az alacsonyabb szintű bíróságok is tesznek közzé szerkesztett határozatokat, erről a cikk második részében írunk bővebben.

A továbbiakban a kötőerő tekintetében erősebb eszközöktől haladunk a gyengébbek felé (bár abszolút rangsort nehéz felállítani), illetve külön kitérünk a 2011-es bírósági szervezeti reformot megelőzően elfogadott – tehát a hatályos szabályok szerint nem létező, illetve újonnan nem hozható – de a Kúria által lehatárolt körben továbbra is alkalmazható és hivatkozható iránymutatási eszközökre.

A Kúria elvi iránymutatási eszközei (2011-től)

A Kúria elvi iránymutatási eszközeire – amelyekre a jogegységesítés „keményebb” eszközeiként utalunk – jellemző, hogy

  • meghozataluknak szabályait törvény (a Bszi.) határozza meg,
  • csak a Kúria jogosult a meghozatalukra,
  • explicit vagy látens kötőerővel rendelkeznek (kivéve a kollégiumi véleményt), illetve
  • ingyenesen hozzáférhetőek.

Ilyen elvi iránymutatási eszköz (i) a jogegységi határozat, (ii) az elvi bírósági határozat, (iii) az elvi bírósági döntés és (iv) a Kúria kollégiumi véleménye.

Jogegységi határozat

A Kúria legerősebb eszköze a jogegység biztosítása érdekében. Legfőbb jellemzői szerint

  • minden bíróságra kötelező, maga a Kúria is csak újabb jogegységi eljárással térhet el egy jogegységi határozattól
  • nem egyedi ügyben születik, célja kifejezetten a jogegységesítés
  • nagyon sok tekintetben inkább emlékeztet egy jogszabályra, mint egy bírói döntésre.

Ezt alátámasztják többek között a Kúriának a jogegységi határozatokkal kapcsolatos nyelvi megnyilvánulásai (amikor például egy korábbi jogegységi határozatot a Kúria „fenntart”, vagy „hatályon kívül helyez”) továbbá az, hogy az Alkotmánybíróság a jogegységi határozat Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, és adott esetben megsemmisítheti. Erre egy nagyon érdekes példa a közelmúltból itt található.

A jogegységi határozatok jogszabály-jellege több problémát is felvet, ugyanis nincs összhangban azzal az alapvető tétellel, hogy a bíróság nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó szerv, így vannak, akik azzal érvelnek, hogy a jogszabályokhoz hasonlóan

kötelező jogegységi határozatok meghozatala a hatalmi ágak elválasztásának elvébe ütközik.

Wellman György és Kőrös András kúriai bírók többek között erre tekintettel javasolták azt, hogy a jogegységi határozatok kötelező erejét meg kellene szüntetni, már csak azért is, mert a Kúriának ezen túl is megvannak az eszközei arra, hogy egy jogkérdéssel kapcsolatosan az álláspontját kinyilatkoztassa, és az alsóbb bíróságok ettől esetlegesen eltérő jogértelmezését megfelelően szankcionálja (például azáltal, hogy az egyedi ügyek esetén a felülvizsgálati eljárásban megváltoztatja az adott jogkérdést eltérően értelmező bíróságok ítéleteit).

A Kúria kötelező erejű határozatainak a jogtörténeti dimenziója is nagyon érdekes, hiszen a szocializmus idején a politikai akarat kifejeződésének voltak az eszközei, és a rendszerváltást követően a rossz tapasztalatok miatt egészen 1997-ig nem volt a Kúria kezében kötelező eszköz a jogegység biztosítására.

Példa: 1/1999 KJE. A határozatok számozása évente újraindul, és ügyszakonként eltérő, vannak vegyesek is (pl. BKMPJE). Az Új Jogtár valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a ‘Jogegységi Határozatok’ fül alatt jeleníti a Kollégiumi véleményeket is, ez ne zavarjon össze senkit, a két határozat-típus rendszertanilag jelentősen eltér egymástól (a Kollégiumi vélemények rendszertani besorolása önmagában is komoly kihívás, de erről később bővebben).

Elvi bírósági határozat (EBH)

Az elvi bírósági határozatot a Bszi. szintén a jogegységesítés egyik eszközeként nevesíti, azonban két fontos ponton is eltér a jogegységi határozattól. Az egyik ilyen jellegadó sajátosság az, hogy az elvi bírósági határozat egyedi ügyben születik, azonban olyan jelentős – nem csak az egyedi ügyben alkalmazandó, illetve azon túlmutató – megállapításokat tartalmaz, hogy a Kúria elvi közzétételi tanácsa elvi szintre emeli. A másik nagyon fontos eltérés, hogy a Bszi. – a jogegységi határozattól eltérően – nem rendelkezik arról, hogy a döntés általánosan kötelező lenne, így első ránézésre kötőerő szempontjából a gyengébb döntvényekkel (például a BH-kkal) esik egy megítélés alá.

A kötőerő megítélését azonban tovább bonyolítja az, hogy a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy jogegységi eljárásnak van helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy a közzétett elvi bírósági döntéstől (ha emlékszünk, a jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése hasonlóan csak jogegységi eljárás lefolytatásával lehetséges). A helyzet tehát az, hogy a Kúria kötve van a saját döntéséhez (ti. a jogegységi határozathoz hasonlóan elvi bírósági határozat esetén is új jogegységi eljárásra van szükség ahhoz, hogy a fórum eltérő döntést hozhasson), az alsóbb szintű bíróságok azonban a törvény szövege alapján nem feltétlenül.

Természetesen úgy is lehet értelmezni a szöveget, hogy ha még a Kúriának is jogegységi eljárásra van szüksége ahhoz, hogy az elvi bírósági határozattól eltérjen, akkor az alsóbb szintű bíróságoknak – annál fogva, hogy ők nem folytathatnak le jogegységi eljárást – semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre az eltéréshez. A gyakorlati megfontolások is ezt az értelmezést támasztják alá, hiszen, ha például felperesként hivatkozunk egy EBH-t, amelyet az ítélőtábla nem vesz figyelembe, és attól eltérő ítéletet hoz, lehetőségünk van a Kúriához fordulni felülvizsgálatért, aki végül a jogszabályok szerint az EBH-nak megfelelő döntést fog hozni. Érdemes lett volna azonban a Bszi.-ben explicit módon kifejteni, hogy

az elvi bírósági határozat a jogegységi határozathoz hasonlóan általánosan kötelező minden bíróságra,

ha ez volt a jogalkotói cél.

Példa: EBH1999. 1. 2011-ig folyamatos és ügyszakonként nem elkülönülő volt a számozása, 2012 óta évente újraindul (ld.: EBH2012. K.1.). Nem összekeverendő az EBD-vel, illetve a BH-val.

Elvi bírósági döntés (EBD)

Az elvi bírósági döntést a 2011-es Bszi. hívta életre, tipizálás szempontjából pedig viszonylag egyszerű dolgunk van, ugyanis minden jellemzője azonos az elvi bírósági határozattal, kivéve a döntést hozó bírói fórumot. Az elvi bírósági döntés ugyanis csak formailag kötődik a Kúriához, valójában egy alacsonyabb szintű bíróság (ítélőtábla vagy törvényszék) hozza, és a Kúria elvi közzétételi tanácsa emeli döntvényi szintre. A szabályozás mögötti jogalkotói megfontolás az volt, hogy így az alacsonyabb szintű bíróságok is részt vehetnek a jogegységesítésben, persze ők is csak a Kúria közreműködésével.

Példa: EBD2014. K.27. A számozás ügyszakonként évente újraindul és az EBH-k által szabadon hagyott sorszámokat foglalja el.

Tekintettel a fenti döntvénytípusok kiemelt szerepére, megismerésükhöz nem szükséges sem elektronikus jogi adatbázis, sem folyóirat előfizetés. A Bszi. előírja kötelező közzétételüket a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (bővebben a BHGY-ről az anonim határozatok körében), a Kúria honlapján és a „központi honlapon” is, amely valószínűsíthetően a birosag.hu, innen azonban a link egyenesen a Kúria honlapjára vezet. A Kúria honlapját azért is érdemes böngészni, mert jól kereshető és aktualizált. (Az elvi iránymutatási eszközöket ugyanis a Kúria időről-időre hatályon kívül helyezi, „áramvonalasítja”, katalógusukat aktualizálja, így előfordulhat, hogy pl. egy szakkönyvben hivatkozott döntvény – vagy annak valamely pontja – már nem „hatályos”).

A jogegységi határozatot a fentieken túl a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni. A Kúria elvi iránymutatási eszközei fellelhetőek továbbá a Kúriai Döntések című folyóiratban, ahol szerkezetileg az egyes számok elején, a szerkesztett eseti döntések – tehát a „klasszikus” és szűk értelemben vett BH-k – előtt találhatóak.

Kollégiumi vélemény

A kollégiumi vélemény az egyik legnehezebben kategorizálható és tipizálható iránymutatási eszköz. A jogintézmény lényege talán a fenti kemény elvi eszközöktől való eltérések bemutatásával ragadható meg a legjobban: a kollégiumi vélemény

  • soha sem egyedi ügyhöz, hanem mindig absztrakt jogkérdéshez kötődik,
  • a Bszi. gyakorlatilag nem tartalmaz érdemi rendelkezést vele kapcsolatban, tehát
  • még az EBH-k és EBD-k esetében megfigyelhető látens kötőerővel sem rendelkezik.

Következésképpen ha egy bíróság követ egy kollégiumi véleményt (és a bíróságok általában így tesznek), azt nem jogszabályi kötelezés folytán teszi (jogszabályi vs. szociológiai kötőerő). Végezetül arra is ki kell térnünk, hogy kollégiumi véleményt nem csak a Kúria, hanem alsóbb fokú bíróságok (kivéve járásbíróság) is hozhatnak, de tekintettel jelen fejezetünk címére, illetve a gyakorlatban hivatkozott kúriai kollégiumi vélemények jelentős túlsúlyára, a továbbiakban kollégiumi vélemények alatt – ahol nem jelezzük kifejezetten az ettől való eltérést – csak a Kúria ilyen instrumentumait értjük.

A kollégiumi vélemények széleskörű elterjedésének és népszerűségének egyik fontos oka, hogy a szocializmus során a többi mainstream irányítási eszköz (akkori nevükön irányelv és elvi döntés) a politikai irányítás eszközeként funkcionált és

a kollégiumi vélemény gyakorlatilag a szakmaiság mentsváraként és a tisztán jogi kérdések eldöntésének egyetlen eszközeként működött.

Kezdetben nem sokban különbözött egy mai BH-tól, fokozatosan vált egyre terjedelmesebbé és absztraktabbá.

Bár az 1997-es bírósági szervezeti reformig formálisan fennmarad az irányelv és az elvi döntés intézménye, azonban a rossz politikai tapasztalatok miatt a gyakorlatban ezeket nem alkalmazzák, így a kollégiumi vélemények (1972-1997-ig kollégiumi állásfoglalás néven) szerepe még jelentősebb lesz. Ződi Zsolt szavaival élve: „[a] kollégiumi állásfoglalás a rendszerváltás után nagyon hasonló szerepkörbe került, mint amilyet az ’50-es, ’60-as években, virágkorában játszott. A tétova, és olykor átpolitizált jogszabályok mellett csendben érvényesítette a jogi-szakmai szempontokat, vagy lekövette azokat a társadalmi változásokat, amelyeket a jogalkotás nem volt képes.”

Az 1997-es Bszi. megszüntette a kollégiumi vélemény intézményét, a gyakorlatban azonban a bíróságok továbbra is éltek és élnek ezzel az eszközzel, annak ellenére, hogy helyzetét a 2011-es Bszi. sem rendezi. Népszerűsége mellett szól, hogy a jogegységi határozatnál, illetve az elvi bírósági döntésnél és elvi bírósági határozatnál szélesebb szakmai konszenzuson alapul, hiszen nem csak egy bírói tanács vagy a jogegységi tanács, hanem egy teljes kollégium álláspontját tükrözi, illetve kisebb jelentőségű – és egy jogegységi eljárás lefolytatását nem feltétlenül indokoló – jogkérdések eldöntése esetén is lehet vele élni.

Az elvi irányítási eszközök jogalkotásban betöltött szerepével kapcsolatos bírálatok a kollégiumi véleményekkel kapcsolatban még hangsúlyosabbak – tekintettel azok absztrakt jellegére –, különösen azokban az esetekben, amikor a Kúria a jogszabály hatályba lépésével egyidejűleg, illetve esetlegesen visszaható hatállyal értelmezi azt.

A kollégiumi vélemények népszerűsége azonban a fentiek ellenére is töretlen,

a bíróságok a jogegységi határozatoknál is gyakrabban hivatkoznak rájuk, a kollégiumi vélemények a BH-k után a második legnépszerűbbek a döntvények között. Fontos szempont továbbá, hogy a jogi kötőerő hiánya ellenére a bíróságok hasonlóan kezelik a kollégiumi véleményeket, mint a hardcore – tehát valóban kötelező – elvi iránymutatási eszközöket, és ennek megfelelően nem térnek el tőlük.

Példa: 1/2016. (II. 15.) PK vélemény a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről. A kollégiumi vélemények formai megjelenése talán még a rendszertani-történeti dimenziójuknál is kuszább: a számozás évente ügyszakonként újraindul, vannak vegyes kollégiumi vélemények is: pl. KMK-PK. A kollégiumi vélemények régi jelölése: 66. BKv, illetve egyes döntések esetében újraszámozásra is sor került: BKv9.= BK 20. Létezik továbbá – a döntvények között egyedülállóan – szám nélküli kollégiumi vélemény is (pl. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának és Közigazgatási Kollégiumának közös véleménye a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről).

A Kúria 1998 előtti, de mai napig hatályos elvi iránymutatási eszközei

Az itt tárgyalt iránymutatási eszközök a hatályos szabályok szerint már nem publikálható döntvény-típusok, azonban továbbra is hivatkozhatóak és alkalmazhatóak, tehát a gyakorlat szempontjából jelentőséggel bírnak. Hasonlóan kell az alábbi iránymutatási eszközök jogi helyzetét elképzelni, mint a törvényerejű rendeletek viszonyát a jelenleg hatályos jogszabályok katalógusához.

Az 1998 előtti időszakból hatályban vannak kollégiumi állásfoglalások (pl. PK 275.), amelyek alkalmazása a fent leírtak szerint gyakorlatilag azonos a mai kollégiumi véleményekkel. Hatályban van továbbá több irányelv (pl. 17. sz. irányelv) és elvi döntés (pl. XXV. PED) is, amelyekre már szintén utaltunk a cikkben, és amelyek bár hasonló szerepet töltöttek be, de – többek között átpolitizáltságuk okán – mégsem tekinthetőek a mai jogegységi határozat és elvi bírósági határozat elődeinek. A kollégiumi állásfoglalások intézménye mellett léteztek még az ún. kollégiumi tanácselnöki értekezleti állásfoglalások, ezek közül már csak a gazdasági kollégium állásfoglalásai között maradt fent néhány (pl. GKT 26/1973).

A „köztes” (1998 és 2012 közötti) időszakban a már fent bemutatottak szerint hivatalosan kizárólag a jogegységi határozat létezett, a kollégiumi vélemények látens továbbélése mellett.

A fentiekből látható, hogy jogalkalmazóként sem egyszerű feladat átlátni a döntvények rendszerét, amit tovább bonyolít, hogy a Kúria gyakran módosítja és helyezi (néha csak részben) hatályon kívül a korábbi döntéseit. Így

könnyen előfordulhat, hogy egy, a tankönyvünkben szereplő döntvény már „nem hatályos”

vagy „meghaladott”, esetleg új számot kapott és azon hivatkozható. A Kúria legutóbb az új Ptk. hatályba lépése kapcsán vizsgálta felül korábbi határozatait, és alakította ki azok jelenlegi katalógusát (az 1/2014. PJE, 2/2015. BKMPJE, 3/2015. PJE számú jogegységi határozatokban). Az egyes elvi iránymutatási eszközök hatályosságáról többféleképpen is meggyőződhetünk:

  • ellenőrizzük, hogy a fenti három jogegységi határozat katalógusa hatályosként jelöli-e meg őket (az 1/2014 PJE határozathoz készült egy áttekintő táblázat is, ami itt érhető el)
  • ellenőrizzük, hogy a Kúria honlapján elérhető-e
  • az elektronikus jogi adatbázisok esetében a jogszabályokhoz is hasonlóan itt is használható az időgép funkció

Remélve, hogy a Kúria elvi iránymutatási eszközeit sikerült kimerítően bemutatnunk, a cikk második részében bemutatjuk a a jogegységesítés „puhább” eszközeit, amely alatt a Kúria (és helyenként az ítélőtábla) kötőerővel nem rendelkező szerkesztett, egyedi határozatait, illetve az anonimizált határozatokat értjük.

A forrásgyűjtésben végzett segítségéért és a lektorálásért köszönettel tartozom dr. Varga-Orvos Zoltánnak.

 Csernus Máté

***

Ha nem szeretnél lemaradni az írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források

A képek forrása itt, itt, itt, itt, itt, itt, és itt.

Ződi Zsolt, A korábbi esetekre történő hivatkozások mintázatai a magyar bíróságok ítéleteiben, MTA Law Working Papers 2014/01, http://jog.tk.mta.hu/mtalwp

Ződi Zsolt, Alkotmánybíróság vs Kúria – egy megsemmisített jogegységi határozat margójára, MTA TK Jogtudományi Intézet Blog, 2016. március 29.

Ződi Zsolt, Jogirodalomra történő hivatkozás a bíróságok ítéleteiben (A jogtudomány és a „népi dogmatika”), MTA Law Working Papers, 2015/18, http://jog.tk.mta.hu/mtalwp

Ződi Zsolt, Búcsú a Kollégiumi Véleménytől? Magyar Jog, 2014/11,  http://real.mtak.hu/18352/

Dr. Kőrös András, Dr. Wellmann György, Javaslatok a jogegység biztosítása fórum- és eszközrendszerének az átalakítására, Magyar Jog, 2011/5.

Dr. Juhász László, A jogegység biztosítása az ítélőtáblák működésének megkezdése után, Magyar Jog, 2003/10.

Orosz Árpád – Pomeisl András – Wellmann György, Polgári jogi iránymutatások, magyarázatokkal (A Kúria hatályos elvi iránymutatásainak gyűjteménye), HVG-Orac, 2015.

Jakab András, A magyar jogrendszer szerkezete, Dialóg Campus, 2007.

Dr. Darák Péter előadása, „A belső bírói fórumok, az oktatás és az informális csatornák szerepe az ítélkezési gyakorlat egységesítésében”.

Hollán Miklós, Adójogi tárgyú jogegységi határozat és a büntetőjog – bolyongás a jogágak útvesztőjében, 2016, Arsboni, http://arsboni.hu/adojogi-targyu-jogegysegi-hatarozat-es-a-buntetojog-bolyongas-a-jogagak-utvesztojeben/