BH-kisokos – II. rész

Gyakorlati útmutató a döntvények rendszeréhez

„Légyszi keress erre egy BH-t!” – a legtöbb pályakezdő jogász számára valószínűleg ismerősen hangzik ez a mondat. De mi is az a BH? Miben különbözik mondjuk egy EBH-tól vagy egy BDT-től? Tényleg kötelezőek a bíróságokra, és ha nem, miért követik mégis őket? És egyébként is: ha a magyar jogrendszer nem precedensrendszer, akkor miért hivatkozunk egyáltalán a jogszabályokon túl bírói döntésekre is? Az írás első része itt érhető el.

A jogegységesítés „puhább” eszközei – a szerkesztett egyedi határozatok rendszere

A Kúria elvi iránymutatási eszközei mellett a döntvények másik nagy kategóriája a szerkesztett egyedi határozatok rendszere. A határozat megszerkesztése azt jelenti, hogy az arra hivatott testület (pl. egy folyóirat szerkesztői) a birosag.hu-n – jogszabály rendelkezése alapján kötelezően – közzétett, anonimizált bírósági határozatok gyűjteményében szereplő, egyedi ügyben született határozatok közül egyes határozatokat (pl. Kúria Pfv.III.10.541/2014/3. vagy Pécsi Törvényszék 5.P.20.001/2012/25.) – azok érdekességére, a tárgyalt jogkérdés komplexitására, elvi jelentőségére tekintettel – kiemel, azokat megszerkeszti (tömöríti, kijavítja a jegyzőkönyvben szereplő hibákat, „áramvonalasítja”), ellátja az adott döntvénytípusnak megfelelő számmal (pl. BH2016. 284.), fejléccel (pl. A bíróságok kizárására vonatkozó szabályok alkalmazása nem eredményezheti a teljes törvényszéki vagy ítélőtáblai szint, illetve a Kúria kizárását [Alaptörvény I. cikk, XXVIII. cikk, 1952. évi III. tv. 13. § (1) bek., 14. §, 18. § (2) bek.]) és a megszerkesztett döntvényt az adott döntvénytípusnak megfelelő forrásban (pl. jogi folyóirat, elektronikus jogi adatbázis) közzéteszi.

Megjegyezzük, hogy tulajdonképpen a Kúria előző részben tárgyalt egyedi ügyhöz kapcsolódó elvi döntéseinek közzététele is egy hasonló szerkesztési folyamat, fontos eltérés azonban, hogy annak kereteit jogszabály (a Bszi.) határozza meg.

Az alább bemutatandó döntvénytípusok mind megegyeznek abból a szempontból, hogy meghozataluknak nincs semmilyen jogszabályi alapja, és kötőerővel sem rendelkeznek, tehát per definitionem nem is tekinthetőek jogegységesítési eszköznek. Ennek az a fontos gyakorlati következménye, hogy egy egyedi ügyben akár a Kúriának, akár egy alsóbb fokú bíróságnak megvan a lehetősége arra, hogy egy szerkesztett döntéssel (pl. egy BH-val) ellentétes döntést hozzon, mindössze arra tekintettel, hogy az eljáró tanács máshogy értelmezi a jogot. (Az egyértelműség kedvéért megjegyezzük: az, hogy a bíróság a saját döntéséhez sincs kötve, olyan helyzetet is eredményezhet, hogy

a Kúria egyes tanácsai is eltérően értelmeznek egy jogkérdést,

és az egymásnak ellentmondó egyes döntések BH-ként is megjelenhetnek. Többek között ilyen esetekben lehet indokolt egy jogegységi határozat meghozatala.)

Itt persze figyelembe kell vennünk több, esetenként változó gyakorlati megfontolást is, hiszen például az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatát vizsgálva valószínűsíthető, hogy egy törvényszék nem fog a saját másodfokaként eljáró ítélőtábla határozatával ellentétes döntést hozni, hiszen ebben az esetben szinte borítékolható, hogy az ítélőtábla az adott döntést megváltoztatja. Ennek ellenére fontos, hogy lássuk az elvi iránymutatási eszközöktől való eltérést, hiszen például egy jogegységi határozatban foglaltaknak ellentmondó jogértelmezéssel meghozott bírói döntés egyértelműen jogszabálysértő.

Más a helyzet azonban egy Kúria előtti eljárásban: ilyenkor ugyanis a fenti példában szereplő ítélőtáblai határozat sokkal kisebb súllyal fog bírni, hiszen a Kúria bármikor juthat (és gyakran jut is) arra az álláspontra, hogy a szerkesztett ítélőtáblai határozatban foglaltaktól eltérően értelmezi az adott jogkérdést.

Az alsóbb fokú bíróságok a fentiek figyelembevételével

általában nem a jogkérdés eltérő értelmezésére, hanem a tényállások különbözőségére szoktak hivatkozni,

ha „ki akarnak bújni” egy szerkesztett egyedi határozatban foglaltak alól.

Látható tehát, hogy az alább részletezett döntvénytípusok jogszabályi kötőereje hiányának ellenére, a fenti mechanizmus miatt – amelyet Ződi Zsolt rendkívül szemléletesen „szociológiai kötőerőnek” hív –, a bíróságok mégis követik őket.

A fenti problémára – ti., hogy valójában az alsóbb fokú bíróságok a Kúria jogértelmezésétől eltérő döntések meghozatalában viszonylag szűk mozgástérrel rendelkeznek – világít rá Darák Péternek a Kúria Döntések folyóirat bemutatkozójában foglalt megállapítása is:

a Kúria jogegységi aktusainak tiszteletben kell tartaniuk a bírói függetlenséget:

az alsóbb szintű bíróságok számára mintaadó módon kell döntenie, meghagyva az ítélkező bíró számára annak szabadságát, hogy az elé kerülő, hasonlónak tűnő ügyek ténybeli sajátosságai alapján eltérő jogi következtetéseket vonjon le”.

Figyelembe véve tehát azt, hogy a Kúria elvi iránymutatási eszközei mennyiségileg szükségszerűen korlátozottak, a Kúrai és az ítélőtáblák „akaratának” további – elvileg nem kötelező – megismerési forrásai óriási gyakorlati jelenséggel bírnak. (Az évente közzétett BH-k száma önmagában meghaladja valamennyi elvi iránymutatási eszköz számát.)

Az egyes döntvénytípusok között mindazonáltal eltérések is mutatkoznak, ezek közül a legjelentősebb, hogy az adott döntvénytípus a Kúriához vagy az ítélőtáblához (esetleg a törvényszékhez vagy akár az Európai Unió Bíróságához) köthető, gyakorlati szempontból pedig legalább ennyire fontos az adott döntvénytípus fellelhetősége, illetve elérhetősége, tekintettel arra, hogy az alább tárgyalt döntvények esetében nem biztosított a határozatokhoz való ingyenes hozzáférés, ehhez szükséges előfizetni a különböző jogi folyóiratokra vagy valamelyik elektronikus jogi adatbázisra.

A továbbiakban bemutatjuk a bíróságok által leggyakrabban hivatkozott – és az elektronikusan jogi adatbázisokban általában fellelhető – szerkesztett határozatokat, köztük (i) a BH-t, (ii) a BH+-t, (iii) a BDT-t, (iv) az ÍH-t és (v) a KGD-t. (Itt megjegyezzük, hogy az EBH és az EBD is megfelel ezeknek a kritériumoknak, ezeket azonban speciális jogi helyzetük és kötőerejük okán fent, a Kúria elvi iránymutatási eszközei körében tárgyaltuk.) Ezt követően röviden utalunk a szerkesztett határozatként közzétételre nem kerülő anonim határozatokra is. Az egyes döntvények tárgyalása során a fellelhetőség körében a feltétlenül szükséges mértékben utalunk a főbb elektronikus jogi adatbázisokban [Új Jogtár (Wolters Kluwer) és Jogkódex (HVG-ORAC)] elérhető egyes döntvénytípusokra, illetve a döntvények eredeti forrásaként a kiadók egyes folyóirataira.

Bírósági határozat (BH; pl.: BH1975. 1.)

A rendszerezésnek ezen a pontján érkezünk el a legnépszerűbb, illetve legelterjedtebb döntvénytípushoz, a – vélhetően mindenki által ismert – BH-hoz. Népszerűségének okai között megemlítendő, hogy 1953 óta – a rendszerváltást és több bírósági szervezeti reformot átélve – kerül azonos néven és formában rendszeresen publikálásra. (Az Új Jogtárban 1975-ig, a Jogkódex-ben pedig 1989-ig visszamenőleg kereshetőek BH-k.)

Fontos szempont még, hogy kizárólag a Kúria döntései jelennek meg BH-ként,

tehát a kötőerő hiánya ellenére kicsi a valószínűsége, hogy az eljáró fórum eltér tőle. Valószínűleg a széles elterjedtségnek köszönhető az is, hogy sokan a döntvények teljes körére (sokszor a Kúria elvi iránymutatási eszközeit is kifejezetten ideértve) szoktak – természetesen tévesen – BH-kként hivatkozni.

A szerkesztett döntésekre fent megfogalmazott általános tételek egyértelműen érvényesülnek a BH-k esetében is, tehát egy egyedi ügyben meghozott, kötőerővel nem rendelkező döntésről van szó, amelyet anonimizált határozatként való közzétételét követően – elvi jelentőségére tekintettel – szerkesztett döntésként is közzétesznek a Kúriai Döntések folyóiratban.

Mindegyik szerkesztett határozatra jellemző – de célszerű a BH-k körében tárgyalni – a szerkesztett fejléc egyedi normatív státusza. Figyelembe véve ugyanis azt, hogy a felek és a bíróságok általában csak az adott BH számát és fejlécét hivatkozzák le (a tényállást sokszor el sem olvasva) egy adott jogszabályhely bizonyos értelmezésének alátámasztásaként,

az ítéleti hivatkozások következtében a fejlécek is elkezdenek normaként viselkedni.

Különösen igaz ez abban az esetben, ha az adott BH nem csak egy jogszabályhely értelmezését segíti, hanem valamilyen szabályozási hiányosság, joghézag folytán egy jogszabályhelyet helyettesít. Ilyen esetekben bizonyos ügytípusokban a bíróságoknak szinte kötelező lehivatkozni ezeket a „normatív BH-kat”, ha megalapozott ítéletet szeretnének hozni. Ez a jelenség valóban felveti a bírói jogalkotás problémáját, ami különösen annak fényében érdekes, hogy – mint azt fent megállapítottuk –

semmilyen jogszabályi alapja nincs annak, hogy a bíróságok a BH-kra hivatkoznak,

illetve azokhoz kötve lennének. (A fenti probléma egyébként természetesen nem egy, a BH-kra jellemző sajátosság, a Kúria elvi iránymutatási eszközei tekintetében ugyanígy megfigyelhető, de talán azok esetében – tekintettel azok szabályozott mivoltára, illetve a Kúria Alaptörvényben foglalt jogegységesítési feladataira – érthetőbb.)

A BH-k hosszú éveken keresztül a Bírósági Határozatok című folyóiratból voltak megismerhetőek, az elsődleges forrásuk továbbra is a folyóirat, amelynek címe azonban 2013-ban Kúria Döntésekre változott (a Bírósági Határozatok továbbra is szerepel alcímként). A címváltozás oka az, hogy 2013-tól a klasszikus BH-kon túl a fent bemutatott elvi iránymutatási eszközök is helyet kapnak a havonta megjelenő folyóiratban, amely így gyakorlatilag a Kúria jogegységesítési eszközei és szerkesztett határozatai megismerésének teljes és elsődleges katalógusaként funkcionál. A Kúriai Döntések a Kúria saját, hivatalos lapja, amely a HVG-ORAC kiadóval együttműködésben jelenik meg havi rendszerességgel, de a BH-k természetesen a nagy elektronikus jogi adatbázisokban is elérhetőek digitalizált formában.

Bírósági határozat „Plusz” (BH+; pl.: BH+2000.1.1.)

A BH+ minden jellemzőjében megegyezik a „sima” BH-val a fellelhetőséget kivéve: a BH+ kizárólag elektronikusan érhető el a Jogkódexben, a HVG-ORAC kiadó kuriózum jellegű, máshol ki nem adott Kúriai döntései jelennek meg ilyen formában (2000-től). Tekintettel arra, hogy viszonylag nehezen hozzáférhető döntvény-forma, ritkán hivatkoznak rá a bíróságok ítéleteikben.

Bírósági Döntések Tára (BDT; pl.: BDT1999. 1.)

Jogi kutatómunkánk során már biztosan találkoztunk a BDT rövidítéssel szerkesztett ítéletek fejlécében. Ez a Bírósági Döntések Tára című folyóiratot jelöli, amely 1999 óta jelenik meg évente 11 alkalommal, jelenleg a Wolters Kluwer kiadó gondozásában, és az öt ítélőtábla határozatainak valamint a legfontosabb törvényszéki döntéseknek a gyűjteménye. A BDT-k elektronikusan elérhetőek az Új Jogtárban, a Jogkódexben azonban nem. (Az Ítélőtáblák 2003-as felállítását megelőző négy évben a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság döntései jelentek meg BDT-ként).

Ítélőtáblai Határozatok (ÍH; pl.: ÍH 2004.1.)

A 2004 óta megjelenő Ítélőtáblai Határozatok folyóiratra nyugodtan tekinthetünk a BDT-k HVG-ORAC-os „párjaként”, annyi különbséggel, hogy – nevéből is adódóan – kizárólag az ítélőtáblák szerkesztett eseti döntései jelennek meg ÍH-ként, törvényszéki döntések nem. Az ÍH-k elektronikus hozzáférhetősége is a kiadóknak megfelelően alakul, azaz ÍH-k csak a Jogkódexben elérhetőek, az Új Jogtárban nem. A két döntvénytípus katalógusa között van némi átfedés, tehát ugyanaz az anonimizált ítélőtáblai határozat megjelenhet – eltérő számmal és némileg eltérő fejléccel – BDT-ként és ÍH-ként is.

Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár (KGD; pl.: KGD2012. 140.)

A KGD az utolsó nevesített szerkesztett döntvénytípus, amelyet a cikkben tárgyalunk, és némileg ki is lóg a sorból, hiszen a korábbi döntvénytípusoktól eltérően nem kötődik bírói fórumhoz, viszont „tematizált”. Ez azt jelenti, hogy nem terjed ki az összes klasszikus bírósági ügyszakra, hanem jogterületeket, ügytípusokat fog át. Következésképpen a (közigazgatási-gazdasági témájú) klasszikus Kúriai döntéseken túl megjelennek KGD-ként a Közbeszerzési Döntőbizottság, az Európai Unió Bírósága, illetve az Európai Emberi Jogi Bíróság döntései is. Ahogy az ítélőtáblák határozatai esetében láttuk, itt sem áll fent kizárólagosság, tehát

semmi nem zárja ki azt, hogy egy határozat KGD-ként és BH-ként is megjelenjen

(természetesen ehhez a Kúria egyedi ügyben hozott határozatának kell lennie, különben nem felel meg a BH-k szempontrendszerének). A KGD 1992 óta jelenik meg, jelenleg a Wolters Kluwer kiadó gondozásában, következésképpen csak az Új Jogtárban kereshető, a Jogkódexben nem.

Cikkünkben az erősebbtől a gyengébb felé haladva, most érünk el a döntvények kötőerő és idézettség szempontjából leggyengébb típusához, az úgynevezett anonimizált egyedi határozatokhoz (a félreértések elkerülése végett: az eddig tárgyalt összes határozat anonimizált is azon túl, hogy szerkesztett, illetve meghatározott eljárásrendben kerül elfogadásra; az alábbi határozatokat az egyéb szerkesztési klasszifikáció hiányára tekintettel illetjük az anonimizált jelzővel.)

Elektronikusan kötelezően közzétett anonimizált határozatok

A Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján a Kúria és az Ítélőtábla (valamint némileg szűkebb körben a közigazgatási és munkaügyi bíróság) köteles digitális formában közzétenni az ügy érdemében hozott határozatait a Bírósági Határozatok Gyűjteményében („BHGY” – szintén nem összekeverendő a BH-kkal). Így anonimizált határozatként megismerhetjük a fenti fórumok olyan döntéseit is, amelyek nem jelennek meg szerkesztett határozatként. Látnunk kell, hogy a birosag.hu-n közzétett anonimizált határozatok esetében teljeséggel hiányzik a szerkesztési mozzanat, így

ezek az ítéletek valójában nem is nevezhetők döntvénynek,

a rájuk való hivatkozás az eredeti, lajstromozott bírósági ügyszámmal történik (pl. Kúria Pfv.III.10.541/2014/3. vagy Pécsi Törvényszék 5.P.20.001/2012/25.).

Ennek a következménye az is, hogy a szerkesztéssel járó „plusz legitimáció” sem társul ezekhez a döntésekhez: nincs ugyanis fejlécük, ami kvázi-normatív tartalommal bírna, sőt ezekben az ügyekben gyakran nem is mondanak ki a bíróságok semmilyen elvi jelentőséggel bírói tételt, egyszerűen csak eldöntik a felmerült jogkérdést. Nem meglepő tehát, hogy a tárgyalt döntvénytípusok közül ezek a „leggyengébbek”. Szociológiai kötőerejük is csekély, a bíróságok, ha kifejezetten követik is az ilyen nem szerkesztett döntéseket, azt inkább a döntéshozó fórumra tekintettel teszik.

A Bszi. 163. § (2) bekezdése bizonyos ügytípusok tekintetében – így például egyes családjogi ügyek, illetve nemi élet szabadsága elleni bűncselekmények esetén, ha a fél ehhez nem járul hozzá – nem teszi kötelezővé az elektronikus közzétételt.

Elektronikusan nem közzétett határozatok – papír alapú ítéletek

Legutolsó kategóriaként – és a döntvény fogalmi kereteit végleg szétfeszítve – tárgyaljuk a „maradék” bírósági döntést, ami egyáltalán nem kis kategória, hiszen rengeteg járásbíróságon indult ügy jogerősen véget ér a törvényszéken, és ezekre az ítéletekre nem terjed ki a fent tárgyalt elektronikus közzétételi kötelezettség.

Az ilyen ítéletek megismerésére a Pp. 119. § (7) bekezdése biztosít lehetőséget, annak kimondásával, hogy az ítéletről és az ítélettel szembeni perorvoslat során hozott, az alsóbb fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzésről a per jogerős befejezését követő három hónap eltelte után oldalanként háromszáz forint, de határozatonként legfeljebb ötezer forint díj ellenében bárkinek anonimizált másolat adható.

Az ilyen ítéletek idézettsége a nehéz hozzáférhetőség miatt természetesen rendkívül alacsony, de gyakorlati jelentőségüket ennek ellenére nem szabad alábecsülni, szakkönyvek szerzői például gyakran vizsgálnak máshol nem közzétett ítéleteket is, főleg ha a jogintézmény, illetve a jogterület újdonsága miatt a bírói gyakorlat még csak kialakulóban van.

Peres félként is szerezhetünk jó pontokat a bírónál azzal, hogy a „legfrissebb” joggyakorlatra hivatkozunk,

főleg, hogy az elektronikusan nem közzétett határozatok esetében gyakorlatilag biztosak lehetünk abban, hogy az ellenérdekű fél képviselője nem ismeri az adott döntést.

A leggyakoribb döntvénytípusok bemutatását követően röviden utalunk az Alkotmánybírósági határozatokra és az Európai Unió Bíróságának döntéseire, melyek a gyakorlatban nagy jelentőséggel bírnak, és rengeteg izgalmas rendszertani kérdést is felvetnek, jelen cikk kereteit azonban szétfeszítenék, így arra tekintettel, hogy nem a szűk értelemben vett magyar bírósági szervezetrendszer fórumaihoz köthetőek, bővebben nem vizsgáltuk őket.

Meg szeretném továbbá ragadni az alkalmat, hogy azok számára, akiknek felkeltette érdeklődését a cikk, ajánljam Ződi Zsolt 2014-es empirikus kutatást összegző cikkét, amelyben az egyes döntvénytípusok idézettséget vizsgálja több ezer anonim határozat alapján. Jelen cikknek az egyes döntvények „népszerűségére” vonatkozó utalásai is nagymértékben Ződi kutatásán alapultak.

A forrásgyűjtésben végzett segítségéért és a lektorálásért köszönettel tartozom dr. Varga-Orvos Zoltánnak.

 Csernus Máté

***

Ha nem szeretnél lemaradni az írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források

A képek forrása itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Ződi Zsolt, A korábbi esetekre történő hivatkozások mintázatai a magyar bíróságok ítéleteiben, MTA Law Working Papers 2014/01, http://jog.tk.mta.hu/mtalwp

Ződi Zsolt, Alkotmánybíróság vs Kúria – egy megsemmisített jogegységi határozat margójára, MTA TK Jogtudományi Intézet Blog, 2016. március 29.

Ződi Zsolt, Jogirodalomra történő hivatkozás a bíróságok ítéleteiben (A jogtudomány és a „népi dogmatika”), MTA Law Working Papers, 2015/18, http://jog.tk.mta.hu/mtalwp

Ződi Zsolt, Búcsú a Kollégiumi Véleménytől? Magyar Jog, 2014/11,  http://real.mtak.hu/18352/

Dr. Kőrös András, Dr. Wellmann György, Javaslatok a jogegység biztosítása fórum- és eszközrendszerének az átalakítására, Magyar Jog, 2011/5.

Dr. Juhász László, A jogegység biztosítása az ítélőtáblák működésének megkezdése után, Magyar Jog, 2003/10.

Orosz Árpád – Pomeisl András – Wellmann György, Polgári jogi iránymutatások, magyarázatokkal (A Kúria hatályos elvi iránymutatásainak gyűjteménye), HVG-Orac, 2015.

Jakab András, A magyar jogrendszer szerkezete, Dialóg Campus, 2007.

Dr. Darák Péter előadása, „A belső bírói fórumok, az oktatás és az informális csatornák szerepe az ítélkezési gyakorlat egységesítésében”.

Hollán Miklós, Adójogi tárgyú jogegységi határozat és a büntetőjog – bolyongás a jogágak útvesztőjében, 2016, Arsboni, http://arsboni.hu/adojogi-targyu-jogegysegi-hatarozat-es-a-buntetojog-bolyongas-a-jogagak-utvesztojeben/ 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.