Brexit: A Felbomló Királyság és a Huszonhetek Uniója

A Brexit népszavazást követően hosszú jogi, kereskedelmi és diplomácia egyeztetések után lehet majd meghatározni a UK újragondolt pozícióját Európában és viszonyát az Unióval. Az eddigi uniós szabályozás hatálya alá eső területeket érintő politikai és gazdasági feltételeket az Uniónak kell majd meghatároznia bizonyos keretek között. Cikkemben a brit kilépés folyamatának lehetséges forgatókönyveit és következményeit mutatom be.

Brexit: A Felbomló Királyság és a Huszonhetek Uniója
Brexit mellett kampányoló aktivisták a népszavazás előtt

A lehetséges kilépési megoldások előtt fontos tisztázni, hogy maga a népszavazás jogi kötőerővel nem bír, azt csupán “ajánlásként” foghatja fel a brit parlament, amelynek feltehetően szavaznia kell az EU tagság megszüntetéséről, hogy ténylegesen felhatalmazza a tagállamot a kilépésre, bár e kérdésben jelenleg nincs egyetértés még a UK-ban sem.

Érdemes megjegyezni, hogy akár a kétoldalú kereskedelmi és együttműködési megállapodáshoz, akár az Európai Gazdasági Térség tagságának megtartásából következő egyezmény hatályba lépéséhez

a megmaradt 27 tagállam titkos szavazását követő egyhangú támogatása szükséges.

Ez a tényező nagyban meghatározhatja a kilépési tárgyalások menetét és lehetséges irányvonalait. Véleményem szerint olyan egyezmény megkötésére jelenleg nincs lehetőség, amely a UK jelenlegi EU tagságával felérő pozíciót biztosítania a kilépő államnak.

A norvég modell

Norvégia nem tagja az EU-nak, azonban 1994 óta az Európai Gazdasági Térség (EGT) része és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja is. Viszonyát az EU-val az EGT tagsága határozza meg, vagyis nem egy kormányközi megállapodás, hanem egy szupranacionális intézmény alakítja ki az együttműködés feltételrendszerét.

Arsboni, Baker McKenzie Jog & Innováció Konferencia

A technológiai átalakítja a mindennapjainkat, a jognak is korábban ismeretlen jelenségekre kell választ találnia. A konferencián erre teszünk kísérletet - csatlakozz hozzánk!

Jogi, politikai és gazdasági szempontból a norvég modell követése lehet a legszimpatikusabb megoldás a UK számára, azonban sok szempontból nehézségekkel is járna az ország számára. A UK jelenleg is az EGT tagja, így valószínűsíthetően ezt a megállapodást lehetne a leghamarabb kivitelezni és alkalmazását a gyakorlatba is átültetni.

A norvég modell alapján a UK nem korlátlanul, de jelentős mértékben hozzáférne a belső piac nyújtotta lehetőségekhez. Norvégia a mezőgazdasági termékek tekintetében nem része a belső piacnak tehát az e szektorból származó termékekkel nem kereskedne szabadon az EU-val. A UK továbbá nem lenne részese a vámuniónak, és

kikerülne az EU által a világ 53 államával kötött szabadkereskedelmi egyezmények hatálya alól,

amelyek esetleges újratárgyalása évekig is eltarthat. A Norvég modell értelmében tehát a UK saját vámokat szabhatna ki és az EU-tól függetlenül köthetne szabadkereskedelmi megállapodásokat harmadik országokkal.

Norvégia köteles elfogadni a személyek mozgásának szabadságát, és csatlakozott a Schengeni térség rendszeréhez és jelentősen hozzájárul az EU működéséhez és annak költségvetéséhez is. Norvégiára nézve kötelező erővel bírnak az uniós munkajogi, versenyjogi és közbeszerzési jogi szabályozások, azonban az azokat kialakító döntéshozatali mechanizmusoknak nem képezi részét, vétójoggal e vonatkozásokban nem rendelkeznek.

Brexit: A Felbomló Királyság és a Huszonhetek Uniója
Theresa May, brit miniszterelnök, akinek a Brexitet le kell majd vezényelnie

Nézeteim szerint a norvég modell ebben a vonatkozásban nem felelne meg a UK számára, hiszen eddig is igyekeztek vétójogukkal élni és csökkenteni a rájuk vonatkozó jogszabályok számát, ehhez képest egy olyan helyzet amely vétójogukat és a döntéshozatalban való részvételüket is megszüntetné, elfogadhatatlan lenne számukra, azonban pl. A GMU-részvétel nem „fenyegetné“ a továbbiakban. Norvégia sokkal nyitottabb ebből a szempontból, hiszen csak EGT-tagállam lévén, az uniós jogszabályok majd 70%-át implementálta magára nézve és sok hazai jogszabályát igazította az uniós direktívákhoz.

A norvég modell adaptáláshoz a 27 EU-tagállam valamint Izland, Lichtenstein és Norvégia jóváhagyása lenne szükséges.

Természetesen a norvég modell feltételrendszerén lehetséges változtatni, ami a felek érdekeit is szolgálná, hiszen ezzel lehetne a leghamarabb és sok szempontból a legbiztonságosabban rendezni a kilépést és meghatározni a UK-EU további viszonyát.

Pusztán már az EGT tagság megtartásából azonban a UK-nak számos olyan előnye is származhat, amelyek miatt támogathatják a tárgyalások során a megállapodás e verzióját. A korábban opt-out-olt bel- és igazságügyi együttműködés hatálya alá sem tartoznának, amelyeket átgondolva szintén új alapokra helyezve szabályozni lehetne a megállapodásban.

Kétoldalú kereskedelmi megállapodás az EU-UK között

Egy esetleges kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötése az EU-val hosszú tárgyalási folyamatok eredményeként születhet csak meg, és érvényességéhez az összes tagállam és az Európai Parlament jóváhagyására szükség van, amely feltétel a tárgyalásokat és a megállapodás elfogadását is nagyban megnehezítheti. Jelenleg nem létezik olyan kétoldalú megállapodás, amely az EU tagsággal felérő vagy ahhoz közelítő jogosultságokat biztosítaná egy fél számára, ennek bekövetkezése jelen esetben sem valószínű.

A jogosultságok egyértelműen a kötelezettségekkel arányosan illetnék meg a kilépő államot. Egy olyan szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, mint amely az EU és Kanada között jön létre, a UK számára kevesebb hozzáférést biztosítana a belső piachoz, azonban

nem vonatkozna rá a személyek szabad mozgása.

Azt azonban az EU több képviselője is jelezte a UK számára még a tárgyalások megkezdődése előtt, hogy amennyiben nem fogadják el a személyek szabad mozgásának szabadságát, úgy a belső piachoz sem fognak hozzáférni. Az EU azóta a Svájccal folytatott tárgyalások során is kijelentette, hogy a személyek szabad mozgásának elfogadása a feltétele az EU piacához való hozzáférésnek, tették mindezt a szigorítást kifejezetten a tárgyalások alatt bekövetkezett népszavazásra való tekintettel.

Az EU számos országgal kötött már kereskedelmi megállapodást. Svájc komplex kétoldalú megállapodásokat kötött az EU-val és jelenleg is folytat hasonló jellegű tárgyalásokat. Törökország vámuniót hozott létre az Unióval és hosszútávon az EU tagja is kíván lenni, bár ez a kérdés évtizedek óta bizonytalan, az uniós tagállamok hozzáállása is kérdéses és megosztott.

Kanada is sikeresen megállapodott az EU-val a szabadkereskedelmi megállapodásról,

annak elfogadása és végrehajtása azonban még várat magára. Kidolgozás alatt van az USA-val kötendő átfogó szabadkereskedelmi egyezmény, a TTIP, amely ugyanakkor számtalan vitát váltott ki, főként a tervezett vitarendezési mechanizmusok okán.

Úgy vélem, hogy az EU más országokkal kötött kereskedelmi megállapodásai esetleges iránymutatásként szolgálhatnak a UK-ra vonatkozó megállapodás vizsgálatánál, azonban messzemenő következtetéseket belőlük levonni nem szerencsés, ugyanis a UK helyzete különlegesebb és kereskedelmének, gazdaságának szerepe meghatározóbb az EU számára, mint az imént említett országoké. Ahogy a norvég modell esetében is jeleztem, e megállapodások egyes elemei is megfeleltethetőek lennének a UK számára is, azonban összességében vizsgálva véleményem szerint nem lennének elegendőek sem az EU, sem a UK számára.

A WTO modell

A UK és az uniós tagállamok, valamint maga az EU jelenleg is tagjai a Világkereskedelmi Szervezetnek (World Trade Organization – WTO). Amennyiben a UK csak WTO tagságát őrizné meg, és ez határozná meg viszonyát az EU-val, abban az esetben szinte teljesen megszakítaná közvetlen együttműködését az Unióval, megszűnne minden kereskedelmi közvetítő mechanizmus, együttműködés. A WTO tagság akár átmeneti állapotként is szabályozhatja a felek viszonyát, amennyiben a kilépési feltételeket a megszabott határidőre nem sikerül kiépíteni.

A WTO modell szerint a UK nem élvezné többé a vámunió előnyeit, visszaállnának a vámhatárok az EU-UK között. A WTO tagság

nem jelentene semmilyen szintű együttműködést a rendőrségi és bűnügyi területeken

valamint a terrorizmus elleni harcban sem, ezek feltételeit valamely más módon kellene kialakítani a UK-nak. Amennyiben a UK a WTO-n keresztül szabályozná kétoldalú kapcsolatait, számolnia kellene azzal, hogy ebben az esetben a harmadik országok is beleszólnának a közös ügyekbe, a feltételrendszerek kialakításába.

Ezen modell alkalmazásából származna a legkevesebb kötelezettség is, a UK-ra nem vonatkoznának az uniós szabályok, az Európai Bíróság ítéletei, nem kellene hozzájárulnia az EU költségvetéséhez és nem kellene elfogadnia a személyek szabad mozgásának elvét sem. Az EU-s állampolgároknak a UK területére történő belépéshez vízumot kellene igényelniük, emiatt valószínűleg az EU-s tagállamok is hasonló kötelezettségeket szabnának a UK állampolgárai számára. Ez a megoldás valószínűsíthetően

komoly negatív hatást gyakorolna a brit gazdaságra, cégekre, fogyasztókra, munkahelyekre és árakra,

de nem utolsó sorban a külföldi befektetők szemléletmódján is változtathat.

A cikkemben bemutatott modellek közül megítélésem szerint az első kettő az amely a gyakorlatban nem nehezítené meg a kereskedelmi együttműködést jelentősen az EU-UK között. Amennyiben a felek így fogják szabályozni jövőbeli viszonyukat, a UK-nak számolnia kell azzal, hogy olyan kötelezettségeket kell majd vállalnia, amelyek megkérdőjelezhetik a kilépés gazdasági sikerét hiszen „kifizetődőbb“ lett volna a 2016-ban kialakított EU-UK megállapodás feltételrendszere szerint folytatni együttműködését az EU-val.

A Felbomló Királyság?

A Brexit népszavazást követően 303 év után Spanyolország azt a javaslatot tette Nagy-Britannia felé, hogy Gibraltár kerüljön kettős brit-spanyol fennhatóság alá, hiszen az ott élő spanyolajkú lakosság életét az EU-ból történő kilépés megfogja nehezíteni.

Ezzel párhuzamosan Skócia, ahol a választópolgárok 62%-a szavazott az EU tagság megtartása mellett bejelentette, hogy mindenképp szeretne továbbra is az EU része maradni, akkor is ha ehhez újabb függetlenségi népszavazás kiírása szükséges. A Francia és Spanyol miniszterelnökök erre reagálva kijelentették, hogy

Skóciának a UK-val együtt kell távoznia

és nincs lehetősége külön tárgyalni az EU-val a bent maradásról, és minden erre irányuló törekvést megfognak akadályozni – természetesen egy esetlegesen függetlenné váló skót állam kérvényezhetné felvételét az Unióba a későbbiekben.

Skóciának több lehetősége is van egy esetleges EU tagság létrehozására. Egy független Skót állam csatlakozhat az EFTA-hoz és alakíthat így kapcsolatot az EU-val, a korábban bemutatott EGT feltételrendszer alapján. Ebben az esetben hozzáférne a belső piachoz és vonatkoznának rá az ebből adódó kötelezettségek is, valamint teljes mértékben részese lehetne az Erasmus rendszernek, és a Horizon 2020-hoz hasonló programoknak is. Szabályozási kérdésekben kompetenciával bírna több szakpolitika területén, így a halászat és a mezőgazdaság terén is.

Skócia helyzetének vizsgálatakor hasznos lehet elemezni Grönland és az Unió különleges viszonyát, hiszen a Dániához tartozó autonóm terület kilépése és helyzetének egyes vonásai akár iránymutatásul is szolgálhatnak a skót vagy az észak-ír viszony későbbi rendezésében. Grönland esetében a kilépés, és a későbbi együttműködés feltételeinek kidolgozása három évbe tellett, úgy gondolom, hogy a UK kilépési feltételeinek kidolgozása is legalább ennyi időt fog igénybe venni.

Brexit: A Felbomló Királyság és a Huszonhetek Uniója
A Brexit első nagy vesztese David Cameron miniszterelnök volt, aki a népszavazás után le is mondott

Az eleddig felsoroltakon túl kritikusak lesznek a kilépéssel együtt járó nemzetbiztonsági változások többek között az, hogy a UK nem lesz részese a közös biztonságpolitikának valamint, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet EU-n kívüli országként fogja tovább vívni, nem beszélve az Európán kívül zajló háborúk kérdéséről.

Ha nem sikerül olyan feltételekben megállapodnia a feleknek, amelyek egy nagyfokú kölcsönös együttműködést biztosítanak, értve ez alatt a szabad mozgás elfogadását és az egységes piachoz történő hozzáférését a UK-nak, abban az esetben

veszélybe kerülhet a UK jövőbeni egysége is,

amely így számos más függetlenedni kívánó európai állam számára szolgálhat mintául.

A Huszonhetek Uniójának perspektívái

A UK kilépésének lesznek nyilvánvalóan politikai, gazdasági és jogi következményei is. Szinte közvetlen politikai kihatása lett a népszavazásnak, hogy több szempontból is beköszöntött a „bizonytalanság kora“. Ez igaz mind az EU és a tagállamok, valamint a UK viszonylatában is.

Elképzelhető, hogy egyes tagállamok a kilépés miatt az integráció erősítését fogják hangsúlyozni, különös tekintettel a közös biztonságpolitikai együttműködés egyes aspektusaira. Egyes elemzések az integráció destabilizációját, vagyis

a német-francia-olasz tengely vezető szerepének megerősödését prognosztizálják,

míg mások a kisebb országok együttes szerepének felértékelődését várják. Figyelemre méltó, hogy a népszavazást követően összehívott Visegrádi Négyek országainak külügyminisztereinek találkozóján szokatlan módon részt vett a Francia és a német külügyminiszter is. Szélsőséges esetben, az EU gazdaságában és politikájában is jelentős dezintegrációt okozhat a brit kilépés.

A UK kilépésével az egységes piac is megrendülhet és az EU versenyképessége is veszíthet jelenlegi üteméből. A kilépés az európai politikai viszonyokat is átrendezheti, megerősödhetnek a tagállamokon belül a nacionalista, populista politikai erők. Úgy gondolom, hogy az Unión belüli együttműködést még szorosabbá és hatékonyabbá kell tenni annak érdekében, hogy az EU hosszú távon működőképes tudjon maradni a brit kilépést követő évtizedekben.

A kilépés természetesen jogi folyamat is, amelynek elemzése több aspektusból is lehetséges. Egyfelől vizsgálható, hogy a Brexit hosszú távon milyen hatást fog gyakorolni az uniós jogra, az uniós jogrendre. A kilépési szerződéssel elkerülhetetlen lesz az alapító szerződések módosítása, amely miatt feltehetően előtérbe kerülnek a tagállamok által korábban már kifogásolt rendelkezések módosítása is. Másfelől kérdések merülhetnek fel azon nemzetközi szerződések vonatkozásában is, amelyeket az Unió kötött harmadik államokkal.

Egy tagállam kiválása a nemzetközi szervezet jogalanyiságát nem érinti,

így az Unió által kötött nemzetközi szerződésekben a szerződő felek köre nem változik meg automatikusan. A kilépéssel az uniós nemzetközi szerződések területi hatálya azonban bizonyosan módosulni fog.

A UK kilépése következtében az EU hatalmas kihívás elé néz a következő években, hiszen 43 év tagság után a második legnagyobb gazdaságának és harmadik legnépesebb országának kiválását kell feldolgoznia és ezzel párhuzamosan megfékeznie azt, hogy a Brexithez hasonló folyamatok induljanak meg más tagállamokban.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Kakas Márk

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források, felhasznált irodalom
Blutman László: A Brexit a nemzetközi jog látószögéből, Közjogi Szemle 2016/3
Craig, Paul: Brexit: A Drama in Six Acts, European Law Review, Vol. 41, 2016/4
Edward, David: ”While Europe’s eye is Fix’d on Mighty Things”: Implications of the Brexit Vote for Scotland, European Law Review, Vol. 41, 2016/4
Karnitschnig, Matthew: A new union of 27 split along old lines
Koutrakos, Panos – Snell, Jukka: Brexit: The Age of Uncertainty, European Law Review, Vol. 41, 2016/4,
Peers, Steeve: What next after the UK leave the EU?
Troubled Membership: Dealing with secession from a member state and withdrawal from the EU, RSCAS 2014/91
Ulrik Pam Grad: Could a ‘reverse Greenland’ arrangement keep Scotland and Northern Ireland in the EU?

A képek forrásai: itt, itt és itt.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!