„Csecsenföldön nem volt más választásom, mint hazudni vagy meghalni.”

27 éve, 1991. május 17-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törölte a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást. Ugyanakkor mindez nem jelentette, hogy megszűnt volna a hátrányos megkülönböztetés. A homofóbia és transzfóbia ellenes világnap alkalmából, mely egyben az Európa Tanács No Hate Speech Mozgalom Akciónapja is, különös felelősségünk felszólalni a saját nemükhöz vonzódókat ért hátrányos megkülönböztetés ellen. És még nagyobb felelősségünk, hogy nyíltan kiálljunk az olyan emberi jogi jogtiprások ellen, mint amilyenek jelenleg Csecsenföldön folynak.

A Csecsen Köztársaság egy jelenleg is vitatott jogállású államalakulat az Oroszországi Föderáció déli határán, a Kaukázus északi részén, amelyet Oroszország a részének tekint. Többször próbáltak már függetlenedni, de az egyoldalúan kikiáltott függetlenséget Oroszország sosem ismerte el, és ez végül az első csecsen háborúhoz vezetett (1994–1996), amely után a köztársaság de facto szuverénné vált, jóllehet csak a tálibok Afganisztánja ismerte el. Az orosz ellenőrzés a második csecsen háborút követően (1999–2000) állt helyre, bár a feszültség és a gerillaharcok egészen 2009-ig fennmaradtak, amikor is az orosz hadsereg kivonult Csecsenföldről. Jelenleg az oroszbarát Ramzan Ahmatovics Kadirov van hatalmon.

A csecsen hatóságok 2017 februárja óta több mint száz homoszexualitással vádolt személyt fogtak el, kínoztak meg, legalább hármukat azóta meg is ölték. Az elnök először tagadta a történetek és provokatívnak nevezte azokat a cikkeket, amelyek a csencsenföldi állítólagos letartóztatásokról szóltak, és cinikusan kifejtette, hogy „nem lehet letartóztatni és elnyomni olyanokat, akik nem is léteznek a köztársaságban”. Alvi Karimov, az elnök szóvivője a homoszexuláis személyeket tekintve úgy fogalmazott, hogy „ha ilyen emberek léteznének Csecsenföldön, a hatóságoknak nem kéne aggódni miattuk, mert saját családjuk küldené oda őket, ahonnan soha se tudnának visszatérni.”

„Három dolog történhet az ilyenekkel Csecsenföldön. Távoznak, megölik magukat, vagy megölik őket” Unchechen – Forrás Humen online

A források mindeközben arról számoltak be, hogy Argun nevű városban nyomára akadtak az eltűnteknek, akiket egy korábbi katonai központból kialakított koncentrációs táborba (eddig összesen hat táborról vannak információk) zártak. Egy Adam néven ismert túlélő szerint különböző kínzásokkal próbálnak meg a hatóságok információkat kiszedni az elfogott személyekből, a szabadon bocsátásért pedig mindenkitől pénzt követelnek. A melegnek titulált személyeket elektrosokkal kínozzák, halálra verik, vagy büntetésből arra kényszerítik, hogy „palackba üljenek”.

A túlélő beszámolója szerint fákkal és fém rudakkal verték az elfogottakat, miközben üvöltve sértegették őket, hogy más, a meleg közösséghez tartozó férfiak nevét kényszerítsék ki belőlük.

Adam a Guardian-nak adott nyilatkozatában elmondta, általában hajnali ötkor keltették fel őket, és csak hajnali egy után engedték aludni, eközben különböző emberek jöttek a cellákba és verték meg őket. Néha más foglyokat is behoztak, akiknek elárulták, hogy melegek, és arra utasították őket, hogy verjék meg Adaméket. Adam letartóztatására úgy került sor, hogy üzenetet kapott egy régi meleg ismerősétől, amelyben találkozóra hívta, de amikor a helyszínre ért, elfogták és letartóztatták.

A túlélők arról számolnak be, hogy a rendőrök és nyomozók már nemcsak arra buzdítják az édesanyákat és édesapákat, hogy fedjék fel gyerekük szexuális orientációját, hanem arra is, hogy maguk végezzenek velük.

“Gyilkold meg a buzi fiadat, különben mi fogjuk. Tisztítsd meg vérrel a becsületedet.”

Ugyanis miután egy ideig fogva tartják a homoszexualitással vádolt személyeket, erőszakkal arra kényszerítik őket, hogy gyónják meg szexuális orientációjukat családjuknak, akiken aztán számon kérik, hogy hogyan hagyhatták, hogy ez megtörténhessen. A megszégyenítéssel ösztönzik a családokat az úgynevezett becsületgyilkosságokra. Senki sincs biztonságban, hiszen az elfogott áldozatoknak átnézik a telefonját, a kapcsolataikat, netes beszélgetéseiket, majd listákat készítenek a gyanús személyekről, akiket ha elfognak, kínzással kényszerítenek vallomásra. Még akkor is, ha védelmezi őket valamelyik közeli hozzátartozójuk, akadhat egy harmadik unokatestvér vagy bárki, aki beszélhet róla, ezért az áldozatok nagyon nagy veszélyben vannak.

„Az áramütés a legjobb. Akkor nem hagynak nyomot maguk után. Azt jelenti, hogy félnek. Hogy egyszer majd felelniük kell tetteikért. Az igazi terror az ütésekkel kezdődik. Ekkor tudod, hogy többé senkinek nem tartoznak számadással. Semmi sem állíthatja meg őket.”  – Forrás Humen online

Megjelentek olyan hírek is, melyek arról szóltak, hogy amikor az egyik csecsen fiatal férfi elmondta vallási vezetőjének, az imámjának, hogy az azonos nemű személyekhez vonzódik, az úgy reagált, hogy „Csecsenként és férfiként mondom neked, hogy soha többé nem akarlak itt látni. Sem a mecsetben, sem a környéken. Azt akarom, hogy takarodj innen, mert mindaz, amit mondtál a legförtelmesebb dolog, amit csak magadról elmondhatsz. Remélem, a családod le tudja mosni magáról ezt a szégyent.” Egy 17 éves fiút például saját nagybátyja dobott ki a kilencedik emeletről Groznijban, amikor fény derült melegségére.

Dmitrij Peskov, Putyin szóvivője mindezzel kapcsolatban annyit nyilatkozott: „Nem tudjuk, hogy mennyire igaz, (…) nem vagyok szakértője a nem hagyományos szexuális orientációnak.” Sir Alan Duncan, kül- és nemzetközösségi ügyekért felelős helyettes államtitkár pedig úgy nyilatkozott a brit Parlament alsó házában, hogy forrásai szerint Kadirov azzal fenyegetőzött, hogy Ramadán kezdetéig, május 26-ig felszámolja Csecsenföldön a homoszexuális közösséget.

A néhány elítélő nyilatkozaton kívül eddig érdemi nemzetközi fellépés nem történt a csecsen válság megszüntetése érdekében.

Eljárás a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt

Május 16-án három francia melegjogi csoport a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult, népirtással vádolva a csecsen kormányzat vezető tisztviselőit. A panasz szerint a csecsenföldi melegek elleni intézkedések sora nem elszigetelt csoportokhoz kötődik, azok a csecsen kormány irányítása alatt állnak. A panaszban Kadirovot egyenesen a koncentrációs táborok logisztikusának nevezik. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy Putyin 2016-ban bejelentette, hogy Oroszország, amely aláírta, de sohasem ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Statútumát, 2017 novemberében minden kapcsolatot megszakít a szerződéssel. Így jelenleg mondhatni egy versenyfutás zajlik.

A Statútum szerint a bíróság a 2002. július 1-jén vagy ezután elkövetett bűncselekmények esetében járhat el, azonban csak akkor gyakorolhatja joghatóságát egy eset felett, ha a vádlott egy, a szerződéshez csatlakozott ország állampolgára, vagy ha a feltételezett bűncselekmény egy ilyen állam területén történt, vagy ha az esetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a bíróság elé. Mivel Oroszország nem minősül Részes Államnak (és mivel nemzetközi megítélésben Csecsenföld Oroszország része), így az ő állampolgára, vagyis Kadirov ellen akkor folytatható le eljárás, ha Oroszország az adott bűntett tekintetében a hivatalvezetőhöz benyújtott nyilatkozattal elfogadja a Bíróság joghatóságát. Oroszország nagyhatalmi helyzetét tekintve, ez nem meglepő az az álláspont, hogy végül nem ratifikálta az egyezményt. Az orosz haderő katonái arányosan többször kerülhetnének olyan helyzetekbe, amikor más államok megkérdőjelezhetik a hadsereg által elkövetett cselekmények jogszerűségét. Gondoljunk csak a Krím annektálására. Azzal hogy a Statútum szerint már nem a Biztonsági Tanács vált a Bíróság elé kerülő helyzetek kizárólagos szűrőjévé, részesség esetén megnövekedett annak kockázata, hogy az Ügyészi Hivatal proprio motu, vagyis saját kezdeményezéséből indítson eljárást orosz állampolgárokkal szemben. Az, hogy Oroszország (és az USA is) nem ratifikálta a Statútumot egyértelműen azt a célkitűzést szolgálta, hogy előzetes beleegyezése nélkül a Bíróság orosz állampolgárokkal szemben ne járhasson el. (Az ICC joghatósági-koncepciójáról részletesen itt olvashat.) Az orosz megnyilvánulások és a homoszexualitással kapcsolatos álláspontot tekintve kérdéses, hogy jelen ügyben Oroszország megadná-e a hozzájárulást a csecsen kormánnyal szembeni eljáráshoz. Amennyiben igen, és sor kerülne Kadirov felelősségre vonására, véleményem szerint az nem a panasz szerinti népirtás (Genocide), hanem emberiesség elleni bűntettek (Crimes against humanity) alapján történhetne. Népirtás bűntette alatt ugyanis olyan, a Statútumban meghatározott cselekményeket értünk, amelyet valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával követnek el. Ebbe a kategóriába a szexuális hovatartozás nem tartozik bele. Ezzel szemben az emberiesség elleni bűntettek alatt bármelyik következő cselekmény értendő, amelyet a polgári lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként, a támadásról tudva követnek el

(a) szándékos emberölés;

(b) kiirtás;

(c) rabszolgaságba taszítás;

(d) a lakosság áttelepítése vagy erőszakos elhurcolása;

(e) bebörtönzés vagy a fizikai szabadság elvonásának más súlyos formája, a nemzetközi jog alapvető rendelkezéseinek megsértésével;

(f) kínzás;

(g) erőszakos közösülés, nemi rabszolgaságban tartás, prostitúcióra kényszerítés, kényszerterhesség, kényszer-sterilizálás, vagy a nemi erőszak bármely más, hasonlóan súlyos formája;

(h) bármely meghatározható csoport vagy közösség üldözése politikai, faji, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nemi, vagy más, a nemzetközi jog által egyetemesen tiltott egyéb ismérv alapján, bármely itt megfogalmazott cselekménnyel, vagy a Bíróság joghatósága alá tartozó bármely más bűntettel kapcsolatban;

(i) személyek erőszakos eltüntetése;

(j) az apartheid bűntette;

(k) más, hasonló jellegű, szándékosan nagy szenvedést, vagy a testi épség vagy a testi vagy a lelki egészség elleni súlyos sérelmet okozó embertelen cselekmények.

Kadirov elvileg Ramadan kezdetéig a teljes csecsen meleg közösség kiirtását tervezi.

Az egyes cselekményekhez fűzött magyarázat alapján „kiirtás” alatt különösen olyan életfeltételek szándékos előidézése, többek között a táplálékhoz és a gyógyszerhez jutás lehetőségétől való megfosztás értendő, amely a népesség egy részének pusztulását okozhatja. A kínzás pedig az őrizetben vagy a vádlott ellenőrzése alatt lévő személynek szándékosan súlyos testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés okozását jelenti. Kiemelendő továbbá az üldözés, amely a csoport vagy közösség önazonossága miatt az alapvető jogoktól való szándékos és súlyos, a nemzetközi joggal ellentétes megfosztást jelenti; valamint a koncentrációs táborok miatt a személyek erőszakos eltüntetése. Ez utóbbi a személyeknek valamely állam vagy politikai szervezet által, illetőleg ezen állam vagy szervezet felhatalmazásával, támogatásával, vagy hozzájárulásával történő letartóztatását, fogva tartását, vagy elrablását jelenti, amely később nem ismeri el, hogy ezeket a személyeket szabadságuktól megfosztotta vagy megtagadja, hogy sorsukról, tartózkodási helyükről tájékoztatást adjon, azzal a szándékkal, hogy hosszabb időre elvonja tőlük a jog által biztosított védelmet.

Úgy vélem, nem igényel különösebb levezetést, hogy a csecsen kormány által elkövetett cselekmények kimerítik az emberiesség elleni bűntettet, és Oroszország hozzájárulása esetén nem lenne akadály a felelősségre vonás előtt.

Magyarország is elítélheti Kadirovot

Ha a nemzetközi felelősségre vonásnak nem állnak fenn a feltételei, szimbolikus értelemben vett felelősségre vonásra akkor is sor kerülhet. Bár ilyen esetben a tényleges felelősségre vonásnak minimális az esélye, ugyanakkor az állam a puszta tiltakozásnál magasabb diplomáciai szinten is kifejezheti egyet nem értését. Ilyenkor a fellépés alapos mérlegelést igényel, hiszen egy ilyen döntés kihathat az ország nemzetközi kapcsolataira. A csecsenföldi helyzetre reagálva lenne lehetőség Kadirovot a magyar büntető törvénykönyv alapján elítélni. Bár főszabályként a Btk. csak a kettős inkrimináció teljesülése esetén rendeli büntetni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményt, vagyis akkor kell a magyar büntető törvényt alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő, ez alól azonban a törvény három kivételt is tesz. Nem feltétele a magyar joghatóságnak a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetetett cselekmény esetén a kettős inkrimináció, ha a cselekmény üldözése a feltétlen büntetőhatalom elvéből fakad. Ennek értelmében emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő, büntetendő a magyar jog szerint, függetlenül attól, hogy az elkövetési hely szerinti állam büntetőjoga az adott cselekményt bűncselekménynek minősíti-e. A Btk. 143. § (1) bekezdésében kifejezetten nevesíti és bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni az emberiesség elleni bűncselekményt. Ahhoz, hogy eljárás indulhasson Magyarországon Kadirovék ellen, további feltétel, hogy a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendelje el.

Az Európa Tanács homofóbiával foglalkozó új honlapja az alábbi linken érhető el: www.coe.int/idahot.

Jegyzetek

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.