Élet, élet, jogászélet? – Kiegyensúlyozható-e a jogi munka és a magánélet?

Aki a legnagyobb ügyvédi irodák valamelyikében igyekszik karriert építeni, annak általában számolnia kell a hosszú irodában töltött napokkal, visszamondott családi nyaralással, illetve a kiégés fokozott kockázatával. Olyannyira valós ez a kockázat, hogy mára egy egész iparág épül arra, hogy az amerikai „Big Law” irodáknál dolgozó, munkájukkal elégedetlen jogászoknak segítsen a munkahelyükről kilépni és új állást találni. Timothy Wu, a Columbia egyetem professzora a New Yorker hasábjain egy intenzív, de a társadalom számára nem hasznos fegyverkezési versenyhez hasonlította a helyzetet, amelyben a jogászok egymást hajszolják bele az embertelen mennyiségű munkába.

Mutatkoznak azonban biztató jelek azok számára is, akik olyan munkakört keresnek, ami kevesebb áldozatot követel a magánélet területén. A kaliforniai egyetem Hastings College nevű jogi kara által publikált tanulmány rámutat, hogy egyes amerikai és kanadai ügyvédi irodák olyan alternatív megoldások kialakításán dolgoznak, amit a tanulmány a jogi praxis egy új modelljének titulál. Ezek az új modellre épülő irodák nem kevesebbet állítanak, mint hogy a vállalati ügyekkel foglalkozó jogászoknak is lehet egyszerre kiegyensúlyozott munkahelyi- és magánélete is.

A nagy társasági jogi irodák korábban is próbálkoztak már a túlzott munkateherrel küzdő kollégák helyzetének megkönnyítését célzó részmunkaidős struktúrák kialakításával, de ezek rendre kudarcot vallottak. Joan Williams, a kaliforniai egyetem tanulmányának vezető szerzője és a Hastings College WorkLife Law központjának igazgatója szerint a részmunkaidős modellek kudarcában szerepe van annak, hogy a csökkentett munkaidőt sokan a rosszabb képességekkel azonosítják, stigmatizálva ezeket a kollégákat. A másik nemkívánatos jelenség a részmunkaidő lassú kiegészülése teljes munkaidővé, a fizetés változatlansága mellett. A professzor szerint a teljes munkaidős, folyamatos irodai jelenlétre épülő vállalati kultúrában a részmunkaidős alternatíva bevezetése önmagában tehát nem elégséges a sikerhez.

A nagy irodákban nem ritka az a jelenség, hogy az ügyvédek heti 40-50 órát számláznak ki, azonban valójában 60-70-et töltenek munkával. Joan Williams egyenesen egy húsz éve fennálló piaci defektnek titulálja azt, hogy a piac nem adja meg a jogászoknak a lehetőséget arra, hogy a nekik megfelelő időbeosztás szerint végezzék a munkájukat. A részmunkaidős alternatívát kínáló irodákkal ellentétben az új modell szerint működő irodák az üzleti modelljük központi elemeként kezelik a rugalmasabb időbeosztást és az emberibb munkaidőket.

Az új modellnek két változata létezik: a teljes munkaidős alternatíva 40, ill. 50 órás munkahetet jelent, amely két fő jellegzetessége, hogy az időbeosztás szabadon alakítható, illetve, hogy a jogász valóban 40, illetve 50 órát tölt munkával, ellentétben a kiszámlázott óra alapú, a valóságban sokkal több időt követelő klasszikus modellel. A másik lehetőség a részmunkaidős megoldás. Ez jelenthet akár heti 10 munkaórát is. Utóbbi megoldás azoknak lehet kedvező, akik – akár átmenetileg – előtérbe szeretnének helyezni valamilyen más elfoglaltságot. A részmunkaidős modellt igénybe vevő jogászok jellemzően kismamák és jazz-zenészek – fogalmaz a professzor, utalva rá, hogy a gyermekvállalás mellett az önmegvalósítás egyéb formáinak is kedvez ez a lehetőség.

Joghallgatóból rocker – Ray Manzarek a The Doors együttesből.

Az új modell szerint működő cégek jellemzően nem klasszikus ügyvédi irodák, inkább munkaerőközvetítői szerepük van: az ügyfeleket kötik össze a náluk dolgozó jogászokkal. Lehetséges, hogy az ügyfelek rövid, vagy hosszú távon keresnek vállalati jogászt – ilyenkor az ügyvéd az ügyfél irodájába jár be dolgozni. A szenior ügyvédek általános tanácsadóként, a fiatalabbak a vállalati jogászok időszakos túlterheltsége esetén kisegítő munkaerőként hasznosíthatják erőforrásaikat. A másik gyakori eset, hogy kisebb, illetve közepes méretű irodák speciális feladatokhoz kötődő, átmeneti túlterheltségük kezelésére keresnek ügyvédeket. Ilyen lehet egy perben a tárgyalást megelőző, intenzív munkateherrel járó időszak. A közvetítőcég a feladathoz optimalizált jogászok csapatát állítja össze és köti össze az ügyféllel.

Nem állja meg a helyét az a vélekedés sem, hogy az új modell kizárólag a gyermekes jogásznők igényeit szolgálja ki. A Paragon Legal nevű, Ms. Mae O’Malley által alapított jogi közvetítőcég eredetileg ugyan valóban a kisgyermekes anyákat tekintette célcsoportjának, mára azonban büszkék arra, hogy számos férfi jogászt is a tagjaik között tudhatnak.

Az életmódváltás, a work-life balance a férfiak számára is fontos, mondja O’Malley. A mindent vagy semmit típusú jogászi karrierlehetőségek ugyanúgy terhesek számukra is, ezért egyre többen hagyják ott a nagy jogi irodáknál betöltött állásaikat. O’Malley kiemeli, hogy számos fiatal, nem családos jogász is jelentkezik hozzájuk. A minőségbiztosítás is kiemelten fontos: a Paragon Legal csak a legrátermettebb 10%-át veszi föl a jelentkezőknek.

A flexibilis modellel természetszerűleg valamivel alacsonyabb fizetés is jár, azonban az elvégzett munkát mindenhol megfizetik. A Hastings College tanulmánya szerint évente átlagosan 300.000 és 500.000 dollár között keresnek a teljes, 40-50 órás flexibilis munkaidővel dolgozó jogászok.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az ilyen feltételekkel dolgozó jogászok csak a ténylegesen kiszámlázott órák után kapnak fizetést, azaz a munkamennyiség ingadozása a keresetükön is meglátszik.

Az elvégzett munka minőségével kapcsolatos esetleges fenntartásokat gyorsan eloszlatja O’Malley, amikor rámutat, elégedett ügyfeleik között olyan nagy cégeket tudhatnak, mint a Netflix, a LinkedIn vagy a Facebook. Az a célunk, hogy a magas minőségű munkavégzés ne járjon szükségszerűen a magánéletről való teljes lemondással, mondja a cégvezető.

Az elvégzett szakmai munkáért e cégek is megkérik az arányos díjazást, árazásuk meghaladja a dokumentumok átnézésére szakosodott munkaerőkölcsönző iparágban szokásos mértéket, mondja el Danielle Lackey, a Cadence Counsel nevű, projektcsapatok szervezésére specializálódott vállalkozás alapítója. Az ügyfelek azonban így is kedvezőbb árakat kapnak, hiszen az iroda fenntartásának költségét például megspórolják.

A nagy jogi irodák és az új modell szerint működő közvetítők viszonya is érdekes: utóbbiak már képzett, tapasztalt jogászokat keresnek, akiknek a Big Law szegmensben szerzett tapasztalatára jellemzően hivatkoznak is. Az üzenet tehát az, hogy az ügyfél ugyan azt a prémium szintű szolgáltatást kapja, mint a nagy és drága irodáktól, de kedvezményesebb áron.

Míg a cégek fennmaradását veszélyeztető, nagy perekben és a legbonyolultabb tranzakciókban a Big Law képviselői továbbra is megkerülhetetlen szereplők maradnak, ezek az irodák sem hunynak szemet a változások fölött: a Fenwick & West nagynevű iroda például saját, az új modell szerinti alirodát hozott létre a jogi rutinfeladatok ellátására. Ilyen módon a náluk dolgozó jogászok szabadon dönthetnek úgy, hogy a munka mellett gyereket vállalnak, vagy bármilyen más, irodán kívüli tevékenységbe kezdenek.

Elbeszélgetnél gyakorló jogászokkal? Többet szeretnél megtudni a magyar jogi piacról? Akkor gyere el az Arsboni Karrier Fesztiválra, és indítsd be a karriered.

Jegyzetek

A cikk eredeti, fordítás előtti formájában ezen a linken olvasható.

Képek forrásai: itt, itt, és itt.

Gönczi Gergely

Gönczi Gergely

Jogász, 2016 júniusában végzett az SZTE-ÁJK-n. Ezt követően egy vezető nemzetközi ügyvédi iroda jelöltjeként szerzett  gyakorlati tapasztalatot. Érdeklődése kiterjed a jogi innováció és a lawtech területére is.

Gönczi Gergely

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.