A felhő alapú digitális megoldások (szerzői) jogi szemmel

“Harder, faster, stronger” – egyre gyorsuló ütemben száguldunk az információs szupersztrádán. A digitális kor hajnalán túl mindennapi életünket, ha sokszor észrevétlenül is, de alapjaiban határozza meg az, hogy egyre több és több olyan élethelyzetben találjuk magunkat ahol felhő alapú szoftverhasználóként vagyunk jelen. Ennek kapcsán felmerül a következő kérdés: mekkora üzlet a jogtisztaság?

Szoftvert használunk, amikor a reggeli kávé közben az internetet böngésszük, autónkkal a kívánt célállomásra navigáljuk magunkat, üzleti vagy magán-leveleinkre válaszolunk. Munkánkat leginkább laptopunk előtt ülve végezzük, kikapcsolódásként online audiovizuális tartalmakat élvezünk, de nincs már messze az az idő sem amikor külföldi ismerősünkkel „real time” hangról fordító program segítségével kommunikálunk, vagy a múzeumban a szemüvegünkön egy gombot megnyomva korabeli környezetet varázsolunk a megtekintett műtárgyak köré, otthon pedig karosszékünkben ülve teszünk kirándulást a tenger mélyére vagy a legegzotikusabb tájakra – persze csak virtuálisan.

Mit jelent a felhő alapú megoldás?

A 2010-es évekre egyre inkább általánossággá vált az is, hogy az elért alkalmazások, adatok és tartalmak fizikailag nem a felhasználók saját eszközein települnek vagy tárolódnak, hanem olyan távoli szervereken, „információs felhőben”, amely a digitális szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók felügyelete alatt állnak. Növekvő számú digitális és okos eszközeinket tehát egyre inkább arra használjuk, hogy térben és időben korlátlanul csatlakozhassunk az elérni kívánt tartalmak, információk vagy alkalmazások végtelen sokaságához.

Milyen változást jelent a felhő alapuló technológiai újítás a szoftverfelhasználók jogi pozíciójában?

A fenti kérdés megválaszolásakor abból kell kiindulnunk, hogy a jogrendszer a szoftvert szerzői műként kezeli. Ennyiben a szoftverek a könyvekhez, festményekhez, színdarabokhoz és más irodalmi, művészeti vagy tudományos művekhez hasonlóan részesülnek jogi védelemben. Létrehozóik jogi szempontból szerzőknek számítanak, éppúgy, mint a többi szerzői műalkotója, a könyv vagy színdarab vagy tudományos értekezés írója, s kép festője és még sorolhatnánk. A szerzőket a létrehozott mű vonatkozásában sajátos, személyhez fűződő és – a mű felhasználásának aspektusait lefedő – vagyoni jogok illetik meg, amely jogosultságok alapján a szerző – illetve az a jogosult, akire a vagyoni jogok átruházásra kerülhet –

korlátlan rendelkezést gyakorolhat a mű felett.

Szoftver felhasználása tehát kizárólag akkor lehetséges, ha rendelkezünk a jogosulttól származó és a felhasználásra vonatkozó engedéllyel, vagyis a licenccel. A szerzői jogi törvényben foglaltak szerint licenc – más néven felhasználási szerződés – alapján a szerzői vagyoni jogok jogosultja engedélyt ad a műve felhasználására, a felhasználó pedig – alapesetben – köteles ennek fejében díjat fizetni.

Az engedély nélküli, vagy az engedély kereteit túllépő szoftverhasználat egyrészt polgári jogi igényeket keletkeztethet a szerzői jogi jogosult oldalán. Így például, ha a jogtalan felhasználás vagyoni hátrányt okoz, a jogosult kártérítési igénnyel léphet fel a Polgári Törvénykönyv szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályai alapján. Mindemellett pedig a büntetőjog nyújtotta eszközökkel is élhet hiszen, aki engedély nélkül, vagyoni hátrányt okozva használ szoftvert, az szerzői jogot sért, és ezzel megvalósítja a Büntető Törvénykönyv. 385. §-ában foglalt törvényi tényállást, amely szerint a szerzői vagy az ahhoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekményének elkövetőjére értékhatártól függően akár nyolc évi szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi.

A digitális technológiák elmúlt években bekövetkezett robbanásszerű változásáig általános volt az a modell, hogy a felhasználó a szoftvert telepítette a számítógépére, a telepítést megelőzően pedig elfogadta a szoftver licencszerződését ezzel jogosulttá vált az alkalmazás használatára. Napjainkban egyre inkább terjednek azok a megoldások – elég, ha az egyik legismertebb szoftvergyártó irodai programcsomagjára gondolunk – ahol a szoftver telepítésére nem (vagy csak részben) kerül sor a felhasználó gépén, mivel a futtatni kívánt állományt a felhasználó távolról éri el az információs felhőben.

Jelent-e jogi szempontból bármilyen, a felhasználót érintő változást a fenti megoldás?

Ha a kérdést tisztán szerzői jogi szempontból vizsgáljuk, akkor azt kell mondjuk, hogy nem, hiszen a felhasználó mindkét esetben a többszörözés vagyoni jogát gyakorolja – ideális esetben az erre vonatkozó engedélynek megfelelően – amely engedélyt a licencszerződés elfogadásával szerez meg a telepítést megelőzően, vagy felhasználói fiókja aktiválásakor. Lényeges, de semmi esetre sem megközelítésbeli különbséget jelent az, hogy míg a telepített alkalmazások esetében a felhasználói szerződés jellemzően egyszeri díjfizetés mellett, határozatlan időre biztosít felhasználási jogot a telepített szoftververzió vonatkozásában, a felhő alapú megoldásoknál az úgynevezett „előfizetés-licencet” jellemzően szolgáltatási szerződés részeként fogadja el a felhasználó, és rendszeres díjfizetés fejében határozott időre kap felhasználási jogot felhasználói fiókjához.

A lényegi különbség tehát az, hogy a hogy a felhő alapú megoldások elterjedésével a felhasznált szoftverpéldány fizikailag kikerül a felhasználó kontrollja alól. Ez az elsőre tisztán technikai megoldás jogászi szemmel nézve azonban azt is jelenti, hogy a szolgáltatói kontroll miatt érdemben csökken az esélye az engedély nélküli felhasználásnak. Vagyis a fenti technikai megoldás elterjedésével,

ha nem is szűnik meg teljesen, de jelentősen csökken az illegális szoftverhasználat.

Természetesen a felhő alapú megoldásoknál is elképzelhető, hogy feltört fiók vagy jelszó segítségével meg nem engedett módon valósul meg a felhasználás, de tekintve hogy a távolról elérhető felhasználói fiókok kontrollja a szolgáltatást nyújtó szerzői jogi jogosult ellenőrzése alatt marad, sokkal könnyebb a jogszerűtlen használat kiszűrése, mint a korábban kéz alatt, másolt CD lemezeken továbbadott és telepített alkalmazások esetében.

A jogász szemével nézve tehát mindenképpen kedvező változást jelent a fenti felhő alapú szolgáltatások elterjedése, hiszen csökken az illegálisan használt szoftverek aránya, a jogsértések megvalósítása lehetőségének csökkenésével pedig talán a „szerzői jogi jogtudat” is nő a szoftverhasználók körében. Nem lehet véletlen – gondolhatnánk – hogy a szoftvergyártók – akik a szoftver tekintetében jogilag a vagyoni jogok jogosultjainak tekintendők – egyre inkább felhő alapú / szolgáltatási modellre térnek át, sőt van olyan gyártó, amely már kizárólag ebben a konstrukcióban kínálja megoldásait, hiszen nekik is elsődleges érdekük is a jogszerűtlen használat visszaszorítása.

Mielőtt azonban egy jogászi ideálkép tökéletes illúziójába ringatnánk magunkat, ne feledjük azt sem, hogy a szoftvergyártók alapvetően profitorientált cégek, amelyek elsődleges érdeke a minél nagyobb bevétel és eredmény realizálása. A fent bemutatott szolgáltatási konstrukciók pedig, a korábbi úgynevezett örökös licencekhez képest folyamatos fizetési kötelezettséget jelent a felhasználó, és kalkulálható, folyamatos bevételt a jogosult oldalán. Nem véletlen, hogy az elmúlt időben a tisztán előfizetéses licencmodellre váltó egyik gyártó részvényárfolyama több mint kétszeresére emelkedett a váltás óta eltelt időszakban, ami még az elmúlt évek kedvező tőkepiaci folyamataival, vagy a Wall Street-en jegyzett 500 legnagyobb piaci kapitalizációjú céget tömörítő S&P 500 tőzsdeindex árfolyamváltozásával összehasonlítva is hízelgő eredmény. A vállalatot az elemzők pedig jelenleg is az egyik nagy profit-növekedési potenciállal rendelkező tőzsdei cégként tartják számon.

„Harder, faster stronger” – a mondás a kapitalizmus világában fokozottan igaz, de jogászként csak üdvözölni tudjuk, ha a technikai haladás és a profitorientált megközelítés ezúttal – ha nem is célzottan – de a jogtisztaság és a jogbiztonság szempontjainak érvényre juttatását is szolgálja.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Dr. Rogányi Dániel

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források, felhasznált irodalom

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]