Fizetnénk mi, de nincs kinek

Az életben számtalanszor előfordul, hogy tartozunk valakinek, de nem tudunk teljesíteni, vagy azért mert jótevőnk követelését idő közben már továbbadta másnak, akinek a személyét még nem ismerjük, vagy azért, mert többen is kérik tőlünk ugyanazt az összeget és nem tudjuk, hogy kinek fizessünk. Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy egész egyszerűen nem találjuk korábbi hitelezőnket, vagy egy esetleges vitás helyzet miatt ő nem fogadja el a pénzünket, például azt állítva, hogy nem annyit adott nekünk kölcsön, mint amennyit mi visszafizetünk. Persze megeshet az is, hogy az összeget ugyan átveszi, de nyugtát erről nem ad. A későbbi problémák – például késedelmi kamatfizetés – elkerülése érdekében, ezekben az esetekben célszerű bírósági letétbe helyezéssel teljesíteni. Nem kell tehát, hogy peres ügyünk legyen a bíróságon, elég ha „fizetnénk mi, de nincs kinek”.

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) VI. könyvének XI. fejezete az általános rendelkezések között, a teljesítés sajátos esetei körében nevesíti a bírósági letétbe helyezés útján történő teljesítést, amelynek az általános szabályok szerint kötelem megszüntető hatása van.

A bírósági – különösen a teljesítési – letét jelentősége abban áll, hogy a letevőnél a kötelem megszűnése mellett államilag „támogatott” módon következnek be a jogviszonyból származó, reá nézve előnyös jogkövetkezmények. Leggyakoribb példa, hogy a megváltási ár ily módon történő megfizetésével a volt házastárs, élettárs tulajdonjoga bejegyzését kérheti az ingatlan-nyilvántartásba, vagy a kisajátítási kártalanítás megfizetője tulajdonjogot szerez az adott ingatlanon, más esetben pedig a kamatfizetési kötelezettség időtartama zárul le ekkor. A bírói letét lehetőséget ad a teljesítésre olyan szituációban is, amikor a jogosult személye a per kimenetelétől függ és a kötelezett teljesíteni akar. A peres eljárásoktól függetlenül is találkozhatunk a jogintézménnyel, például ügyvédként akkor, amikor az ügyfél az ügyleti letétet meg kívánja szüntetni, vagy a gazdasági élet szereplőjeként akkor, amikor a követelés jogosultja a nyugtaadási kötelezettségét megtagadja. (1)

1. A letéti jogviszony

A római jogban a letétet (depositum) a szerződések között reálszerződésnek tekintették, amely azt jelentette, hogy a kötelem létrejöttéhez a dolog átadása kellett, a letéteményes kötelezettsége pedig a dolog megőrzése és visszaszolgáltatása volt. A letét tárgya, amelyet bármikor vissza lehetett követelni, csak ingó dolog lehetett, a jogügylet pedig ingyenes volt. (2) A mai szabályozás is őrzi ezeket a klasszikusan kimunkált gyökereket.

A letétre vonatkozó anyagi jogi szabályok részben a Ptk.-ban (3), részben pedig egyéb jogszabályokban (4) kerültek meghatározásra, az eljárásjogi rendelkezéseket pedig a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII.2.) IM. rendelet (Lr.) tartalmazza.

A Ptk. 6:53. § (2) bekezdése szerint a letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni, vagyis a letéteményes fő kötelezettsége az „őrzés” (5) és a letét meghatározott határidő elteltét követő „visszaadása”. (6) A bíróságnak tehát bírósági letét esetén megőrzési és átadási kötelezettsége van azzal, hogy a letét után kamatot nem fizet, őrzési díjat és kezelési költséget pedig – főszabály szerint – nem számít fel. Érthető a jogszabály rendelkezése a kamat vonatkozásában, hiszen a jogosult késedelmi kamatot csak a teljesítésig követelhet, az pedig magával a letét elfogadásával megtörténik.

2. A letétkezelés célja

A bíróságon csak meghatározott célból lehet letétet elfogadni és kezelni (őrizni). Ezen célokat az Lr. 1. §-a határozza meg, amelyek lehetnek teljesítési célok, őrzési célok, illetve kezelhető a letét költségek előlegezése (elnöki letét) vagy kényszerintézkedés (például óvadék) teljesítése céljából is.

A letétkezelés célját minden esetben a letevőnek kell meghatároznia. A célnak a letevő által előadott tényállással összhangban kell állnia, ennek érdekében pedig hiánypótlási felhívás kiadása is indokolt lehet. A letétbehelyezés kérelmező által megjelölt célja határozza meg ugyanis az eljáró bíróság illetékességét, valamint a kérelem elbírálása során alkalmazandó anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket.

Teljesítési letétnél például a bíróság (mint letéteményes) arra vállal kötelezettséget, hogy a letét tárgyát más (harmadik) személy részére kifizeti vagy átadja. Őrzési letétnél azonban a kötelezettség lényege az, hogy a bíróság meghatározott feltételek teljesülése esetén a letét tárgyát a letevőnek visszafizeti. Ezt a feladatot emelte ki az a jogeset (7), amelyben a felperes a bírósági letétként kezelt szakértői díjelőlegéről szóló bírói rendelkezés elmulasztására hivatkozással jogalap nélküli gazdagodás jogcímen indított peres eljárást a bírósággal szemben. A keresetet az elsőfokú bíróság azzal utasította el, hogy az alperes nem gazdagodhatott a letett összeggel, mert az nem került az alperes tulajdonába, azzal nem volt jogosult rendelkezni, azt csupán a bírói letét szabályai szerint ideiglenesen megőrizte.

3. A kisajátítási letét

A letéti nem peres ügyek között külön csoportot képeznek az ún. kisajátítási kártalanítási összegek letétbe helyezésével kapcsolatos eljárások.

A jogcímhez kötöttség ezekben az ügyekben fokozottan érvényesül, nem mindegy ugyanis, hogy a letevő a jogosult személyének bizonytalan voltára (ezzel összefüggésben esetlegesen halálára), vagy a jogosult lakóhelyének ismeretlen voltára hivatkozik. Míg ugyanis az első esetben a kérelmezőnek a jogosult személyének ismeretlen voltát (halála esetén jogutódai hiányát), addig a második esetben lakóhelyének hiányát kell valószínűsítenie, ami más-más okirati bizonyíték becsatolását követeli meg. A kérelemhez kötöttséget támasztja alá az is, hogy már a letét befizetésekor meg kell jelölni a letét fajtáját. Ezt később a letevőnek a kérelemben ismét elő kell adnia.

A Kúria úgy foglalt állást a letét célhoz kötöttsége tekintetében, hogy amennyiben a jogosult elhunyt és utána ingatlan hagyaték maradt, úgy a vagyontárgy vonatkozásában a hagyatéki eljárást le kell folytatni, ennek tényét pedig igazolni kell, így a letevőnek ekörben adatkutatást kell végeznie. Mivel a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) mögöttes kódexe a Ptk., így az önhiba hiányát – vagyis, hogy a letevő mindent megtett a kérelmezett jogutóda személyének megállapítására, csak az eredménytelen maradt – a jegyző vagy közjegyző tájékoztatásának becsatolásával kell igazolni. (8)

Jelen cikk szerzőjének álláspontja szerint abban az esetben például, ha a letevő a kisajátítási letét elfogadásának jogalapjaként Kstv. 21. § (6) bekezdésének f) pontját (a jogosult lakóhelye ismeretlen) jelölte meg, de az eljárás során adat merül fel arra, hogy a jogosult már a kisajátítási eljárást megelőzően elhunyt, akkor a bíróságnak a jogcím pontosítására fel kell hívnia a letevőt azzal, hogy a döntéshez szükséges okirati bizonyítékait a nyilatkozatával egyidejűleg csatolja be.

A kisajátítási kártalanítási összegek tárgyában indult nem peres ügyekben számos esetben észleli a bíróság, hogy az eljárást lefolytató kormányhivatal a jogerős kisajátítási határozat meghozatala során eljárási szabályt sértett, például nem észlelte, hogy a jogosult már jóval a kisajátítási eljárás megindítását megelőzően elhunyt, vagy részére az eljárásban ügygondnok nem került kirendelésre. A bíróság ilyenkor az alapeljárásban rögzített tényeket köteles ugyan figyelembe venni, de nincs kötve a kormányhivatal határozatában tett megállapításokhoz, a bíróságnak ugyanis csak azt kell vizsgálnia, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában (az akkor hatályos jogszabályok szerint) fennállnak-e a letétbe helyezés elfogadásának anyagi jogi és eljárásjogi feltételei.

Figyelemmel kell lenni ezen ügyekben arra is, hogy a bírósági határozat közlése a jogosulttal szabályszerűen megtörténjen (például hirdetményi kézbesítés útján), illetve szükség esetén ügygondnok kirendelése is szükséges lehet.

Az Lr. megszövegezése számos helyen félreértésre ad okot és hiányosságokat is tartalmaz, többek között a kisajátítási letétekre vonatkozó illetékességi szabályok nem egyértelmű megszövegezése okán. Már a preambulumban is található téves jogszabályi hivatkozás, a megszövegezés pedig az „őrzés”, „kezelés”, „őrzési letét” kifejezések párhuzamos használata okán lehet aggályos, így az alkalmazása fokozott odafigyelést igényel.

Kisajátítási letéteknél az illetékesség vizsgálatakor nem a határozatot hozó kormányhivatal székhelyét kell figyelembe vennünk, hanem a kisajátított ingatlan fekvését, ugyanis ez határozza meg a kártalanítási per lefolytatására illetékességgel rendelkező bíróságot (9), így ha a kisajátított ingatlan Budapest területén található, úgy függetlenül attól, hogy egyéb jogszabályi felhatalmazás alapján esetlegesen a Pest Megyei Kormányhivatal folytatta le az eljárást, a letéti ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékessége folytán az Lr. 14. § (2) bekezdésében foglalt szabályok szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság fog eljárni.

Míg a régi Ptk.-ban a bírósági letét mint jogintézmény szabályai elszórtan voltak elhelyezve (10), addig az új Ptk.-ban a szabályozás generális jelleget öltött. Mindezek, valamint a gazdasági élet és a magánjogi jogviszonyok változatlanul összetett és bonyolult volta felerősítheti, de legalábbis szinten tartja a jogintézmény aktuális fontosságát és ebből következően a jelentőségét is, ugyanakkor az alkalmazása során felmerülő kihívások kezelése érdekében az Lr. pontosítása indokolt.

A jogintézmény a teljesítést szolgálja, amely vonatkozásában ne felejtsük el Szladits Károly szavait. „A kötelem sohasem öncél, s ekképp nem azért létesítünk kötelmeket, hogy azok csupán létrejöjjenek, hanem azért, hogy a javak, értékek, általában a szolgáltatások kicserélésével egymás érdekét kölcsönösen előmozdítsuk. […] A kötelem létesítése tehát önmagában még semmi eredményt nem jelent, csupán megindít egy folyamatot, megnyitja a lehetőséget ahhoz, hogy az ügyletből egyik, vagy másik, vagy mindkét fél idővel előnyt szerezzen.” (11)

dr. Morvai Viktória (Budakörnyéki Járásbíróság, bírósági titkár)

Jegyzetek

Hivatkozások:

(1) Ilyenkor a kötelezett választhat, hogy vagy visszatartja a teljesítést, vagy teljesít és a jogosultat a nyugta kiadására kéri kötelezni, vagy pedig bírósági letétbehelyezéssel teljesít. Nem igaz ez ugyanakkor a beszámítás esetében (Ld. 1615/2007-es gazdasági elvi határozat).

(2) A XII. táblás törvények büntetőkeresetet biztosítottak a sikkasztó letéteményessel szemben, később pedig a praetori jogalkalmazás munkálta ki a jogérvényesítésre szolgáló actiokat (ld. actio depositi directa, actio depositi contraria).

(3) A Ptk. 6: 53. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha

  1. a) a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani;
    b) a jogosult a teljesítés helyén nem található;
    c) a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el; vagy
    d) a jogosultak jogosulti együttesség esetén nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.

(4) Ld. a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 21. § (6) bekezdését.

(5) Az őrzéssel kapcsolatos konkrét tevékenység, illetve közreműködés szükséges ahhoz, hogy a jogviszony letéti szerződésnek minősüljön, ennek hiányában csupán ál-letétnek minősíthető a jogviszony (BDT.2000.126.).

(6) Ld. Ptk. 6:360. §

(7) Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.152/2015/7/II. számú eseti döntése.

(8) Kúria Pfv. III.21.867/2013/2.

(9) Ld. a Kstv. 32. § (1) bekezdésének b) pontját és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pk.26.006/2006/2. számú határozatát.

(10) Ld. az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 268. § (1), 270. § (2), 473. § (1)-(2), 629. § (1), 287. §, 334. § (3) és a Ptké. 51. §-ait.

(11) SZLADITS Károly (szerk.): Magyar Magánjog III. kötet. (Grill, Budapest, 1941., 400.)

Jogszabályok, jogi források:

  • a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)
  • a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.)
  • a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII.2.) IM. rendelet (Lr.)
  • a Kúriának, az ítélőtábláknak és a törvényszékeknek, valamint az Országos Bírósági Hivatalnak a pénz- és értékkezelésre vonatkozó szabályzatáról szóló 5/2015. (VII. 31.) OBH Elnöki ajánlás
  • Kúriai Határozatok Gyűjteménye

Felhasznált irodalom:

POMEISL András: A letéti szerződések. In: WELLMANN György szerk: Az Új Polgári Törvénykönyv Magyarázata. VI/VI kötet. Második, átdolgozott, bővített kiadás. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 2014. 2266-254.pp.

Az új Ptk. zálogjogra, biztosítéki és letéti szerződésekre, valamint egyéb kötelem-keletkeztető tényállásokra vonatkozó szabályairól – interjú Pomeisl Andrással, a Nagykommentár szerkesztőjének munkatársával (http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-zalogjogra-biztositeki-es-leteti-szerzodesekre-valamint-egyeb-kotelem-keletkezteto-tenyallasokra-vonatkozo-szabalyairol-interju-pomeisl-andrassal-a-nagykommentar-szerkesztojene/2550, utolsó letöltés időpontja: 2017.08.02. 16:48)

FÁBIÁN Ferenc: Letéti szerződések. In: Sándor István (szerk.): Előadásvázlatok a kötelmi jog különös részéből. 257 p. Budapest: Patrocinium Kiadó, 2014. pp. 144-151.

SZLADITS Károly (szerk.): Magyar Magánjog III. kötet (Grill, Budapest, 1941.)

A képek forrásai: itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.