A gyermekek, mint tanúk a büntetőeljárásban – nem kis felnőttek, hanem gyermekek

2014. áprilisára az Országos Bírósági Hivatal belső pályázatának köszönhetően már 44 bíróságon alakítottak ki gyermekbarát meghallgató szobát, így a Pesti Központi Kerületi Bíróságon is átadtak kettőt, tudósított számos sajtótermék 2014. április közepén. Az ország messze legnagyobb bíróságán kialakított meghallgató szoba átadása nagy horderejű eseménynek ígérkezett az Országos Bírósági Hivatal által meghirdetett „Gyermekbarát igazságszolgáltatás” című program keretében.

A meghallgató szobák létesítésének szükségessége megegyezik a különleges meghallgató szobák igényével. A nyugodt környezetet a Pesti Központi Kerületi Bíróságon valóban garantálja, hogy az ügyfelek elől teljesen elzárt, csak a bírósági dolgozók által mágneskártyával nyitható folyosószakaszról nyílnak, sőt az ügyfelek által egyáltalán nem használható bejáraton keresztül is megközelíthetők. Így kizárható, hogy a folyosón találkozna a kihallgatott tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek az eljárás többi résztvevőjével vagy általában az ügyfelekkel, így a büntetés-végrehajtási intézetekből előállított személyekkel. Maga a szoba kialakítása megfelel a különleges meghallgató szoba esetében rögzített követelményeknek és rendelkezik tanúsítvánnyal is. Az egyik szoba a tíz év alatti, a másik a tíz év feletti gyermekek ízlésvilága szerint került kialakításra.

A cél persze nagyon pozitív és üdvözlendő, de meg kell említeni azt, hogy a szobák kialakításakor mind a nyomozóhatóságok, mind a bíróságok arra törekedtek, hogy az átlagpopuláció környezetét és annak átlagos hangulatát reprodukálják, ezzel megnyugtató légkört teremtsenek, javítva a bejósolhatóságot a gyermekek vonatkozásában. A szobákban a kép-, és hangrögzítés lehetősége nagy jelentőséggel bír a további kihallgatások megelőzése érdekében. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a leghátrányosabb szociokulturális hátterű gyermekek esetében, akik olyan szobakonyhás lakásból érkeznek, ahol még wc sincs, nemhogy szőnyeg vagy Mici Mackó plüssfigura, ez a környezet önmagában is frusztráló lehet. Korábban a nyomozási bírók és a kiküldött bíróként eljáró perbírók, továbbá a megkeresett bíróságok kijelölt bírái a szobáikban, illetve a tárgyalóikban, nyilvánvalóan tárgyaláson kívüli időpontban hallgatták ki a gyermekeket. Elvitathatatlan, hogy

a meghallgató szoba használata elhelyezkedése miatt biztos, hogy kedvezőbb, mint a tárgyaló,

de nem kedvezőbb, mint a bírói dolgozószoba. A helyiség szerepénél pedig összehasonlíthatatlanul fontosabb a meghallgató személye, empátiája, hiszen az óvodás gyermek úgyis az ötvenes bírónő ölében oldódik fel, nem pedig a játszószőnyegen. A meghallgató szobák kialakítása tehát üdvözlendő, de önmagukban nem csodaszerek, csak alkalmazható segédeszközök.

Említést kell tennem a Pesti központi Kerületi Bíróság meghallgató szobáinak kihasználtságáról is. A 2015. első teljes évben a két helyiséget összesen 22 alkalommal vették igénybe, 8 esetben büntetőügyben és 14 esetben polgári peres eljárásban. Kiemelendő, hogy a Fővárosi Törvényszék területén 2014. évben a Budai Központi Kerületi Bíróságon került sor gyermekbarát meghallgató szoba létesítésére és ugyanezen bíróságon szervezték meg az egységes, egész főváros illetékességi területén működő Nyomozási Bírói Csoportot. Így a Fővárosi Törvényszék területén működő, tizennegyedik életévüket meg nem haladott tanúk nyomozati szakban történő meghallgatására a Budai Központi Kerületi Bíróságon kerül sor. Ilyen módon a büntetőeljárási szabályok szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróságon csak kiküldött bíróként vagy megkeresett bíróság bírájaként kerül sor a szoba használatára. A joggyakorlat a fentiek szerint abba az irányba mozdult el – nagyon helyesen –, hogy

a nyomozás során kerül sor a gyermektanú nyomozási bíró általi kihallgatására,

ami korlátozza a tanú ismételt kihallgathatóságát. Ezek a szervezeti és joggyakorlatbeli változások részben nyilván okai a szobák minimális kihasználtságának, de azt teljes mértékben nem indokolják. A bíróság elnöksége éppen ezért ismételten felhívta a szobák igénybevételére jogosult, önálló kihallgató szobával nem rendelkező kerületi bíróságok figyelmét (Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság, Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság, Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság) a szobák igénybevételi lehetőségéről és a bíróság Intranetes oldalán egyszerűbb elektronikus foglalási rendszert vezettek be, amelyen naptár segítségével ellenőrizhető a szobák foglaltsága.

A Fővárosi Törvényszék területén egységesen és kizárólagosan működő, a Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjában szolgálatot teljesítő nyomozási bírák évente átlagosan 30-35 tizennegyedik életévüket be nem töltött tanút hallgatnak meg. A számomra anonim módon nyilatkozó nyomozási bírák azonban szinte egyáltalán nem használják a Pesti Központi Kerületi Bíróságon vagy a Budai Központi Kerületi Bíróságon kialakított gyermek meghallgató szobákat, mint ahogy a BRFK-n kialakított különleges meghallgatószobát sem, hanem a bírói dolgozószobájukban hallgatják ki a gyermekeket. Álláspontjuk szerint a kialakított gyermek meghallgató szobák inkább játszóházak, mint meghallgatási helyszínek. A meghallgató szobákkal szemben támasztott elvárás valóban az, hogy barátságosak legyenek, de a bennük elhelyezett képek, játékok, a tapéta vagy a szőnyeg színei, formavilága, a játékok és foglalkoztató eszközök nem terelhetik el a gyermek figyelmét. A határt nagyon nehéz meghúzni, hiszen egyszerre kell ezen helyiségeknek barátságosnak lenniük annak érdekében, hogy a gyermektanú feszültségét eredményesen oldhassák, másik oldalról viszont nem terelhetik el a figyelmet a kihallgatásról.

Nem szabad hagyni, hogy a gyermek játsszon vagy rajzoljon a kihallgatás során, mert fantáziavilágba kerül

és az általa elmondottak keveredhetnek azzal, amit éppen játszik vagy rajzol. Nem szabad eljátszatni sem a történteket a játékokkal ugyanezen okból. A pszichológus szakértő élhet a családrajz, esetleg más rajzos módszerekkel, de ennek módszertanát ő ismeri és nem a bíró. A bíró éppen ezért nem rajzoltathatja a gyermeket és nem is játszathatja el vele az eseménysort vagy annak egy részét sem. Különösen vigyázni kell arra is, hogy a helyiségben lévő tárgyak, játékok könnyen lehetnek hasonlítási alapok, ezért szerepel sok gyermeksértett elmondásában a pénisz golyóstollhoz való hasonlítása, hiszen a kihallgató kezében azt látja és ezen tárgy felel meg a legjobban a hasonlítás céljára, azonban ez félre vihet, hiszen a védők később könnyen mondhatják azt, hogy hiteltelen az előadás, a gyermek nem is látta az adott férfi nemi szervet, nem élményszerű az előadás. Holott nem erről van szó, csak arról, hogy a kérdező megelégedett ezen válasszal, amit a kezében tartott írószer generált.

Az alábbiakban álljon itt három különböző bírói gyakorlati idővel rendelkező bíró kollégával készített interjúm, amely a cikkem témáját képező kérdések alapján készült. Az első kolléga több, mint nyolc, a második kolléga több, mint tizennégy, míg a harmadik kolléga több, mint harminc éves tapasztalattal rendelkezik.

***

A Tisztelt Kolléga bírói szakmai életútja alatt nagyságrendileg hány 14 év alatti, illetve hány 14-18 év közötti tanút hallgatott ki?

Nyolc éve dolgozom bíróként, s ezen idő alatt kb. tíz 14 év alatti, továbbá kb. ötven 14-18 év közötti tanút hallgattam meg.

Megfigyelhető-e tendencia arra vonatkozóan az elmúlt néhány évben, hogy a 14 év alatti tanút milyen arányban hallgatja ki nyomozási bíró ügyészi indítványra az eljárás nyomozati szakaszában?

Eddig ezzel mindössze két alkalommal találkoztam: az egyik esetben hiányos volt a meghallgatás, míg a másik esetben teljes körű volt, de ebben az esetben a nyomozási bíró korábban perbíró volt, s ez meglátszódott az egész tanúkihallgatáson.

A 14-18 év közötti tanúk tárgyaláson történt kihallgatása során milyen nehézségekkel találta magát szembe, akár a kérdezési technika, akár a megértési korlátok, akár a tanú életkori sajátosságai miatti érzelmi labilitása, akár az eljárás más résztvevőinek (ügyész, védő, vádlott,…) jelenléte és kérdezési módja, akár más okok miatt?

Semmilyen nehézségem nem akadt, ami annak köszönhető, hogy pedagógus végzettségem is van, s így a korábban folytatott pszichológiai tanulmányaim következtében tejesen tisztában vagyok ezen korosztály életkori sajátosságaival. Mindezt pedig a gyakorlatba is átviszem, s mivel a tárgyalás, így a kihallgatás menetét is én határozom meg, mintegy irányvonalat mutatok az eljárás egyéb résztvevői számára pl. kérdezéstechnikában, vagy empátiában.

Hol és milyen körülmények között hallgatta ki a 14 év alatti tanút, mint kiküldött bíró?

A gyermekmeghallgató szobák kialakítása előtt a dolgozó szobámban hallgattam meg őket, később pedig ezen speciális helyiségekben. Egy alkalommal annyira meleg volt a bírói szobában, hogy ott a meghallgatást lefolytatni nem lehetett, ezért átmentünk a tárgyalómba.

Mik okoztak nehézséget a 14 év alatti gyermek tanúként történő kihallgatása során?

Nekem semmi – és itt visszautalok a 3. kérdésre adott válaszomra.

Igénybe vette-e és hány alkalommal a 2014. áprilisában a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kialakított gyermekbarát meghallgatószobát? Amennyiben igen, mi a véleménye erről, jobb-e ilyen környezetben meghallgatni a gyermeket, mint korábban a bírói dolgozószobában vagy tárgyaláson kívül a tárgyalóban?

Igénybe vettem három alkalommal. Nyilvánvaló, hogy esztétikailag szebb a berendezésük, mint a mindenkori bírói dolgozó szobámnak, továbbá funkcionálisan kialakítottak, ahol a meghallgatandó gyerekkorú tanúk „lazábbak” lehetnek. Így arra a kérdésre, hogy jobb-e ilyen környezetben meghallgatni a tanút, a válasz mindenképpen igen, viszont a tanúvallomás tartamára ez kihatással nem volt a meglátásom szerint, azaz pl. nem mondott csak azért többet, mert gyerekbarát környezetben volt. Véleményem szerint a döntő nem a környezet, hanem a kihallgatandó személy megközelítése és a kérdezési technika

Mi a véleménye a gyermekbarát meghallgatószoba kialakításáról, felszereltségéről és egyéb fizikai jellemzőiről? Mivel lehetne azt fejleszteni, mik az esetleges hiányosságai?

Ezen szobák esztétikailag kellemesek, de télen nagyon hidegek, míg nyáron nagyon melegek, betűz a nap – miként ez a PKKB-n a negyedik emelet ezen részén lévő többi szobára is jellemző…

Kérem foglalja össze egyéb megfigyeléseit, tapasztalatait, gondolatait a 18 év alatti tanúk kihallgatásával összefüggésben!

Nagyon szeretek gyerekkorú tanúkat meghallgatni, mert ha az ember csak egy kicsit is belehelyezi magát az ő lelkivilágukba és „bőrükbe”, akkor ezen kvázi azonosulás által szép és értelmes válaszokat kaphat a feltett kérdéseire. Viszont tudni kell azt is, hogy

ezen tanúk memóriája életkori sajátosságukból kifolyólag igen szelektív,

s összefüggő történetet csak ritkán hallhatunk tőlük, azonban adekvát kérdésekkel, egy kis humorral, derűvel képesek kerek történetek előadására is, de ez már gyerekfüggő is – s így mint ilyen, függ az adott személy intelligenciájától is.

***

A Tisztelt Kolléga bírói szakmai életútja alatt nagyságrendileg hány 14 év alatti, illetve hány 14-18 év közötti tanút hallgatott ki?

14 év alattit ötöt, 14-18 év közöttit kb. százat.

Megfigyelhető-e tendencia arra vonatkozóan az elmúlt néhány évben, hogy a 14 év alatti tanút milyen arányban hallgatja ki nyomozási bíró ügyészi indítványra az eljárás nyomozati szakaszában?

Meg, bár ez abszolút az ügy tárgyához rendelődik. Szexuális bűncselekmény esetében mindig, míg kiskorú veszélyeztetése – családon belüli erőszakban megnyilvánuló veszélyeztetés – sajnos csak az ügyek kb. 50%-ban. Az utóbbi ügykategóriában sajnos az arányokra kiható tényező, hogy melyik ügyészség illetékes, illetve jár el az eljárásban.

A 14-18 év közötti tanúk tárgyaláson történt kihallgatása során milyen nehézségekkel találta magát szembe, akár a kérdezési technika, akár a megértési korlátok, akár a tanú életkori sajátosságai miatti érzelmi labilitása, akár az eljárás más résztvevőinek (ügyész, védő, vádlott,…) jelenléte és kérdezési módja, akár más okok miatt?

Tapasztalatom szerint a kiskorú tanú irtózik a paternalista hangnemtől, tekintettel azon életkori sajátosságára, hogy mindennemű tekintélyt elutasít vagy megkérdőjelez. Ez kétféle módon nyilvánulhat meg habitustól függően – láthatóan fél az eljárásban való részvételtől és attól, hogy az elvárásoknak nem tud megfelelni, vagy ellenkezőleg, félvállról veszi szerepét az eljárásban, tüntetőleg kivonul abból, magát különbnek, felsőbbrendűnek, kívülállónak mutatva. Ez utóbbi eset szemtelenségben vagy éppen idétlen viselkedésben – nevetgélés, vállrángatás, visszakérdezés – nyilvánulhat meg. A partner szerep vállalásával és a tanú fontosságának hangsúlyozásával és elismerésével „megszelídített” tanú sokszor bezár a hangnemet váltó ügyészi vagy éppen őt megkérdőjelező védői kérdésekre. Ilyen esetekben a bíró feladata visszavezetni a tanút a szerepébe, vagy éppen fegyelmezni, ha már nem marad más eszköz. Utóbbi általában öncélú technika, a tanú bezár rá, s többé a bíróval sem kommunikál. Külön probléma, ha a tanú valamelyik szülője ül a vádlottak padján, ilyen esetben a tanú ösztönösen védeni próbálja az elszámoltatott szülőt, objektivitása – relatív – csak a vádlott távollétében foganatosított meghallgatással tartható meg. Sértetti pozícióban

megfigyelhető kiskorú fiú tanúknál, hogy pl. egy rablás hatását megpróbálják bagatellizálni, mert szégyenlik felvállalni félelmüket,

míg lányok esetében – szintén lány vádlottnál – ellenkezőleg, a sérelem felnagyítására való törekvés jelenik meg. Ezen viselkedés az azonos neműek közötti rivalizálásra vezethető vissza, melyet a kiskorúak sokkal leplezetlenebbül megélnek, mint a felnőttek. A kiskorú tanúkat a nagyszámú szereplő jelenléte is jobban zavarja, ilyenkor önkéntelenül szerepelni kezdenek, mely óhatatlanul szereptévesztéshez vezet. Kábítószeres cselekményeknél a tanúk különösen zártak, hiszen vagy szégyenlik a fogyasztói magatartást vagy éppen félnek a dealerektől, ebben az esetben is a vádlottak távollétében történő meghallgatás lehet eredményesebb és annak hangsúlyozása, hogy nem az ő felelősségre vonásuk képezi az eljárás tárgyát. Túlságosan szigorú szülők gyermekei esetében olyan magatartással is találkoztam, melynek során a szülő által hangsúlyozott felelősségvállalás visszaütött, a kiskorú úgymond túlvállalta az ügyet, azaz súlyához képest aránytalan szégyenérzetet élt meg, s tört össze lelkileg az eljárás alatt, holott ezt annak sem lefolytatása, sem végkimenetele nem indokolta.

Hol és milyen körülmények között hallgatta ki a 14 év alatti tanút, mint kiküldött bíró?

Többnyire saját dolgozószobámban, volt, hogy tárgyalóteremben, illetve egy ízben gyermekmeghallgató szobában.

Mik okoztak nehézséget a 14 év alatti gyermek tanúként történő kihallgatása során?

A szituációtól való félelem eloszlatása. A kiskorú tanú elsősorban attól fél, hogy „rosszat” mond, aminek súlyos következményei lesznek. Leginkább afelől kell megnyugtatni, hogy nincs ilyen, nem lehet rosszat mondani, az ő szerepében nem tehet/csinálhat „rosszat”.

Igénybe vette-e és hány alkalommal a 2014. áprilisában a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kialakított gyermekbarát meghallgatószobát? Amennyiben igen, mi a véleménye erről, jobb-e ilyen környezetben meghallgatni a gyermeket, mint korábban a bírói dolgozószobában vagy tárgyaláson kívül a tárgyalóban?

Egy alkalommal. Igen, határozottan jobb volt, s nemcsak a tanúnak, nekem is, kevésbé volt nehéz a bírónő attitűdöket a feladata céljához rendelten hátrahagyni, a közeg a tárgyalótermi berögződések elkerülésében segített, s ez a tanúnak is abban, hogy elvonatkoztasson attól, kivel beszélget.

Mi a véleménye a gyermekbarát meghallgatószoba kialakításáról, felszereltségéről és egyéb fizikai jellemzőiről? Mivel lehetne azt fejleszteni, mik az esetleges hiányosságai?

A gyerekek szeretnek a földön játszani, az asztalhoz rendeltség, kötöttség óhatatlanul egyfajta önfegyelmi technikát indukál, szerintem lehetne a földön – játszószőnyegen – való közös tartózkodással kötetlenebb beszélgetést imitálni velük. Ennek technikai feltétele jelenleg nem adott, a megfelelő hely kialakítását javaslom.

Kérem foglalja össze egyéb megfigyeléseit, tapasztalatait, gondolatait a 18 év alatti tanúk kihallgatásával összefüggésben!

Az elsődleges cél, azaz a gyermek mindenekfeletti érdekeinek védelme a jogalkotás jelenlegi irányával megvalósulni látszik. Gondolok itt azon jogszabály módosításra, miszerint a 14 alatti gyermeket nyomozási bíró hallgatja meg, meghallgatásáról videófelvétel készül, melynek tárgyalás anyagává tételével elkerülhető a gyermek tárgyalótermi idézése, s kellő távolságban marad az eljárás számára semmiképp sem jótékony hatású tárgyalóteremben zajló szakaszától, s az ott exponált vádlottól. Ez mindenképp a gyermek érdekét szolgálja, nem kell átélnie az így vagy úgy negatív mintát hordozó cselekményt annak teljes súlyával egy hivatalos közegben asszisztálva. Így a nyomozási bíró előtti meghallgatást gyermekbarát meghallgató szobában mindenképp indokoltnak és megfelelőnek tartom,

további lépés lehetne szakképzett mentális segítő jelenléte a meghallgatások során,

mely szerep betöltésére általában sem a szülő, sem a hivatásos gyám, sem az eseti gondnok nem alkalmas. Amennyiben a 14 és 18 év közöttiek meghallgatása válik szükségessé, úgy a tanú továbbra is az adott bíró képességeire van bízva. Mivel ezek a képességek fejleszthetők és ez irányú képzésben való részvételre eddig is lehetőség volt, a bírók igényességén múlik, hogy merítenek e s mennyit azokból. Kezdő bírókat ilyen képzésben való részvételre kötelezném és tárgyalótermi technikájukat a témában gyakorlott instruktor bírón keresztül kontrollálnám.

***

A Tisztelt Kolléga bírói szakmai életútja alatt nagyságrendileg hány 14 év alatti, illetve hány 14-18 év közötti tanút hallgatott ki?

33 éves bírói pályafutásom alatt nem érte el a tízet a tanúként meghallgatott 14 év alatti gyermekek száma, talán fél tucatan tartozhatnak ebbe a korcsoportba. A 14-18 év közöttiek száma több száz lehet… Ennek oka, referádám jellege, a kiskorú veszélyeztetése speciális sértetti köre, valamint az fiatalkorúak ügyeiben a sértetti kör is gyakran a kortárscsoportból kerül ki.

Megfigyelhető-e tendencia arra vonatkozóan az elmúlt néhány évben, hogy a 14 év alatti tanút milyen arányban hallgatja ki nyomozási bíró ügyészi indítványra az eljárás nyomozati szakaszában?

Óvatosan becsülném az arányt: a jogszabályváltozást követően 50-60% lehetett a nyomozási bíró által kihallgatott kiskorúak száma. Ma a Be. 207. § (4) bekezdése alapján kihallgatott gyerekek aránya ennél magasabb lehet.

A 14-18 év közötti tanúk tárgyaláson történt kihallgatása során milyen nehézségekkel találta magát szembe, akár a kérdezési technika, akár a megértési korlátok, akár a tanú életkori sajátosságai miatti érzelmi labilitása, akár az eljárás más résztvevőinek (ügyész, védő, vádlott,…) jelenléte és kérdezési módja, akár más okok miatt?

A tárgyalóterem légköre nemcsak a kiskorúakat viseli meg, felnőttek is minimum kényelmetlenül érzik magukat, zavarban vannak. Halmozottan érvényes ez a 14 éven felüli gyerekekre, akik vagy családtagok, vagy a baráti körbe tartoznak, sértetti pozíciójukra tekintettel nem érdektelenek, az elkövetőkhöz fűződő érzelmi kapcsolatuk miatt nem is elfogulatlanok. Érzelmileg, lelkileg éretlen személyiségű, a bűncselekmény által sérült vagy érintett kiskorúak, akik egyrészt életkoruk, társadalmi csoporthoz tartozásuk miatt „más nyelvet” beszélnek.

Igen fontos, hogy a bíró ismerje az általuk „beszélt nyelvet”, szlenget, stílust, hogy hangot találhasson velük.

(ennek a technikának a fiatalkorú. elkövetők esetében is létjogosultsága van, nem győzöm hangsúlyozni, a „gyermekbarát igazságszolgáltatásnak” a fiatalkorú elkövetők is részesei!) Az ijesztő tárgyalótermi atmoszféra, a rossz, rigid, túlzottan autoriter kérdezési mód leblokkolhatja a kiskorú tanút. Ha a gyerek láthatóan meg van rettenve, vagy csak nagyon kellemetlenül érzi magát, feszeng, meg kell kérdezni tőle, kiküldjük-e a vádlottat, vagy valaki számára különösen kellemetlen személyt. Meg kell tiltani a gyermektanú összezavarására alkalmas kérdések feltételét, meg kell fontolni, hogy egy esetleg csak formális szembesítést erőltetve újabb kényelmetlen, károsító szituációnak tegye ki a bíróság a tanút.

Hol és milyen körülmények között hallgatta ki a 14 év alatti tanút, mint kiküldött bíró?

Kizárólag a dolgozószobámban, amit igyekeztem kicsit barátságosabbá tenni a meghallgatás idejére. Természetesen jelen volt a kiskorú törvényes képviselője. Papírt, ceruzát adtam a gyereknek, hogy rajzolja le a szobát, annak ablakát, ahová édesanyjával együtt bezárták őket.

Mik okoztak nehézséget a 14 év alatti gyermek tanúként történő kihallgatása során?

Nem éreztem terhesebbnek, nehezebbnek a szituációt. Azt követően, hogy elmagyaráztam neki, mi történik, miért van itt, megkérdeztem, hogy érzi magát – ezt a kérdést a meghallgatás után is feltettem, őszintén megnyugtatott a válasz, ha azt hallottam, hogy „nem is volt olyan rossz…”

Igénybe vette-e és hány alkalommal a 2014. áprilisában a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kialakított gyermekbarát meghallgató szobát? Amennyiben igen, mi a véleménye erről, jobb-e ilyen környezetben meghallgatni a gyermeket, mint korábban a bírói dolgozószobában vagy tárgyaláson kívül a tárgyalóban?

Mindössze egyszer, nem igazán emlékszem a részletekre. Egyértelműen jobb a gyermeki, testi-lelki komfortjának megfelelő környezetben beszélgetni gyermek tanúval, mint egy barátságtalan bírói dolgozószobában.

Mi a véleménye a gyermekbarát meghallgató szoba kialakításáról, felszereltségéről és egyéb fizikai jellemzőiről? Mivel lehetne azt fejleszteni, mik az esetleges hiányosságai?

Nem a „macik-babák” számának emelését tartom fontosnak, – ezek ugyanis alkalmasak lehetnek a gyermek figyelmének elterelésére – hanem a személyi hozzáértést. Megfontolandó lehetne gyermekpszichológus jelenléte.

Kérem foglalja össze egyéb megfigyeléseit, tapasztalatait, gondolatait a 18 év alatti tanúk kihallgatásával összefüggésben!

Szükségesnek tartanám az ilyen ügyeket tárgyaló bírák-ügyészek ilyen irányú szakképzését, s a kiskorú veszélyeztetésére, családon belüli erőszakos ügyekre, valamint a fiatalkorúak ügyeire – a speciális szaktudás koncentrációját szem előtt tartva – a kizárólagos illetékességi szabályok visszaállítását.

***

Bíró kollégáim válaszai alapján néhány következtetés annak ellenére levonható, hogy nyilvánvalóan három bíró megkérdezése hetvenöt közül (a Pesti Központi Kerületi Bíróságon szolgálatot teljesítő büntető ügyszakos bírók száma) nem tekinthető reprezentatív felmérésnek. Egyrészt a perbírók, ellentétben a nyomozási bírókkal alapvetően jónak tartják a gyermek meghallgató szobák létesítését és hasznosnak tartják azok alkalmazását a gyermektanúk kihallgatásánál. Ezzel kapcsolatban azonban

megfogalmazódnak veszélyek is, így a játékszerek, foglalkoztató eszközök figyelemelterelő hatásával kapcsolatban.

Erre akár a kiküldött bíróként eljáró bírónak is oda kell figyelnie a kihallgatás megkezdése előtt és a gyermek életkorát és hátterét figyelembe véve elő kell készítenie a szobát. Ennek során akár ki kell vinni a szobából a játékok egy részét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság szerencsés helyzetben van, hiszen a két meghallgató szoba két külön korosztály igényeit is ki tudja szolgálni. Nyilvánvaló ugyanis az is, hogy nem lehet egy óvodást vagy kisiskolást ugyanolyan környezetben megfelelően kezelni és számára komfortot teremteni, mint egy tizenéves kiskamaszt.

Nagyon örömtelinek tartom, hogy mindhárom kolléga nagy hangsúlyt fektet a kihallgatás pszichológiai aspektusaira, ezekkel láthatóan tökéletesen tisztában vannak. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnem, hogy a kezdő bírók képzésére és érzékenyítésükre tett javaslataikat magam is osztom. A kezdő bírókat ugyanis segíteni kell, mert a jogi egyetemi képzés során pszichológiai ismeretekre nagy valószínűséggel egyáltalán nem tesznek szert, a későbbi fogalmazó és titkárképzés során megszerzett esetleges ismeretek alapot képezhetnek számukra a kihallgatás technika vonatkozásában, de ezt a bírói munka során, főleg annak legelején erősen fejleszteni kell. Különösen igaz ezen korosztályok kihallgatása tekintetében a bírók érzékenyítése és pszichológiai képzése, amely a bírói pálya során folyamatosan indokolt.

dr. Romwalter Péter, büntető ügyszakos bíró, PKKB

Jegyzetek

Hivatkozás:

2016.El.I.B.22/18. számú közzétett elnöki beszámoló a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2015. évi működéséről (59. oldal, 8.6. pont)

Felhasznált szakirodalom:

  • Herke Csongor: Lehet-e tanú gyermekkorú vagy fiatalkorú? Gál István László (szerk.): Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2011.
  • Varga Zoltán: A tanú a büntetőeljárásban, Complex Kiadó 2011.
  • Makai Lajos: A gyermekkorú tanú kihallgatása a büntetőeljárásban, Rendészeti Szemle 2007/7-8. szám
  • Ibolya Tibor: Kihallgatás taktika a nyomozásban
  • Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Gondolat Kiadó
  • Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz, Kulcslyuk Kiadó 2012.
  • Ignéczi Hajnalka Gyermekkorú áldozatok címmel tartott előadása a Magyar Igazságügyi Akadémián Tanúgondozás és áldozatvédelem címmel 2016. május 9. napján megrendezett konferencián
  • Bányi-Derdán Dóra: Gyermekkorú áldozat meghallgatásának pszichológiai szempontjai címmel tartott a Magyar Bírónők Egyesülete és az Eötvös Károly Intézet által 2009. december 11. napján tartott konferencián
  • Csehné dr. Varga Gabriella: A tanú kihallgatásának a taktikája a nyomozásban, Ügyészségi Értesítő 1977. évi 4. szám, hivatkozva dr. Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban című munkában
  • Kulcsár Gabriella-Pásztor Attila: A gyermek tanúvallomások információtartalmának torzulási lehetőségei, Rendészeti Szemle 2007/5.

Képeket készítette: dr. Szili Dóra Anna, bírósági fogalmazó

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.