Három mindennapi eset, mikor nem is gondolnánk, mi a jogi szabályozás

Elvesztett értékes családi ékszer, olasz sportautó érettségi-ajándékként, és egy fülledt nyári nap a Balaton partján. Három eset, amelynek megfelelői nap mint nap előfordulnak, és jogász legyen a talpán, aki mindhárom szituációra ismeri a jogszabályt. 

  1. Talált tárgyak osztálya

Mindannyian hagytunk már el életünk során értékes vagy kevésbé értékes dolgokat, melyek gyakran nem kerültek elő, és nem derült fény arra, mi is történt velük. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a jog szerint mit kellene tennünk, ha mi találunk ilyen elvesztett tárgyakat? A Ptk. 5:54. §[1] alapján, ha valaki feltehetően más tulajdonába tartozó elveszett dolgot talál, akkor annak tulajdonjogát megszerzi, ha a) mindent megtett, hogy a tulajdonos azt visszakapja, valamint b) nem jelentkezett a tulajdonos a találástól számított 1 éven belül. Ezek konjunktív feltételek, így csak akkor valósul meg a tulajdonszerzés, ha a két elem együttesen áll fenn. A törvény a „mindent megtett” kitétellel kapcsolatban részletes szabályokat tartalmaz, miszerint, ha az elvesztő nem ismert, a fellelt tárgyat a találástól számított 8 napon belül le kell adni az illetékes jegyzőnek, és a találónak nyilatkoznia kell arról, hogy igényt tart-e a dologra. Ezután a jegyzőnek is meg kell kísérelnie megtalálni a tárgy jogos tulajdonosát, ha nem jár sikerrel, úgy 3 hónapig köteles őrizni azt, majd kiadni a találónak, abban az esetben, ha ő korábban igényt tartott rá. Amennyiben nem, a jegyző a tárgyat értékesíteni köteles. Azonban fontos megjegyezni, hogy egészen más a helyzet, ha az elvesztett tárgyat például a könyvtárban vagy a metrón találjuk, mivel a közforgalmú közlekedési eszközökön, illetve a közönség számára nyitva álló épületben talált tárgyakat kötelesek vagyunk az üzemeltetőnek leadni, ezekre nem tarthatunk igényt.

A fent említett példa alapján: aki megleli az értékes ékszert, még különösen jól is járhat, hiszen ha mindent megtett annak érdekében, hogy a tulajdonos visszakapja elvesztett nagyobb értékű tárgyát, akkor méltányos összegű találódíjra jogosult a Ptk. 5:61. § szerint. Hiába keressük a pontos összegmeghatározásokat, nem fogjuk megtalálni a törvényben, hogy mi minősül nagyobb értékűnek és méltányos összegnek; erre csakis a bírói gyakorlat adhat nekünk választ. A találódíjnak olyan összegnek kell lennie, amiért megéri az embernek a fáradozást, hogy felkutassa a tulajdonost, azonban nem kell követnie a talált dolog értékét, hiszen ezen jogintézmény célja nem az, hogy a tulajdonos visszavásárolja az ékszert (adott esettel élve), hanem hogy motiválja a megtalálót.[2] Végeredményben: ha nem derül fény a tulajdonosra, és a találó szintén nem tart igényt a tárgyra, akkor a jegyző értékesíti azt, a befolyt összeg pedig az államot illeti meg.

  1. Jól gondold meg, mit ajándékozol!

Az ajándékozás a hétköznapjaink része, egy szép gesztus karácsonykor, születésnapon vagy egyéb alkalmakkor, és mint oly sok területét az életnek, a jog ezt is szabályozza, méghozzá ajándékozási szerződés címén. Az ingyenes voltából kifolyólag talán arra a hibás következtetésre juthatunk, hogy ha egyszer valaki ellenszolgáltatás követelése nélkül ad át egy tárgyat a másiknak, akkor azt könnyedén vissza is követelheti, ez azonban közel sem ilyen egyszerű. A Ptk.[3] csupán három esetet definiál, mikor lehet visszakövetelni az ajándékot: (1) ha az az ajándékozó létfenntartása érdekében szükséges, (2) ha a megajándékozott súlyos jogsértést követett el az ajándékozó rovására, illetve (3) ha az ajándékozó egy később meghiúsult feltevésre alapozva ajándékozott. Nincs helye a visszakövetelésnek, ha az ajándék már nincs meg, ugyanis kizárólag maga az ajándéktárgy kérhető vissza, a helyébe lépő összeg már nem.

Cikkíró Pályázat

Van egy érdekes témád?

Ez most nem egy évfolyamdolgozat, hanem az Arsboni ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Cikkíró Pályázata!

Főszabályként azonban a szokásos mértékű ajándék nem követelhető vissza. A szokásos mérték megítélése függ az alkalomtól, az ajándékozó vagyoni helyzetétől és más egyéb tényezőktől, így joggal feltételezhetjük, hogy egy olasz-sportautó ajándékozása nem minősül szokásos mértékűnek – bár ha Bill Gates ajándékozza akár más is lehet a jogi megítélése.

  1. Segítség!

Magától értetődő, ha valaki bajban van, meg kell próbálnunk segítséget nyújtani számára, melynek sokféle változata lehet a jogilag nem releváns esetektől, egészen a tényleges büntetőjogi tényállásokig. A Btk. 166. §[4] szerint két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki nem nyújtja a tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek élete, testi épsége közvetlen veszélyben van. A „tőle elvárható segítséget” a jogszabály nem definiálja, azonban több bírósági megállapítás született a kérdésben, miszerint minimálisan elvárható, hogy felajánljuk a sérültnek segítségünket, valamint értesítsük a megfelelő hatóságot. Fontos ugyanakkor, hogy nem kell semmiképpen sem kockáztatnunk saját magunk testi épségét, vagy erőnkön felül segítséget nyújtanunk. Így tehát például nem kell vízbe ugrani, ha valaki a Balatonban fuldoklik, még akkor sem, ha tudunk úszni, de mindenképpen segítséget kell hívnunk!

Vannak bizonyos minősített esetek, mikor a személyes kvalifikáltságnál fogva nem elegendő ezen minimum teljesítése, mert például foglalkozás kötelez a segítségnyújtásra (orvosok, mentősök, tűzoltók stb.). Náluk magasabban van az elvárhatóság küszöbe, tényleges egészségügyi segítséget kell nyújtaniuk.

Jegyzetek

[1] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről [2] Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv – magyarázatokkal, Budapest, 2013, Wolters Kluwer Kft. [3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 6:237. § [4] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről; https://www.vidakovics.hu/segitsegnyujtas-elmulasztasa-btk-166/ http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/mikor-kovetelheto-vissza-az-ajandek/

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.