Hogy jut így pénz a startupokra?

A pénzügyi szervezetek különadóján túl az idei évtől egy újabb különadó terheli a kockázati tőkealap-kezelőket. A szabályozás azonban átgondolatlan, és az egész szektor fejlődését veszélyeztetheti.

A kockázati tőkebefektetés egy sajátos vállalatfinanszírozási forma. A vállalkozás szempontjából funkciója hasonló, mint a hitelé, azonban mechanizmusai teljesen eltérőek. A kockázati tőkebefektetés során kihelyezett tőke után a vállalkozásnak nem kell kamatot fizetnie, sőt magát a tőkét sem köteles visszatéríteni. Amivel „fizet” a befektetőnek, az a tulajdonrésze, így a befektetést követően a vállalkozó és a befektető is érdekeltek abban, hogy a vállalkozás értéke rohamosan növekedjen. A befektető a felértékelődött tulajdonrészt továbbértékesíti, a kockázatvállalását – szerencsés esetben – megfelelően ellensúlyozza a kiemelkedő hozam, így mindenki jól jár.

A befektetők a kockázati tőkealapokban gyűjtik össze a pénzünket, ezeket a vagyontömegeket pedig a kockázati tőkealap-kezelők „menedzselik”, ők választják ki a finanszírozásban részesülő vállalkozásokat (portfóliótársaságokat), ők tárgyalnak a befektetés feltételeiről, és végül az alap nevében ők valósítják meg a befektetést. A tavaly márciusban hatályba lépett kollektív befektetési formákról szóló törvény (Kbftv.) új terminológiát vezet be, és a kockázati tőkealapokat egységesen az alternatív befektetési alapok körében szabályozza.

Magyarországon az intézményes kockázati tőke szektor szinte egyet jelent az uniós JEREMIE program keretében felállított 28  tőkealappal. A program 2009-ben indult, és a hibrid finanszírozás elve alapján működik. Ez azt jelenti, hogy az állam a magánbefektetőkkel közösen vesz részt befektetésekben, különféle ösztönzőkkel kísérli meg a magánbefektetőket a piacra vonzani, és ezzel felpezsdíteni a szektort. Jelen cikk témája, hogy az állam átgondolatlan adópolitikával hogyan tud pont ezzel ellentétes hatást elérni.

Az adózási szabályok rendszere 2015 előtt

Először tekintsük át röviden a szektor szereplőit terhelő adóterheket: maguk a kockázati tőkealapok – amelyek 2004-ben kikerültek a társasági adó (Tao.) hatálya alól – adómentesek, adókötelezettség részben a befektetői kör, részben a kockázati tőkealap-kezelők szintjén keletkezik. A tőkealap befektetői az alap hozamai után – függően attól, hogy magánszemélyek vagy gazdálkodó szervezetek – személyi jövedelemadót vagy társasági adót fizetnek. A társasági formában működő kockázati tőkealap-kezelők szintén társasági adó alanyok.

2010 óta a pénzügyi szervezetek különadója is kiterjed az alapkezelőkre. A törvény külön pontban szabályozza a befektetési alapkezelők illetve. a kockázati tőkealap-kezelők adókötelezettségét, és eltérő adómértékeket is alkalmaz. (Az, hogy éppen a szektor fellendítését célzó JEREMIE program megindítását követően vetettek ki extra adóterhet az iparági szereplőkre, némiképpen következetlen gazdaságpolitikai döntésnek tekinthető). A kockázati tőkealap-kezelők esetében a különadó alapja a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált nettó árbevétel, mértéke 5,6%. Ez éves szinten körülbelül 280 millió forintos terhet jelent a szektornak – a Portfolio.hu számításai szerint ennek következtében az alapok évente eggyel kevesebb vállalkozást tudnak finanszírozni. Ráadásul a legtöbb tőkealap 2009 után került felállításra, így kérdéses, hogy az ő esetükben mi alapján kell kiszámítani az adóalapot.

Az új különadó

Az idei évtől a különadó-kötelezettségek rendszere átalakult: az új különadó-törvény megszünteti a befektetési alapkezelők korábbi különadó kötelezettségét, és egy új különadónemmel, új jogcímen állapít meg terhükre adókötelezettséget. A kockázati tőkealap-kezelők tekintetében azonban a törvény anélkül hoz létre új adókötelezettséget, hogy a korábbi különadónem szerinti adókötelezettséget megszüntetné, így szerencsétlen módon a kockázati tőkealap-kezelők – a befektetési alapkezelők közül egyedüliként – dupla különadó-kötelezettség alanyaivá válnak.

Az új adótörvény szerint adóköteles a befektetési alapkezelő által kezelt és Magyarországon bejegyzett befektetési alap befektetési jegye, az adóalany a befektetési alap. Az adóalanyiság tekintetében a két különadótörvény terminológiájában komoly ellentmondás figyelhető meg: a 2010-es különadó esetében külön pontban szerepelnek a befektetési alapok és a kockázati tőkealapok; a tavaly hatályba lépett Kbftv. fogalomrendszerében azonban a kockázati tőkealap a befektetési alap alkategóriája, így a befektetési alapokra újonnan kiszabott különadó szükségszerűen a kockázati tőkealapokat is érinti. Ez az ellentmondás is arra enged következtetni, hogy kevéssé valószínű, hogy kifejezett jogalkotói szándék állt amögött, hogy a befektetési alapok közül egyedül a kockázati tőkealapokat terhelje dupla különadó-kötelezettség.

Az adó alapja a befektetési alapkezelő által kezelt alapok befektetési jegyeinek a negyedév naptári napjain nyilvántartott nettó eszközértékén számított negyedévben összesített érték és a negyedév naptári napjai hányadosaként számított értéke, ide nem értve a kollektív befektetési forma tulajdonában lévő, ezen számlákon nyilvántartott értékpapírok forintban kifejezett fentiek szerinti értékét. Nem tartoznak az adóalaphoz tehát a befektetési forma saját tulajdonában álló értékpapírok, ez a mentesítés azonban – mivel a tőkealap-kezelők esetében amúgy sem jellemző a saját tőkealapjuk tulajdonlása – a kockázati tőke-szektor szempontjából nem tekinthető érdeminek.

Az adó mértéke 0,05%. Az egységes adómérték-alkalmazás egy újabb vitatható pontja az eleve elhibázott intézkedésnek, ugyanis a kockázati tőkealap-kezelők jellemzően sokkal kisebb alapokat kezelnek, mint más befektetési (pl. ingatlan-) alapkezelők; erre az eltérésre még a 2010-es szabályozás is figyelemmel volt, amikor eltérő kulcsokat állapított meg.

A szabályozás átgondolatlansága még szembetűnőbb annak fényében, hogy a jogalkotó a T/1705. számú törvényjavaslat alapján – a törvény elfogadása előtt mindössze egy hónappal – még teljesen eltérő struktúrában képzelte el az új adónem bevezetését. Ez alapján az adókötelezettség egységesen kiterjedt volna minden kollektív befektetési formára az alapok pedig a forgalmazói díj 25%-át lettek volna kötelesek befizetni. Mivel még az sem volt egyértelmű, hogy az alapkezelőnek fizetendő sikerdíj forgalmazói díjnak tekinthető-e, a kockázati tőkealapok maguk sem tudták, hogy ki fog-e rájuk terjedni az adókötelezettség. A befektetési alapok (a teljes szektor, tehát nem csak a kockázati tőkealapok) terhei pedig az ötszörösét tették volna ki a korábbi – szintén nem csekély – különadó-terheknek.

Látható tehát, hogy a normaszöveg tervezetbeli és a végleges állapotában is több sebből vérzik. Már az uniós joggal harmonizáló, tavalyi elfogadása óta kétszer módosított Kbftv. sem vette kellőképpen figyelembe a kockázati tőke szektor sajátosságait, így végső soron nem meglepő, hogy az új terminológiával még csak ismerkedő, kapkodó jogalkotás méltánytalan helyzetet eredményezett.

Végezetül abba is érdemes belegondolni, hogy hazánkban kockázati tőkealapok szinte kizárólag a JEREMIE program keretében kerültek felállításra, így a fenti szabályok értelmében az állam gyakorlatilag visszatérítendő uniós forrásokat adóztat meg. A kockázati tőkebefektetés pozitív gazdasági hatásait már több állam is felismerte, így a befektetésekhez sok helyen fűződnek adókedvezmények, Nagy-Britanniában és az USA-ban bizonyos esetekben adómentesség is.

A fentiek különösen annak fényében tekinthetőek sajnálatosnak, hogy az elmúlt öt év egyértelműen bebizonyította a JEREMIE program működőképességét. Magyarország 2012-ben több kockázati tőkét helyezett ki GDP-arányosan, mint bármelyik másik európai ország (EVCA – Pan-European Private Equity and Venture Capital Activity, 2012). Az azóta eltelt években megvalósuló befektetések és kivásárlások száma is azt mutatja, hogy a program alkalmas a hazai piac fellendítésére. Ezen folyamatok erősítése végett, éppen a szektort sújtó adóterhek csökkentését, illetve célzott adókedvezmények bevezetését kellene megfontolni, nem pedig újabb és újabb adóterheket kivetni a szereplőkre. Ezzel az adópolitikával az állam csökkenti a kockázati tőkefinanszírozásban részesülő vállalkozások számát, és az alacsonyabb hozamok miatt a befektetők sem fogják előnyben részesíteni ezt az amúgy sem mainstreamnek tekinthető befektetési formát.

A JEREMIE program éppen erre a két tendenciára igyekezett pozitívan hatni, sajnálatos lenne, ha az átgondolatlanul kivetett adóterhek gátját szabnák a szektor lassan beinduló fejlődésének.

Csernus Máté

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.