A Barkassy Grünfeld gyakorlatában több méretű, elsősorban építési projekt tekintetében merült már fel igény olyan megoldás iránt, mely által a vállalkozó úgy tud különböző (elsősorban tender, teljesítési, jótállás) garanciát adni a megbízó részére, hogy az ne igényelje jelentős mértékű tőkének hosszú időre történő lekötését. Cikkünkben erre a problémára keressük a választ.
Sőt, egyes esetekben az is elképzelhető, hogy a garanciához szükséges összegű tőke hiányában is mód nyílik biztosítékadásra bankgarancia útján. A bankgarancia pedig nem csupán többmilliárdos beruházások esetében jelenthet megoldást, de példának okáért egy társasház tetőterének beépítés során is megfelelő biztosítékul szolgálhat a lakóközösség részére.
A jogi szabályozás
A bankgarancia a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni, tehát amennyiben a megbízó valamely szerződéses kötelezettségét nem teljesíti, helyette fizetési kötelezettséget vállal a Bankgarancia nyilatkozatban foglaltak szerint.
Fontos jellemzője a bankgaranciának, hogy a garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt. Ebből kifolyólag a garantőr – bizonyos szűk körű kivételektől eltekintve – nem jogosult vizsgálni az alapul fekvő jogviszony érvényességét, az állított szerződésszegés fennállását, fizetési kötelezettsége önmagában a fizetési felszólítás kézhezvételével, illetve esetleges, a garanciában megjelölt feltételek teljesülésével beáll. Ennek megfelelően a garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. Ez az úgynevezett okmányszigorúság elve, melynek értelmében a lehívásnak írásban kell történnie és pontosan kell igazodnia a garanciavállaló nyilatkozatban foglaltakhoz, mivel a nem teljes egyezőség a garantőr számára a teljesítés megtagadásának jogalapját teremti meg.
A lehíváshoz szükséges nyilatkozat tartalma szempontjából kétféle bankgaranciát különböztethetünk meg. Egyrészt a feltétel nélkülit, melynek esetében a garantőr fizetési kötelezettséget arra az esetre vállal, ha megkapja a kedvezményezett arról szóló érvényesítési nyilatkozatát, hogy a megbízó a szerződéses kötelezettségének nem tett eleget, másrészt a feltételhez kötött, mely tekintetében az érvényesítési nyilatkozat mellett a fizetés teljesítése egyéb feltételhez, például meghatározott okiratok benyújtásához is kötött.
Látható tehát, hogy a garantőr főszabály szerint nem bír mérlegelési joggal az alapjogviszony tekintetében a teljesítés kapcsán. Azonban maga a Ptk. intézményesít olyan eseteket, amikor a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, illetve a már kifizetett összeget visszakövetelheti. Nyilvánvalóan visszaélésszerű, illetve rosszhiszemű a fizetési felszólítás, azaz a garantőr számára megtagadási okot eredményez, ha a benyújtott okmányok bármelyike hamisított, a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg, a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt.
A bankgarancia típusai egy példán keresztül
A bankgarancia valamely, tőke lekötésével járó biztosíték (zárolt pénzösszeg, letét, stb.) helyett alkalmazott megoldás, mely a legtöbb esetben ajánlati garanciaként, teljesítési garanciaként vagy szavatossági/jótállási bankgaranciaként jelenik meg. Így például egy társasház tetőtér-beépítési projektje vonatkozásában, ha áttekintjük a különböző típusú bankgaranciák szerepét, akkor az alábbi folyamat vázolható fel. A társasházzal szerződni kívánó vállalkozó első ízben valószínűleg ajánlati biztosíték adására lesz kötelezett, melynek célja, hogy a nyertes ajánlattevő a vonatkozó szerződés megkötéséig kötve legyen ajánlatához. A vállalkozási szerződés megkötése során, a vállalkozó feltehetően valamiféle teljesítési garancia adására lesz kötelezett, mely szerződésszerű teljesítésének és a kikötött minőségnek a garantálására szolgál, s alapvetően a kivitelezés időszakára szól. A kivitelezés lezárultát követően, a garanciális időszak alatt potenciálisan felmerülő szavatossági igények biztosítására szolgál a szavatossági/jótállási garancia.
Összefoglalás
A fentiek alapján látható, hogy valamely beruházás során, annak lényegében valamennyi fázisában jogos igényként merül fel a megbízó részéről, hogy valamilyen formában biztosítékot kapjon a vállalkozó szerződésszerű eljárása tekintetében. Jelentős mértékű pénzösszeg lekötése alól mentesíti a vállalkozót a bankgarancia igénybevétele, a költsége pedig lényegesen alacsonyabb, mint a pénz lekötéséé, hiszen a tőkét forgathatja a vállalkozás, azaz a bankgarancia költségének többszörösét is megtermelheti ezáltal.
Rendkívül fontos ugyanakkor a bankgarancia szerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat megszövegezése, ugyanis az összes érintett fél számára meghatározó a jelentősége annak, hogy milyen feltételek mellett válik jogosulttá az alapügylet megbízója a bankgarancia lehívására. E kérdés rendezése esszenciális fontosságú, hiszen ezáltal kerülhető el a lehívás jogszerűségével kapcsolatos későbbi hosszas jogvita – ez utóbbi cél elérése érdekében egyébként érdemes megfontolni a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv állásfoglalásának kezdeményezését is.
A kép forrása innen.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
