Hogyan válhat az ügyvéd pénzmosóvá?

A pénzmosás tényállása az elmúlt húsz évben sűrű változtatások közepette állapodott meg jelenlegi formájában, amely nagy kihívás elé állítja a jogalkalmazókat. Írásomban a pénzmosás tényállásnak kritikájával foglalkozom, különösképp az ügyvéd tevékenység aspektusából vizsgálódva. A fő kérdés, hogy az ügyvédtől hivatása gyakorlása során mikor várható el a pénzmosás felismerése, valamint mikor válhat ő maga is pénzmosóvá. A kérdés továbbhatása pedig az, hogy vajon miként hat az ügyvéd pénzmosásért történő büntetőjogi felelősségre vonása olyan garanciális jogintézmények érvényesülésére, mint az ügyvédi titoktartás és a védelemhez való jog.

A probléma gyökerét a pénzmosás tényállásnak jelenlegi formája adja, amely mára jelentősen túlterjeszkedett az eredetileg kriminalizálandó cselekményen. A pénzmosás kriminológia fogalma alatt olyan legális gazdasági műveletek leplezése alatt folytatott illegális gazdasági szolgáltatást értünk, amelynek célja, hogy a bűncselekményből származó pénz eredete igazolhatóvá váljék, illetve visszakövethetetlen legyen. A pénzmosás tehát egy gazdasági szolgáltatás, amelyből következtethetünk annak más által elkövetett bűncselekményhez kapcsolódó járulékos jellegére, amely szolgáltatást az alapbűncselekmény elkövetője veszi igénybe. A kriminológiai fogalom elemzésénél a második szembetűnő jellegzetesség a tevékenység konkrétan meghatározott célja, azaz, hogy a „piszkos” pénz eredete visszakövethetetlen legyen, a pénzügyi műveletek elvégzése után a gazdaságban legálisan jelenjen meg, legalábbis annak tűnjön.

A tényállás különböző fordulatai és elkövetési magatartásai azonban merőben eltérnek a fentiektől.

A kriminológia fogalomnak egyedül a szakirodalom által dinamikus pénzmosásnak nevezett fordulat feleltethető meg,

amely a tényállás megvalósulásához megkívánja az eredetleplezési célzatot. Emellett azonban a tényállás további fordulataiban megjelenik a saját pénz tisztára mosása, valamint az eredetleplezési célzatot nélkülöző statikus pénzmosás, sőt a törvény a gondatlan alakzatot is büntetni rendeli.

A klasszikus értelemben vett pénzmosástól való elszakadásnak okai a pénzmosás és a szervezett bűnözés szoros kapcsolatához vezethető vissza, a szervezett bűnözés megakadályozása céljából válik maga a pénzmosás is a társadalomra fokozottan veszélyessé. E követelmény első szövegszerű leképeződése uniós irányelvként valósult meg, mely név szerint a pénzügyi rendszerek és a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szól (2005/60/EK).

Az irányelv konkrétan meghatározza, mely szándékos magatartások minősülnek pénzmosásnak,

mely szükségszerűen a pénzmosás törvényi tényállásának módosulását is magával hozta. Megjegyezendő, hogy az uniós követelmény ellenére a magyar szabályozás különösképp szigorúnak mutatkozik, ugyanis az irányelv – bár az eredetleplezési célzat meglététől eltekint – a gondatlan pénzmosás kriminalizálásától és a saját pénz tisztára mosásáról nem szól, ennek ellenére a Büntető Törvénykönyv (Btk.) ezeket is büntetni rendeli.

A pénzmosási technikák igen széles köre fellelhető a vonatkozó szakirodalmakban. Ezek közül egy-egy módszer az ügyvédi letét és az ügyvéd pénzkezeléssel történő megbízása, illetve a másik ügyvédi szolgáltatás igénybevételével járó alternatíva, a bűncselekményből származó pénz ügyvédi honorárium jogcímén történő átruházása.

A két módszernél a jogviszony mindkét oldalán jelentkezik a pénzmosás relevanciája. Egyrészt maga a megbízó ügyfél is pénzmosási célzattal veszi igénybe az ügyvédi szolgáltatását, másrészt maga az ügyvéd is pénzmosóvá válhat a törvényi tényállás elemeinek megvalósítása esetén. A két pénzmosási technika közös jellemzője továbbá, hogy az ügyfél szemszögéből nézve

ugyanazon okból bizonyulnak hasznosnak: az ügyvédi titoktartás miatt alkalmazzák

előszeretettel. A két módszer egyaránt az eredetleplezési célzatot nélkülöző statikus pénzmosás tényállási fordulat alá szubszumálható, azonban az elkövetés eltérő elkövetési magatartással valósul meg. Az ügyvéd pénzkezelői megbízatásaihoz kapcsolódó, valamint az ügyvédi honorárium fizetése alatt elkövetett pénzmosás kérdéskörének szabályozása és megítélése is eltérő, így a továbbiakban külön vizsgáljuk meg őket közelebbről.

Az ügyvéd letét és a különböző ügyvédi pénzkezelői megbízatások pénzmosáshoz való viszonya

Az ügyvédnek adott megbízatás nem mindig nyújt biztos mentsvárat az ügyfél számára a pénzmosás titokban történő lebonyolításához. Az ügyvédi titoktartást bizonyos feltételek fennállta esetén megtöri a fentebb tárgyalt irányelv hazai átültetése: a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt).

A törvény az irányelv rendelkezéseinek megfelelően az ügyvédek számára is ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettséget ír elő,

amennyiben pénzmosás gyanúja merül fel a hozzájuk forduló megbízók vonatkozásában. E kötelezettség az ügyvédeket akkor terheli, ha pénz vagy értéktárgy letéti kezelését végzik, vagy a törvényben meghatározott egyéb megbízatások esetén: ilyen pl. gazdasági társaságban lévő vagyonrész eladása és vétele, vagy ingatlan eladása illetve vétele. A törvény által előírt kötelezettség az ügyvédi titoktartás megsértésének tekinthető, de a jogalkotó két eszközzel is igyekszik a kollíziót feloldani, finomítani. Egyrészt azzal, hogy a bejelentési kötelezettség csak a meghatározott tevékenységek körében terheli az ügyvédet, valamint garanciális kivételként kerül megfogalmazásra az, hogy amennyiben a büntetőeljárásban történő védelem, valamint egyéb bíróság előtti képviselet ellátása, előkészítése, vagy jogi tanácsadás során jutott a pénzmosásra utaló tény, adat, vagy körülmény az ügyvéd tudtára, bejelentési kötelezettség nem terheli.

Pénzmosás utáni ideális tartózkodási hely

A Pmt.-nek eleget téve a Magyar Ügyvédi Kamara egységes szabályzatot adott ki annak céljából, hogy az ügyvédek eleget tudjanak tenni a törvényben foglalt kötelezettségeknek. Ezen szabályzat a Pmt. rendelkezéseit tovább pontosítva támpontot nyújt az ügyvédeknek, melyek azok az objektív körülmények, melyek fennállta esetén pénzmosás gyanújára lehet következtetni. Példának okáért meghatározza, hogy amennyiben a társaság alapítására vagy részesedés megvásárlására és ezzel együtt vezető tisztségviselői feladatok ellátására vonatkozó ajánlat olyan személyek részéről érkezik, akik láthatóan alkalmatlanok a társaság vezetésére, vagy amennyiben az ügyfél veszteséges céget kíván felvásárolni nyilvánvalóan működtetési cél nélkül: az ügyvédet terheli az ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettség.

A Btk.-ában szereplő pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának tényállását tehát a Pmt. tölti ki tartalommal, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara segítséget szolgáltat a törvény helyes értelmezése végett. Azonban a bejelentési kötelezettség elmulasztásán túl figyelembe kell vennünk azt is, hogy amennyiben a Kamara szabályzatában meghatározott objektív körülményekről az ügyvéd nemcsak tudomással bír (és ezáltal pénzmosás gyanúját észleli), hanem a megbízást meg is valósítja: pénzmosóvá válik. Az eredetleplezési célzatot nélkülöző

statikus pénzmosás megvalósulásához elegendő, ha az ügyvéd bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, és a pénz bűnös eredetéről tudott.

Emellett a gondatlan pénzmosás esetköre szintén felmerülhet. Álláspontom szerint így a Magyar Ügyvédi Kamara egységes szabályzata nemcsak a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása vonatkozásában ad az ügyvédek számára támpontot, hanem az ügyvéd által elkövetett pénzmosás tekintetében a tudattartalom meglétének megállapításához is segítséget nyújt. Így amennyiben az ügyvéd a fentebb meghatározott gyanús megbízatásokat nemcsak észleli, hanem véghez is viszi (pl. egy társaság alapításakor a vezető tisztségviselő pozíció várományosa nyilvánvalóan alkalmatlan a posztra), meg lehet állapítani, hogy az átlagos élettapasztalat mellett az ügyvédnek eshetőleges szándéka, de legalább a gondatlansága kiterjedt a pénz bűnös eredetére.

Az ügyvédi honorárium pénzmosással való viszonya

Az ügyvédi honorárium kérdése más megközelítést igényel, mint az ügyvéd egyéb pénzkezelői tevékenysége. Először is fontos kihangsúlyozni, hogy jelen esetben nem terjed ki a Pmt. hatálya, azaz az ügyvédet nem terheli sem ügyfél-átvilágítási, sem bejelentési kötelezettség abban az esetben, ha az ügyfél pénzmosásának gyanúja merülne fel a kapott ügyvédi munkadíj vonatkozásában. Annak ellenére viszont, hogy a bejelentési kötelezettség vétségét az ügyvéd nem valósíthatja meg, a tényállás szövegezése alapján – aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot magának megszerzi – minden további nélkül

a pénzmosás elkövetőjévé válhat abban az esetben, ha a pénz eredetéről tudott, vagy tudni kellett volna.

Kérdésként merülhet fel, hogy a honorárium bűncselekményből való származására mikor terjedhet ki az ügyvéd legalább eshetőleges szándéka, vagy mikor állapítható meg a pénz eredetének felismerésében való hanyagsága. Amennyiben egy hírhedt bűnszervezet tagja nagy összegű megbízást ad az ügyvédnek, az összeg utóbbi általi elfogadása esetén pénzmosóvá válik? A kérdés túlmutat a büntetőjog határain, így a választ alkotmányos aspektusból kell megvizsgálnunk. Amennyiben a fenti példában megállapítjuk egy ügyvéd büntetőjogi felelősségét, a védelemhez való jog közvetett sérelme mindenképpen fennáll.

A pénzmosás tényállásának kiterjesztése az ügyvédek vállára is jelentős terhet rakott, és a kezdetekben a jogalkalmazásban is következetlenségeket hozott magával. Utóbbit példázza, hogy az irányelv és az annak alapján megalkotott Pmt. előtt egy 2006-os Bírósági Határozat megállapította, hogy a pénzmosás megvalósulásához eredetleplezési célzat mindenképpen szükséges. Az irányelv hazai átültetése valamint a Btk. pénzmosás tényállásának gyakori módosítása odáig is elvezetett, hogy az ügyész a vádiratban gondatlan pénzmosás vétségében kívánta a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapítani, majd a bíróság ítéletének indoklásában az eredetleplezési célzat miatt nem állapított meg pénzmosást. Önmagában a pénzmosásra fordított figyelem, mint a bűnszervezetek büntetőjogi felelősségre vonásának egyik lehetséges eszköze mindenképpen társadalmi érdek, azonban

nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal, miszerint ezen közérdek felülírja az ügyfél ügyvédi titoktartáshoz való jogát

vagy akár a védelemhez való jogát. Ezen álláspont szerint a közérdek és magánérdek kollíziója esetén bizonyos magánérdeket fel kell áldozni a társadalom érdekében, mely jelen esetben az állami büntetőigény érvényesítése.

A gondolat hiányossága, hogy az ügyvédi tevékenység ezen bizalmi jellegéből fakadó sajátosságát az ügyfél magánérdekének tekinti, holott úgy gondolom, e mögött olyan alkotmányos igény rejlik, amely mindenképpen közérdek. Az ügyvédi titoktartás és az ügyfél védelemhez való joga olyan alkotmányos garanciák, amely nélkül jogállamiság nem lenne elképzelhető. Az ügyvédség szerepének megítélése persze kultúránként és hagyományonként eltérő: a magyar jogrendben azonban (egyes nyugati tendenciáktól eltérően), az ügyvéd – annak ellenére, hogy piacról él – továbbra is jelentős közfunkciót tölt be, amely olyan alkotmányos alapértékek és alapelvek biztosításában mutatkozik meg, mint a védelemhez való jog, a fegyverek egyenlősége vagy a büntetőeljárásban jelentkező funkciómegosztás.

Mindezek alapján gondolom hibás elgondolásnak azt, hogy bizonyos esetekben az ügyvédi titoktartás a legnagyobb gátja a pénzmosás felderítésének. Ahogy láthattuk az ügyvédek „közreműködésével” véghezvitt pénzmosásnak alapvetően két fajtája különíthető el: az ügyvéd különböző pénzkezeléssel járó megbízatásai, mely pénzek eredete bűncselekményből származik, valamint a bűncselekményből származó pénz (vagy egyéb dolog) ügyvédi honoráriumként történő elfogadása. A jelenlegi tényállás szerint mindkét esetben a megbízó/átadó ügyfél, és a megbízást teljesítő/díjat elfogadó ügyvéd egyaránt pénzmosást követhet el. (Az ügyfél oldaláról külön írás témája lehetne a saját pénz tisztára mosása fordulatának feleslegessége és büntetlen utócselekményként történő értelmezése.)
Amennyiben az ügyvéd eredetleplezési célzattal valósít meg pénzmosást, felelőssége kétségtelen. Tény, hogy

a célzat bizonyítása meglehetősen nehéz,

így – pénzmosás felderítéséhez fűződő kiemelkedő közérdeket figyelembe véve – a statikus pénzmosás kriminalizálása sem tűnik túlzónak, amennyiben az ügyvéd az általános élettapasztalat alapján gyanús ügyletek elvégzését teljesíti. Azt, hogy mi lehet gyanús a Magyar Ügyvédi Kamara egységes szabályzatában – nem taxatíve – felsorolja. Ahogy láthattuk, ez esetben ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettség is terheli az ügyvédet, amely az ügyvédi titoktartással konkurálhat. Úgy gondolom, hogy a jogalkotó – a szűk tárgyi hatály valamint a védelemhez és bírósági képviselethez kapcsolódó kivételek megfogalmazásával – ésszerű kereteket szabott a titoktartás korlátozásának.

A bűncselekményből származó dolog mint ügyvédi munkadíj kérdése már jóval aggályosabb a statikus pénzmosás egyik elkövetési magatartásának aspektusából vizsgálva, amely nem más, mint a más által elkövetett bűncselekményből származó dolog magának történő megszerzése, amely kriminális cselekmény akkor, ha az elkövető a dolog eredetéről tudott. A fordulat életszerűtlensége egy védőügyvéd tekintetében különösképp fennáll, hiszen szakmájából kifolyólag a körülmények fennállta esetén

gyakran megállapítható lenne a pénzmosás eshetőleges szándékkal vagy gondatlanságból történő elkövetése.

Bár ez az ügyfelének közvetlenül nem érinti a védelemhez való jogát, úgy gondolom, ezen gyakorlat végső soron a védelemhez való jog kiüresedéséhez vezetne, hiszen az ügyvéd bizonyos ügyfelek védelmét nem láthatná el. A védelemhez való jog kiüresedése pedig fontos alkotmányos garanciát, jogállami pillért rengetne meg. Mindezek alapján úgy vélem, a statikus pénzmosás „magának megszerez” fordulatának, valamint a gondatlan pénzmosás alakzatának, sem a pénzmosás eredeti kriminológiai értelmét, sem gyakorlati szempontokat tekintve nincs helye a Büntető Törvénykönyvben.

Tóth Attila Tas

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Jegyzetek

Karsai Krisztina – Szomora Zsolt – Vida Mihály: Anyagi büntetőjog Különös rész II., Iusperitus Bt.,Szeged, 2013.

Szendrei Ferenc: A pénzmosás; Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Doktori Iskola; Pécs; 2010. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/szendrei-ferenc/szendrei-ferenc-vedes-ertekezes.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2016.11.18.)

Dr. Gál István László: A pénzmosás hatályos büntetőjogi szabályozása Magyarországon; Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszék; https://www.mnb.hu/letoltes/pszafhu-rtfkonf-gali.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2016. 11.19.)

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyről

2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról

Egységes szabályzat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényben meghatározott kötelezettségek körébe tartozó feladatok teljesítésére, az egyéni ügyvédek és egyszemélyes ügyvédi irodák részére

BH 2006. 143.

A képek forrásai: itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.