Igazmondás és elhallgatás az új Polgári Perrendtartásban

A pertaktikai elhallgatás lehetősége és az új Pp. alapelveinek működése a gyakorlatban

A 2018-ban hatályba lépő új Polgári Perrendtartás egy újragondolt alapelvrendszert vezet be, melynek deklarált célja a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása. Az alapelvrendszer újragondolása következtében mind a felekre, mind a bíróra, illetve esetenként az eljárásban résztvevő személyekre is nagyobb felelősség hárul a per jogszerű és hatékony lefolytatása körében. Az új alapelvrendszer pedig némileg finomhangolja majd az eljárásban résztvevő felek közötti kapcsolat mechanikáját. Jelen cikk ezt a finomhangolt mechanikát kívánja bemutatni egy a gyakorlatban igencsak gyakori jelenségen, a pertaktikai elhallgatáson keresztül.pertaktika

A pertaktikai elhallgatás lehetősége

Az új Pp. a 4.§ (3) bekezdésében határozza meg a feleket terhelő igazmondási kötelezettséget. Eszerint, a felek tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni. A törvény a felek igazmondási kötelezettségét a felek eljárás-támogatási kötelezettségével kapcsolja össze, így téve azt a perhatékonyság egyik pillérének elemévé.

A felek igazmondási kötelezettsége azonban nem jelent objektív igazmondási kötelezettséget,

amely azt jelenti, hogy kötelezettségük csupán a tényállításaikkal és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikkal kapcsolatos állításra és a tagadásra terjed ki. Eszerint nem jelenti az igazmondási kötelezettség megsértését, ha a fél egy adott tényre vonatkozóan, (erre vonatkozó bírói felhívás nélkül, lásd később) egyáltalán nem tesz nyilatkozatot, taktikai szempontból elhallgat bizonyos tényeket.

Az előbb leírtak következnek a rendelkezési elvből is, mely szerint a felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal. Ennek tartalma nem csupán az anyagi jogok feletti szabad rendelkezés, de része a bíróság előtti igényérvényesítés (vagy nem érvényesítés) joga is, továbbá az elv kifejezi, hogy a perben a bíróság egyes perbeli cselekményeket is kizárólag a felek rendelkezése alapján végezhet. Eszerint, az adott félnek nem kötelezettsége (erre irányuló bírósági felhívás nélkül) az üggyel kapcsolatos olyan tényeket feltárni, amelyek a saját rendelkezése szerint perbe vitt joga érvényesítéséhez szükséges bizonyításhoz nem szükségesek, esetleg azt hátrányosan, az ellenérdekű fél javára érintik. Amennyiben ugyanis a pertaktikai elhallgatás keretében elhallgatott, de az ügyre vonatkozó lényeges tény az ellenérdekű fél szempontjából jelentőséggel bír, úgy az ellenérdekű fél rendelkezési jogának (és felelősségének) körébe tartozik az erre a tényre vonatkozó nyilatkozattételre felhívás és bizonyítás indítványozása.tanuvallomas

A Tanúk Igazmondási Kötelezettsége

Ki kell emelnünk, hogy az előbb írt rendelkezés a felekre vonatkozik, tehát a tanúkra, szakértőkre, az eljárás egyéb résztvevőire nem. Ezen személyek igazmondási kötelezettségére a saját minőségüknek megfelelő speciális szabályok vonatkoznak. Álláspontom szerint a tanú igazmondási kötelezettsége (az új Pp. szerint főleg) arra terjed ki, amire vonatkozóan tanúvallomás tételére felhívta a bíróság. Ezzel ellentétes álláspontra juthatunk a Pp. azon szabályára alapított következtetéssel, mely szerint a tanút tájékoztatni kell arról, hogy a hamis tanúzás bűncselekménynek minősül.

Baker - The New Lawyer Challenge

Ha Téged is – akárcsak minket – érdekel a jog és innováció világa, akkor most itt a lehetőség, hogy egy igazán innovatív versenyen méresd meg magad.

A Btk. hamis tanúzásra vonatkozó szabálya szerint, a tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el. Ez alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy akit tanúként, hatóság előtt hallgatnak ki, annak saját személyében kellene képesnek lennie arra, hogy értékelje, hogy melyek az ügy lényeges körülményei a neki feltett kérdésekre vonatkozóan vagy akár azokon túl, és amennyiben ezekre a körülményekre vonatkozóan valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el. Erre a következtetésre juthatunk a fővárosi törvényszék honlapján közzétett, a polgári peres eljárásokról szóló általános tájékoztatójában írtak alapján is, miszerint

„a tanú a vallomásában köteles az igazat vallani, semmi olyat nem szabad elhallgatnia, amiről az ügyre vonatkozóan tudomása van.”

Véleményem szerint azonban ez az álláspont nem állhatja meg a helyét, hiszen a tanú meghallgatása kérdések feltevésével történik, és az nem tartozik a tanú felelősségének körébe, hogy olyan tényekre vonatkozóan tegyen tanúvallomást, amelyekre vonatkozóan nem tettek fel számára kérdést, még akkor sem, ha az az ügy szempontjából lényeges körülmény. Véleményem szerint, a tényállás tisztázásához szükséges lényeges körülmények kiderítéséhez szükséges kérdések feltétele a felek illetve képviselőik és a bíróság feladata.

Gyakorlati tipp: A tanú meghallgatása körében a feleknek indítványozniuk kell mindazon tényekre vonatkozó kérdések feltevését (az új Pp. szerint fel kell tenniük ezeket a kérdéseket), amelyek az adott fél jogérvényesítésének szempontjából pozitív eredményű bizonyítást eredményezhetnek. E körben természetesen az adott félnek értékelnie kell, hogy egy adott tényre vonatkozó kérdésfeltevés nem érintheti-e negatívan az ügyfél érdekeit, ezért érdemes olyan tényekre vonatkozó kérdéseket feltenni, amelyről az adott fél tudja, hogy milyen eredménnyel jár, illetve érdemes az esetlegesen felmerülő bizonytalan megítélésű kérdések kockázatait feltárni. A konkrét jellegű kérdéseken túl, kockázatelemzési kérdéskörbe tartozik, hogy milyen eredménnyel járhat egy általánosabb jellegű kérdés feltevése, amellyel a tanút olyan helyzetbe hozhatjuk, hogy minden tudomása szerinti tényről a valóságnak megfelelő módon kell nyilatkoznia, és nem hallgathatja el a valót (utóbbi módszerrel a pertaktikai elhallgatás ugyan elhárítható, azonban hordoz magában némi kockázatot).

A pertaktikai elhallgatás és a jóhiszeműség elve

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a pertaktikai elhallgatás beleütközik az új Pp. jóhiszeműségről szóló alapelvébe. Eszerint ugyanis a felek és más perbeli személyek eljárási jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jóhiszeműen kötelesek eljárni. Ennek hatálya ugyan tágabb az egyszerű igazmondási kötelezettségnél, de

mégsem töri meg a pertaktikai elhallgatás lehetőségét,

hiszen, ahogy az előzőekben utaltunk rá, annak lehetősége következik a rendelkezési elvből, továbbá a jóhiszeműség elve az új Pp. rendszerében az eljárási jogok gyakorlása és a perbeli kötelezettségek teljesítése tekintetében jelenti az objektív zsinórmértéket, tehát az előbb említetteknek az általában elvárható módon történő gyakorlását. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy amint azt az előző részben kifejtettük, amennyiben egy tény perbe bevonása az egyik fél érdekkörében áll, és arra vonatkozóan jogosult rendelkezni, akkor az általában elvárhatóság a másik fél oldalán már nem terjed ki arra, hogy erre a tényre vonatkozóan is (erre irányuló bírói felhívás nélkül) nyilatkozatokat tegyen. A jóhiszeműség követelményével összhangban jár el tehát az a fél, aki a saját érdekkörében nem álló, akár lényeges tényre vonatkozóan nem tesz nyilatkozatot.

THE LINCOLN LAWYER (2011) Matthew McConaughey (left, as Mick Haller), Bob Gunton (middle-back, as Cecil Dobbs) and Ryan Phillippe (right, as Louis Roulet)

A pertaktikai elhallgatás elhárítása

Ahogy azt a korábbiakban írtuk, a pertaktikai elhallgatás lehetőségét nem zárják ki az új Pp. alapelvei, az abból fakadó perbeli hátrányt kizárólag a másik fél képes, a rendelkezési elvre tekintettel ledolgozni. Az új Pp.-ben deklarált bírói közrehatás elve szerint

a bírónak aktív, permenedzseri szerepet is be kell töltenie, ezért köteles a perkoncentráció elvének legmegfelelőbb módon vezetni a pert,

továbbá az előbb említett alapelv szerint a bíróságnak is törekednie kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ennek a bírói közrehatásnak azonban korlátot szab a rendelkezési elv, így, tekintve, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a bíróság nem intézhet olyan kérdést, vagy nyilatkozattételre vonatkozó felhívást az adott esetben a pertaktikai elhallgatást alkalmazó félhez, amelyre vonatkozóan az ellenérdekű fél nem nyújtott be indítványt. Eszerint a bíróság, bármilyen nemes, a tényállás teljes tisztázására irányuló szándék is vezérli, nem vezetheti oly módon a tárgyalást, hogy az ellenérdekű fél helyett ő maga veszi fel a perben a védekező pozíciót azzal, hogy arra irányuló indítvány nélkül, a perben fel nem hozott tényekre vonatkozóan kérdést vagy nyilatkozattételre vonatkozó felhívást intéz az adott esetben a pertaktikai elhallgatást alkalmazó félhez.

Gyakorlati tipp: A pertaktikai elhallgatás kivédését úgy érhetjük el, ha indítványozzuk, hogy a bíróság intézzen kérdést vagy nyilatkozattételre hívja fel az ellenérdekű felet, az egyes esetlegesen az érdekünkben álló tényekre vonatkozóan. E körben nem kell számolnunk a tanúkhoz intézett kérdések indítványozására vonatkozó javaslatokban kifejtett esetleges negatív hatásokkal, hiszen az ellenérdekű fél úgyis azokat a tényeket hozza fel, amelyek az ő érdekében állnak, így az általunk indítványozott további tényekre vonatkozó kérdésfeltevés nehezen eredményezhet számunkra az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetet, hiszen ha azt eredményezhetne, akkor az ellenérdekű fél maga felhozta volna a perben. Ez alapján tehát általános kérdések feltevésének indítványozását is érdemes lehet megfontolni. Ezzel kapcsolatban természetesen fel kell mérnünk, hogy mennyire felkészült ellenérdekű féllel állunk szemben, hiszen amennyiben az ellenérdekű fél felkészültsége kevésbé alapos, úgy értékelnünk kell a tanúkra vonatkozó részben említett kockázatokat is.

A perkoncentráció elve és az eljárásban résztvevők közötti finomhangolt mechanika

Az új Pp. bevezeti a perhatékonyság növelése érdekében a perkoncentráció elvét, mely szerint, a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. A fentebb írtak alapján a pertaktikai elhallgatás a perkoncentráció elvét sem sérti, mivel az adott fél magatartását nem érinti, amennyiben az ellenérdekű fél a fentebb írtak szerint nem védekezik megfelelő módon. A pertaktikai elhallgatást alkalmazó fél ugyanis ezen elhallgatás esetén is megtett mindent első körben, hogy az adott jogvita egy tárgyaláson elbírálható legyen, sőt ez jól felfogott érdeke is. Az ellenérdekű fél felelőssége, hogy megfelelő módon védekezzen és kivédje a pertaktikai elhallgatásból fakadó hátrányokat. A bíróság szerepe erősödött ugyan, és a pervezetésével kapcsolatban hatékonyabb eszközök állnak a rendelkezésére, e körben az ellenérdekű fél indítványára kérdést is feltehet a másik félnek, de a tényállás teljes felderítése érdekében sem veheti át a védekező szerepet az ellenérdekű féltől. A perkoncentráció elvének való megfelelésben minden félnek megvan a maga szerepe és annak meg is kell felelnie, de főképp

a bíróság a törvény által ráosztott szerepkört nem lépheti túl.

Gyakorlati tipp: Egy per folyamán folyamatosan érdemes értékelni a bíróság aktusait aszerint, hogy a magas szakmai igényesség, valamint a tényállás legteljeskörűbb tisztázása és a lehető legjobb ítélet meghozatalára irányuló szándék mellett, nem terjeszkedett-e túl a Pp.-ben meghatározott szerepén, és nem hozza-e az egyik felet a saját aktusain keresztül kedvezőbb helyzetbe. Amennyiben ez a helyzet fennáll, úgy meg kell tenni a szükséges kifogásokat, és igénybe venni a rendelkezésre álló eszközöket.

Források

2016. évi CXXX. törvény – a polgári perrendtartásról

Indokolás a 2016. évi CXXX. törvényhez – a polgári perrendtartásról

2012. évi C. törvény – a Büntető Törvénykönyvről

[http://ugyfelcentrum.fovarositorvenyszek.birosag.hu/book/export/html/24]

 

Környei Mátyás

Környei Mátyás

Ügyvédjelölt valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyvédjelölti Tagozatának Elnökségi Tagja. Elsősorban ICT, TMT, peres ügyek, társasági és gazdasági jogban szerzett tapasztalatokat. Érdeklődési terület: Peres ügyek, Nemzetközi választottbíráskodás, Társasági és gazdasági jog, ICT, innovációk.

Környei Mátyás

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.