Interjú egy embercsempésszel – munka közben

Jogi diplomám mellett immáron másfél évtizede dolgozom különböző médiaszolgáltatóknak, hol fő-, hol mellékállásban, hol pénzért, hol jogi munkám mellett, hobbiból. Végzettségem nem titok a média területén dolgozó kollégáim előtt, éppen ezért nem meglepő, hogy időnként engem is megkeresnek jogi kérdésekkel. Ez történt 2015 nyarán is, amikor a magyar-szerb határ Csongrád megyei részén a legnagyobb volt a készültség, nem csak a rendőrség, hanem a sajtó részéről is.

ba20150910_9168

Az egyik országos televíziós csatorna régiós munkatársa hívott fel, és osztotta meg velem dilemmáját: Szeretne interjút készíteni egy, a menekülteket ellenszolgáltatás fejében utaztató embercsempésszel, és el szeretné kísérni őt az egyik éjszakán, hogy hitelesen tudósíthasson arról, milyen körülmények között dolgoznak ezek az emberek. Célja és terve a hiteles tudósítás, szeretne passzív maradni, ám mégis élesben, munka közben bemutatni ennek az embernek a tevékenységét. Előfordulhat-e, hogy bármely bűncselekményre vonatkozóan tényállásszerű magatartást fejtene ki, és kerülhet e bajba amiatt, mert bűncselekmény elkövetéséről tudósít. Akkor, ott telefonban, mindketten siettünk, sok zavaró tényező vett minket körbe, és nem tudtam neki teljeskörű választ adni. Ezúttal megpróbálok.

Már akkor próbáltam őt megnyugtatni, hogy a a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. tv (a továbbiakban: Smtv.) 8. § (1) bek. alapján emiatt nem érheti őt baj. E bekezdés alapján: „A médiatartalom-szolgáltató, annak munkavállalója vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy (a cikk további részében, az egyszerűség kedvéért ezt a személyt csak szerkesztőnek nevezem- B.T) nem vonható felelősségre olyan jogsértésért, amelyet valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy az így elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan vagy súlyos sérelmet, továbbá az információ megszerzésére nem a minősített adatok védelméről szóló törvény megsértésével került sor.”

A jogszabály magyarázat szerint a bekezdés kifejezetten az oknyomozó újságírást védi, amennyiben lehetővé teszi a mentesülésüket bármely felelősségre vonás alól olyan esetekben, ha a jogsértést valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követték el, és az adott információ máshogy nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető. Felmerülhet a kérdés, hogy az adott esetre ráillik-e a fenti jogszabályhely. Ugyancsak a törvény magyarázata tér ki ugyanis arra, hogy a 8. § (1) bekezdés az oknyomozó újságírás gyakorlását elsősorban a közhatalom átlátható, demokratikus ellenőrzésének okán kívánja elősegíteni. A kérdés tehát az, hogy egy embercsempésszel elkészített interjú, mint bűncselekmény megvalósításának a közhatalom-gyakorlás átlátható, demokratikus ellenőrzésének számít-e? Mely bűncselekményekről történő tudósítás valósítja ezt meg, és melyik nem?

A válaszom elsősorban a büntetőjog oldaláról nem nyugtatta meg őt. Több okból sem. Először is az Smtv magyarázata is elismeri, hogy az, hogy ebben az esetben mi számít közérdekű adatnak, a bírói gyakorlat munkálja majd ki. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésre ilyen ítélkezési gyakorlat, és természetesen senki sem akar a szerkesztők között elrettentő példa lenni. A) A legvalószínűbben elkövethető, járulékos bűncselekmények felkutatásához a büntető eljárásjog áttekintésével kell kezdenünk. Konkrét esetben nem csak az okozhat problémát, hogy a szerkesztő saját cselekményével esetlegesen elkövető, azaz eljárásjogilag terhelt lehet. Könnyen kerülhet másfajta módon, másfajta eljárásjogi alanyai helyzetbe is: – Egyrészt közvádra üldözendő bűncselekményről szerez tudomást, és ennek bejelentését szándékosan elmulasztja a bűnüldöző hatóságok felé. Ez leginkább a Bűnpártolás Btk-beli tényállásához hasonlítható.

Azonban az új Btk magyarázata tartalmazza, hogy „nem valósít meg bűnpártolást… egy készülő vagy már megvalósított bűncselekmény fel nem jelentése”. Ezáltal az elkövető nem követi el bűnpártolás bűncselekményét, mert a konkrét esetben nem nyújt ahhoz segítséget, hogy a hatóság üldözése elől meneküljön az embercsempész. Másrészt a szerkesztő nem is törekszik az eljárás sikerét meghiúsítani, mivel egy 1990-es Legfelsőbb Bírósági ítélet kimondja, hogy nem bűnpártolás a bűncselekményről való tudomásszerzés esetén a hallgatás ígérete. Ezen két okból tehát a személyi bűnpártolásról nem beszélhetünk, tárgyi bűnpártolásról pedig azért nem, mert nem biztosítja a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyoni előnyt. Legalábbis nem áll szándékában például megőrizni, letétbe helyezni az embercsempészés ellenszolgáltatásaként kapott pénzt vagy egyéb értéktárgyakat, így szükségtelennek érzem itt annak megtárgyalását, hogy elkövetheti-e ezzel kapcsolatban orgazdaság vagy pénzmosás bűncselekményét.

menekultek

Szintén szükségtelennek tartom az Állam elleni bűncselekmény kitárgyalását, ugyanis ezeknek az esetleg csempészett, vagy embercsempésző személyek általi, az új Btk. 263. §-ban felsorolt bűncselekményeknek, tervezett elkövetése sem foghatja át a szerkesztő tudatát. – Másrészt azonban a kerülhet a szerkesztő a büntetőeljárás során tanú pozíciójába. Terheli-e őt a tanúvallomás megtételének kötelezettsége? A Be. 2012-es módosítása a 82. § (1) bek. d) pontja alapján a relatív tanúzási akadályok közé emelte, hogy a tanúvallomást megtagadhatja a szerkesztő, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy (a cikk további részében forrásnak nevezem- B.T) kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

A kivételt, szintén annak precedensbeli kidolgozatlansága miatt, azonban aggasztónak tartom. Ezzel kapcsolatban ugyanis még a legfrissebb, már az új pontot is bemutató büntető eljárásjogi szakvizsgakönyv sem tudott élő példát felhozni. Ennek megtagadása esetén elkövetheti-e a szerkesztő a Hamis tanúzást, vagy Tanúvallomás jogosulatlan megtagadását? – Hamis tanúzást követ el az, aki a hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja. Ez utóbbi fordulat lehet érdekes a konkrét esetben. A való elhallgatásával a tanú csak abban az esetben követ el hamis tanúzást, ha tesz vallomást, és a vallomástétele során hallgat az ügy lényeges körülményei közé tartozó tényekről. Ha tehát a munkájához tartozó titoktartás, a forrás fel nem fedése érdekében egyáltalán nem tesz vallomást a szerkesztő, hamis tanúzást nem követhet el. – Tanúvallomás jogosulatlan megtagadását az a tanú követi el, aki büntetőügyben a bíróság előtti (akár a vádirat benyújtása előtt a nyomozási bíró által elrendelt) vallomástételt, a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja.

Amennyiben tehát a bíróság kötelezte a forrás személyének felfedésére a szerkesztőt, akkor megszűnik a mentességi helyzete. Ilyen esetekben tehát (amennyiben nem áll fenn másik, akár abszolút, akár relatív tanúzási mentességi ok) a tanúként beidézett személy köteles vallomást tenni. A Be. 82. § (6) bekezdése az alábbi feltételek konjeuktív fennállása esetén teszi lehetővé a bíróságnak, hogy kötelezze a szerkesztőt a forrás kilétének felfedésére: 1. ha három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében 2. kilétének ismerete nélkülözhetetlen, az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható 3. a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek – különösen a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel – olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja A konkrét tényállás esetében, meglátásom szerint: 1. Az első, objektív feltétel az embercsempész vonatkozásában fennáll, ám a másik két feltétel már erősen kérdéses lehet: 2. Az embercsempészések megugró száma miatt a rendőrség nem tud, és kérdéses, hogy a tettenéréseken kívül kíván-e foglalkozni külön minden egyes esettel, van e rá humán erőforrása.

Előfordulhat persze, hogy a nyomozóhatóság egy tagja hivatalból észreveszi a jogsértést a megjelent televíziós tudósíts/riport/interjú alapján. Ha ebben az esetben eljárás indul, akkor valószínűsíthető, hogy a második feltétel is fennállna, hiszen itt a forrás maga az elkövető, a tanúk pedig adott esetben nincsenek, vagy már, mint a bűncselekmények passzív alanyai nincsenek az ország területén. Persze ebben az esetben is könnyen előfordulhat, hogy a bűncselekmények elkövetését az embercsempész terhére mások is tudják tanúsítani, szükségtelen emiatt a szerkesztőnek- akit az Smtv. 8. § (1) bekezdés mellett a Be. 81. § (2) bekezdés d) pontja is véd- a hatóságok általi „zaklatása”. 3. Kérdés, hogy az embercsempészés bűncselekményét, azok magas száma, és a kialakult politikai helyzet miatt nemzetbiztonsági kockázatúnak nyilvánították volna, így ezzel az indokkal a bíróság kötelezhette volna a forrás felfedésére a szerkesztőt. A nemzetbiztonsági kockázat embercsempészekkel kapcsolatos összekapcsolása igaz a médiában csak szélsőséges álláspontnak számított, azonban a menekültek nemzetbiztonsági kockázatáról már magas kormányzati körökben is beszéltek.

menekult

Lázár János egy 2015. augusztus 25-én kelt interjúban azt emelte ki, hogy „…az idén, szervezett embercsempész-akció eredményeként, már háromszázezres tömeg tart a déli határ felé… A menekültáradat ugyanis, amely Afganisztán, Szíria vagy Szudán felől hazánk déli határa felé tart, igenis kockázatot jelent. Akad, aki nemzetbiztonsági kockázatot, hiszen a papírok, azonosítási lehetőségek nélkül mozgó tömegben elrejtőzhetnek terroristák is. Van, aki közbiztonsági kockázatot, mert nem tudja vagy nem akarja tisztelni a magántulajdon szentségét, ezért erővel veszi el azt, amire szüksége van. Talán csak a termést a kertből, talán egy biciklit a ház elől. Talán többet.” Márpedig ha a menekültek után- akinek nemzetbiztonsági kockázati megítélése ilyen magas körökben felmerült- az embercsempészés is könnyedén nemzetbiztonsági kockázatú kategóriába eshet a jövőben. Ebben az esetben pedig könnyen szembetalálhatja magát a szerkesztő azzal a bírósági indokolással, amely a Be. 82. § (6) bekezdés alapján fentebb felsorolt konjuktív feltételek 3. pontjában szerepel.

Ilyen helyzetben a szerkesztő tehát újra a már dilemmába kerül: engedelmeskedjen törvényi kötelezettségének, és sértse meg a szerkesztő és a forrás közötti kényes és bizalmas viszont? Kockáztatva, hogy a későbbiekben nem, vagy csak sokkal nagyobb nehézségek árán tud megfelelő forrást találni, például hitelességének elvesztése okán. Ha ezt nem teszi meg, akkor viszont tanúvallomás jogosulatlan megtagadása miatt vonhatják felelősségre. Ezen vétség büntetési tétele elzárás, amelynek hossza napokban számolva 5-90 nap között lehet. A tanúvallomás jogosulatlan megtagadása bűncselekményén kívül nem találtam más olyan, bűncselekményt, amit a szerkesztő az általa a telefonban leírt cselekményével elkövetett volna: B) Embercsempészés bűntettét az követi el, „Aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt”. A szerkesztő szándéka, ahogy elmesélte, hogy egy éjszaka elkísérné az embercsempészt a „munkába”, és ott lenne, amikor az felveszi a menekülteket, ellenszolgáltatás fejében az országon történő átszállítás megkezdése előtt. Ebben az esetben egy jogeset figyelmeztető lehet: „Embercsempészés bűntettét követi el ugyanis az, aki- társaival együtt- közreműködik a magyar határt jogellenesen átlépő személyek magyar területen történő továbbszállításában”. Itt a közreműködés kifejezést használhatjuk a dogmatikában használatos segítségnyújtás megfelelőjeként.

Ebben az esetben a szerkesztő már ingoványos talajra léphet. A fizikai segítségnyújtás megnyilvánulhat például kísérésben is. Még veszélyesebb azonban, ha a pszichikai segítségnyújtás eseteit nézzük, mert azt meg lehet valósítani már tanácsadással, útbaigazítással, vagy tapasztalatok átadásával is. A menekültek felvételénél tehát aki jelen van, még ha nem is ő maga szállítja őket, még ha a szállító járműben nem is foglal helyet, az autóhoz kísérésükkel, de egy egyszerű útbaigazítással vagy bármiféle, forgalmi figyelmeztetéssel, jelzéssel ő maga is fizikai, illetve pszichikai bűnsegéddé válhat. A BH 2005.311 alapján megállapított tényállás azonban leszögezi, a bűncselekmény megvalósításához szándékos és tevőleges magatartás szükséges, bár célzatos, egyenes szándékú magatartás csak a (2) bekezdés a) pontja szerinti vagyoni haszonszerzés végett elkövetett embercsempészés esetében áll fenn. Az is figyelmeztető lehet, hogy az embercsempészés elkövetése független attól, hogy az a határ mely oldalán, és attól milyen távolságra történik.

Mint ahogy annak a kísérlete már akkor megállapítható, ha az elkövető az érintett személyekkel a törvényben meghatározott célból felveszi a kapcsolatot, a segítségnyújtás további mozzanatára azonban még nem került sor. A szerkesztő ezen kívül előzetesen semmilyen formában nem jelentkezhet segítségnyújtásra, mert azzal máris a bűncselekmény előkészületét követné el. Belátható az, hogy mivel ezt a jogesetet az új Btk. Magyarázatánál is felhasználják, ezért alkalmazható precedensről beszélünk. C) Jogellenes tartózkodás elősegítése Itt három konjuktív feltételnek kellene fennállnia, ami meglátásom szerint jelen esetben nincs meg a szerkesztő részéről: – Az elkövető célja a vagyoni haszonszerzés, azaz a segítségnyújtás közvetlenül ellenszolgáltatás fejében történik – Olyan külföldi személy érdekében kell az elkövetési magatartást, aki a határt jogellenesen átlépte, de a továbbhaladás célzata nélkül – A bűncselekményt célzatos, egyenes szándékkal követték el Így ezt a bűncselekményt a szerkesztő nem követheti el, hiszen ő nem lép utána kapcsolatba a menekültekkel

A média dolgozóit a magyar törvények és a bírói gyakorlat fő szabály szerint megvédi forrásának felfedésétől, és ezzel elősegíti az oknyomozó újságírás zavartalan és törvényes lehetőségét, azonban ez az Smtv. 8. (1) bek., a Be. 82. § (1) bek. d) pontja, valamint a 82. § (6) bekezdés alapján is kényes helyzetet eredményez, mert egyben kötelezhetik egy egyszerű bírói döntéssel a forrás kiadására a média munkatársát, amelynek megtagadása elzárással sújtható, ez ellen a sajtó munkatársai viszonylag védtelenek. Problémás ezen felül a jelenlegi gyakorlat, illetve annak kidolgozatlansága alapján, az Smtv-hez kapcsolódóan, hogy mi számít ebben az esetben közérdekű információnak, mert nem találom megnyugtatónak a törvény magyarázatát, amely az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 3. § 5. pont analógiájára írja le a közérdekű adat fogalmát. Reméljük, mindezek ellenére sem a szerkesztő ismerősöm, sem más, médiában dolgozó szakember nem lesz később egy esetleges jogalkalmazói önkény áldozata, munkavégzése miatt.

Dr. Boros Tamás

Az írás az Ars Boni 2015-ös cikkíró pályázatára készült.

A képek forrásai itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek

Források, felhasznált irodalom: Médiajogi Kommentárok (Szerk.: dr. Koltay András- dr. Lapsánszky András; Wolterts Kluwer, Budapest, 2014)- 47. o. Herke Csongor: Büntető eljárásjog II. (Jogi szakvizsga segédkönyvek; Dialóg Campus Kiadó, 2014)- 66-68. o. Belovics Ervin-Molnár Gábor Miklós-Sinku Pál: Büntetőjog II. (Szerk.: Busch Béla; HVG-ORAC; 2014)- 414. o.; 425. o.; 439. o.; 605-608. o. 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 3. § 5. pont A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv.-46. §, 277. §, 282. §, 353. §; 354. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv.- 82. § (1) bek. d) pont; 82. § (6) bek.; 207. § (2) bek. f) pont Bírósági Határozatok 1990.47; 2005.311; LB 4/2005. BJE határozata Echo TV- Toroczkay László interjú; http://www.youtube.com/watch?v=W3N47K9-DzA http://mandiner.hu/cikk/20150825_a_menekultek_nemzetbiztonsagi_kockazatot_jelentenek

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.