A józan ész beteget jelentett – a választási plakátok alkotmányjogi megítélése

A választási kampányidőszakban úton útfélen Orbán Viktor mosolygott a választókra. Amikor munkába mentünk vagy pilates órára siettünk, amikor útra keltünk, hogy meglocsoljuk a nagymamát, vagy csak leugrottunk a kínaiba ebédért, Orbán Viktor óriásplakáton biztosított minket arról, hogy nekik Magyarország az első. De ki az nekik? Ez a látszólag egyszerű kérdés komoly alkotmányjogi problémát vet fel, amit sem az NVB, sem a Kúria, de még az Alkotmánybíróság sem tudott megnyugtatóan megoldani.

Röviden az ügyről

A Momentum Mozgalom Párt március 23-án kifogást nyújtott be az OEVB-hez (amit végül az NVB bírált el), amiben azt állította, hogy a kérdéses plakát sérti a választási eljárásról szóló törvényt (Ve.). A kérelmező alapvetően a következő két érvelést adta elő. Egyrészt, azt állította, hogy a plakátok kihelyezése sérti a választás tisztasága, valamint a jóhiszemű és a rendeltetésszerű joggyakorlás elveit (Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontok), mivel nem lehet eldönteni, hogy azok a Fidesz-MPSZ mint jelölő szervezet támogatására buzdítanak-e vagy a kormányzati kommunikáció részét képezik. A plakáton nagyon apró betűvel volt feltüntetve a támogatott szervezet és a megrendelő neve, ezen kívül vizuálisan és tartalmában is nagyon hasonlított a kormány által korábban közzétett információs plakátokhoz. Ebből következően egy átlagos szemlélő számára nem volt könnyű eldönteni, hogy a plakát a választási kampány része vagy a kormányzati kommunikáció eszköze. Másrészt, a kérelmező szerint az esélyegyenlőség alapelve is sérült (Ve. 2. § (1) bekezdés c) pont), mivel a kormány – semleges pozícióját feladva – az egyik pártot támogatta a kampányban, azáltal, hogy a kormányzati kommunikáció során használt vizuális elemeket kölcsönözte a Fidesz-MPSZ kampányeszközeinek.

Az NVB a kifogást elutasította, ezzel elindítva a plakátok által felvetett alkotmányjogi problémák körüli félreértések, félreértelmezések és hibás érvelések sorozatát. Először is az NVB leszögezte, hogy a kérelmező nem hivatkozott olyan tényre vagy körülményre, amely alapján a plakát a választókat úgy tévesztette volna meg, hogy valamely más jelölő szervezet üzeneteként tüntette fel magát. Másodszor, az azonosíthatóság követelményének körében a testület arra jutott, hogy az ügy összes körülményét figyelembe véve egyértelműen megállapítható, hogy a plakát kit ábrázol és a kampányban résztvevő pártok közül mely jelölő szervezethez köthető. Végül pedig kizárta, hogy a plakát bármilyen kormányzati intézkedésre vonatkozó tartalmat fogalmazott volna meg vagy sugallt volna. A testület körüljárta  a kérelmező által felhozott érveket, de azok egyikére sem reagált érdemben, így elkerülte az alkotmányjogilag igazán releváns kérdéseket.

Cikkíró Pályázat

Van egy érdekes témád?

Ez most nem egy évfolyamdolgozat, hanem az Arsboni ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Cikkíró Pályázata!

A Kúria eltérő következtetésre jutott, ezért az NVB határozatát megváltoztatta. Ennek ellenére a bíráknak sem sikerült kielégítően tárgyalniuk a kérelmezők kifogásait. A bírói tanács értelmezése szerint a választás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveinek csak az olyan plakát felel meg, amelyből magából egyértelműen és nyilvánvalóan megállapítható, hogy mely párt vagy jelölt támogatását ösztönzi. Ennek a követelménynek pedig nem felelt meg a Momentum által kifogásolt plakát, mert azon az impresszum csak közvetlen közelről is csak nehezen, alig volt olvasható. A Kúria tehát megállapított egy objektív okot, ami önmagában megalapozta a jogsértést, ezért szükségtelennek tartotta, hogy a plakát képi megjelenítésének megtévesztő jellegét és annak az esélyegyenlőség elvével való összeegyeztethetőségét is vizsgálja.

A Fidesz-MPSZ azonban nem értett egyet a Kúria döntésével, ezért alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz és kérte a végzés megsemmisítését. Az alkotmánybírák – kivétel nélkül – arra jutottak, hogy a Kúria végzése alaptörvény-ellenesen korlátozta a jelölő szervezet véleménynyilvánítási szabadságát. A többségi érvelés magja a következő: főszabály szerint kampányidőszakban szabadon elhelyezhetők plakátok, az arra vonatkozó korlátozó szabályokat pedig a Ve. 144. § (4)-(7) bekezdései kimerítően és zárt rendszerben tartalmazzák. A Kúria olyan követelményt olvasott ki a Ve. alapelvi rendelkezéseiből, amelyek nem szerepelnek a törvény 144. § (4)-(7) bekezdéseiben található kifejezett korlátozások között. Azáltal pedig, hogy a kúriai bírák az így kiolvasztott „azonnali felismerhetőség” követelménye alapján találták az NVB döntését törvényellenesnek, megsértették az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését.

Kifejezetten sajnálatos, hogy az alkotmánybírák egyike sem csatolt különvéleményt a döntéshez. Némileg árnyalja a képet, hogy két bíró párhuzamos indokolásában feltűntek értékes megjegyzések. Czine Ágnes kiemelte, hogy a Ve. alapelvi rendelkezéseire támaszkodva igenis meghatározhatók konkrét követelmények bírói értelmezés útján. Stumpf István pedig nagyon közel járt a vonatkozó alapelvek megfelelő értelmezéséhez, de mégsem találta a korlátozást szükségesnek.

Hol van a kutya elásva?

Úgy tűnik, hogy ebben az ügyben egyedül a kérelmezőnek sikerült rátapintania a valódi alkotmányjogi probléma lényegére.

Tisztázzuk akkor, hogy  miben is áll  az ügy alkotmányjogi jelentősége?

A kifogásolt plakáttal kapcsolatban megindult eljárás tökéletes alkalmat adott volna arra, hogy a magyar alkotmányjogi gyakorlatban is meghonosodjon az a követelmény, miszerint a választási kampány során az éppen kormányon lévő párt egyszerűen nem élhet vissza a hatalmi pozíciójával és nem moshatja össze a határt a kormány mint alkotmányjogi szerv és a kormány mögött álló párt(ok) kommunikációja között, tisztességtelen előnyt teremtve ezáltal a választások során megméretetett jelölő szervezetek egyike számára. Hogy lássuk pontosan mi ennek a követelménynek a tartalma, érdemes röviden kitérni a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (NSZA) vonatkozó gyakorlatára[i], amelyet a bírák gyakorlatilag 1977 óta folyamatosan építenek.

Az NSZA értelmezése szerint a választások szabadságának alapelve megköveteli, hogy a választók politikai véleménye szabad és nyitott eljárásban formálódjon, amelyben a politikai pártoknak – különösen kampányidőszakban – fontos szerepe van. Ebből kifolyólag az állami szerveknek (mint például a kormánynak) tartózkodniuk kell attól, hogy bármilyen formában (de különösen politikai reklám útján) beavatkozzanak a kampányba és befolyást gyakoroljanak a választói akarat szabad kialakulására. A mindenkori kormánynak természetesen feladata az, hogy tájékoztassa a választókat a közpolitikai kérdésekről és elmagyarázza a kormányzati intézkedéseket.

Ugyanakkor nagyon fontos határvonalat húzni a kormány mint alkotmányos intézmény és a kormány mögött álló politikai pártok kommunikációja között.

A választók ugyanis könnyen összemossák a kettőt és az a benyomás alakulhat ki bennük, hogy a kormány azonosul a választásokon indult egyik párt véleményével, ami adott esetben jelentősen növelheti a párt esélyeit a politikai versenyben. A pártok esélyegyenlőségének elve tehát az állami szervek semlegességét követeli meg (főként) a választási kampány során, ami azt jelenti, hogy a kormánynak tartózkodnia kell minden olyan kommunikációs tevékenységtől, amely nem szükséges az alkotmányos funkciójának teljesítéséhez és amely alkalmas lehet a választók politikai véleményének befolyásolására valamely jelölő szervezettel való (akár látszólagos) azonosulás következtében.

A 2018-as kampányban a kormány kommunikációja végletesen összemosódott a Fidesz-MPSZ mint jelölő szervezet választási üzeneteivel. Ennek csak egyetlen, de kiváló példája, az a plakát, amin Orbán Viktor mosolyog a választókra magyar zászlók garmadája előtt és amin az szerepel: „Nekünk Magyarország az első”. Orbán Viktor ezt a szlogent használta mint miniszterelnök a 2018-as évértékelőjében és ezzel a szlogennel kampányolt mint a Fidesz-MPSZ jelölő szervezet listájának vezetője. Ez a szlogen olvasható a Miniszterelnöki Kabinetiroda honlapján és a Fidesz-MPSZ hivatalos honlapján egyaránt. Ezen kívül érdemes ismét megemlíteni, hogy a Fidesz-MPSZ plakátja vizuálisan is nagyon hasonlított a kormányzati kommunikáció során használt tájékoztató eszközökhöz. Ezzel egyértelműen összemosódott Orbán Viktor két pozíciója, valamint a kormány és a Fidesz-MPSZ.

Végszó

Az említett példa nem a legdurvább megsértése a választás tisztasága és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az esélyegyenlőség alapelveinek, de ez önmagában nem csökkenti a kérdés alkotmányjogi jelentőségét. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy az ügyben eljáró testületek egyike sem tudott rátapintani a probléma lényegére és nem sikerült meghonosítani a választási alapelveknek ezt a rendkívül fontos értelmezését itthon.

Kazai Viktor Zoltán

Források:

  • NVB 599/2018. számú határozata a Momentum Mozgalom Párt kifogásának elutasítáról.
  • A Kúria Kvk.VI.37.414/2018/2. számú határozata az NVB 599/2018 számú határozatának megváltoztatásáról
  • Az Alkotmánybíróság IV/619/2018 számú határozata a Kúria Kvk.VI.37.414/2018/2. számú határozatának megsemmisítéséről.

[i] Thomas Kliegel: Freedom of Speech for Public Officials vs. the Political Parties’ Right to Equal Opportunity: The German Constitutional Court’s Recent Rulings Involving the NPD and the AfD, German Law Journal, Vol. 18. No. 1 (2017)

Képek forrása:

https://index.hu/belfold/2018/03/19/elobujt_orban_viktor/

http://www.fidesz.hu/hirek/2018-02-18/nekunk-magyarorszag-az-elso/

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.