Képmás-másképp: A képmáshoz való jog a Facebookon

Mi is a Facebook? A Facebook egy az ún. Web 2.0. szolgáltatások közé tartozó közösségi oldal. „A Web 2.0 kifejezés olyan második generációs internetes szolgáltatásokra utal, amelyek elsősorban az online közösségek aktivitására, pontosabban a felhasználók által előállított tartalmakra és azok megosztására épülnek.”[1] A Facebook továbbá nem csak egy egyszerű példája a közösségi oldalaknak, hanem az egyik legkiemelkedőbb is. A honlapnak 2015 márciusában 1.44 milliárd aktív felhasználója volt[2], akik átlagosan 350 millió képet töltöttek fel naponta.[3]

Mark-Zuckerberg-Profile

A megosztott tartalmakat a felhasználók beállításai szerint:

  • mindenki (attól függetlenül, hogy a honlapon profillal rendelkezik-e vagy sem);
  • a felhasználó Facebookon bejelölt valamennyi ismerőse vagy;
  • a felhasználó által meghatározott szűkebb baráti kör láthatta.

Jogosan merülhet fel a kérdés: vajon az általunk feltöltött képekre mely jogszabályok alkalmazandóak illetve, hogy azok mely esetekben sértik más képmáshoz való jogát.

A kérdés megválaszolása érdekében előbb azt kell látnunk, hogy az internet segítségével elérhető tartalmak és szolgáltatások rendkívül sokfélék. Megkülönböztethetjük például az Smtv.[4] és az Mttv.[5] értelmében sajtóterméknek vagy médiaszolgáltatásnak minősülő internetes médiatartalmakat, az Ekertv.[6] hatálya alá tartozó elektronikus kereskedelmi szolgáltatásoknak, illetve egyéb információs társadalmi szolgáltatásoknak minősülő tartalmakat, valamint az egyéb – médiatartalom-szolgáltatásnak nem minősülő és általában a felhasználók által létrehozott – online tartalmakat (pl.: közösségi oldalakon megosztott fényképeket),[7] amelyekre az integrált szabályozás elmélete értelmében a hatályos jogszabályok vonatkoznak.

Kerestél már jogi állást vagy gyakornoki helyet? Nyerj két Sziget napijegyet!

Joghallgatók és jogászok munkakeresési szokásait vizsgáljuk. A tapasztalatokat megosztjuk a kutatásban részt vevő ügyvédi irodákkal. Ha érdeklik az eredmények, vegye fel velünk a kapcsolatot az arsboni@arsboni.hu e-mail címen.

Annak megállapítása érdekében tehát, hogy a Facebookra feltöltött fénykép másnak a képmáshoz való jogát sérti-e a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: a Ptk.) az irányadó.

A Ptk. 2:48.§ (1) bekezdése értelmében a képmás elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Nincs szükség azonban az érintett hozzájárulására nyilvános közéleti szereplésről készült képmás és tömegfelvétel esetén.[8] A tömegfelvétel vagy a közszereplőt – e minőségével összefüggésben – ábrázoló kép tehát nem alkalmas az egyén képmáshoz való jogának megsértésére. Érdekesebb kérdés, ha olyan képmást osztunk meg, amin egy egyénileg ábrázolt magánszemély látható. Ebben az esetben nyilvánvalóan az érintett személy hozzájárulása vizsgálandó. A különböző helyzetek szemléltetése érdekében vizsgáljuk meg azokat az eseteket, amikor valaki (a továbbiakban: A) a róla és barátnőjéről (a továbbiakban: B) készült fényképet osztja meg.[9]

Főszabály szerint, ha B megadja a hozzájárulását a kép megosztásához (azaz a felvétel nyilvánosságra hozatalához), B képmáshoz való joga nem sérül. Jogellenesen jár el azonban A, ha a képet B hozzájárulásánál szélesebb körben terjeszti. Így például, ha B megengedi, hogy a képmását A úgy töltse fel, hogy azt valamennyi ismerőse láthatja, de A beállítása alapján az mindenki által megtekinthető, B újból igényt tarthat a jogi védelemre.

Abban az esetben, ha A nem kérte előzetesen B hozzájárulását, és beállítása alapján a közös képüket mindenki láthatja, B képmáshoz való joga sérül, hiszen képmását engedélye nélkül hozták nyilvánosságra.

B képmáshoz való joga továbbá akkor is sérül, ha a képet engedélye nélkül töltötte fel A, de azt csak az utóbbi ismerősei láthatják. Ennek a helyzetnek a jogi minősítése azonban már vita tárgyát képezheti, hiszen felmerülhet annak a lehetősége, hogy a kép elkészítéséhez adott hozzájárulás magában foglalja azt a jogot, hogy a felvételt A ismerősei is láthassák. A jogirodalom szerint ugyanis létezhetnek olyan kivételes esetek, amikor a felvétel elkészítéséhez adott hozzájárulás különösen a társadalmi szokásokra, a készítő és az ábrázolt személy kapcsolatára, valamint a felvételkészítés céljára tekintettel magában foglalja a felhasználáshoz való jogot is.[10] Véleményem szerint azonban ez az érvelés jelen esetben nem fogadható el. Egy felhasználónak ugyanis átlagosan 338 ismerőse van a Facebookon[11], amelynek következtében a felhasználás köre jóval meghaladja a józan ész által kialakított határokat.

Nem ez a helyzet áll fenn akkor, ha a képet csak az A által meghatározott szűkebb baráti kör láthatja. Ebben az esetben a kép elkészítéséhez adott hozzájárulás ugyanis a felvétel felhasználásához való engedélyt is felöleli.

A Facebookra feltöltött képekkel kapcsolatban további problémát jelent, hogy azokon nem feltétlenül csak a megosztó barátai szerepelnek. Abban az esetben azonban, ha valaki idegenről, hozzájárulása nélkül oszt meg felvételt minden esetben jogsértést követ el.

És végül a hab a tortán, – amire még maga a Facebook is külön figyelmeztet – hogy bármi, amit valaki megoszt másolható és újra feltölthető azok által, akik az eredeti tartalmat megtekinthették.[12]

tag facebook

Érdekes kérdés, hogy vajon a tagelés ebben a logikai rendszerben miként értékelendő. Tekinthető-e az érintett személy hozzájárulása iránti kérelemnek, vagy egyszerűen csak egy informális tájékoztatás arról, hogy róla képet hoztak nyilvánosságra?

(A tagelés kulcsfontosságú szerepet tölt be a Facebook működésében, hiszen lehetővé teszi, hogy a megosztott képet – a megosztó beállításaitól függetlenül – a tagelt személy és annak valamennyi ismerőse láthassa. Enélkül tehát az ábrázolt személynek esélye sem lenne tudomást szerezni arról, hogy róla olyan képet raktak fel a világhálóra, amelyet akár a világ összes internetkapcsolattal rendelkező embere megtekinthet, ellehetetlenítve így az őt megillető jogi védelem érvényesítésének lehetőségében.)

Véleményem szerint semmiképpen sem értékelhető engedély-kérésként, hiszen a hozzájárulásnak előzetesnek és nem utólagosnak kell lennie.

Ezzel ellentétben viszont, ha az ábrázolt személy a taget eltávolítja – úgy gondolom – ráutaló magatartással a felvétel felhasználásával kapcsolatosan nem tetszését fejezi ki, ami esetlegesen a megosztóra nézve közvetve kötelezettséget keletkeztethet a kép törlése iránt. (Természetesen abban az esetben, ha a tag eltávolítása a hozzájárulás utólagos visszavonásának minősül, az nem eredményezi a felhasználás jogellenességét, így a kép törlése sem tehető kötelezővé.)

Látható tehát, hogy az egyén képmáshoz való joga számtalan módon sérülhet a Facebookon, aminek azonban a tényleges jogsértést nem szükségszerűen kellene eredményeznie. Kranzberg első törvénye értelmében a technológia se nem jó, se nem rossz, de nem is semleges. Vagyis olyan amilyenek mi vagyunk.[13] Az interneten ún. cyber-egynéniségek[14] születnek, akik a virtuális világban teljesen másképp viselkednek, mint a való életben. Az egyén a kibertérben gátlásoktól menetesen, akár a saját személyiségétől idegen módon cselekedhet, hiszen az internetet egy olyan alternatív világnak látja, ahol sem a társadalmi kontroll, sem a jogszabályokban meghatározott szankciók nem érvényesülnek.[15] A kanadai Queen’s Egyetem által koordinált Global Protection of Data kutatás eredményei alapján például Magyarországon a megkérdezetteknek csak 44%-a törődik azzal, hogy milyen adatot ad meg magáról az interneten, és mindössze 27%-a gondolja azt, hogy adatainak sorsába van beleszólása.[16]

Összességében tehát elmondható, hogy a felhasználó az “oszd meg másokkal is” hangulatában gyakran végig sem gondolja a nyilvánosságra hozatal jogi, erkölcsi feltételeit és következményeit.[17] Exhibicionisták persze mindig voltak, de itt másról van szó. Egyrészről, hogy a közösségi hálózatokon való részvétel ma kikerülhetetlen elvárás a fiatal generációk tagjai számára.[18] Másrészről pedig, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális hatások eredményeként a magánélthez (privacyhez) való joggal szembeni elvárások jelentősen megváltoztak. A mai világban az emberek, különösen a fiatalabb generációk tagjai, már természetesnek veszik, hogy életük minden egyes pillanatát rögzítik, illetve a világhálón megosztják.[19]

További problémát jelent, hogy a Facebook semmilyen valós megoldást nem nyújt az esetleges jogsértések kezelésére. A Facebook három tanáccsal szolgál a felhasználónak:

  1. fejtse ki egyet nem értését a megosztóval a jogellenesen nyilvánosságra hozott felvétel kapcsán;
  2. jelentse a képet (ami pusztán azt jelenti, hogy a jogsértett egy rendszerüzenet keretében felhívhatja a jogsértőt a képmás eltávolítására), vagy
  3. távolítsa el a taget.

privacy settings facebook

Látható, hogy egyik ajánlat sem nyújt reális segítséget, hiszen egyik sem eredményez a képmás eltávolítására irányuló kötelezettséget. Az első kettő között én személy szerint alig látok különbséget, a harmadik pedig csak arra nyújt megoldást, hogy a képet az érintett személy és ismerősei ne láthassák. És még, ha sikerülne is elérni a kép törlését, naivitás lenne azt hinni, hogy az véglegesen hozzáférhetetlenné vált. Max Schrems például azért indított eljárást a Facebookkal szemben, mert a cég által róla tárolt és kérelmére kiadott 1200 oldalnyi személyes adat között számos olyan is szerepelt, amelyet az osztrák joghallgató a kérelem benyújtását megelőzően már törölt.[20]

Alkotmányossági szempontból ugyanakkor aggályos lenne az a megoldás, miszerint a Facebooknak valamennyi jelentett képet automatikusan törölnie kellene. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a Facebook informatikusai bírói szerepet öltenének, és kontradiktórius eljárás nélkül döntenének mások jogairól. A bírói eljárásnak ugyanis pontosan az a célja, hogy a megosztó számára lehetőséget biztosítson a jogellenesség hiányának, az érintett személy hozzájárulásának bizonyítására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Facebook ne tudna egy hatékonyabb védelmi rendszert kiépíteni. Ha például a kép feltöltését az ábrázolt személyek előzetes engedélyéhez kötné, máris csökkentené a lehetséges jogsértések számát.

Mindebből következően tehát, akit képmáshoz való jogában megsértettek, jogainak érvényesítése érdekében bírósághoz kell fordulnia. Sajnos azonban ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre hangzik. Felmerülhet a joghatóság kérdése vagy, hogy egyáltalán mely ország anyagi jogszabályai alkalmazandók, megállapítható-e a Facebooknak, mint közvetítő szolgáltatónak,[21] vagy mint honlapnak[22] a felelőssége, illetve a jogsértő fiktív mivoltának problémája. (A Facebookon ugyanis 83 millió hamis profil létezik.[23])

Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a technológia folyamatos fejlődése és a felhasználók hozzáállásának változása következtében a fentebb ismertetett jogi problémák száma és azok társadalmi következményei még nem értek véget.

2015 márciusában például közel 800 millió ember használta a Facebookot a mobiltelefonján keresztül.[24] Gondoljunk bele egy pillanatra, hogy mennyire könnyű egy képet az interneten megosztani, ha ma már ahhoz egy telefonkészülék is elegendő. Felmerülhet a kérdés: ilyen úton haladva mennyivel nőhet még az egy nap alatt feltöltött képek száma? És az így elkövetett esetleges jogsértések száma?

Zanathy Anna

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek:

[1] Pintér Róbert (szerk.): Az információs társadalom, Budapest, 2007: 77.o.

[2] http://newsroom.fb.com/company-info/

[3]https://fbcdn-dragon-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/851575_520797877991079_393255490_n.pdf

[4] A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010.évi CIV. törvény

[5] A médiaszolgáltatókról és a tömegkommunikációról szóló 2010.évi CLXXXV. törvény

[6] Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001.évi CVIII. törvény

[7] Koltay András – Nyakas Levente (szerk.): Magyar és európai médiajog, Budapest, 2012: 581., 587.o.

[8] Ptk. 2:49.§ (2)

[9] Természetesen nem lehet az összes esetet ismertetni, így a probléma szemléltetése érdekében azok közül csak a fontosabbakat említjük.

[10] Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban, Budapest, 1979: 522-523.o.

[11] http://www.pewresearch.org/fact-tank/2014/02/03/6-new-facts-about-facebook/

[12] https://www.facebook.com/about/privacy/your-info-on-fb

[13] Pintér Róbert (szerk.): Az információs társadalom, Budapest, 2007: 48.o.

[14]Parti Katalin: Devianciák a viruális valóságban, avagy a virtuális közösségek személyiségformáló ereje (in: Infokommunikáció és jog 2007/2): 59.o.

[15] Parti: 60.o.

[16] Talyigás Judit (szerk.): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Budapest, 2010: 112-113.o.

[17] Talyigás: 53.o.

[18] Talyigás: 102.o.

[19] Esther Dyson: Release 2.0. A design for living in the digital age, New York 1997: 215-216.o.

[20]http://www.theguardian.com/technology/2011/oct/20/facebook-fine-holding-data-deleted

[21] lásd: 2011.évi CVIII.törvény

[22] lásd: 19/2014. (V. 30.) AB határozat

[23] http://edition.cnn.com/2012/08/02/tech/social-media/facebook-fake-accounts/

[24] http://newsroom.fb.com/company-info/

Képek forrása: