Ki mondja ki az utolsó szót?

Ha tudni szeretnénk, hogy meddig terjed egy alapjogunk, a legkézenfekvőbb, ha megnézzük a magyar Alkotmánybíróság állásfoglalását a kérdésben. Segíthet még, ha kitekintünk, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is megvizsgáljuk. (Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény, az EJEB számára az Emberi Jogok Európai Egyezménye szolgál mércéül.) Mindkettő igen magas rangú intézmény, általában el szoktuk fogadni, amit kijelentenek. Mi a helyzet azonban akkor, ha a két álláspont nemcsak eltérő, hanem szöges ellentétei egymásnak?

quarrel

Ez a helyzet áll fenn például a tulajdonjog megítélésében: a magyar Alkotmánybíróság 3194/2014 (VII. 15.) határozatban kifejtett véleményét és az Emberi Jogok Európai Bíróságának Vékony kontra Magyarország ügyben hozott ítéletét vizsgálva láthatjuk a fentebb vázolt helyzetet.

Az Alkotmánybíróság határozata                                  

Az alkotmányjogi panaszokkal támadott rendelkezések állami monopóliummá tették a dohánytermékek kiskereskedelmét, és lehetővé tették a tevékenység koncesszióba adását. 2013. július 1-től csak az árulhat dohányterméket, aki sikerrel pályázik, vagyis az állam koncessziós szerződést köt vele. A kérelmezők hatósági engedély alapján dohánytermék árusításával foglalkoztak már hosszú ideje, ám megélhetésük veszélybe került az új szabályozás miatt. Érveik szerint az említett engedély vagyoni értékű jognak minősül, ezért tulajdonjogi védelemben kell részesíteni, ráadásul jogos várományuktól (jogosan számítottak addigi eladási tapasztalataik alapján bizonyos összegű bevételre) is elestek, amiért nem kaptak ellentételezést. Az indítványozók arra jutottak, hogy alapjogukat szükségtelenül és aránytalanul korlátozták, mivel a cél (kiskorúak dohányzásának visszaszorítása) kevésbé szigorú eszközzel is elérhető lenne. Az Alkotmánybíróság a panaszt elutasította, mert a gazdasági tevékenység nem lehet védett tulajdoni váromány, továbbá az engedély jogszabályi feltétel, nem vagyoni értékű jog. Kiemelte, hogy továbbra is van mód a dohánytermékek értékesítésére, csak meg kell felelni a jogszabályi feltételeknek, tehát a lehetőség nem szűnt meg teljesen.

Az alkotmánybírák közt is nagy vita volt a kérdésben. Stumpf István párhuzamos véleményében mutatott rá: az Alkotmánybíróság alapjog-korlátozás vizsgálati módszere veszélyezteti a vállalkozáshoz való alapjog védelmi szintjét, és ellentétes az Alaptörvény szövegével is.

Kerestél már jogi állást vagy gyakornoki helyet? Nyerj két Sziget napijegyet!

Joghallgatók és jogászok munkakeresési szokásait vizsgáljuk. A tapasztalatokat megosztjuk a kutatásban részt vevő ügyvédi irodákkal. Ha érdeklik az eredmények, vegye fel velünk a kapcsolatot az arsboni@arsboni.hu e-mail címen.

closed

Strasbourg álláspontja

A Vékony kontra Magyarország ítélet is egy hasonló ügyben született. A kérelmező családjával 1994 óta vegyesboltot üzemeltetett, melynek bevételét egyharmad részben a dohányáruk értékesítése tette ki, és amelyet elveszítettek, mert a pályázatuk nem volt sikeres. (Az ügy körülményei közt a magyar helyzet jellemzéseként feltüntetik, hogy az új szabályozásig 42000 kiskereskedelmi ponton árultak dohányterméket, azt követően összesen 6800 engedélyre lehetett pályázni.)

A Bíróság ítéletében „javak”-nak (lásd: Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke) tekinti az engedélyt, mivel az a kérelmező bevételének jelentős részét biztosította. Megállapította továbbá, hogy az árusításra vonatkozó engedély jogszabályi elvonása a tulajdonjogba való beavatkozásnak minősült. A beavatkozás arányosságára tekintettel leszögezte, hogy

a cél az egyensúly megtalálása a közösség általános érdeke és az egyén alapvető jogai közt, továbbá az eszköz és a cél között.

Mivel a kérelmező végül nemcsak bevétele egyharmadától esett el, hanem boltját is kénytelen volt felszámolni, az intézkedés súlyos volt. Aggasztónak találta, hogy egy húsz éve működő bolt esetében nem állt rendelkezésre elegendő átmeneti időszak a jogszabály kihirdetése (2012 szeptembere), az árusítás megszüntetésére kiszabott határidő (2013 júliusa), illetve a tájékoztatás (miszerint nem nyertek a pályázaton; 2013 áprilisa) között. Megjegyezte, hogy a pályázat elbírálása nélkülözte az alapvető átláthatóságot és az eljárási garanciákat.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy alapjog-sérelem történt, és végül elmarasztalta a magyar államot.

Akkor kinek van igaza?

Mint láthattuk, mindkét álláspont megérvelhető, és alátámasztható. A kérdés, hogy mi vezethet egy azonos kérdés nagymértékben különböző megítéléseihez. Annyi mindenképpen megállapítható, hogy a jelenség egy káros folyamat része. Bizonytalanságot okoz, ha két magas rangú, meghatározó testület ellentétes véleményt alkot,

a legnagyobb veszély pedig az, hogy mi, magyarok lemaradunk az európai átlagtól az alapjogvédelem szintjén.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek

 

Fundamentum – Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntései (2014. 04. 09.)

Képek forrásai:

https://hu.pinterest.com/pin/389279961520677607/

http://longbeach.harvelles.com/event.cfm?id=219481