Kimarad a street food? – ÁFA csökkenés 2017

Az 2016. év során elfogadott adótörvény módosítás alapján 2017. január 1-jétől 27 %-os mértékről 18 %-os mértékre csökken az adó mértéke az „étkezőhelyi vendéglátásban az étel-és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom keretében megvalósult szolgáltatásnyújtások” után [1]. Majd az ezen szolgáltatások áfája 2018. január 1-jétől 5%-ra változik. Az adócsökkentéstől a kormány a szektor fehéredését és a szolgáltatások minőségének javulását várja. Nagy kérdés, hogy a nem hagyományos vendéglátási formák, mint a street food, beletartoznak-e a szabályozásba.

ÁFA csökkenés 2017: Kimarad a street food?
A street food az egész világon hódít

A kedvezményes adómérték – mint minden kedvezményezett adózási eset – alkalmazásával kapcsolatban elő fog kerülni az a kérdés, hogy adójogi értelemben mi tartozik a kedvezményes adómértékkel adózó „étkezőhelyi vendéglátásban az étel-és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom keretében megvalósult szolgáltatásnyújtások” fogalma alá. Vajon a jogi rendelkezések csak a klasszikus értelemben vett vendéglátási szolgáltatásokat vagy a modernebb, különlegesebb vendéglátási formákat is magukba foglalják? Végső soron felvetődik az a kérdés is, hogy: Kedvezményesen adózik-e a street food?

Mi is az a „street food”?

A street food manapság divatos és igen népszerű formája a vendéglátási szolgáltatásnak. A kifejezést olyan étel vagy ital értékesítést jelenti, mikor az ételt az utcán vesszük meg egy büféből, majd azt ott helyben vagy az utcán menet közben fogyasztjuk el. Elég sok féle formája ismert már a street foodnak kezdve a kolbásztól, egészen a házilag készített hamburgerekig és a vegetáriánus fogásokig. A street food azonban nemcsak az új generáció által kedvelt és ismert fogalom, mivel

a büfében árult ételeket már apáink is fogyasztották,

mikor egy lángost, (debreceni) kolbászt vagy épp egy főtt kukoricát ettek a piacon, a vásárban vagy épp a Balaton partján. A street food lényegében abban különbözik a hagyományos éttermi értékesítéstől, hogy a vendégnek az ételt nem az étterem melegében, hanem az utca forgatagában kell elfogyasztania.

Összefoglaló jelleggel az alábbi jellemzőket tudjuk kiemelni a street food értékesítéssel kapcsolatban: az ételt helyben készítik egyszerű eljárással (felmelegítés vagy főzés) és az értékesítés helyén nincsen megfelelő infrastruktúra (fix helyiségek, illetőleg mellékhelyiség, asztalok, székek) és megfelelő személyzet (pincérek) sem, akik kiszolgálnák a vevők egyedi igényeit.

Termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás?

Kerestél már jogi állást vagy gyakornoki helyet? Nyerj két Sziget napijegyet!

Joghallgatók és jogászok munkakeresési szokásait vizsgáljuk. A tapasztalatokat megosztjuk a kutatásban részt vevő ügyvédi irodákkal. Ha érdeklik az eredmények, vegye fel velünk a kapcsolatot az arsboni@arsboni.hu e-mail címen.

A street food értékesítésének nincsen adójogi fogalma, továbbá az sem állapítható meg „első ránézésre” ezen ügyletekről, hogy

az áfa-törvény szabályozása szempontjából termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősülnek-e.

A hétköznapi értelemben véve bagatellnek tekinthető kérdés eldöntése azonban nem ilyen kézenfekvő adójogi, különösen általános forgalmi adó szempontból. A jelenleg hatályos általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény törvényünk nem tartalmaz pontos szabályt arra vonatkozóan, hogy a fent felvázolt ügylet (street food értékesítés) szolgáltatásnyújtásnak vagy termékértékesítésnek minősül-e. A január 1-től hatályos adó csökkentés szempontjából azonban már nem lesz mindegy, hogy termékértékesítésnek vagy (vendéglátás keretében nyújtott) szolgáltatásnyújtásnak fog minősülnek ezek az ügyletek.

ÁFA csökkenés 2017: Kimarad a street food?
Beletartozik-e a street food a hagyományos éttermi vendéglátásba?

A jogi szabályozás ezen hiányt a jogalkalmazási gyakorlat, illetőleg a bírói gyakorlat oldhatja fel. Tekintettel arra, hogy magyar ítéletek még nincsenek a szabály hatályba nem lépésének okán, így az Európai Unió Bíróságának (ECJ) jogértelmezése jelenthet kiindulási alapot a kérdés eldöntésében.

Kiindulási pont: vendéglátás=szolgáltatások sorozata

Az Európai Unió Bírósága (ECJ) az éttermi értékesítésekkel kapcsolatban 1994-ben előzetes döntéshozatal során előterjesztett kérdésben jutott arra a megállapításra, hogy a vendéglátás főszabály szerint szolgáltatásnyújtásnak tekinthető. A Faaborg-Gelting Linien A/S ügyben született ítéletben úgy foglalt állást az ítélkező tanács, hogy az étteremben elkészített étel és ital az étterem helyiségében történő elfogyasztása az étterem által nyújtott szolgáltatások sorozatának tekinthető.

A főszolgáltatás ezen ügylet során az étel elkészítése, a mellékszolgáltatások pedig az pincér ajánlása,

a megrendelt étel kiszolgálása, az étterem által nyújtott előnyök: mellékhelyiség használat, asztal, étkészlet … etc [2]. Az ECJ ítéletébe azonban megállapította azt is, hogy az elvitelre kínált étel esetében – az eset összes körülménye alapján – más eredmény is megállapítható lehet, tekintettel arra, hogy a termékértékesítés (kész étel eladás) pusztán csak egy eleme a szolgáltatások sorozatának. Az ítélet szempontjából releváns ratio decidendi szerint az étteremben való étel értékesítés szolgáltatásnyújtásnak tekintendő.

Speciális értékesítési formák

Az uniós bírói fórum 2009-ben az éttermi vendéglátás modernebb formájával, így a street food jellegű értékesítéssel kapcsolatba is állást foglalt. [3] Az ítélkező testület a büfé kocsis értékesítéssel; a pop-corn, chips illetőleg a tortilla moziban való értékesítésével és a kolbász, valamint a grill ételek értékesítéssel összefüggésben fejtette ki álláspontját. A bíróság által megvizsgált esetek a lényegében a street food jellegű vendéglátási szolgáltatásokkal hasonló értékesítéseket foglalnak magukban. A megvizsgált három esetről az alábbiak tényállási elemeket vette figyelembe a bíróság:

A büfé kocsis értékesítés esetében az árus helyben főzött vagy felmelegített (fogyasztásra) kész ételeket kínált a fogyasztóknak, akik azt

a büfé kocsi oldalánál lévő a kocsit körbefutó „deszkákat” asztalnak használva fogyasztották el.

A vásárlót az időjárás viszontagságaitól pusztán egy eresz védte meg, amely a büfé kocsihoz volt csatlakoztatva.

A mozi előtérben értékesített a film közbeni elfogyasztásra szánt pop corn, valamint nachos és tortilla chips értékesítésének kérdése azért került a bíróság elé, mivel az előtérben található állópult (könyöklő), bárszék, pad asztal és fali pult volt megtalálható, amely lehetővé tette a megvásárolt nassolnivaló elfogyasztását. Így

az ügyletet az értékesítő vendéglátás jellegűnek tekintette.

A kínált étel elkészítése ez esetben is egyszerű volt: a pop-corn a pop-corn gép segítségével kerül elkészítésre, a nachos és a szósz pedig csak melegítéssel kerül értékesítésre a megrendelt mennyiségnek megfelelően.

A falatozóban grillen készült ételek értékesítésével kapcsolatba azt értékelte a bíróság, hogy főkét elvitelre (80%) szánták az elkészült ételeket. A falatozókban azonban az üzemeltető kínált lehetőséget – olyan infrastruktúrát (székek, asztalok és evőeszközök) –, amelyek elősegítették az ételek helyben való elfogyasztását.

Az ügyben abban kellett lényegében döntést hoznia a bírói fórumnak, hogy a megvalósult összetett ügyleteket egységesen értékelve termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősülnek az áfa szabályozás tekintetében.

ÁFA csökkenés 2017: Kimarad a street food?
A street food a legdinamikusabban Ázsiában terjeszkedik

A meghozott ítéletben kifejtett bírói álláspont szerint mind a három vendéglátási forma esetében a termék értékesítéssel együtt jár a főzés és melegítés is, azonban ez nem lehet meghatározó, mivel ezek olyan egyszerű és azonos műveletek, amelyek általában előrelátható mennyiségben állandóan rendszeresen vagy időközönként történnek meg. Vagyis ez nem meghatározó az ügyletek adójogi minősítése szempontjából.

Meghatározó az a körülmény azonban, hogy

nincs pincér, tanácsadás, nincs rendelés leadás a konyhán, nincs étel tálalás,

nincs zárt és állandó hőmérsékleten tartott, kimondottan az étel elfogyasztására alkalmas helyiségek, csak alkalmi jellegű, minimális járulékos jellegű az értékesítő által nyújtott szolgáltatás. Tehát ezen szolgáltatások csak minimális jellegűnek tekinthetőek az ügylet megvalósítása szempontjából.

Mindezen körülmények értékelését követően arra jutott az ECJ, hogy mindhárom forma termékértékesítésnek minősül, mivel nem tartalmaznak olyan speciális a fogyasztó igényeinek megfelelő elemet, amely megalapozná az ügyletek szolgáltatásnyújtássá való minősítését.

A meghozott ítélet azonban nem zárta le végérvényesen a kérdést a döntésével,

mivel azt a megállapítást tette, hogy az étel értékesítést megelőző és azt követő szolgáltatások túlsúlya azonban megalapozhatja az ügylet szolgáltatásnyújtássá való minősítését.

Az ECJ fent vázolt ítélete alapján megállapítható tehát, hogy a street food jellegű étel értékesítés nem minősül az áfa szempontjából szolgáltatásnyújtásnak és ennek folyományaként étteremi jellegű szolgáltatásnyújtásnak sem.

Befejezés

A 2017. január 1-től 18%-os, majd 2018-ra 5%-ra csökkenő áfa mérték a jelenlegi szabályok nem terjed ki a street food értékesítésére a bemutatott ECJ ítéletek alapján. A norma hatályba lépésével olyan

versenyhátrányba fog kerülni ezen népszerű és kedvelt vendéglátási forma,

amely annak jelenetős csökkenését, vagy akár annak eltűnésével is járhat. Álláspontom szerint érdemes lenne a szabályozás átgondolása, illetőleg annak a street foodra való kiterjesztése is a kitűzött cél (iparág fehéredés) elérése szempontjából.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Kávássy Tamás

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források, felhasznált irodalom
[1] 2017. január 1. napjától hatályos az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény Áfa törvény 3/A. számú melléklet II. rész 4. pont

[2] Kávássy T. (2016): Összetett ügyletek az Európai Unió Bíróságának esetjogában, interneten:http://jogaszvilag.hu/rovatok/vilagjogasz/osszetett-ugyletek-az-europai-unio-birosaganak-esetjogaban; letöltve: 2016. október 13.

[3] Az Európai Unió Bíróságának C-497/09., C 499/09., C 501/09. és C 502/09. sz. egyesített ügyekben született ítélete

A képek forrásai: itt, itt és itt.