Replika a kőbaltás ügyvédek a fejlődés útjában? c. írásra
Elöljáróban azzal kezdeném, hogy ezt a cikket a hivatkozott írás címválasztása és záró gondolata miatt írtam meg. Az ott megfogalmazott állítások érzésem szerint ugyanis egy rendkívül fontos témában nem az előremutató, építő jellegű megközelítés jegyében születtek, hanem egy adott szituációban fennálló bizonyos diszfunkciókért, egyetlen csoportot vádoló módon, végletesen általánosító és egyszerű logikával kerültek megfogalmazásra. Az állítások hordoznak magukban ugyan megfontolásra érdemes kritikákat és javaslatokat, de kifejezésmódjuk miatt nem alkalmasak arra, hogy a további építő jellegű gondolkodás alapjául szolgáljanak.
A technológiai újításokat nem az ügyvédek fogják elhozni (bár közreműködhetnek benne)
Kezdjük az Uber példájánál. Alapvető félreértés volt már az Uber működése alatt is, hogy a cég célja kezdetben a közösségi gazdaságra épülő modellben történő, megosztáson alapuló szolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása volt és nem hivatásos sofőrök összekötése az utazni szándékozó felhasználókkal. Az Uber alapvető modellje az volt, hogy a városi közlekedésben résztvevő autókat a lakosság hatékonyabban használja ki oly módon, hogy aki autóval rendelkezik és azzal közlekedik az az autónak legalább a használati, “futási” költségeit megossza olyan személyekkel, akik szintén autóval közlekednének, mely költségmegosztásért cserébe a tulajdonos megosztja az autó használatát is.
Na már most ez a modell egy szerződés esetében nehézkesen lenne alkalmazható, hiszen például a szerződések használatát nem lehet megosztani, azt nem használhatja hétfőn a szomszéd kedden pedig a postás. Ez általában igaz a jogi tudásra is, hiszen az ügyvéd nem tudja “kölcsönadni a fejében lévő tudást a postásnak. Nem értelmezhető az, hogy mivel az ügyvédnek most épp nincs pere ezért neki nincs szüksége a fejében lévő jogi tudásra, de a postásnak van, ezért költséghatékonyabb, ha a postás használja addig az ügyvéd agyát”. Illetve absztrakt módon mégis értelmezhető az eset, de ennek a gyakorlati leképeződése a megbízási szerződés megkötése, amelyben az ügyvéd felajánlja a jogi tudását a jogi tudás fenntartásának költségéért, azaz ellenértékért, megbízási díjért cserébe.
Az ügyvédeket és a potenciális ügyfeleket összekötő platform pedig önmagában nem innováció, nem újítás és nem fejlődés, úgy ahogyan azt a hivatkozott írás sugallja. Ilyen platformok ugyanis az internet megjelenése óta léteznek az interneten is. Hozzáteszem Rómában is volt a Fórumon egy olyan hely, ahol az ügyfelek feltehették jogi kérdéseiket, problémáikat és az ügyvédek ajánlatot tettek az ügy ellátására, mely ajánlatokból végül az ügyfél választott. Az internet, mint technológia ugyan hatékonyabbá tette a folyamatot, de nem változtatta meg, így a cikk az első bekezdésében (és egyébként az ott hivatkozott, jogászvilágon megjelent cikkben) a technológiai innováció köntösébe rejtve vezeti félre az olvasót abban a tekintetben, hogy újításként ír le egy olyan folyamatot, ami már évezredekkel ezelőtt is létezett. A technológia tehát újítás, a folyamat azonban nem. Ez alapján már az írás első soraiban sem láthatunk tisztán abban a kérdésben, hogy a szerző végülis mit kér számon az ügyvédségen.
Az egyetlen innováció ugyanis amit a szerző említ, az a technológiai újítás, azt azonban komikus gyermeki naivitásnak tartom, ha azt gondolnánk, hogy a társadalomnak az ügyvédségtől kell várnia az internet és egyéb technológiai innovációk feltalálását.
Elvitathatlanul helyes azonban a hivatkozott cikkben bennrejlő (egyébként nem kifejtett) azon gondolat, hogy az ügyvédségnek a társadalmi felelősségvállalása körében, illetve a polgárok joghoz való hozzáférésének előmozdítása érdekében ki kell használniuk a létező technológiák adta lehetőségeket. Ez alapján tehát, ha egy ügyvéd ma is írógépet használ számítógép helyett, az valóban nem megfelelő megközelítése a hivatás gyakorlásának, az azonban nem értékelhető az ügyvéd terhére, hogy nem ő találta fel a számítógépet.
Az ügyvéd nem egyszerű szolgáltató, társadalmi szerepe van
A hivatkozott írás második bekezdésében a szerző, az általa “egyszerűnek” titulált jogi munkák végzésének az ügyvédségre vonatkozó szigorú szabályokhoz kötését sérelmezi. Elöljáróban itt hangsúlyoznunk kell, hogy nincsenek egyszerű jogi munkák, csupán egyszerűbbek, de a hangsúly nem egy feladat bonyolultságán, hanem a munkának (legyen az bármilyen “egyszerű” is), az ügyvédi hivatás által megkövetelt felelősségtudattal való elvégzésén van. Az ügyvéd tudniillik ugyanis, nem rendelkezik a társadalom jelentős része által birtokolt privilégiummal, hogy hibát követhessen el. Az adott jogi munka akármilyen “egyszerűnek” tűnik is, az annak következményeként bekövetkező jogi hatások az emberek és az ügyfél vagyonát, életét, stb. határozzák meg.
Ezen felül, az ügyvéd szerepe nem csupán annyi, hogy az ügyfelének jogot szolgáltasson a jog szolgáltatásának öncélúságával, hanem ezen túl az ügyvéd a polgári társadalomban a társadalom tagjai közötti jó és méltányos viszonyok kialakítását és fenntartását mozdítja elő illetve őrzi azt. Az ügyvéd tehát amikor okiratot szerkeszt, nem csupán az ügyfelének szolgáltat, de biztosítja, hogy az okirat által kiváltott jogi hatások, illetve az okirat maga, a társadalom jó, méltányos és erkölcsös működésének mozgatórugója legyen.
Mindezeken túl, véleményem szerint felületes és felkészületlen jogászi tudásról tennénk tanúbizonyságot ha azt gondolnánk, hogy azok a jogi munkák, amelyeknek a végzése csupán az ügyvédségre vonatkozó szigorú szabályok szerint lehetséges, egyszerűek annyira, hogy azoknak az ügyvéd közreműködése nélkül történő elvégzése valóban szolgálhatja a fent említett szélesebb körben értelmezendő és feltétlen érvényesülést kívánó társadalmi célt.
A hivatkozott cikkben felvázolt kép, miszerint kívánatos volna, hogy az ügyfél maga dönthesse el, hogy vállalja-e a magasabb kockázatot azzal, hogy ügyvédi közreműködés nélkül lép szerződéses jogviszonyba egy másik féllel, nem érdemi javaslat, mivel erre az ügyfeleknek most is lehetőségük van. Bárki írhat saját maga részére szerződést, ez sehol nem tiltott. Azok a területek pedig, ahol jogszabály írja elő az adott jogi hatás kiváltásához az ügyvédi közreműködést (pl.: ingatlan-adásvételi szerződés ellenjegyzése), azok olyan a társadalom szempontjából jelentős területek, ahol maga a társadalom nem szeretné a laikus tagjának kényére-kedvére, illetve megkérdőjelezhető felkészültségére bízni, hogy milyen stabil jog és jogviszony alapján történjen változás a társadalom által körülhatárolt közösségben.
Amiért nem elég jogásznak lenni
Az előzőekben említettük az ügyvéd társadalomban betöltött szerepét, azonban látnunk kell azt is, hogy a fentiekben leírtakon túl, az ügyvédnek a hatalmi ágak szétválasztása körében, a fékek és ellensúlyok rendszerében is jelentős szerepe van. Az ügyvédi titok intézménye ugyanis védelmet garantál a polgárok számára minden hatalmi ággal szemben. Ezen felül, ahogy korábban említettük az ügyvédség szerepe nem korlátozódik a jogi szolgáltatások öncélú nyújtására, hanem az kiterjed a társadalom jó és méltányos működésének biztosítására is. Az ügyvédejelölti időszak alatt a jelöltek nem csupán a jogi szolgáltatásnyújtás szakmai sztenderdjeit tanulják meg, de lelkükbe ivódik az ügyvédség társadalmi szerepének való megfeleléshez szükséges hivatástudat is. A társadalom pedig nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olyan személyre bízza a jó és méltányos működésének biztosítását, aki nem ezeknek a rendkívül magas erkölcsi, etikai és szakmai elvárásoknak megfelelően végzi a hivatását.
Visszautalnék itt arra, hogy felületes és felkészületlen jogászi tudásról tennénk tanúbizonyságot ha azt gondolnánk, hogy egy szerződés elkészítésének a célja csupán az abban résztvevő felek közötti jogviszony konstituálása. Egy szerződés elkészítésének ezen felül célja a társadalom jó és méltányos működésének biztosítása is. Erre ellenérvként, szintén felületes gondolkodású jogászok szokták azt mondani, hogy az ügyfél érdeke mindenek felett áll. Ez a fajta gondolkodás az ügyfeleknek maguknak sem érdeke, hiszen az ügyfelek hosszútávú és fenntartható érdeke az, hogy stabil, kiszámítható és a fent oly sokszor említett értékeknek megfelelő jogrendszerben tudjanak egymással jogviszonyba lépni, nem pedig az, hogy a lehető legolcsóbban és leggyorsabban jussanak hozzá az adott jogi szolgáltatáshoz, legyenek bármilyen következményei a kizárólag az ár és gyorsaság szempontjait figyelembe vevő jogszolgáltatásnak.
Az “egyszerű” jogásznak tehát a jogi egyetem elvégzése után meglehet a praktikus képessége, hogy elvégezze a jogi munkát, de nincs meg hozzá az erkölcsi érettsége. Szerződést írni bárki meg tud tanulni, de a társadalom jó és méltányos működtetéséhez sokkal magasabb szakmai, etikai és erkölcsi elvárásoknak kell megfelelni.
A hivatkozott cikkben javasolt szabályozási módosításokkal a fentiekre tekintettel szintén nem tudok egyet érteni abban a formában, ahogy az ott kifejtésre került. Az igaz, hogy az ügyvédség társadalmi szerepét időről-időre értékelni kell és ehhez mérten kell alakítani a szabályozást, beleértve azt is, hogy milyen jogi munkák végzéséhez kívánja meg a jogalkotó az ügyvédi minőséget, ezt azonban nem lehet egyoldalúan, kizárólag a jogi szolgáltatásnyújtás szolgáltatási oldalának figyelembevételével megtenni. Továbbá, az az állítás, hogy az ügyvédi tudás veszített az értékéből és az széles körben hozzáférhető szintén nem állja meg a helyét. Az ügyvédi tudás, ahogy azt a korábbiakban kifejtettük nem a sablonokirat-szerkesztési tudás (az valóban könnyen hozzáférhető és önmagában nem túl értékes). Az ügyvédi tudás a jogrend, a jogviszonyok, ezen keresztül pedig a társadalom stabilitásának biztosítása. Ezt a tudást való igaz, többek között okiratszerkesztési tevékenységen keresztül is hasznosítja az ügyvédség.
Az ügyvédség és a technológia viszonyáról
Aki ismer engem tudhatja, hogy nagy rajongója és támogatója vagyok a jogi iparban hasznosítható technológiai, szervezési és szervezeti újításoknak. Azt azonban látnunk kell, hogy mivel az ügyvédség feladata nem egyszerűen – például – okiratszerkesztés, így a technológia önmagában soha nem lesz alkalmas az ügyvédség szerepének betöltésére. Ahogy annak idején a kerék, szekér, autó, repülő innováció sem változtatta meg a közlekedés alapvető funkcióját (eljutni A-ból B-be), úgy bármilyen technológiai újítás sem helyettesíti majd, vagy akár változtatja meg az ügyvédség esszenciális funkcióját és karakterét.
Sokszor érzem azt a jog és az IT/technológia viszonyát vizsgáló írásoknál, mintha a szerzők (és velük együtt a jogászok is) kicsit elfelejtették volna, hogy mi a feladatuk, de legalábbis kicsit össze vannak zavarodva e téren. Ez a technológiai fejlődés okán teljesen érthető is.
A jog és technológia viszonyával kapcsolatban viszont érdemes emlékezni arra, hogy a jogászoknak sohasem az volt a feladatuk, hogy egyszerű és gyors igazságot (jogot) szolgáltassanak. A gyorsaság, egyszerűség és hatékonyság öncélú előtérbe helyezése rövidtávon látványos de kevésbé fenntartható vagy akár igazságos (jogos) eredményeket hoz.
Azok az évezredes alapértékek, amelyek meghatározzák a jogi hivatás gyakorlását a technológiával nem változtak. A jog most is a jó és a méltányos művészete.
A technológia egy kiváló és izgalmas eszköz arra, hogy a jó és méltányos művészetét még magasabb szintekre fejleszthessük. A technológia eszköz tehát, az nem veheti át a jogászok szerepét. A technológiát használni kell az évezredes értékeknek való még jobb megfelelés érdekében.
Mi az ügyvédek szerepe tehát a digitális korban?
A válasz, sok divatos elmélettel ellentétben az, hogy az ügyvédség szerepe ugyanaz, mint 2000 évvel ezelőtt volt. Viszont az ügyvédségnek, a szerepe betöltése során valóban alkalmaznia kell az új megoldásokat annyiban, amennyiben azok alkalmazása nem veszélyezteti az eredeti és legfőbb funkciója betöltését, a jó és a méltányos művészetének gyakorlását. Minden híreszteléssel ellentétben az ügyvédség nyitott és készen áll az új technológiai és szervezési megoldások alkalmazására. Amire nem áll készen, az a hivatás piaci kufárkodássá való lealacsonyítása a technológiai és szervezési újításokban rejlő lehetőségekkel kapcsolatos érvek álarca mögé bújva.
***
Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!
Jegyzetek
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.