“Minden reggel olyan érzéssel jön be az ember dolgozni, hogy aznap is tanulhat valamit a kollégáitól”

Mivel foglalkozik ténylegesen egy tanácsadó? Legutóbbi cikkünkben már adtunk egy rövid áttekintést a szakma rejtelmeiről, ezúttal azonban egy másik szemszögből, egy interjú segítségével mutatjuk be a tanácsadók világát. Koller Tamást, a Boston Consulting Group munkatársát kérdeztük.

A Boston Consulting Group a globális tanácsadócégek élvonalába tartozik: hatalmas portfólió, több mint tízezer munkatárs világszerte, folyamatos és dinamikus növekedés… Mesélj a vállalatról és annak magyarországi jelenlétéről!

A BCG nemzetközi stratégiai tanácsadó cég, amit 1963-ban alapított Bruce Henderson. Jelenleg kilencvennél is több irodát működtetünk a világ ötven országában. A BCG három kelet-európai irodával rendelkezik: Prágában, Varsóban és Budapesten, ezeket 1997-ben alapították. A budapesti iroda tulajdonképpen regionális hub-ként működik: Magyarország mellett Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Románia területén is nyújtunk tanácsadói szolgáltatást. Ennek megfelelően a budapesti csapat egy része magyar, másik része pedig délszláv – szerb, horvát, szlovén –, illetve román kollégákból áll.

A BCG tanácsadó cégként alapvetően nagyvállalatok problémáit segít megoldani, amelyek teljesen eltérő jellegűek lehetnek: lehet szó stratégiai tervezésről, költségcsökkentésről, a vállalati kultúra váltásáról, felvásárlás utáni integrációról, szervezeti transzformációról, stb. Ez általánosan hangzik, de valójában olyan kérdésekre keressük a választ, mint például: van-e szükségünk új termékre, és ha igen, milyenre? Hova tegyük a boltban a csokit, hogy több fogyjon belőle? Hogyan tudjuk úgy csökkenteni a költségeket, hogy az alkalmazottak és az ügyfelek is elégedettebbek legyenek? Miért nem működnek együtt hatékonyabban az alkalmazottak?

A munkánk fontos jellemzője a változatosság: ha a BCG-nél dolgozol, különböző iparágakban különböző témájú projektekkel foglalkozhatsz – én például már másfél éve vagyok itt, és eddig minden projektem más és más fókuszú volt.

Ez tehát kissé ilyen „jack-of-all-trades” munkakör, ahol mindenki mindenhez ért?

Ahogy az ember halad felfelé a létrán, egyre inkább specializálódni fog. A szeniorabb, nagyobb tapasztalattal rendelkező tanácsadók rendszerint szakosodtak már egy iparágra, legyen szó energiáról vagy bankszektorról. A funkcionális specializálódás is elképzelhető, például hogy valaki a HR-rel vagy a stratégiai tervezéssel foglalkozik leginkább. A hozzám hasonló junior kollégáknál azonban általában a generalista jelleg dominál: többnyire projektről projektre változik az iparág, de persze ezen a szinten is elképzelhető már törekvés a specializációra.

Egy kiforrott, nemzetközi brand részének lenni számos előnnyel bírhat, legyen szó versenyképes fizetésről, széles ügyfélkörről és izgalmas, valóban nagy jelentőségű ügyekről. Mennyiben különbözik az itteni munka egy közepes vagy kisméretű tanácsadói cégtől, és miben nyilvánul meg a gyakorlatban a BCG globális mivolta?

Leginkább a nemzetközi projektekben és az globális szakértői hálózaton, illetve az ehhez kapcsolódó felhalmozott tudásmennyiségben látszik a különbség. Ha valaki a BCG-nek dolgozik, valószínűleg többet fog utazni, mint egy kisebb tanácsadó cégnél, mert a projektek nagy része az országhatáron túlra szólítja. Ennek fényében nagyon sok projekten lehet dolgozni Közép-Európában – én is sokat utaztam a környező országokban -, de elképzelhető, hogy messzebbre sodor az élet. Ezek a kiküldetések lehetnek projektalapúak: például ha rákerülsz egy olyan ügyfél esetére, akinek a székhelye Varsóban található, akkor a munkavégzés helye Varsóban lesz. Emellett elképzelhető az is, hogy valaki kéri a transzferét egy másik irodába, és innentől ez lesz a bázisa. Több olyan kollégám is van, akik egyéves kiküldetésen vannak Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban, de az is előfordulhat, hogy valaki huzamosabb időt tölt a Közel-Keleten.

A nemzetközi jelleg a határon túli projektek mellett még abban a globális tudásbázisban és szakértői hálózatban nyilvánul meg, amelyhez BCG-sként hozzáférésünk van. Amikor valaki szembesül egy problémával, ki tud nyúlni olyan kollégákhoz, akik akár a világ másik felén ugyanezzel a problémával már találkoztak, és ismerik a megoldást vagy az ahhoz vezető utat.

Jogászként végeztél, most pedig management tanácsadóként dolgozol. Hogyan került a látószögedbe a management consulting, és mi vonzott téged a BCG-ben?

Az úgynevezett „kapunyitási pánik” nálam elég sokáig tartott. Úgy kezdtem el az egyetemet, hogy ügyvéd szerettem volna lenni, és az első egy-két évemet ez az ambíció dominálta. Voltak persze elkalandozásaim, például egy időben szívesen lettem volna bíró, mert nagyon imponált az esetmegoldó, jogalkalmazó szerep; azonban harmad-negyedév körül egyértelművé vált, hogy a klasszikus jogi szakmák nem érdekelnek annyira. Egyrészt nem volt annyira csábító az az ügyvédi kultúra, amit a barátaim elmesélései alapján, illetve saját tapasztalataim révén láttam, másrészt annak a jogi munkának a jellegét sem találtam vonzónak, amit egy ügyvédjelölt csinál akár éveken át. Elkezdtem ezért aktívan alternatívákat keresni. Mivel a Corvinuson is tanultam az ELTE-vel párhuzamosan, eleinte megpróbáltam egy olyan irányba elindulni, ahol kombinálni tudtam a jogot és a pénzügyet. Kipróbáltam az adótanácsadást, érdeklődtem a pénzügyi szféra iránt, de a legtöbb munkánál azt éreztem, hogy valami hiányzik, és nem vagyok túl lelkes iránta. Emiatt aztán évekig elhúzódott ez a keresési folyamat.

Végül egy egyetemi karrier-rendezvényen a tanácsadó blokkban megismerkedtem a management tanácsadással, és ez egyből felkeltette az érdeklődésemet. Otthon, az interneten tájékozódva, barátokkal beszélgetve megpróbáltam megérteni, miről is szól ez az egész, és minél többet tudtam meg róla, annál inkább éreztem, hogy ez az a terület, ahol el tudom képzelni magam az egyetemi évek után. Utánanéztem az itthon elérhető cégeknek – mivel alapvetően a magyarországi elhelyezkedésben gondolkoztam -, és meggyőzött az, amit a BCG-ről megtudtam. Leginkább az itteni nyitott, őszinte és egyenrangúságon alapuló kultúra volt számomra a domináns érv a BCG mellett.

Kevésbé érvényesül a hierarchikus szemlélet itt?

Abszolút, és ez sok mindenben megnyilvánul. A legszembeötlőbb talán az, hogy már a legelső munkanaptól kezdve érdemi munkát végzel, és komoly felelősséged van. Az ügyvédi irodában végzett gyakornokságom alatt nem ehhez szoktam. Meglepő volt számomra a kezdés után, hogy újonnan csatlakozóként minden bizalmat megkapok a munkámhoz, és teljesen autonóm munkavállalóként látok el olyan, nagy felelősséggel járó feladatokat, amikhez más munkahelyen hónapok kellenének. Persze itt is van valamennyi felügyelet, például egyeztetnem kell az outputot a projektvezetővel, de alapvetően az én belátásomra van bízva, hogy egy feladatot hogyan közelítek és oldok meg. A másik, hogy amikor a belső meetingeken kialakul valamilyen párbeszéd – mondjuk vitatkozunk a leghatékonyabb megoldásokról –, akkor nem számít, hogy a vitapartner nemrég csatlakozott vagy esetleg szenior partner már, hiszen mindenkit egyenrangúként kezelnek és meghallgatnak, figyelembe veszik a véleményét.

Egy kezdőnek nem rémisztő ennyi önállóság az első napon?

Az önállóság nem azt jelenti, hogy egyedül vagy – mindig csapatban dolgozunk, támogatjuk egymást. Van egy szeniorabb projektvezető, minden projekten vannak partnerek és persze a tapasztaltabb tanácsadók – mindenki segít az újaknak és egymásnak.

Gondolom ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a BCG – immár a második éve – dobogós helyet ért el a Fortune’s 100 legjobb munkahelyeinek listáján. Persze láttam a csocsóasztalt, és nagyon finom a kávétok, de ezenkívül mit jelent egy „legjobb” cégnél dolgozni, és miként jelenik meg a mindennapjaitokban a BCG ezen kvalitása?

Szerintem ez leginkább a munkatársakban és a kultúrában nyilvánul ez meg. Számos inspiráló és intelligens emberrel van körbevéve az ember, és mivel túlnyomórészt csapatmunka-fókuszú a tevékenység, amit végzünk, ez mindenkiből a legjobbat hozza ki. Minden reggel olyan érzéssel jön be az ember dolgozni, hogy aznap is tanulhat valamit a kollégáitól. A másik – amit említettem – a nyitott és őszinte kultúra. Nagy hangsúly van a folyamatos visszacsatoláson és fejlesztésen, és úgy gondolom, hogy ennek a kettőnek a kombinációja eredményezi, hogy a legtöbben szeretnek itt dolgozni.

Van tehát egy amolyan családias-barátias hangulat a BCG-nél?

A budapesti iroda méreténél fogva sem egy hatalmas multi, ahol elveszel a tömegben, és puszta csavarnak érzed magad a rendszerben. Kevesen vagyunk ehhez, mindenki ismer mindenkit, és mivel projektje válogatja, kivel dolgozol együtt, egy-két év alatt szinte mindenkivel van közös projekted. Sokkal közelebbi kapcsolat alakul ki, mintha egy cég két távoli divíziójában dolgoznátok, és csak a céges rendezvényeken találkoznátok.

Számos projekttel foglalkoztok, és minden ügy, minden ügyfél egyedi megközelítést kíván meg a maga nemében. Mitől lesz izgalmas a tanácsadói pálya? Mesélj akár a legemlékezetesebb projektedről vagy érdekes out-of-the-box megoldásokról.

Azért izgalmas nagyon ez a munka, mert az ember folyamatosan problémákat old meg, és elhanyagolható a munkának a „favágás része”. Mivel a mindennapok változatosak és pörgősek, így rengeteg élmény éri az embert, ráadásul projektről projektre váltva új kihívásokat küzdhet le, és ezáltal megállás nélkül stimulálva van intellektuálisan. Ez adja a szépségét: a nagy tempó és az izgalmas, érdemi kihívások. Emellett a tanulási görbe is nagyon meredek: egy új projekten rövid idő alatt kell mélyen megérteni az adott iparág működését, és a probléma főbb fokális pontjait. Így egy-két év alatt sok és különböző iparágról és területről lehet érdekes meglátásokkal gazdagodni.

Legemlékezetesebb projekt? Jó kérdés, a maga módján mindegyik projekt emlékezetes. De ha választanom kell, akkor jogászként mély nyomott hagyott rajtam, amikor olyan projektre kerültem, ahol Big Data elemzőeszközökkel kellett egy viszonylag nagy portfólióval rendelkező cég ügyfélállományát értékelni, és meghatározni, hogy melyik ügyfél mennyiben járul hozzá a cég összeredményéhez. Ez egy alapvetően elemző fókuszú projekt volt, és klasszikus jogászi háttérrel eleinte félelmetes kihívásnak tűnt megoldani; viszont pont emiatt bizonyult egy végtelenül izgalmas és intellektuálisan stimuláló feladatnak. Mindig motiváló élmény, ha az ember cutting-edge technológiát, mondjuk a legmodernebb elemzőszoftvereket használja, a komfort zónán kívülre kerülés pedig különösen gyümölcsözővé teszi az élményt.

Ha már itt tartunk, nagyon felkapott téma mostanság mind a Big Data, mind a technológiai forradalom többi vívmánya, illetve ezek integrálása a piaci és vállalati működésbe. A ti eseteiteknek is gyakran van ilyen fókusza?

Igen, ráadásul egyre nagyobb mértékben. De nemcsak a digitalizáció, illetve az ehhez kapcsolódó technológiai vívmányok átültetése, hanem a technológiai forradalom által elterjedt munkamódszerek meghonosítása és az ehhez kapcsolódó kultúraváltás is megjelenik, mint a tanácsadói támogatás tárgya. Nálunk tehát ez a tendencia egyértelműen megfigyelhető: én is, amióta itt vagyok, nagyrészt olyan projekteken dolgoztam, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak ezekhez a modern trendekhez.

Azért az adatelemzéshez kapcsolódó készségek meglehetősen távol állnak a klasszikus jogászi kompetenciáktól. Mennyire előfeltétel, hogy a jelentkező ilyen képességekkel is rendelkezzen? Mennyiben segített neked az, hogy tanultál a Corvinuson is?

Segített, de nem volt szükséges előfeltétel a corvinusos háttér. Amit leginkább köszönhetek a jogi egyetemnek, hogy ad egy problémamegoldó hozzáállást, és ehhez kapcsolódóan egy analitikus, illetve rendszerszintű gondolkodást – ezek a tanácsadói pályán is megkerülhetetlenek. Üzleti eseteket és jogeseteket megoldani szerintem alapvetően nagyon hasonló problémamegoldás. Természetesen a jogi pályán szükséges analitikus készség bizonyos értelemben más, mint egy számfókuszú üzleti analitikus képesség, de mégis nagymértékben hasznosítható. Elkerülhetetlen, hogy egy tanácsadó a számokkal baráti kapcsolatot ápoljon, és az Excellel is meg kell ismerkedni – azonban ezt idővel az ember megtanulja, kezdetekben én sem voltam Excel-guru.

Emellett számos olyan kompetencia szükséges még a tanácsadáshoz, amellyel egy jogásznak is bírnia kell. Magabiztos kiállással és a gondolatok strukturált megosztásának képességével nemcsak egy ügyvédnek, hanem egy tanácsadónak is rendelkeznie kell. Elvégre meg kell győzni a hallgatóságot, az ügyféllel együtt kell működni, az üzeneteket át kell vinni – e tekintetben nincs olyan nagy különbség aközött, hogy az ember a bíróság előtt érvel vagy egy igazgatósági-ülésen. Hasznos képességnek bizonyul a tanácsadásban az a joghallgatók számára valószínűleg nem ismeretlen gyakorlat is, amikor vizsgára készülés közben pár nap alatt kell elsajátítani egy addig ismeretlen jogágat kellően mély szinten.

Végül azt mondanám, hogy a strukturált gondolkodáson és a kommunikációs készségeken túl a jelöltnek rendelkeznie kell egy olyan proaktív attitűddel, ami biztosítja, hogy végére tud járni az adott problémának, és ha valamivel megbízzák, azt teljesíti.

A frissen felvetteket egyébként egy Boot Camp várja, ahol az alapvető tanácsadói képességeket (excel, powerpoint, stb.) megtanítjuk, és emellett számos belső online tréning áll rendelkezésre.

Már sokadik alkalommal rendezitek meg a BCG Strategy Cup versenyeteket, ahol különböző csapatok valós eseteken dolgoznak a BCG irodájában. Hogyan kell elképzelni egy ilyen eseményt, és miben különbözik ez más case-solving versenyektől?

A Strategy Cup egy nagyon vonzó sajátossága, hogy leképezi a tanácsadó élet számos sajátosságát: rövid idő alatt kell komplex problémát megoldani újonnan összerakott csapatokban, folyamatos együttműködés keretében, az ügyféllel többször iterálva. Ezáltal a résztvevők a többnapos rendezvény alatt betekintést nyerhetnek a tanácsadó lét rejtelmeibe, és konkrétabb képet kapnak arról, élveznék-e ezt a munkát. Általában minden évben valami hot topic-ot választunk megoldandó esetként, így a verseny során a csapatok a legrelevánsabb üzleti kérdésekre keresik a választ. Tavaly például big data-fókuszú esetünk volt, aminek keretében a versenyzők tréningen vettek részt az első nap, elsajátították egy big data-elemzőszoftver működését, majd ennek segítségével oldották meg a következő napon a feladatot, és prezentálták a megoldásukat.

Kiket vártok erre a versenyre? Gondolom, főleg közgazdászok jelentkeznek.

Mindenkit, akit érdekel a tanácsadás világa. Nagyon sokszínű maga a tanácsadó gárda a BCG-nél – nagyobb részt képviselnek ugyan a hagyományos üzleti háttérrel érkező kollégák, de pszichológus, bölcsész, mérnök, jogász végzettséggel is sokan rendelkeznek. Ez a sokszínűség a Strategy Cup jelentkezőire is igaz: mindenféle egyetemről jelentkeznek fiúk-lányok vegyesen, végzősök és fiatalabbak is. A versenyen való részvétel egyetlen feltétele, hogy harmadéves bachelor-, vagy első-másodéves master-hallgató legyél.

A versenyre szerintem azért érdemes jelentkezni, mert megismerkedhetsz a tanácsadással, három nap alatt elmélyülhetsz az adott területben, új embereket ismerhetsz meg, és nagyon sokat tanulhatsz csapatmunkáról, magadról, illetve az adott évben a verseny középpontjába állított témáról – ami idén az agilis működés, mint újfajta munkamódszer lesz.

A BCG Strategy Cup április 20-22. között kerül megrendezésre, jelentkezni pedig április 4-ig lehet. Több információt a budapesti iroda honlapján, illetve Facebook-oldalán lehet elérni.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.