Offshore cégek újra célkeresztben

Napjainkban számos cikkel találkozhatunk, melyek különböző offshore cégek botrányairól szólnak, s széles körű felháborodás követi őket. Sokan azonban nem is tudják milyen szabályozás áll e vállalkozások mögött és miért is kell odafigyelni a külföldi(nek látszó) vállalkozás részére történő kifizetéseknél. Cikkemben a szigorú szabályozás mögött meghúzódó indokokat és az ezzel kapcsolatos legfrissebb fellépéseket kívánom bemutatni, mely alapján a közeljövőben lehetségesen körvonalazódó folyamatok előrevetíthetők.

Az offshore cég "adóparadicsoma".
Az offshore cég “adóparadicsoma”.

Mitől offshore az OFFshore?

Az ún. ellenőrzött külföldi társaságok (angol rövidítése: CFC) körébe tartoznak az offshore cégek is („parttól távol fekvő, partmenti”), melyek a bejegyzés szerinti országban nem végeznek gazdasági tevékenységet, mégis üzleti aktivitásuk alapján külföldinek minősülnek. A szigorú szabályozás indoka az, hogy a költségvetési bevételeket hátrányosan érintik, mivel számos multinacionális vállalat adótervezése során a magas adómértéket alkalmazó országban működő anyavállalat az általa ellenőrzött külföldi leányvállalatba csatornázza át jövedelmei jelentős részét, mely

rendszerint egy alacsony adómértéket alkalmazó országban vagy adóparadicsomban működik.

Ennek hatására pedig az egész csoport adókötelezettsége csökken. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok következtében az alacsony adót fizető, ellenőrzött külföldi leányvállalat jövedelmét az anyavállalatnál számolják el, melynek eredményeként a szóban forgó jövedelem után az anyavállalat a saját adóügyi illetősége szerinti államban adózik. Ez az állam pedig általában a magas adómértéket alkalmazó állam, így az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályozás célja tehát azon ösztönzők felszámolása, amelyek következtében bizonyos adózók jövedelemátcsoportosításhoz folyamodnak egy másik jogrendszerben történő, alacsonyabb mértékű adózás érdekében.

Újra célkeresztben 

Mi sem mutatja jól azt, hogy az offshore cégek újra az adókikerülés elleni fellépés középpontjában állnak, mint a nemzetközi szinten történő fellépés eredményei. Ezek közül legfontosabb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (angol rövidítés: OECD) és az Európai Unió 2016 januárjában megjelenő Akcióterv (Anti Tax Avoidance Package, ATAP) keretében történő munkálatok. E kettő közül a legfrissebb az ATAP törzsét képező Adókikerülési Irányelv (Anti Tax Avoidance Directive, ATAD), mely erőteljes fellépést tűzött ki az adókikerülés ellen, melynek részét képezi az ún. ellenőrzött külföldi társaságok szabályozása is.

Az ellenőrzött külföldi társaságok nemzetközi szinten történő szabályozása azonban nem számít újkeletű intézménynek, hiszen az előbb említett OECD keretében 2015 októberében megjelenő ún. Base Erosion and Profit Shifting (BEPS) elnevezésű akciócsomagnak is részét képezi a CFC szabályozás. Az uniós irányelvben is azt olvashatjuk, hogy elsősorban a BEPS-projektre való választ jelenti, hiszen annak nemzeti szintű végrehajtása felboríthatja a belső piac összhangját,

így szükséges ezen intézkedések uniós szintű összehangolt átültetése.

Kerestél már jogi állást vagy gyakornoki helyet? Nyerj két Sziget napijegyet!

Joghallgatók és jogászok munkakeresési szokásait vizsgáljuk. A tapasztalatokat megosztjuk a kutatásban részt vevő ügyvédi irodákkal. Ha érdeklik az eredmények, vegye fel velünk a kapcsolatot az arsboni@arsboni.hu e-mail címen.

Sok helyen „anti-BEPS irányelv”-nek is nevezik az uniós szabály-tervezetet, mivel az OECD-hez hasonlóan a nyereségátcsoportosítás, vagyis angolul a BEPS jelenség ellen lép fel, igyekszik visszaszorítani. Ami a szabályozási területeket illeti azt láthatjuk, hogy az adókikerülés elleni intézkedések közül három terület – köztük az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályozás – megegyezik a két akciócsomagban. Azzal pedig, hogy az Európai Bizottság a BEPS akciótervek megjelenését követően ilyen gyorsan megjelentette a maga adóelkerülés visszaszorítását célzó intézkedését, egyértelmű jelzést adott, hogy az OECD kezdeményezését magáénak vallja és koordináltan kívánja elősegíteni annak alkalmazását tagállami szinten.

Az ellenőrzött külföldi társaságok szabályai

A fentiekben már röviden ismertetésre került, hogy milyen jelenségeket tekintünk ellenőrzött külföldi társaságoknak, így most vizsgáljuk meg a magyar szabályozást. A magyar társasági adótörvény számos rendelkezést tartalmaz az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályaira vonatkozóan, melyek igen bonyolultnak tűnnek első pillantásra. A köznyelvben igen gyakran az „offshore társaság” elnevezéssel találkozunk, mely valójában az ellenőrzött külföldi társaságokat (CFC) takarja. A részletes szabályozás indoka abban rejlik, hogy rendkívül óvatosan kell kezelni e vállalkozások részére történő kifizetéseket, és a tőlük érkező befizetéseket is, hiszen e vállalkozási forma igen gyakran az adókikerülés egyik lehetséges módszere, így fokozott figyelmet kap az adóhatóság részéről.

Az ellenőrzött külföldi társaság fogalmát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 4.§. 11. pontjában találjuk meg. Eszerint ellenőrzött külföldi társaságnak számít az a külföldi társaság:

  • amelyben belföldi, tehát magyar illetőségű tényleges tulajdonos (10%-ot elérő tulajdoni hányaddal) van, vagy
  • az a külföldi társaság, amelynek az adóévben elért bevételei többségében magyarországi forrásból származnak.

Emellett akkor beszélhetünk még ilyen társaságról, ha a külföldi társaság által az adóévre fizetett (fizetendő) társasági adónak megfelelő adó nem éri el a 10%-ot vagy nulla, vagy negatív adóalap miatt nem fizet társasági adónak megfelelő adót, bár eredménye pozitív.

Offshore cégek újra célkeresztben.
Az offshore probléma feloldására uniós szintű összehangolt átültetés szükséges.

Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi társaság székhelye, illetősége az Európai Unió tagállamában, az OECD tagállamában vagy olyan államban van, amellyel Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére, és amely államban valódi gazdasági jelenléttel bír. A jogszabály még további magyarázatokat is csatol a definícióhoz, de ez számunkra most nem lényeges, csupán a főbb fogalmi elemeket volt szükséges tisztázni. Továbbá nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak az a külföldi társaság, amelyben az adóév első napján már legalább öt éve elismert tőzsdén jegyzett személy vagy kapcsolt vállalkozása az adóév minden napján legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik, tehát e feltételnek megfelelő a társaságokat nem szükséges tovább vizsgálni.

Több okból is fontos meggyőződni arról, hogy vannak-e az üzleti partnerek között, illetve a vállalatcsoporton belül ún. offshore cégek, mivel ebben az esetben számos többletkötelezettség hárul ránk, annak érdekében, hogy ne merüljön fel az agresszív adótervezés lehetősége révén az adókikerülés. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, amit fontosnak tartok kiemelni. Elsősorban az ilyen társaságok részére történő kifizetéseknél

bizonyítani szükséges, hogy a vállalkozás érdekében, tehát a bevételszerző tevékenységgel összefüggésben merült-e fel a költség.

Ennek a bizonyításához nyilvántartást kell készíteni minden vállalkozásnak. Emellett a Tao. törvényben speciális társasági adóalap növelő és csökkentő tételek kapcsolódhatnak a társasági formákhoz. S végül, amit még fontos megjegyezni, hogy a szokásos piaci ár esetében csökkentő tétel nem alkalmazható, ha a tranzakció piaci ár alatt került megkötésre.

Mindezek alapján, ha bármilyen okból felmerülne a vállalkozás CFC státusza, arról mihamarabb ajánlott megbizonyosodni, mivel számos hátránnyal járhat. Többek között az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (16) bekezdés szerint 2 millió Ft-os mulasztási bírsággal sújtható az a magyar társaság, amely elmulasztja a nyilvántartási kötelezettségét abban az esetben, ha részére egy ilyen (CFC) társaság nyújt bármilyen szolgáltatást.

A társaságiadó-törvény egyes szabályai alapján a magyar adóhatóságnak lehetősége nyílhat arra is, hogy ne csak az offshore társasággal kapcsolatba kerülő magyar adóalanyt, hanem magát az ellenőrzött külföldi társaságot is megadóztassa. Ez a Tao. törvény 2. § (3) bekezdés a) pontján alapszik, vagyis a magyar társaságiadó-alanynak nemcsak a Magyarországon bejegyzett társaságok minősülnek, hanem a ténylegesen Magyarországról irányított, de egyébként külföldön létrehozott társaságok is. Ha tehát a NAV egy külföldi társaságról be tudja bizonyítani, hogy azt ténylegesen Magyarországról irányították akkor a NAV belföldi illetőségű adózónak minősítheti a külföldi céget.

Offshore cégek újra célkeresztben.
Elegendők vajon az új, szigorú szabályok az offshore kérdés kapcsán?

Abban az esetben, ha mégsem találnánk konkrét szabályokat egyes tényállásokra, számos általános érvényű adózási alapelvet is rögzítenek az adótörvények, amelyekbe bele lehet kapaszkodni. Ilyen például a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma, vagy a jogügyletek valós tartalmának elsődlegessége azok formájával szemben. Ezeket a meglehetősen általános és homályos szabályokat az adóhatóság adott esetben igen nagy hatékonysággal tudja bevetni az adóelkerülőkkel szemben, akár offshore struktúrák kapcsán is. Erre jó példa a Kúria egy 2013-ban született ítélete, amely során az ügyletsorozat valós gazdasági tartalmára hivatkozva marasztalta el az adózót és adott igazat az adóhatóságnak. A bíróság honlapján elérhető rövid összefoglalóból is jól látható, hogy az ügyletben résztvevő cégek több olyan árulkodó jelet is hagytak maguk után, mely az adókikerülést bizonyítják, s végső soron ez is vezetett ahhoz, hogy lelepleződtek. A legnagyobb hatása azonban mégis az, hogy ennek a viszonylag friss és eddig példa nélküli ítéletnek a következtében várhatóan sokkal több offshore cég, illetve velük összefüggésben lebonyolított ügylet kerül majd a jövőben az adóhatóság célkeresztjébe.

Akkor mégis mennyi az annyi?

Ha a magyar szabályozást összevetjük mind a BEPS 3. akciótervével, mind pedig az uniós irányelvvel, azt láthatjuk, hogy a tulajdoni hányadra vonatkozó százalékok eltérnek. A fentiekben már ismertetett fogalom alapján látható, hogy ha egy társaságban az egyik tulajdonos 10% vagy azt meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezik, s ez a tulajdonos magyar illetőségű, úgy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Társasági adó törvényünk tehát szigorúbb szabályokat tartalmaz, mint a BEPS vagy az irányelv,

mivel mind a két akcióterv 50%-os szavazati arány, tulajdoni részesedés esetén beszél CFC státuszról. Fontos azonban megjegyezni, hogy az utóbbi két szabályozás minimum standardokat állít fel a részterületeket illetően, így a tagállamok annál szigorúbb szabályokat is alkalmazhatnak, mint pl. hazánk is teszi. A CFC szabályokat az teszi különlegesen érdekessé, hogy ha egy ország él a minimum standardok adta lehetőségekkel és lazább, megengedőbb szabályozást vezet be, akkor hatalmas versenyelőnyhöz jut azokkal szemben, akik a szigorúbb szabályozás elvét követik.

Édenkertből pokol? 

Ha megfigyeljük az offshore cégek jelentős részét, azt fedezzük fel, hogy átláthatatlan tulajdonosi háttérrel, fiktív ügyletekkel rendelkeznek és valós gazdasági tevékenységet nem igen végeznek. Az egyre szigorodó szabályoknak és az egyre erőteljesebb nemzetközi fellépésnek köszönhetően azonban e cégek napjai meg vannak számlálva. Továbbá az adóhatóságok oldaláról is fokozódó figyelem terelődik e vállalkozásokra, s e hatóságok közötti információcsere ezt még hatékonyabbá tudja tenni.

Fontos azonban leszögezni, hogy nem minden CFC vagy offshore cég illegális, hiszen a legális adótervezés egyik eszköze is lehet. Mindezt azonban kellő óvatossággal, odafigyeléssel és megfontoltsággal kell tenni, hiszen a nemzetközi szinten történő fellépések is azt igazolják, hogy egyre inkább célkeresztbe kerülhetnek az ilyen vállalkozások és az általuk lebonyolított ügyletek. Éppen ezért arra számítani, hogy az adóhatóság nem szerez kellő információt egy offshore cégről, annak ügyleteiről egy rendkívül kockázatos hozzáállásnak tekinthető, így a korábbi (adó)paradicsomi helyzetből könnyen egy kedvezőtlen helyzet alakulhat ki.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Turza Dalma

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források, felhasznált irodalom

A TANÁCS (EU) 2016/1164 IRÁNYELVE (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
BEPS akciók: Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok szigorítása (3. akcióterv) In.: http://crwwgroup.net/beps-akciok-az-ellenorzott-kulfoldi-tarsasagokra-vonatkozo-szabalyok-szigoritasa-3-akcioterv/
Designing Effective Controlled Foreign Company Rules, Action 3 – 2015 Final Report
dr. Csővári István: Kincses szigeti veszedelmek – az offshore cégekről áttekintően (1-2. rész) In.: http://jalsovszky.com/blog/
ECOFIN agrees EU-wide rules in Anti-Tax Avoidance Directive In.: https://www.pwc.com/gx/en/tax/newsletters/tax-policy-bulletin/assets/pwc-ecofin-agrees-eu-wide-rules-in-anti-tax-avoidance-directive.pdf
Guide to Controlled Foreign Company Regimes In.: https://www2.deloitte.com/content/dam/Deloitte/global/Documents/Tax/dttl-tax-guide-to-cfc-regimes-14-july-2015.pdf
Kfv.VI.35.683/2012.
Lakatos Zsuzsa: Az ellenőrzött külföldi társaságok veszélyei In.: http://ado.hu/rovatok/ado/az-ellenorzott-kulfoldi-tarsasagok-veszelyei
OECD Public Discussion Draft BEPS ACTION 3: STRENGTHENING CFC RULES, 12 May 2015
OECD releases final report on CFC rules under BEPS Action 3 In.: http://www.ey.com/gl/en/services/tax/international-tax/alert–oecd-releases-final-report-on-cfc-rules-under-beps-action-3

A képek forrásai: itt, itt és itt.