A sérelemdíj kapcsolata egy nem kívánt gyermekkel

A „gyermek mint kár” vonatkozásában a kártérítési perek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezései szerint kerültek elbírálásra. A bíróságok ennek keretein belül vizsgálat tárgyává tették a szülők, illetve a fogyatékos gyermek vagyoni és nem vagyoni igényeit. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatálybalépése azonban jelentős változást hozott, ugyanis megszüntette a régi Ptk. nem vagyoni kártérítését, és újdonságként a sérelemdíj került bevezetésre.

A sérelemdíj kapcsolata egy nem kívánt gyermekkel.
A sérelemdíj a nem vagyoni kártérítés helyébe lépett az új Ptk. által.

Az új Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A (2) bekezdés azt is rögzíti, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítására nincs szükség. Ez azt jelenti, hogy a sérelem bekövetkeztét

a jogalkotó a jogsértés megvalósulásával vélelmezi,

ezért annak bizonyítására nincs szükség. Vajon ezen rendelkezés által kibővül azoknak a jogsértő magatartásoknak a köre, amelyek a sérelemdíj jogintézményével szankcionálhatók? Mi tekinthető egyáltalán a személyiségi jog megsértésének? Mi tartozik a nem vagyoni sérelem körébe? Milyen személyiségi jogi sérelmek érhetik a szülőket egy nem kívánt gyermek fogantatása és születése kapcsán, ha az orvos felróható magatartása megállapítható? A tájékoztatás elmulasztásával, diagnosztikai tévedéssel vagy műtéti hibával az orvos milyen nem vagyoni sérelmeket indukál? A kérdések megválaszolásához a konkrét esetek alapos elemzése szükséges.

Abban az esetben, amikor egy orvosi mulasztás következtében egy nem kívánt fogyatékos gyermek születik a szülőknek sérül a családtervezéshez fűződő joguk, hiszen szándékuk egy egészséges gyermek nemzésére irányult. A szülők ugyanis annak a tudatában vállalták a magzat kihordását és megszülését, hogy egy egészséges, életerős gyermeknek adnak életet. Az orvos felróható magatartása ezt a szép tervet – mely mind a szülők, mind pedig a gyermek további életét jelentősen meghatározza – keresztülhúzta.

Mindez milyen személyiségi jogot sért?

A Ptk. a személyiségi jogokat az emberi méltóságból fakadó jogként határozza meg, melyet mindenki köteles tiszteletben tartani. Azáltal, hogy a szülőket nem tájékoztatták időben a magzat egészségi állapotáról, egy törvény által biztosított joggal való élés lehetőségétől estek el. Ez pedig az emberi méltóságuk sérelmét jelenti, ugyanis nem dönthettek az eredendően fogyatékos gyermek megtartása vagy abortálása mellett,

azaz az autonóm döntési és cselekvési lehetőségüktől fosztotta meg őket az orvos.

Ezzel a jogellenes magatartással a szülők szabadságát korlátozta abban, hogy önmegvalósulásukat kibontakoztassák, amely a magánszférába való beavatkozást vonja maga után. A magánélethez, magánszférához való jog keretein belül ugyanis mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját igényei, elképzelései szerint alakítsa az életét. A szülőknek azonban ebben az esetben nem a saját elhatározásuk alapján, hanem egy orvosi mulasztás következtében kell egy fogyatékos gyermeket felnevelniük, akinek gondozása jelentősen átalakítja a mindennapjaikat, hiszen egy egészséges gyermekhez képest jóval több törődést és odafigyelést igényel. Továbbá a szülőknek a beteg gyermeket ápolniuk kell, és vele együtt élik át a fájdalmakat, a szenvedést.

A szülők sérelemdíj iránti igényét vizsgálni kell abban az esetben is, amikor az orvosi mulasztás következtében egy nem kívánt egészséges gyermek születik. Ilyenkor ugyanúgy sérül a szülők családtervezési joga, valamint a magánszférájukon is jelentős csorba esik azáltal, hogy az orvos nem hozza őket döntési helyzetbe. A tájékoztatás hiányossága vagy elmulasztása, illetőleg a diagnosztikai tévedés eredményezi azt, hogy a szülők nem tudtak élni a törvényben biztosított jogukkal, a terhesség még lehetséges időben történő megszakításával. Mindezen jogsértő magatartás folytán,

akaratuk ellenére válnak szülőkké.

Ennek akkor van különösen nagy relevanciája, ha a szülők a körülményeikből kifolyólag nem tudnak megfelelően gondoskodni a születendő gyermekről. Ilyen helyzet állhat elő akkor, amikor anyagilag és érzelmileg is felkészületlenül kerülnek szülői státuszba; netán az anyának fiatalon, szakmai képzettség, állandó munkahely és stabil párkapcsolat nélkül kell szembenéznie ezzel a szituációval. Ezen körülmények orvoslása jelentős terhet, nyomást jelent, hiszen az életkörülmények radikális megváltoztatására van szükség annak érdekében, hogy felkészüljenek egy gyermek érkezésére.

Mindezen szempontok vizsgálata mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk annak elemzéséről sem, hogy a nőt milyen személyiségi jogsérelem érheti. Ugyanis a terhesség-megszakítás esélyének elvesztése és ezáltal egy nem kívánt gyermek kihordása és megszülése a nő önrendelkezési jogát sérti, mivel az orvos nem biztosított számára döntési lehetőséget, holott „az anyának joga van rendelkezni a magzat élete felett”. Tudniillik a törvény alapján egyedül neki van joga a művi vetéléshez. Az anyának azonban nem csak a magzat élete felett van rendelkezési joga, hanem a saját testi épségéről is joga van dönteni. Azaz meghatározhatja, hogy mikor kíván részese lenni annak az állapotnak, amelyet gyakran neveznek terhességnek. Ez a megváltozott állapot valóban „terhességként” jelentkezik a nőnél, ha megfosztják őt a választás lehetőségétől és ennek következtében akarata ellenére hordja ki és szüli meg a gyermeket, ugyanis

ez a „testi épség sérelmeként” értékelhető.

A német Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a nem kívánt terhesség akkor is a testi épséghez fűződő jog sérelmét jelenti, ha az teljesen normálisan, minden komplikáció nélkül zajlik le, hiszen mélyrehatóan befolyásolja a nő egész életvitelét, jövőjét, a szülés pedig jelentős fájdalmakkal is járhat. Vagyis a terhesség és a szülés során felmerülő testi és lelki kellemetlenségek megalapozzák az anya sérelemdíj iránti igényét, ugyanis nem önként vállalkozott erre az állapotra. Mindezek alapján jól érzékelhető, hogy a testi integritás védelme milyen szoros kapcsolatban áll az emberi méltósággal, amely a személyiségi jogok forrásaként determinálható.

A sérelemdíj kapcsolata egy nem kívánt gyermekkel.
A sérelemdíj jogintézménye összefügg az emberi méltósággal.

A sérelemdíjra való jogosultságot azonban nem csak azokban az esetekben kell vizsgálat tárgyává tenni, amikor természetes körülmények között fogan meg egy nem kívánt gyermek, hanem az asszisztált reprodukciós eljárások során is vizsgálni kell. Elmondható, hogy az asszisztált reprodukciós eljárások színrelépésével az élet keletkezése kiszakad természetes folyamatából, s laboratóriumi körülmények között technizálódik. Ezen folyamat során azonban egy orvosi mulasztás vagy kötelezettségszegés beárnyékolhatja a szülők utódnemzési szabadságát. Erre akkor kerülhet sor, ha az orvos valamilyen hibát vét az eljárás során, amelynek következtében nem az eljárásban részt vevő személyek ivarsejtjeit vagy embrióit ültetik vissza, hanem hasonló eljárásban részt vevő személyekét. Ennek eredményeképp

a szülők egy genetikailag idegen gyermeknek adnak életet.

Ezen tények ismerete annak a vizsgálatát teszi szükségessé, hogy az orvosi mulasztás következtében milyen személyiségi jogsérelem érte a szülőket. Továbbá, hogy egy genetikailag idegen gyermek kihordása sérti-e a nő testi integritását. Meglátásom szerint nem, ugyanis az anya vállalta a gyermek kihordását és megszülését, vagyis nem akarata ellenére lett vagy maradt várandós. Tehát a szülők szerettek volna egy gyermeket, de szándékuk egy genetikailag is saját gyermek nemzésére irányult. Így megállapítható, hogy a szülők eredeti szándéka és a tényleges helyzet közötti differencia csak a genetikai különbözőségben rejlik. Az ennek következtében kialakuló érzelmi megrázkódtatás azonban inkább „szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelemként” értékelhető, mintsem személyiségi jogsérelemként. Ennek sérelemdíjjal való kompenzálása nem volna megalapozott, mivelhogy ez egy olyan érdeksérelem, amely a személyiségi jogot nem sérti. A szülőknek a családtervezéshez fűződő joga nem sérült, mert szerettek volna egy gyermeknek életet adni, és ennek realizálásához az asszisztált reprodukciós utat választották. A magánszférájukon sem esett csorba, mivel egy genetikailag idegen és egy saját gyermek felnevelése között nem tehető különbség. A szülők pedig vállalták a gyermekneveléssel járó teendőket, és nem állapítható meg olyan plusz, egy olyan többletkötelezettség, amelyet egy genetikailag idegen gyermek felnevelése jelentene.

A szülőknek jelen körülmények között azzal a kérdésfeltevéssel kell szembesülniük és szubjektív értékrendjük alapján meghatározniuk, hogy egyáltalán ki tekinthető szülőnek? Az, aki a gyermeket megszüli és felneveli vagy netán az, akihez a gyermek genetikailag köthető? Ezen kérdés elvezet bennünket a genetikai szülőt érő sérelmek megalapozottságának vizsgálatához. Ugyanis a más személynél elvégzett reprodukciós eljárás során felhasznált ivarsejtek vagy embriók feletti rendelkezési jogtól fosztották meg az illetőt. Ennek egyik következménye az lehet, hogy akarata ellenére válik genetikai szülővé. Az ilyen esetek elkerülését hivatott szolgálni az a lehetőség, hogy az egyén rendelkezhet a reprodukciós szabadság keretein belül az ivarsejtjei vagy embriói fagyasztás utáni sorsáról. Így akár dönthet úgy is, hogy hozzájárul a más személynél történő felhasználáshoz. Ám, ha erről nem rendelkezik, de mégis felhasználják az ivarsejtjeit vagy embrióit, akkor megfosztják a döntés lehetőségétől, vagyis

korlátozzák a szabad akaratának kibontakozását.

Az egyén autonómiájába való közvetlen vagy közvetett beavatkozás pedig az emberi méltóság sérelmét jelenti. Talán még súlyosabb sérelmet alapoz meg az, ha az utolsó utódnemzési lehetőségtől fosztották meg az illetőt. Ilyenkor a családtervezéshez fűződő jog sérelmén túl az egyén magánéletére is egy jelentős hatást gyakorol ez a tény. Az asszisztált reprodukciós eljárások lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a szülőknek donor ivarsejtek igénybevételével valósuljon meg a gyermeknemzési szándékuk. Viszont azáltal, hogy az orvos elmulasztotta elvégezni az ivarsejteken a szükséges vizsgálatokat és nem tájékoztatta a szülőket a gyermek eredendő fogyatékosságáról, így megfosztotta őket annak a lehetőségétől, hogy másik donor ivarsejtjeit használják fel, illetve attól is, hogy az eljárás igénybevételét megtagadják. A reprodukciós szabadság korlátozása, a döntés alternatívájának elvesztése, valamint az utódnemzéstől való tartózkodási opció meghiúsulása megalapozza a szülők sérelmeit.

A sérelemdíj kapcsolata egy nem kívánt gyermekkel.
A sérelemdíj sokrétűsége adja a kérdés nehézségét.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a sérelemdíj iránti igények elbírálása – a jogintézmény komplex jellege miatt is – megkívánja az esetek széleskörű és minden aspektusra kiterjedő alapos vizsgálatát. Sok esetben ugyanis olyan momentumok analízise válik szükségessé, amelyeket a törvény nem nevesít. Ezeknek a nem nevesített személyiségi jogoknak a forrása az emberi méltóság, amelyet az Alkotmánybíróság „anyajogként” aposztrofált. Ennek a sérelmét jelenti „az ember személyes biztonságát, testi és lelki egészségét, magánéletét és társadalmi helyzetét érintő, akaratán kívül bekövetkezett olyan külső beavatkozás, amely addigi élethelyzetét, életvitelét megzavarja vagy korlátozza úgy, hogy a további döntéseit és cselekvési lehetőségeit, a személyiségének szabad kibontakozását csak ennek hatásával megküzdve, az őt ért sérelem súlya alatt alakíthatja.” Ennek a definíciószerű meghatározásnak az elemei rávilágítanak a vizsgált élethelyzetekben fellelhető problémákra. Arra, hogy milyen jelentős hatást gyakorol az ember életére egy nem kívánt esemény bekövetkezése, hiszen

sok esetben ennek eredménye egy nem reverzibilis állapot kialakulása.

Ha az adott szituációban elmulasztott döntés már nem pótolható, akkor az így keletkezett sérelmek a személyiségi jogsérelem manifesztációjaként értékelhetőek. Jelenleg a bírói gyakorlatra hárul az a feladat, hogy életben tartsa, alkalmazza és tartalommal töltse meg a személyiségi jogok védelmére hivatott intézményeket. Ennek egyik fontos mérföldköve a sérelemdíj, amely kettős funkciót tölt be: egyrészt egy vagyoni elégtétellel való kompenzáció, másrészt pedig egy magánjogi büntetés is. Ezáltal a jogalkalmazó kezében egy olyan eszköz van, amellyel megkísérelheti kiküszöbölni az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket, az okozót pedig rábírhatja a jogkövetésre vagy a fokozott óvatosságra. Tehát a sérelemdíj nem kártérítés, hanem a személyiségi jogi sérelmek – amelyek nem vagyoni sérelmek – pénzbeli kompenzációja. Az ember személyisége ugyanis pénzben nem determinálható, összegszerűen nem megállapítható. Tudniillik az embert nem lehet gazdasági ellenértékekkel mérni, mert személyes méltósága és élete magasabb rendű minden gazdasági értéknél.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Lehoczki Andrea

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források, felhasznált irodalom

Csehi Zoltán – Navratyil Zoltán: A személyek joga a 2013. évi V. törvény alapján

Wellmann György: Polgári jog – Az új Ptk. magyarázata I/VI.

Ifj. Lomnici Zoltán – Gazsó Balázs László: A nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos perek legújabb tendenciái

Zlinszky János: Élet és család védelme az Alkotmányban

Navratyil Zoltán: Keresztülhúzott családtervezés: a gyermek, mint kár

Jobbágyi Gábor: Az ember, mint kár?

Gyöngyösi Zoltán: Az élet és test feletti rendelkezések joga

Neue Juristische Wochenschrift Sabine Hauberichs: Haftung für neues Leben im deutschen und englischen Recht

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény

8/1990. (IV. 23.) AB határozat

A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleménye a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felmerülő egyes kérdéseiről.

A képek forrásai: itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.