A szabálysértési helyszíni bírság kiszabásának korlátai fiatalkorú elkövető esetén

Milyen törvényi feltételekkel szabható ki szabálysértési helyszíni bírság fiatalkorúakkal szemben? Hogyan érvényesíthetők ezek az előírások a gyakorlatban? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie a jogalkalmazóknak, és milyen korlátokba ütközik a törvényesség utólagos vizsgálata? 

A szabálysértési eljárásban – hasonlóan a büntetőeljáráshoz – számos, az általánostól eltérő, speciális szabály vonatkozik a fiatalkorú elkövetőkre.  Ezek a szabályok egyfelől fokozottabb védelmet, másfelől többletgaranciákat is biztosítanak a felnőttkort még el nem érő terheltek számára. Olyan, a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezményekben is megfogalmazott gyermekvédelmi szempontoknak az érvényesülését segítik, mint például a fiatalkorúak életkori sajátosságaihoz igazodó eljárási rend kialakítása, vagy a család és az iskola bekapcsolása az eljárás folyamatába.[1]

Utóbbiból vezethető le az a törvényi kívánalom, hogy fiatalkorúval szemben csak törvényes képviselő jelenlétében szabható ki helyszíni bírság. E körülménynek a helyszíni bírság nyomtatványon történő feltüntetéséből, illetve ennek hiányosságaiból azonban számos, a bírságolási eljárás törvényességi felülvizsgálata során jelentkező probléma adódhat.

A cikk célja az, hogy rávilágítson ezekre a jogalkalmazási problémákra, bizonytalanságokra. Nem térek ki arra a nem vitaható megállapításra, miszerint – bár előfordul – szerencsére azért nem tekinthető tipikusnak, hogy a fiatalkorú személyek a törvényes képviselőjük jelenlétében kövessenek el szabálysértést. Kizárólag a jogszabályi előírások betarthatóságának, illetve a betartásuk utólagos ellenőrizhetőségének a vizsgálatára szorítkozom.

A helyszíni bírság jogi természete, kiszabásának következményei

Ha a pénzügyi jogot eddig a sötét oldallal azonosítottad, nem vagy egyedül. De itt az idő, hogy átértékelj mindent, amit az adótanácsadásról tudni véltél!

A szabálysértési helyszíni bírságra egyrészt az a jellemző, hogy bármely, akár elzárással sújtható szabálysértés esetén kiszabható, másrészt amennyiben az intézkedés alá vont személy a szabálysértés elkövetését a helyszínen elismeri, és – miután megfelelő tájékoztatást kapott a meg nem fizetés jogkövetkezményeiről – a bírság kiszabását tudomásul veszi, további jogorvoslatnak nincs helye.

Egyfajta, tartalmában és időben korlátozott felülvizsgálati lehetőséget biztosít ugyan a törvény, ezen túl, illetve ennek kimerítése után azonban az ellene való fellépésre nincs további jogi lehetőség.

Ez a gyakorlatban, végső esetben azt is jelentheti, hogy amennyiben a fiatalkorú elkövető a helyszíni bírság összegét az előírt határidőben nem fizeti meg, és elmulasztja annak közérdekű munkával történő megváltását is, a bíróság a törvényben részletezett végrehajtási eljárásban és feltételekkel azt szabálysértési elzárásra változtatja át, akár anélkül, hogy a fiatalkorú meghallgatására sor kerülne. Garanciális szabály, hogy az átváltoztatás tárgyában eljáró bíróságnak a végrehajtási eljárás során vizsgálnia kell az alapeljárás törvényességét, és amennyiben azt észleli, hogy a helyszíni bírság kiszabására jogszabálysértően került sor, akkor mellőzi az átváltoztatást. Ezen utólagos törvényességi vizsgálatra azonban helyszíni bírság esetén a bíróságnak korlátozott lehetőségei vannak.

Éppen ezért alapvető jelentőségű, hogy a kiszabására a lefektetett jogszabályi előírások maradéktalan betartásával kerüljön csak sor, és ez a követelmény érvényesüljön a bíróságok végrehajtási gyakorlatában is akkor, amikor az elzárásra történő átváltoztatásról döntenek.

Még akkor is, ha ennek adott esetben az a következménye, hogy kritika éri az átváltoztatás ügyében döntést hozó bíróságot a hatályon kívül helyezett helyszíni bírságok száma miatt.

A törvényi előírások betartásának utólag ellenőrizhetőnek, igazolhatónak is kell lennie, ami – helyszíni intézkedésről lévén szó – sokszor nem egyszerű feladat.

Kiszabás csak törvényes képviselő jelenlétében – a jelenlét igazolása 

A fiatalkorúakkal szemben kiszabott helyszíni bírságot érintően a törvény – a kiszabható bírságösszeg általánostól eltérő mértékben történő maximálásán túl – mindössze két speciális rendelkezést fogalmaz meg.

Az első az, hogy fiatalkorúval szemben csak akkor lehet helyszíni bírságot kiszabni, ha annak megfizetését vállalja. Ez a feltétel a helyszíni bírság nyomtatványokon általában úgy jelenik meg, hogy a nyomtatványon előre rögzítve van a megkívánt tartalmú nyilatkozat, alatta pedig kipontozott rész a fiatalkorú aláírásának.

A második – a cikk témájához már közvetlenül kapcsolódó – törvényi előírás pedig úgy szól, hogy a fiatalkorúval szemben helyszíni bírság törvényes képviselő jelenléte nélkül nem szabható ki[2]. Utóbbi törvényi feltételnek az igazolására a jelenleg használatban lévő helyszíni bírság nyomtatvány típusokon különböző megoldások találhatók.

A legrészletesebb, mondhatni „legprecízebb” megoldás az, amikor külön rubrika található a fiatalkorúság jelölésére, mellette pedig kipontozott rész a törvényes képviselő aláírásának, illetve a személyazonosító igazolványa számának.

A nyomtatványok másik típusa egyáltalán nem tartalmaz jelölési lehetőséget sem a fiatalkorúság tényére sem pedig a törvényes képviselője jelenlétének igazolására. Ezeknél a nyomtatványoknál kizárólag a szabálysértési hatóság helyszínen intézkedő tagjának a felkészültségétől és kreativitásától függ, hogy feltünteti-e, és ha igen akkor a nyomtatványnak mely üresen maradt részén a fiatalkorú elkövető törvényes képviselőjének kézjegyét, esetleg személyazonosító igazolványának a számát.

A harmadik típusba sorolhatók azok a nyomtatványok, amelyek valamilyen, az előző két megoldás között elhelyezkedő módszert alkalmaznak. Előfordul, hogy van hely például a törvényes képviselő aláírásának, a személyazonosító vagy más igazolvány száma nélkül.

A jelenlegi gyakorlat szerinti legoptimálisabb esetben tehát a fiatalkorú elkövető törvényes képviselőjének a jelenlétére egy – általában olvashatatlan – aláírás, és legfeljebb egy személyazonosító igazolványszám utal.

E helyütt fontos megemlíteni, hogy a törvény végrehajtási rendelete részletesen és kimerítően felsorolja, hogy a helyszíni bírság nyomtatványnak mit kell tartalmaznia.[3]

A felsorolásban szerepel többek között az eljárás alá vont személy családi neve, utóneve, születési helye, ideje, anyja neve, lakcíme, állampolgársága, és a fiatalkorú eljárás alá vont személy törvényes képviselőjének az aláírása.

Azaz, a törvényes képviselővel kapcsolatban az aláírásán kívül semmilyen más adatot, így a személyazonosító igazolványának a számát sem kötelező a nyomtatványon feltüntetni. Tehát, amennyiben az elkövető születési adataiból, és az elkövetés időpontjából az derül ki, hogy az az elkövető az elkövetés időpontjában fiatalkorú, akkor a nyomtatványon szerepelnie kell egy aláírásnak a törvényes képviselő részéről.

Amennyiben nem szerepel a nyomtatványon törvényes képviselői aláírás, akkor a fiatalkorúval szemben a helyszíni bírság a jelenléte nélkül került kiszabásra, ezért amennyiben a bíróságnak a végrehajtási eljárás során, a helyszíni bírság átváltoztatása tárgyában kell döntést hoznia, jogszabálysértés miatt automatikusan, minden további vizsgálat nélkül hatályon kívül helyezi azt.[4]

A törvényes képviselő

E helyütt fontos röviden említést tenni a törvényes képviselői jog, mint polgári jogi jogintézmény néhány lényegi jellemzőjére:

A törvényes képviselői jogállás alapvetően a szülői felügyeleti joghoz igazodik: A törvényes képviselő a szülői felügyeletet gyakorló mindkét szülő, a szülői felügyeletet egyedül gyakorló egyik szülő, a gyám és a gondnok.[5]

Fiatalkorúnak kell, de csak a kiskorúnak van

A szabálysértési törvény szerint fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

A szülő felügyelet azonban a polgári jogi értelemben vett kiskorú személyt illeti meg, mivel a törvényi előírás szerint a kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll.[6]

Kiskorú pedig az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, aki azonban házasságkötéssel még ezt megelőzően is megszerezheti a nagykorúságot, ezt pedig nem érinti a házasság utóbb történő megszűnése sem.[7] A törvényes képviselet a fiatalkorú terhelt nagykorúságáig tart.[8]

A fiatalkorú és a kiskorú fogalma tehát nem fedik egymást, hiszen a szabálysértési eljárásban fiatalkorú személy házasságkötéssel polgári jogi értelemben nagykorúságot szerezhet, ebből pedig az következik, hogy esetében a törvényes képviselő jogosítványai megszűnnek.

Ebből az következik, hogy az életkora alapján büntetőjogilag ugyan még fiatalkorúnak számít, és a büntetőeljárásban, szabálysértési eljárásban a fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezések alkalmazásának van helye, esetében azonban ennek ellenére a törvényes képviselő az eljárásban mégsem gyakorolhatja a jogait. Még akkor sem, ha időközben megszűnt az a házasság, amelyre tekintettel a polgári jogi értelemben vett nagykorúságát megszerezte.

Sem a helyszíni intézkedés során, sem pedig a bíróság előtt folyó végrehajtási eljárásban utólag nem kerül sor annak a lehetőségnek a vizsgálatára, hogy a büntetőjogilag még fiatalkorú személy a szabálysértés elkövetésekor esetleg házasságkötéssel polgári jogi értelemben már korábban nagykorúságot szerzett, melynek következtében a törvényes képviselőjének a fellépésére már sem szükség, sem jogi lehetőség nincs.

Holott, az utóbbi körülménynek nyilvánvalóan az lenne, illetve lehetne a következménye, hogy – figyelemmel törvényes képviselet fogalmánál írtakra – a büntetőjogi értelemben vett fiatalkorú személlyel szemben kiszabott helyszíni bírság annak ellenére jogszerű lehet, hogy nem volt jelen törvényes képviselője. Ehhez azonban ennek a ténynek kétséget kizáróan ki kellene tűnnie a helyszíni bírság nyomtatványból.

Megoldásként célszerűnek látszik a fiatalkorú elkövetővel szemben kiszabott helyszíni bírság esetén utalni a családi állapotára is, legalábbis azokban az esetekben, amikor a helyszíni bírság a törvényes képviselő jelenléte nélkül kerül kiszabásra.

Ebben az esetben a bíróságnak legalább annak utólagos vizsgálatára lehetősége lenne, hogy a törvényes képviselő aláírásának a hiánya a helyszíni bírságot kiszabó személy tudatos döntésén, vagy éppen a mulasztásán alapul.

Mit bizonyít az aláírás a nyomtatványon?

Vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a fiatalkorú személlyel szemben kiszabott helyszíni bírság nyomtatványon szerepel a törvényes képviselő aláírása. Ez tény azt igazolja, hogy a bírságot kiszabó hatóság eljáró tagja legalább figyelemmel volt a törvényben írtakra.

Továbbra is felmerül azonban a kérdés, hogy utóbbi esetben van-e lehetősége a bíróságnak kétséget kizáróan megállapítani a helyszíni eljárás törvényességét, és ennek megfelelő, megalapozott döntést hozni az átváltoztatás tárgyában.

Gyakorlati tapasztalataim alapján azt kell, hogy mondjam, hogy nincs. Egy, a helyszíni bírság nyomtatványon kézírással feltüntetett, minden egyéb azonosító adatot nélkülöző olvashatatlan aláírásról, melyből gyakran még az aláíró személy kiléte sem állapítható meg, nyilvánvalóan nem vonható le megalapozott következtetés arra vonatkozóan, hogy az valóban az eljárással érintett fiatalkorú személy törvényes képviselőjének a kézjegye. Személyazonosító igazolvány adatok hiányában még annak utólagos vizsgálatára sincs lehetőség – olvasható aláírás esetén sem – hogy ténylegesen az volt-e az aláíró, akinek a neve szerepel a nyomtatványon.

Még ennél is tovább menve eljutunk a jelenlegi bírságolási gyakorlat legprecízebbnek vélt esetéhez, amikor mind a törvényes képviselő olvasható aláírása, mind pedig a személyazonosításra alkalmas igazolványának a száma is szerepel a nyomtatványon. Amikor a bíróság az ilyen módon kitöltött nyomtatvánnyal kiszabott helyszíni bírság átváltoztatásával kapcsolatban dönt, annak utólagos vizsgálatára van lehetősége, hogy a törvényes képviselőként feltüntetett személyhez valóban a nyomtatványon feltüntetett személyazonosító igazolvány tartozik.

Még a fiatalkorú elkövetővel való névazonosság esetén sem árulnak el azonban ezek az adatok semmit az aláíró személy törvényes képviselői jogosultságáról, hiszen az adatokból nem derül ki az, hogy ténylegesen ő gyakorolja-e a szülői felügyeletet a fiatalkorú (kiskorú) felett, nem szünetel-e a szülői felügyeleti joga, illetve valóban jogosult-e eljárni a fiatalkorú ügyeiben.

Nem is beszélve arról, hogy mi van a szülői felügyeletet gyakorló másik szülő törvényes képviselői jogaival. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára a helyszíni intézkedés során sincs lehetőség, megválaszolásukhoz vagy egy kellően részletes környezettanulmány beszerzésére, vagy a gyámhatóság megkeresésére, esetleg a szülői felügyeletet gyakorló másik szülő meghallgatására lenne szükség, ami – helyszíni bírságról lévén szó – nyilvánvalóan kivitelezhetetlen lenne.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a fiatalkorúakkal szemben kiszabott szabálysértési helyszíni bírság törvényességének minden kétséget kizáró utólagos vizsgálatára a jelenlegi jogszabályi környezet és bírságolási gyakorlat mellett nincs lehetőség. Ebből következően a bíróság a végrehajtási eljárás során felelősen kizárólag a meg nem fizetett helyszíni bírság elzárásra történő átváltoztatásának mellőzéséről, és a helyszíni bírság hatályon kívül helyezéséről dönthet.

Álláspontom szerint ezért megfontolást érdemel az, hogy a jelenlegi feltételek mellett, egyáltalán van-e értelme a fiatalkorúval szemben kiszabott helyszíni bírság jogintézményének. Elérheti-e a célját ez a szankció a fiatalkorúakkal szemben úgy, ha az esetleges meg nem fizetéséhez a gyakorlatban semmilyen joghátrány nem fűződhet.

Petrás Roland

Jegyzetek

Jegyzetek:

1 -Hack Péter: Büntetőeljárási jog II. ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2015. (a továbbiakban: Hack) XI. fejezet 148-149.oldal (Koósné Mohácsi Barbara)

2 -Bisztriczki László – Kántás Péter: A szabálysértési törvény magyarázata 2014. HVGORAC Lap- és

Könyvkiadó Kft. (a továbbiakban: Bisztriczki – Kántás) 317. oldal

3 – A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló  2012. évi II. törvény ( a továbbiakban:Szabs. tv.) 27.§ (3) bekezdés

4 –  A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény végrehajtásával kapcsolatos rendelkezésekről, valamint ahhoz kapcsolódó
egyes rendeletek módosításáról 22/2012. (IV. 13.) BM rendelet 20.§ (3) bekezdés

5-  Szabs. tv. 141.§ (13) bekezdés e) pont utolsó fordulata

6 –  A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997.(IX.10.) Korm.rendelet 2.§ b) pontja

7 –   a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:146 § (1) bekezdés

8-Ptk. 2:10 §

9 – dr. Bogár Péter –  dr. Margitán Éva –  dr.Vaskuti András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban
KJK- KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó 2005.  147. oldal

[1]Hack Péter: Büntetőeljárási jog II. ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2015. (a továbbiakban: Hack) XI. fejezet 148-149.oldal (Koósné Mohácsi Barbara)

[2] A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 27.§ (3) bekezdés

[3]  A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
2012. évi II. törvény végrehajtásával kapcsolatos rendelkezésekről, valamint ahhoz kapcsolódó
egyes rendeletek módosításáról 22/2012. (IV. 13.) BM rendelet 20.§ (3) bekezdés

[4]Szabs. tv. 141.§ (13) bekezdés e) pontutolsó fordulata

[5]A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997.(IX.10.) Korm. rendelet 2.§ b) pontja

[6]a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:146 § (1) bekezdés

[7]Ptk. 2:10 §

[8]dr. Bogár Péter –  dr. Margitán Éva –  dr.Vaskuti András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban
KJK- KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó 2005.  147. oldal

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS