Személyiségi jog-e a sípolás?

Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet. De megalapozhatja mindezt akár az is, ha valaki nem sípolhat a nemzeti ünnepen?

Ungváry Krisztián történész vérző fejjel sípol a tömegben 2016. október 23-án

Több cikk is megjelent az elmúlt napokban, melyek beszámoltak arról, hogy a rendőrség megtiltotta, hogy március 15-én kifütyüljék a miniszterelnök beszédét. Beszámoltak arról is, hogy ez a döntés jogszabálysértő, és akár kártérítést is vonhat maga után. Mostani írásunkban arra keressük a választ, hogy mi történik akkor, ha valaki a tiltó határozat ellenére mégis síppal kívánt hangot adni az álláspontjának, de a rendőrség megakadályozza ezt a tevékenységét. Bár a bírói gyakorlat nem mutat egységes képet, mégis úgy véljük, a rendőrségnek óvatosan kell eljárnia az ünnep során, mert könnyen akár sérelemdíj iránti követelések hadát húzhatja magára, ami hamar költségessé teheti az ünnepet. Hogy megállapíthassuk, a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen korlátozása megalapozhatja-e a sérelemdíjat, vizsgálni kell, hogy a véleménynyilvánításhoz való jog a személyiségi jognak minősül-e, és ha igen, akkor mi minősül jogsértésnek, a rendőrség esetleg alappal hivatkozhat-e arra, hogy a jogkorlátozásra jogszerűen került sor.

Személyiségi jog-e a véleménynyilvánítás szabadsága?

A Polgári Törvénykönyv szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. A törvény azonban csak példálózóan sorolja fel azokat a jogokat, amelyeket a személyiségi jog részének tekint, a “különösen” szó használatával azonban kifejezésre juttatja, hogy védelemben részesül az ember személyisége és az, hogy személyiségét szabadon érvényesíthesse, abban senki ne korlátozza, természetesen a törvényben rögzített korlátok mellett, vagyis, hogy a személyiség érvényesítése nem ütközhet törvénybe és mások jogainak sérelmével sem járhat. A Ptk. a személyiség magánjogi védelmének középpontjába az emberi méltósághoz való jogot helyezi, ezt tekinti minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog „anyajogának”, a személyiség szabad érvényesítésének pedig az is része, hogy az ember élhessen a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve hogy azt a lehető legkevesebb korlátozás érje.

A véleménynyilvánítás a demokratikus társadalom előfeltétele. Már az 1789-es francia Deklaráció is rögzíti, hogy “Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga.” De hasonló gondolatokat fogalmaz meg a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya (“Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz”) és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (EJEE) is (“Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”), és az Alaptörvény is a gondolatmenetet követi (“Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”). A véleménynyilvánítás szabadsága kiemelt helyet foglal el az alapjogok rendszerében, ugyanakkor másik aspektusa, hogy a személyiség önkifejezésének fontos eszköze. A véleménynyilvánítás szabadságából eredeztethető többek között a művészeti, tudományos szabadság, de a lelkiismeret és a vallás szabadsága is. Ezek mind az ember személyiségének elengedhetetlen részei, hiszen személyiségünk csak ezekkel együtt teljesedhet ki teljes mértékben. Ide tartozik ugyanakkor az a jog is, hogy az állampolgárnak a közösség ügyeibe nyilvánvalóan beleszólása van, szabadon kinyilváníthatja véleményét, annak nyilvánosan is hangot adhat. Ha személyiségünk ezen részét meg kellene tagadnunk, ez azt jelentené hogy személyiségünk egy nagyon fontos részét el kellene nyomni. Ez pedig a Ptk. fent írt deklarációjával – személyiség szabad érvényesítéséhez fűződő jog – ellentétes lenne.

Tömegverekedés az október 23-ai megemlékezésen

A Ptk. útmutatóként külön is említi a jogalkalmazói gyakorlatban mára kikristályosodott, nevesíthető személyiségi jogokat, amelyek között kifejezetten említi a személyes szabadságot. A Ptk.-hoz kapcsolódó Kommentár kiemeli, hogy a “személyes szabadság fogalomkörébe vonható, tényleges megvalósulását manifesztáló emberi cselekvések, tevékenységek köre végtelen, számbavételük lehetetlen. Csak esetlegesen, példálózva említhetjük a tartózkodási hely, a lakóhely, a foglalkozás vagy hivatás szabad megválasztásának jogát, a gondolatközlés, a bírálat vagy véleménynyilvánítás szabadságát, a szabad mozgás vagy a szexuális élet szabad alakításának jogát.” (Lásd: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez Szerkesztette: Gárdos Péter / Vékás Lajos).

Az tehát, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a személyiségi jog része, mind az általános definícióból, mind a külön nevesített, az emberi méltóságban gyökerező személyi szabadságból is levezethető.

A Ptk. vélelmet állít fel arra nézve, hogy a mások személyiségi jogainak bármilyen megsértése vagy korlátozása jogellenes magatartás, amelynek ellenkezőjét a sértő félnek kell bizonyítania, hiszen az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A véleménynyilvánítás szempontjából irreleváns az, hogy arra milyen közegben kerül sor, tehát otthon, barátok körében fejtem ki a véleményemet vagy a gyülekezési joggal összekapcsolva másokkal együttesen, hiszen maga a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsolódik szorosan az egyénhez és az egyén személyiségéhez, és ez alapozza meg személyiségi jogi jellegét, nem a helyszín, és nem a személy körüli további személyek. Maga a közlés lesz az, amelyen keresztül a személyiség érvényesíthetővé válik.

Könnyen sérülhet a személyiségi jog

A március 15-ei tüntetéssel kapcsolatban többen felhívták a figyelmet arra (többek között Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza), hogy “az alkotmánybíróság és a Kúria is kimondta, hogy a gyülekezési törvényt a rendőrség nem értelmezheti kiterjesztő módon, azaz nem tilthat be másért demonstrációt, mint azért, ami a gyülekezési törvényben benne van. Ezek pedig: a bíróságok és a népképviseleti szervek munkájának akadályozása, tehát pl. a Parlament blokádszerű körbevétele és a közlekedés blokkolása.” Interjújában kiemelte, hogy a sípolás egyiket sem valósítja meg, ezért a rendőrségnek nem lenne joga a betiltásra. Megjegyzendő, az ügy pikantériája, hogy hiába nyújtanak be jogorvoslati kérelmeket, ezek elbírálására nem kerül sor március 15-ig, így marad a tiltó, de jogsértő határozat.

De mi történik, ha valaki mégis kimegy sípolni, és a rendőrség megakadályozza abban, hogy véleményt nyilvánítson?

Juhász Péter, a sípolás magyarországi “meghonosítója”

Arra az említett is cikk is felhívja a figyelmet, hogy a “rendőrség mérlegelheti, hogy a megjelent füttyögők jogsértő magatartást tanúsíthatnak, és feloszlathatja a demonstrációt. Felszólítja a füttyögőket a távozásra, majd ha ez nem történik meg, erőszakkal késztetheti őket távozásra”. Ilyen esetben, mint arra korábban volt példa, járható a kártérítés. Erre volt is példa az október 23-ai ünnepséggel kapcsolatban. Mivel a véleménynyilvánítás szabadsága a személyiségi jog része, a fütyülés megtiltása, megtagadása, megakadályozása a személyiségi jog megsértését jelenti, amely szankciókat vonhat maga után.

Szóba jön egyrészt az objektív szankciók köre, amelyek alkalmazhatóságát a jogsértés puszta ténye megalapozza a jogsértővel szemben, nincs lehetőség kimentésre, és nincs szükség szubjektív elmarasztalhatóságra a jogsértő oldalán. Ilyen szankció például a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása. Másrészt a sérelemdíj, mint szubjektív szankció alkalmazhatóságának lehetősége is felmerül, ennek ugyanakkor feltétele a jogsértő magatartás felróhatósága. Sérelemdíj iránti igény esetén a személyiségi jogot sértő személy akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható, vagyis úgy járt el, hogy az az adott helyzetben általában elvárható. A korábbi tapasztalatok alapján (Kúria, Alkotmánybíróság) a rendőrség nehéz helyzetbe kerülne, amikor azt kéne bizonyítania, hogy jogszerűen járt el, hiszen már eleve a tiltó határozata is jogsértő, és ugyanígy jogsértővé válna a fütyülés megakadályozására tett bármilyen intézkedése, így az sérelemdíjat alapozhat meg. A jövőbeni bizonyítás érdekében érdemes a fütyüléssel, vagyis a véleménynyilvánítás szabadságával élő személyeknek rögzíteni, dokumentálni az eseményeket (pl.: kamera), mert ezzel válik utólag könnyen bizonyíthatóvá az esetleges jogsértés. Fontos kiemelni, hogy a véleménynyilvánítás szabadságot az ünnep során a gyülekezési jogra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett lehet gyakorolni. Egy ember bárhol kifejezheti az ismertetett korlátok között a véleményét, de amennyiben gyülekezési jogról is szó van, az arra irányadó játékszabályokat is be kell tartani, vagyis hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

Nincs is korlát, csak fütyülni nem szabad

A rendőrség részéről esetleg hivatkozási alapként jön szóba, hogy kiabálni, nem tetszést nyilvánítani szabad, pusztán a sípok használatát korlátozzák, így nem sérül a véleménynyilvánítás szabadsága, hiszen a korlátozás csak a véleménynyilvánítás egyik formájára, eszközére vonatkozik, nem az egész véleménynyilvánításra. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert véleménynyilvánításunk és a személyiségünk akkor teljes, ha a meglévő korlátok (törvény és mások jogai) mellett szabadon megválasztható a véleménynyilvánítás formája, tartalma és terjedelme. A véleménynyilvánítás szabadságával szemben nem konkurálhat a nyugodt ünnepléshez való (nem létező) jog. A véleménynyilvánítás ok nélküli korlátozása mindenképpen sérti a véleménynyilvánítás teljességét, így mindegy, hogy kicsit vagy nagyon sérti, a jogsértés megállapítható, ha a korlátozásnak nincs törvényes alapja. És valljuk be, a sípolás azért nem egy tojásdobálás.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek

A képek forrásai: itt, itt és itt.
Mátyás Ferenc

Mátyás Ferenc

Jogász, a Wolters Kluwer Kft. munkatársa. 2009-ben végzett az ELTE ÁJK-n, ahol 2013-ban az Alkotmányjog Tanszék keretein belül a PhD képzésben abszolutóriumot szerzett. Fő kutatási területe az alkotmányjog, ezen belül is a jogalkotás.

Mátyás Ferenc

Latest posts by Mátyás Ferenc (see all)