Újra énekelhetnek a müezzinek Ásotthalmon

Alaptörvény-ellenesnek találta, és a kihirdetésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az Alkotmánybíróság azt a paragrafust amely egy tavalyi ásotthalmi önkormányzati rendeletben megtiltotta a müezzinek tevékenységét, a “teljes testet és fejet takaró öltözék viselését” (burka, csador), illetve bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítását, amely a házasság intézményét nem egy férfi és egy nő között létrejött életközösségként mutatja be.

A “közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló” rendeletet még 2016. november 23-án módosította Ásotthalom Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete, melynek 7/B §-a így megfogalmazta a fentebb említett tilalmakat. A vélhetően a – szerb határmenti községet erőteljesen érintő – migrációs válság hangulatának hatására megszületett módosító rendelkezés hamar közfelháborodást váltott ki, és támadások kereszttűzébe helyezte Toroczkai László polgármestert, a Jobbik alelnökét. Habár 2015-ben volt, hogy napi tízezer bevándorló ment keresztül a községen, állandó lakosként mindössze két muszlim vallású lakik a településen.

A rendelet jogellenes szakasza:

„A közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes közterületi magatartások

7/B. § Tilos közterületen

a) a müezzin tevékenysége, mivel alkalmas a köznyugalom zavarására, továbbá alkalmas arra is, hogy a helyi lakosság körében félelmet, riadalmat és megbotránkozást keltsen,
b) az egész testet és fejet, valamint részben vagy teljes egészében az arcot is elfedő burka, nikáb és csador, valamint a teljes testet fedő fürdőruha, ide értve az úgynevezett burkini viselése,
c) bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítása, amely a házasság intézményét nem az Alaptörvényben rögzítetteknek megfelelően egy férfi és egy nő között létrejött életközösségként mutatja be, ide értve bármilyen közterületi akciót, kiemelten a performanszokat, demonstrációkat, plakát-, röplap- és hangreklámokat,
d) bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítása, amely megsérti az Alaptörvényt azzal, hogy a családi kapcsolat alapjaként nem a házasságot, illetve a szülő-gyermek viszonyt ismeri el, ide értve bármilyen közterületi akciót, kiemelten a performanszokat, demonstrációkat, plakát-, röplap- és hangreklámokat.”

Az ombudsman indítványa:

Hamarosan konkrét jogi lépések is történtek a rendelettel szemben, ugyanis az alapvető jogok biztosa indítványozta a rendelet megsemmisítését annak Alaptörvény sértő volta miatt. Az ombudsman elsődleges érve az volt, hogy a rendelet “alapjogok közvetlen és jelentős korlátozását valósítja meg”, amelyre nincsen rendeleti lehetőség, mivel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthat meg, habár az alapjogi biztos véleménye szerint jelen esetben törvényi szabályozás mellett megvalósulna alalptörvény-ellenesség a tartalom miatt.  Az érintett alapjogok a vallásszabadsághoz, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódtak, melyeknek gyakorlását az indítvány szerint a rendelet nemcsak érintette, de több esetben ellehetetlenítette.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a müezzin imára hívó tevékenysége az iszlám vallás elválaszthatatlan szakrális magatartása, ezért „még a törvényhozó sem tehetné meg alkotmányosan, hogy egy valláshoz, világnézeti meggyőződéshez köthető magatartást tilalmaz, míg más vallások külvilág számára hasonló megnyilvánulását támogatja vagy eltűri.” Hasonló véleményen volt a burka viselésével kapcsolatban, ahol bár elismerte, hogy a kérdés Európa szerte viták tárgya, de hozzátette, hogy a korlátozást a rendelet különösebb mérlegelés nélkül valósítja meg úgy, hogy az semmiféle konkrét állami célt nem szolgál.

Az alapvető jogok biztosa kitért a házasság intézménnyel kapcsolatos részre is, mely véleménye szerint  „az azonos neműek társkapcsolatainak családként való elismerése ellen szólal fel”. Ezzel kapcsolatban egy 1995-ös AB határozatra hivatkozik mely kimondja, hogy “két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együtt élő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre.” valamint megemlít egy EJEB ítéletet (Schalk&Kopf v. Austria) ami kimondja, hogy  “a stabil de facto kapcsolatban együtt élő azonos nemű pár életközössége a »családi élet« fogalma alá tartozik, ugyanúgy, mint ahogy egy azonos helyzetben lévő különnemű pár esetében történne.”

Székely László alapjogi biztos

Az Alkotmánybíróság ítélete:

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak tartotta az indítványt, érdemi vizsgálatot indított és végül 2017. április 11-én megsemmisítette a rendelet kérdéses részét.
Az AB megállapította, hogy a helyi önkormányzatok eredeti jogalkotási jogkörrel rendelkeznek az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése alapján, és szabályozhat olyan helyi társadalmi viszonyokat amiket törvény nem szabályoz. Továbbá a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 143. §-a felhatalmazza a helyi önkormányzatok képviselő-testületét arra, hogy rendeletben határozzák meg a közösségi együttélés alapvető szabályait. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az Alaptörvény a 32. cikk (2) bekezdése alaptörvényi szinten telepít eredeti és származékos jogalkotást a képviselő-testületekre.

“Mindazonáltal az Alaptörvény T) cikkének (2) és (3) bekezdései alapján az önkormányzati rendelet jogszabály, amely nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.”

Fontos továbbá az is, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

Ezen túlmenően a Mötv. 4. §-a szerint a helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A felsorolt különösen közügynek számító esetekből kitűnik, hogy a törvény alapvetően a tipikusan önkormányzati léptékű feladatok ellátását hivatott biztosítani. Ugyanakkor önkormányzati szinten nem korlátozhatóak az alapjogok, mivel ez oda vezethetne, hogy önkormányzatonként változik az alapjogok érvényesülése. E körben az AB is megállapította, hogy a rendelet a a lelkiismereti és vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága közvetlen korlátozását célozza, és ezért megsemmisítette.

A továbbiakban viszont nem folytatta a vizsgálatot mivel: “Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak részét az Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alaptörvényi rendelkezés esetleges sérelmét – a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben – érdemben nem vizsgálja. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 7/B. §- át az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése vonatkozásában alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette, ezért annak az Alaptörvény VII. cikkével, és a IX. cikk (1) bekezdésével való esetleges tartalmi sérelmét már nem vizsgálta.”

Különvélemények:

Az Alkotmánybíróság határozatával mindenki egyetértett, azonban az indoklásban szereplő érvekkel nem mindenki tudott teljes mértékben azonosulni.

Czine Ágnes egy további különvéleményére hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy az Mötv. 8. §-ban egyértelműbben kellett volna meghatározni a rendeletalkotás szempontjait, mivel ennek hiányában az önkormányzatok nem tudják felmérni a rendeletalkotás alkotmányos kereteit.

Pokol Béla más részről megkérdőjelezte annak realitását, hogy az életviszonyok legapróbb részleteit is érintő alapjogi elveket elégséges módon lehet szabályozni törvényi szinten, valamint megjegyezte: “Párhuzamos indokolásomban – Európa iszlamizációjának nyilvánvaló veszélyt jelentő problémáit a szem előtt tartva – fontosnak tartom még annak kiemelését, hogy a muszlim vallás gyakorlásának és ennek nyilvánosság előtti kellékeinek korlátozhatóságát nem vizsgálta az általam is támogatott, megsemmisítést kimondó döntés.”

Pokol Béla párhuzamos indoklásához Juhász imre és Varga Zs. András alkotmánybírók is csatlakoztak.

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.