Űrtechnológia és jog: új kihívások előtt az űrjog

Az idén 50 éves nemzetközi űrjog szabályrendszere – különös tekintettel az 1967-es Világűrszerződésre – az űrtechnológia fejlődése és a feltörekvő magánszektor szereplőinek tevékenysége miatt új kihívásokkal néz szembe.

1967-ben – azaz idén 50 éve – írták alá „az államok tevékenységét szabályozó elvekről szóló Szerződést, a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket”, más néven a Világűrszerződést (Outer Space Treaty, a továbbiakban: OST). Az OST-hez több mint 100 állam csatlakozott, beleértve a legnagyobb űrhatalmakat is, mint például az USA-t, Kínát, Oroszországot stb. Magyarország az OST-t az 1967. évi 41. törvényerejű rendeletben hirdette ki.

Az OST határozza meg a nemzetközi űrjog keretrendszerét és alapelveit. Ezt a keretrendszert tölti ki további 3+1 egyezmény:

a Mentési Megállapodás, a Felelősségi Egyezmény, a Regisztrációs Egyezmény és a Hold Megállapodás.

A Hold Megállapodás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a legtöbb állam nem írta alá és nem ratifikálta.

Az OST egyik legfontosabb alapelve, hogy a világűr res communis omnium usus, azaz mindenki által szabadon kutatható és használható, de senki által nem kisajátítható dolog. Az OST ezt a dolog fogalmat – ahogy a címében is szerepel – a Holdra és más égitestekre terjeszti ki. A kutatás (explore) és a használat (use) szabadságát az OST I. cikke mondja ki figyelemmel arra, hogy „a világűr kutatását és felhasználását, beleértve a Holdat és más égitesteket, minden ország javára és érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az országok gazdasági vagy tudományos fejlettségének szintjére, és azt az egész emberiség közös vállalkozásának kell tekinteni”. Az OST II. cikke pedig kimondja, hogy „a világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.” Az OST ezen kívül több más alapelvet rögzít, azonban a jelen vizsgálódás szempontjából az említett két cikk a leginkább releváns.

A 2000-es évektől kezdődően az űrszektorban új szereplők jelentek meg a kormányzati űrügynökségek (NASA, ESA, Roscosmos stb.) mellett. A magánszektor vállalatai üzleti lehetőséget látnak az űrkutatásban és fejlesztésben, ami már profitot termelő ágazattá nőtte ki magát. Ennek megfelelően több amerikai milliárdos alapított saját űrvállalatot, így például a Tesla vezetője – Elon Musk – a SpaceX-et, vagy az idén nyáron pár óra erejéig a világ leggazdagabb emberének számító Amazon tulajdonos, Jeff Bezos, aki a Blue Origint alapította. Rajtuk kívül is több nagyvállalat, illetve kis- és középvállalat – különös tekintettel egy nagyon erős és fejlődő startup rétegre – foglalkozik a világűrkutatás és fejlesztés kereskedelmi aspektusával. Ezt az új típusú űrszektort nevezzük New Space-nek vagy Space 2.0-nak.

A New Space szereplői olyan új ágazatokkal is foglalkoznak az űriparon belül, mint az űrturizmus (pl. Virgin Galactic), az űrszemét kiaknázása, illetve az aszteroida bányászat (pl. SpaceX, Deep Space Industries). Jelenleg ezeknek a technológiáknak a fejlesztésén dolgoznak a magánvállalatok minden szintjén, így a startupoktól a nagyvállalatokig. A technológiák, amik ezen iparágak fejlődését és szolgáltatások nyújtását lehetővé teszik, a becslések szerint 2020-ra elérhetőek lesznek.

Ezek a változások elérték az államok jogalkotóit is.

“Az USA-ban a tavalyi évben, Luxemburgban pedig idén augusztus 1-jén léptek hatályba az űrbányászatot támogató jogszabályok.”

Az amerikai és a luxemburgi jogszabály is kimondja, hogy az űrben kibányászott nyersanyagokat az adott vállalat visszahozhatja a Földre, és azon tulajdont szerez. Ezzel szeretne az USA és Luxemburg vezető szerepet vállalni a New Space világában, és minél több nagyvállalatot és startupot saját hazájába csábítani. Azonban a két jogszabály a nemzetközi jogászok, illetve az ENSZ Világűrbizottságának (COPUOS) figyelmét is felkeltette.

Jelenleg is heves vita folyik arról, hogy ezek a jogszabályok nem ellentétesek-e a nemzetközi űrjoggal, különös tekintettel az OST II. cikkére, ami megtilt minden típusú kisajátítást. Erre a kérdésre azonban az amerikai és luxemburgi jogalkotók nemmel válaszoltak. Álláspontjuk szerint az OST II. cikke csupán a nemzeti kisajátítást tiltja meg, ami nem vonatkozik a magánszektor szereplőire. Ez – egy konkrét példával szemléltetve – azt jelenti, hogy az USA nem alapíthatja meg a Holdon az 51. államát. Azonban – állítják az amerikai és luxemburgi jogszabályok mellett érvelő jogászok – azt semmi sem tiltja, hogy egy vállalat szabadon bányássza ki a különböző nyersanyagokat egy aszteroidából, sőt ezt erősíti meg az OST I. cikkének szabad kutatás és használat alapelve is.

Ez a vita jelenleg is megosztja a nemzetközi űrjogász közösséget, ahol a vitának más aspektusai is előkerülnek, így az OST VI. cikkének regisztrációs és felelősségi szabályai is. Az OST VI. cikke kimondja, hogy az államok nemzetközi felelősséget vállalnak az állami és a nem állami intézmények által folytatott tevékenységekért az űrben. Ennek megfelelően

engedély- és regisztrációköteles tevékenység az űrkutatás.

A kritikus jogászok felhívják arra a figyelmet, hogy az amerikai és a luxemburgi jogszabályok nem rendezik megfelelően ezt a kérdést, és ezzel adósok maradtak.

Természetesen a probléma a fent leírtaknál sokrétűbb és bonyolultabb, csupán szerettem volna rávilágítani a főbb vitapontokra. Látható azonban, hogy az űrjog egy rendkívül fontos területe napjaink jogtudományának, ahol az 50 évvel ezelőtt lefektetett nemzetközi keretrendszer határait feszegetik a magánszektor és a jogalkotás szereplői. A New Space a következő évtizedek egyik meghatározó iparágává fogja kinőni magát, hiszen elég megemlíteni Elon Musk két héttel ezelőtti előadását, amit az International Astronautical Congress-en tartott, ahol bejelentette, hogy embert küld a Marsra 2024-ben, és eközben a légi közlekedést is alapjaiban reformálja meg. Ezek a folyamatok a jövőben jelentősen meghatározzák majd az űrjogi jogalkotás irányvonalait.

Sárhegyi István

Megtetszett az űrjog? Kérdésed lenne a szerzőhöz? Akkor gyere el az Arsboni Karrier Fesztiváljára, ahol a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda is jelen lesz. Ráadásul nem csak őket, hanem az irodájukat is megismerheted majd egy Safary event kereteiben.

A képek forrása itt és itt.

Források

*** Wulters Kluwer logo A Jog és Innováció rovat támogatója a Wolters Kluwer

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.