Választások és korrupció? Van összefüggés?

A társadalmi folyamatokat kutató intézetek munkatársait, a médiát és utóbbival összefüggésben a közvéleményt is egyre inkább foglalkoztatja a korrupció mértékének alakulása. Minden, a témakörrel foglalkozó, hasonló tanulmány azzal kezdi a bevezetőjét, hogy a korrupció témakörével nagyon nehéz foglalkozni, különösen, ha statisztikai adatok elemzéséről van szó. Esetleg hozzáteszik még, hogy ha össze is meri valaki hasonlítani az éves adatokat, akkor az a látencia miatt eleve annyira torzult, hogy nem is lehet belőlük következtetéseket levonni.

111376_korrupcio_3

Engem egy-két évvel ezelőtt kezdtek a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények foglalkoztatni, amikor a média híreit olvasgatva eljátszottam a gondolattal, hogy egy-egy korrupciós botrány kapcsán a történeti tényállás – amennyire a média torzító hatása alapján egyáltalán az megismerhető – megfelelhet-e esetleg valamely bűncselekményi tényállásnak, vagy sem. Ehhez a gondolati játékhoz pedig újra elővettem a Büntető Törvénykönyvet és keresni kezdtem a közélet tisztasága elleni bűncselekményeket, de mindhiába.

Ennek pedig az oka az, hogy a korábbi Büntető Törvénykönyvet leváltó, vagy ha úgy tetszik, megújító 2012. évi C. törvény már nem használja ezt a kifejezést, hanem korrupciós bűncselekményekről beszél. Ezen fejezetcím alá sorolt bűncselekményi tényállások persze nagyrész megfeleltethetőek a korábbi rendelkezéseknek, és jelen gondolatmenetnek nem is lesz kiemelt tárgya a tényállások vizsgálata vagy bemutatása, pusztán az egyes állítások alátámasztásaként fogom őket bemutatni, ha szükséges. A terminológiai váltást egyébként vannak, akik megkérdőjelezik, mondván a korrupció kriminológiai és nem anyagi büntetőjogi fogalom.

Adva volt tehát az elhatározásom a korrupciós bűncselekményekkel történő gondolati játékhoz, azonban gyorsan be kellett látnom, hogy egyáltalán nincs könnyű helyzetben az, akinek a tényállásszerű cselekmény elkövetését bizonyítania kell, tekintettel a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. § (2) bekezdésére is, miszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Sőt már-már úgy tűnt, hogy egy-egy korrupciógyanús cselekmény kapcsán sokkal könnyebb megindokolni, hogy az miért nem tényállásszerű, mint ennek a fordítottját.

Kicsit utánajárva ennek a jelenségnek olyan tanulmányokba is belebotlottam, amik például azt próbálják meg megindokolni, hogy az önkormányzati képviselő miért követhet el mégis hűtlen kezelést az önkormányzat vagyona tekintetében, mivel egyes jogászok még ezt is vitatják az idegen vagyon kifordított értelmezésébe kapaszkodva. Ha pedig épp a hűtlen kezelésnél tartunk: ezen tényállás nem is a korrupciós bűncselekmények között van felsorolva, hanem a vagyon elleni bűncselekmények között, mint ahogyan a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban elnevezésű tényállás pedig a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények fejezetcím alatt található.

Ezen utóbbi bűncselekményeket – kiegészülve a hivatali visszaéléssel – nevezi a kimunkálódó jogdogmatika “nem szükségképpen korrupciós bűncselekményeknek”. Ebben az a különös, hogy egyrészt kiemelt médiafigyelmet kapó, közéleti botrányok gyakran épp a hűtlen kezelés tényállásához kapcsolódtak az utóbbi időben, másrészt ezen bűncselekményekre nem vonatkozik a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása tényállási köre sem, de természetesen az is érthető, hogy a hűtlen kezelés történeti tényállásában nem feltétlenül a korrupciós elemek dominálnak, sőt, azok akár teljesen el is maradhatnak.

corruption

A jogdogmatikai alapvetéseket követően, a statisztikai kérdésekre áttérve: a „A büntetlenség vége” című konferencián elhangzottakról beszámolt korábban a Transparency International szervezete. Az összefoglaló dokumentumukból kiderül, hogy évente, az óriási látenciának köszönhetően körülbelül 500-700 bűncselekmény válik ismertté, mely tényen a konferencián résztvevők szerint önmagában a Btk. változtatásaival nem lehet javítani. Vannak ugyan próbálkozások a látencia csökkentésére – ilyen például a büntethetőséget kizáró ok, mely felmenti a korrupciós ügyben feljelentést tevőt a büntethetőség alól – de a statisztikai adatok alapján ezek a módszerek sem hozták meg az elvárt eredményt: a korrupciós jellegű bűncselekmények felénél emelnek csak vádat, a másik fele még odáig sem jut el a bizonyíthatóság hiánya miatt.

A média szerepére egy rövid gondolatmenet erejéig kitérve: az Állami Számvevőszék jelentései például átlagosan 100 oldal terjedelműek, ezekben több bűncselekmény is lehet, ám ahhoz, hogy ezekkel is foglalkozzon a megfelelő hatóság az Állami Számvevőszéknek külön-külön feljelentést kellene tennie az egyes bűncselekményekről. Nyomozást elrendelni pedig csupán a Be.-ben meghatározott módokon lehet, ennek megfelelően sajtócikkek alapján például tilos, mert az ügyész nem hivatalos személyként médiafigyelő, a sajtósok büntetőjogi felelőssége kizárt, tehát „felelőtlenül vádolhatnak”, ráadásul a média szerepe a korrupció elleni harcban azért problémás, mert a médiát fenntartó gazdasági érdekcsoportoknak nem érdeke a korrupcióellenes harc propagálása. – hangzott el a fent már említett konferencián.

Az idézett tanulmányban az is olvasható egyébként, hogy Vig Dávid az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) Bűnözéskutatási Osztályának tudományos segédmunkatársa szerint a statisztikai adatoknak a korrupció megértésében semmilyen szerepük nincs, hiszen a követő jelleg és a látencia miatt nincs köztük igazi kapcsolat. Arra gondoltam azonban, hogy ha a korrupció megértését nem is feltétlenül segíti, de a korrupciós bűncselekmények statisztikáját mégis felhasználva megvizsgálom: empirikus adatok alátámasztják-e azt a sztereotípiákat legkevésbé sem nélkülöző hiedelmet, hogy a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozati, ügyészségi, illetve bírósági munkát befolyásolja az a tény, hogy épp választási évben járunk-e, vagy sem.

Volt tehát egy hipotetikus alapfelvetésem, amely arra épült, hogy a közvélekedés szerint egy mindenkori választási évben a korrupciós bűncselekmények regisztrált száma növekedni fog, mert politikai érdekek mentén ebben az időszakban tömegesen bukkannak elő ilyen jellegű “ügyek” a közéletben. Erre “reagálva” a mindenkori ügyészség – egyfajta kiegyensúlyozó mechanizmusként – arányaiban kevesebb ügyet tart majd tényállásszerűnek (merthogy eleve nő a megalapozatlan feljelentések aránya), ennek megfelelően pedig nő az elutasítások/megszüntetések száma a nyomozati szakaszban, illetve végső soron akár még a váderedményesség is csökkenhet, a bíróságok pedig úgy szervezik az ügymenetüket, hogy a lehető legkevesebb jogerős ítéletet hozzák a botrányosnak ígérkező ügyekben, nehogy befolyásolják a működésüktől teljesen független politikai életet.

Mindezek vizsgálatához – ideális esetben – számos egyedi adatkérést kellett volna kérnem az adatgazdáktól, azonban az időbeli korlátokra tekintettel ezúttal csak a bíróságok és a Belügyminisztérium, nyilvánosan megismerhető statisztikai adataira támaszkodtam. Az adatokat tehát a birosag.hu és a bsr.bm.hu statisztikáiból nyertem, méghozzá a 2014, 2013 és 2012 évek (ha rendelkezésre álltak, akkor korábbiak is) vonatkozásában, amelyekből csak a rend kedvéért: 2014 volt a legutóbbi országgyűlési választások éve.

bribery-blog-post-image

A statisztikai adatok szerint a bíróságok 2014-ben 171 jogerősen elmarasztaló ítéletet hoztak vesztegetés bűncselekménye miatt, ami jelentős visszaesést jelent a 2013-as 385 esethez képest. A váderedményesség kapcsán elmondható, hogy minden vizsgált évben 50 körüli volt a felmentő vagy megszüntető ítéletek száma, ebből következik, hogy a váderedményesség 2014-ben jelentősen romlott. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy 2012-ben még ennél is kevesebb, szám szerint 145 jogerősen elmarasztaló ítélet született, a váderedményesség tehát akkor is hasonlóan alakult.

Viszont, ha a féléves bontást veszünk alapul, akkor több éves átlag tekintetében is feltűnően kevés, mindössze 43 ügy zárult le jogerősen elmarasztalással 2014 második félévében (290. § szerint minősülő vesztegetés miatt például mindössze 5 ilyen eset volt). Az összes többi korrupciós bűncselekménynél nem volt érdemi eltérés kimutatható, ideértve a befolyással üzérkedést, a befolyás vásárlását is, mint ahogy a nem szükségképpen korrupciós bűncselekmények, mint a hivatali visszaélés, a hűtlen kezelés, vagy épp a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban eseteiben sem volt szignifikáns különbség.

Ennél sokkal aggasztóbb képet mutat a regisztrált korrupciós bűncselekmények számának az alakulása. A számok ugyanis szigorúan monoton növekedést mutatnak az éves adatok tekintetében, a vesztegetés tényállása kapcsán. Míg 2010-ben 375 ilyen bűncselekményt regisztráltak, addig 2013-ban már 927-et, ami azonban még mindig bőven elmarad a 2014-es csúcstól, ami 1690 regisztrált bűncselekményt jelent a gyakorlatban. A másik korrupciós bűncselekmény a befolyással üzérkedés is 2014-ben ugrott 1419-re, míg az összes regisztrált korrupciós (illetve közélet tisztasága elleni) bűncselekmények száma a 2010-es 481-ről 3254-re nőtt. Érdekesség, hogy miközben a korrupciós bűncselekmények száma már-már szélsőségesen változik, addig a nem szükségképpen korrupciós bűncselekmények száma évek óta változatlan.

Amikor egyébként vesztegetést említek, akkor a 2012. évi C. törvény hatálybalépését követő adatoknál a 290. § – 296. § által meghatározott bűncselekményekre, együttesen gondolok. Továbblépve a statisztikai elemzésben a nyomozati munka egyik legfontosabb mutatója a nyomozáseredményességi mutató. Szerencsére a Belügyminisztérium statisztikai adattáblái ilyen tekintetben is irányadóak voltak. Sajnos a 2014. év tekintetében csak az első 4 hónap adatai álltak rendelkezésemre, amiből kitűnik, hogy a vesztegetés, a befolyással üzérkedés és a hűtlen kezelés bűncselekmények esetében kisebb-nagyobb mértékben csökkent, a hivatali visszaélésnél kismértékben emelkedett a 2013-as éves adatokhoz képest a nyomozáseredményesség. Ha viszont az azonos időszak adataival vetem össze, akkor a vesztegetésnél és a hivatali visszaélésnél nőtt, a befolyással üzérkedésnél és a hűtlen kezelésnél csökkent a mutató, a sokéves átlag tekintetében pedig más időszakokhoz képest nem volt kirívó az eltérés. Az adatok itt minden nyomozati hatáskörrel rendelkező szervezetre, együttesen értendők.

A fenti tapasztalatok alapján egyre inkább jogosnak éreztem Vig Dávid gondolatait a korrupciós bűncselekmények statisztikájára vonatkozóan: szinte tökéletesen ellentmondó, nehezen érthető és követhető változásokat mutat a statisztika mind féléves, mind éves bontásban, így első megközelítésben mindössze két tényszerű következtetést tudtam levonni: egyfelől a regisztrált korrupciós bűncselekmények száma folyamatosan és jelentősen nő, immáron 2010-óta. A másik következtetés, hogy a megnövekedett regisztrált bűncselekményi szám – egyelőre – nem mutatkozik meg a jogerős ítéletek számában.

Mivel azonban a jelen gondolamenet célja nem az utóbbi következtetések vizsgálata volt, ezért a konkrét felvetésre visszatérve: statisztikailag véleményem szerint nem kimutatható, hogy a választási időszak hajrájában (ezalatt most konkrétabban a 2014.01.01-2014.04.05 értem), vagy akár évében bármilyen jelentős változás történt volna, ha pedig mégis történt, azt a regisztrált korrupciós bűncselekmények számának dinamikus növekedése elfedi, vagy egyébként a változás a vizsgált időszakot megelőző vagy azt követő jelenségként kezelhető, a követő jellegéről nem is beszélve. Mindez az én olvasatomban nem jelenti természetesen azt, hogy kizárt az összefüggés a választások ténye és a korrupciós bűncselekmények statisztikája között, különösen, mivel akár egyetlen korrupciós botrány is döntő lehet egy kiélezett politikai környezetben.

Furcsa módon mégis van azonban egy olyan bűncselekményi tényállás, amely áttételesen ugyan, de információt hordozhat a feltevésem kapcsán, pedig nem is a korrupciós, de még csak nem is a vagyon elleni bűncselekmények között van felsorolva. Történetesen van ugyanis egy olyan bűncselekményi tényállás, amelynél kifejezetten csak 2014-ben növekedett a regisztrált bűncselekmények száma (a korábbi évhez képest mintegy 30%-al), míg a korábbi években lényegében ugyanazon a szinten stagnált: ez pedig nem más, mint a hamis vád.

Az írás az Ars Boni 2015 -ös cikkíró pályázatára készült.

Hivatkozás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény http://birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikai-adatok/statisztika-fk-ff http://bsr.bm.hu/SitePages/DokumentumtarLista.aspx?libraryName=BuncselekmenyiAdatok transparency.hu victorism.blog.hu

Képek forrása: itt és itt.

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.