Valóban korlátolt a korlátolt tagi felelősség?

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Kovács Dóra

A felelősságátvitel kérdése a hatályos szabályozás tükrében, különös tekintettel a Ptk. és a Ctv. rendelkezéseire

BEVEZETŐ GONDOLATOK

A társasági jog egyik alapvető, központi kérdése, az hogy van-e helytállási kötelezettsége a különböző társasági formák esetén a társaság tagjainak, részvényeseinek kifelé, harmadik személyek irányában a társaság tartozásaiért. A korlátolt tagi felelősség mellett működő társaságok népszerűségének egyik indoka feltétlenül az lehet, hogy e társaságok tagjai, valamint részvényesei főszabály szerint nem felelnek a társaság tartozásaiért. Azonban a Ptk-ban továbbá más jogszabályokban is (Ctv., Cstv.) vannak olyan szabályok, amelyek ezt a főszabályt „áttörik”.

A felelősségátvitel alapvetően hitelezővédelmi indíttatású jogintézmény, amelynek célja a gazdasági társaság leple mögött megbújó valamilyen jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag hitelezőkkel szembeni felelősségének a megteremtése. Nochta Tibor szavaival élve: „Nem teremthet – sem hitelezővédelmi, sem a közérdek védelme miatt – a korlátozott tagi felelősség érinthetetlenséget jelentő szabadító levelet.” A felelősségátvitelt az indokolja, hogy a jogi személy önálló jogalanyisága és a tagok korlátozott felelőssége olyan jogtechnikai konstrukciók, amelyekkel csak rendeltetésszerűen lehet élni. Ha a tag a hitelezők rovására visszaél a társaság elkülönült jogalanyiságával, illetve a saját felelősségének a korlátozott voltával, akkor ez a joggal való visszaélés sajátos esete és ennek az a szankciója, hogy a törvény átviszi a felelősséget a tagra.

A tag felelősségének kiemelése, illetve előtérbe kerülése azokban a jogi helyzetekben jelenik meg, amikor a társaság működésében „zavarok” vannak, veszélyeztetve van a hitelezői érdek és ez a tag magatartására vezethető vissza. A tag tehát saját magatartásáért felel, azonban ezekben az esetekben is elsődlegesen a társasági vagyon az, amely helytállni tartozik a hitelezők irányában, és csak ezt követően kerülhet sor a csalárd módon eljárt tag felelősségének a megállapítására.

A FELELŐSSÉGÁTVITEL

A jogalkotó a társaság elkülönült jogalanyiságával visszaélő tag felelősségét kimondó szabályt az 1997-es Gt-be ültette be először, majd ezt a szabályt vette át a 2006-os Gt. kisebb pontosításokkal. A Ptk. e felelősségi szabályt a társasági jog területéről transzponálta a jogi személyek általános szabályai közé.

A Ptk. 3:2.§ rendelkezik a jogi személy tartozásaiért való helytállásról. Ennek értelmében a jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni; a jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek. Ez a bekezdés fogalmazza meg a főszabályt, majd a (2) bekezdés a főszabály alóli kivételt; a felelősségátvitelt. E szerint, ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni.

A felelősségátvitel felelősség-alapító norma, sajátos jogkövetkezmény fűződik a magatartáshoz; a társaság kötelezettségeiért teszik felelőssé a tagot. Csak egy gondolat erejéig térnék ki a felelősség és a helytállás fogalompárjára, amely sajnálatos módon gyakran összemosódik mind a jogalkotásban mind a jogalkalmazásban. A Ptk. 3:2.§ (2) bekezdésében, amikor a törvény a tag helytállását határozza meg, nem egy objektív és nem önmagában a tagi minőséghez kapcsolódó helytállásról rendelkezik. Itt a helytállás alapja egyértelműen a tag jogellenes és felróható magatartása, aminek következménye, hogy a hitelezőnek „kára” keletkezett. Ily módon a helytállás alatt ebben az esetben ténylegesen felelősséget kell értenünk.

A szakirodalomban a felelősségátvitel vonatkozásában a kielégítetlen hitelezői követelések számos esetben „kárként” jelennek meg, a visszaélést tanúsító tagok pedig károkozóként. A jogalkotó azonban nem ezeket a fogalmakat használja a felelősségátvitel szabályozásakor, hiszen a kár fogalma alatt a polgári jogi szabályok szerint mást értünk; kárnak minősül a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés, amely közvetlenül a károsító magatartás hatására következik be, tehát a ténylegesen felmerült kár, amihez elmaradt haszon és indokolt költség társulhat. A kár összegének bizonyítása különösen bonyolult lehet gazdasági társaságok esetén, amikor pl. nem egyetlen és relatíve egyszerű megítélésű kárt okozó magatartást (pl. dologrongálást) kell kiemelni és vizsgálat tárgyává tenni, hanem amikor egy huzamosabb ideig tartó, komplett magatartásfolyamatot, mint egészet nyilvánít jogellenesnek a törvény. A felelősségátviteli szabályok esetén a felelősséget nem jogellenes magatartás, hanem joggal való visszaélés alapozza meg. A joggal való visszaélés a jogellenes magatartások egy szűkebb, speciálisabb köre, melynek feltétele, hogy egy személy az őt megillető jogot gyakorolja, mégpedig a társadalmi rendeltetésével össze nem férő módon.

A tényállás megállapíthatóságának több előfeltétele van; a korlátozott tagi felelősséggel való visszaélés, az okozati összefüggés és a társaság jogutód nélküli megszűnése.
A korlátolt tagi felelősséggel való visszaélés az, amely a tag felelősségét magalapozza. Az új Ptk. felelősségi szabálya – a korábbi szabályozástól eltérő módon – már nem sorolja fel, hogy mely jogi személyek esetében kerülhet sor az alkalmazásra, mint ahogy mellőzi a visszaélésszerű magatartások példálózó jellegű felsorolását is, azonban a korábbi szabályozás és a bírói gyakorlat irányadó.

Ahhoz, hogy a tényállás megállapítható legyen szükséges a visszaélésszerű magatartás és a hitelezői érdeksérelem bekövetkezése közötti közvetlen ok-okozati viszony. Tehát, hogy azért maradtak fenn kielégítetlen hitelezői követelések a társaság jogutód nélküli megszűnésekor, mert a tag korlátozott tagi felelősségével visszaélt. Ha ez az okozatosság nem lelhető fel, akkor a tényállást sem lehet megállapítani. Az okozatosság azt is jelenti, hogy a tag csak a magatartásával összefüggésben keletkezett kielégítetlen hitelezői követelésekért tehető felelőssé.

A felelősségátvitel feltételei közül talán a leglényegesebb, a felelősségátvitel alkalmazási lehetőségének kulcsa a társaság jogutód nélküli megszűnése. A Ptk. taxatív módon meghatározza, hogy mely esetekben szűnik meg a jogi személy jogutód nélkül.

A Ptk. 3:2.§ nem tartalmaz konkrét rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a társaság megszűnése előtt mennyi idővel tanúsított visszaélésszerű magatartások alapozzák meg a felelősség megállapítását. Így elvileg nincs kizárva az sem, hogy a társaság megszűnése előtt akár tíz évvel megvalósult visszaélés is megalapozhatja a tag felelősségét. Álláspontom szerint ez esetben azonban a Ptk. általános elévülési szabályait kell irányadónak tekinteni, tehát kizárólag a társaság megszűnését megelőző öt évben elkövetett visszaélésre lehet alapozni a tag felelősségének megállapítását.

A Ptk. felelősségátviteli tényállását összehasonlítva a Ctv. felelősségátviteli szabályaival – mellőzve a Ctv. rendelkezéseinek részletes elemzését – a következő eltérésekre hívnám fel a figyelmet. A Ptk. szabályozásánál speciálisabb, részletesebb szabályanyaggal állunk szembe a Ctv. felelősségátviteli szabályainak vizsgálatakor. A Ctv.-ben a hitelezői kör pontosan meghatározott és ezáltal a törvény le is szűkíti a felelősségi körbe vonható személyek körét; ezzel szemben a Ptk-ban a hitelezi kör nincs meghatározva, így mindenki hitelező, akinek a társasággal szemben kielégítetlen követelése áll fenn. A Ctv. 118/A.§ (2) bekezdésében taxatív módon meghatározza azokat a visszaélésszerű magatartásokat, amelyek megalapozhatják a tag felelősségét; míg a Ptk. példálózó jelleggel sem határozza meg ezeket. A Ctv. szabályait kizárólag kényszertörlési eljárással megszűnt társaságok esetén lehet alkalmazni; a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazása végelszámolással megszűnt társaságok esetén kizárt, hiszen a végelszámolás lényege éppen abban áll, hogy a társaság nem fizetésképtelen, így saját elkülönült vagyonából képes kielégíteni a hitelezők követeléseit. A Ptk. nem támaszt különleges szabályokat az igényérvényesítésre; ezzel szemben a Ctv. speciális eljárási szabályokat határoz meg.

ÖSSZEGZÉS

A felelősségátvitelre, vagyis a korlátlan tagi felelősség bíróság által történő megállapítására valamilyen joggal való visszaélést megvalósító jogellenes és vétkes tagi magatartás ad alapot akkor, ha a társaságnál e magatartással okozati összefüggésben maradtak kielégítetlenül hitelezői követelések. A két törvényi esetkörben közös az, hogy már megszűnt társaság tartozásaiért teszi felelőssé a tagot. Hatályos társasági jogunk ugyanis – törvényi szinten – még működő, létező társaság esetén nem tesz lehetővé felelősségátvitelt.

Ha a két törvényt összevetjük a Ptk.-ban szabályozott eset tekinthető a felelősségátvitel „általános” tényállásának, hiszen ehhez képest a Ctv. tényállása speciális elemeket tartalmaz, mert különböző feltételek fennálltához köti a felelősség megállapíthatóságát.

A felelősségátvitel jóval korábban szabályozott a Gt.-ben (1997-es Gt), míg a Ctv. ezen szabályai később jelennek meg és valójában szűkítik az alkalmazást, azáltal, hogy speciális feltételek fennállásához kötik a felelősségátvitel alkalmazhatóságát, ezzel igen sok ellentmondást teremtve.

A jogi személy létesítésének jogosultsága a személyeket annak érdekében illeti meg, hogy a jogi személyiségen keresztül megvalósíthassák a jogrenddel összhangban álló, a jogi személy társadalmi-gazdasági rendeltetéséből adódó, felvállalt céljaikat. Jogi személyiséggel való visszaélést valósítanak meg, ha a jogi személyt létrehozó személyek valójában jogrendbe ütköző, adott esetben bűncselekményt is megvalósító tevékenységet folytatnak. A jogi személyiség számukra csak arra szolgál, hogy a jogi személy elkülönült felelősségét kihasználva, azzal visszaélve a jogi személy vagyonát elvonva a jogos hitelezői követelések alól mentesüljenek.

Mivel a bemutatott tényállás elődeivel kapcsolatban sem beszélhetünk komoly joggyakorlatról ezért nagy szerep hárul majd a bíróságokra e felelősségátviteli szabály értelmezésében és alkalmazásában egyaránt.

Források, felhasznált irodalom
1. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.)
2. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)
3. Brehószki Márta: Mennyire korlátolt a jogi személy gazdasági társaságok tagjainak felelőssége? A felelősség-áttörés hazánkban és a “lepelátszúrás” doktrínája az Amerikai Egyesült Államokban. PhD. értekezés. Budapest, 2009.
4. Dr. Fónagy Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség. PhD. értekezés. Miskolc,2011.
5. Kemenes István: A jogi személy elkülönült felelősségének „áttörése”. In: Acta Juridica Politica. Bérczi Imre jubileum. Szeged, 2000.
6. Mohai Máté: Felelősségátvitel, felelősségáttörés az új Ptk.-ban. In: Miskolczi Bodnár Péter- Grad-Gyenge Anikó (szerk.),, Megújulás a jogi személyek szabályozásában”- tanulmányok az új Ptk. köréből. Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK. Budapest. 2014.
7. Nochta Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban. Dialóg Campus. Budapest-Pécs. 2005.
8. Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2015.
9. Ujváriné Antal Edit: Felelősségi kérdések a társasági jogviszonyokban – az Új Ptk. Koncepció tükrében. In: Kötelmi Jogi Kodifikációs Tanulmányok (2003-2005) Novotni Kiadó
10. Vezekényi Ursula: A korlátolt tagi, részvényesi felelősség áttörése a társasági törvényekben a bíró gyakorlat tükrében. In:Sárközy jubileum
11. Wellmann György: Tagi felelősségátvitel a társasági jogunkban. In: Gazdaság és Jog 2008/11.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS