Vége a bundának?

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Tóth Szabolcs

A sportfogadási csalások megakadályozási kísérletei

A sport, mint a mindennapjaink részét képező közösségformáló tényező több évezredes múltra tekint vissza. E szubkulturális összetartó funkcióján kívül manapság, mint nemzetalkotó- és nemzetstratégiai tényezőt is számon kell tartani, ezt hivatott leszögezni Magyarország Alaptörvényének XX. cikke is. Vitathatatlan, hogy a sport, mint a mozgásformák összessége a közösségépítő szerepén túl a test és a lélek egységének, harmóniájának megteremtését is nagyban szolgálja. Egyértelmű ugyanis, hogy egészségmegőrző funkciója mellett jelentős szerepet játszik – főként fiatal korban – a személyiségfejlődés folyamatában is, hiszen rendre, tiszteletadásra, együttműködésre és önfegyelemre tanít. Ezért kiemelkedő felelősségük van a jelenkor jogalkotóinak, illetve jogalkalmazóinak, hogy az amúgy is mélyrepülésben lévő magyar tömegsport további bukásának gátat szabjanak, továbbá ezen a fronton irányt is mutassanak, és ezáltal megadják a kezdő lökést fiataljainknak, illetve az egész társadalomnak a helyes útra téréshez.

A rendszeres sport, a különféle mozgásformák – a közös vadászatok kihalásával – az emberiség közösségi fejlődésének egyik fő irányvonalát képezik, ezért védelmük az állam létfontosságú érdeke. Ha visszatekintünk a történelembe, akkor azt látjuk, hogy a sport jellegű megmérettetések – a háborúk után – a legnagyobb tömegeket tudták megmozgatni. Nem véletlen tehát, hogy az államok, az uralkodók hamar maguknak vindikálták a sportesemények szervezésének, lebonyolításának és a bírók küldésének jogát.

Mindezek tudatában a sportesemények tisztaságát az állam által kiemelten védendő értékek közé kell sorolni napjainkban is. Az ellenük elkövetet bűncselekmények vétkeseit pedig a legszigorúbb szankcionálással kell súlytani. Erre láthatók a jogalkotói törekvések az új Büntető Törvénykönyvben is, ahol a sportrendezvényeken nézőként elkövetett jogellenes magatartás ellen új, önálló büntetési nemmel – a sportrendezvények látogatásától való eltiltással – lép fel a törvényhozó, ám ez még mindig csak a pályán kívüli rend eléréséhez ad iránymutatást, a pályán belül sajnos tovább uralkodhat a káosz, ennek megoldása még várat magára.

Ha a pénzügyi jogot eddig a sötét oldallal azonosítottad, nem vagy egyedül. De itt az idő, hogy átértékelj mindent, amit az adótanácsadásról tudni véltél!

A bunda az új évezredben érkezett meg ismét a magyar futballba. Először a 2002/03-as szezon 17. fordulója előtt. Több osztrák és szlovák fogadóiroda is hirtelen levette a fogadási listájáról a Videoton-Békéscsaba és a Sopron-Kispest mérkőzéseket, ugyanis feltűnően nagy összegben játszották meg a csabai és a soproni győzelmet. Nem lehetett véletlen, hiszen a Békéscsaba 3-1-re, a Sopron 4-2-re nyert. „A Nemzeti Sport akkori értesülései szerint Szlovákiában összesen húszmillió forintnak megfelelő összeggel fogadtak az említett meccsekre, a magyar sajtóban pedig megjelentek olyan információk is, melyek szerint a játékalap meghaladta a 200 millió forintot – ez milliárdos nyereményt jelentett. A tippmix továbbra is kísértett, a fogadóirodák magyar bajnokik kapcsán többször is “koncentrált, nem szokványos” fogadási sorozatot észleltek”

Ugyan külső szemmel nem volt annyira látható, de sajnos a felszín alatt tovább folytatódtak a piszkos üzletek. Mi több, soha nem látott méreteket öltöttek. A hazai meccsek befolyásolását már nem a honi csalók irányították – ahogy Európa több országában sem –, nálunk is megvetette lábát a szingapúri maffia. Ez pedig merőben új lehetőséget kínált egyeseknek, hiszen eddig sosem látott pénzek kerültek a megvesztegetett játékosok, bírók és edzők zsebébe.

2013. május 23.-án a Központi Nyomozó Főügyészség – hosszas hazai és nemzetközi nyomozás után – vádat emelt a Fővárosi Törvényszéken 45 terhelt ellen, fogadási csalással kapcsolatos bűncselekmények miatt, és ezzel kezdetét vette a rendszerváltás utáni legnagyobb hazai bundaügy. A Központi Nyomozó Főügyészség elkészítette a magyarországi bundaügy vádiratait. A büntetőeljárás négy különálló szálon futott. Az egyik – legtöbb vádlottat érintő – vonalon a tárgyalás, 2013. május 22-i dátummal vette kezdetét a Fővárosi Törvényszéken.

A rangado.hu internetes oldal közölte a vádiratot, amely alapján: az elsőrendű vádlott „Kenesei Zoltán ellen három rendbeli, gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette, mint társtettes; és két rendbeli társadalmi szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette, mint társtettes”. A másodrendű „Lázár Mátyás ellen pedig három rendbeli, gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette, mint társtettes; és két rendbeli társadalmi szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette, mint társtettes; egy rendbeli társadalmi szervezet tagja által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette” miatt emeltek vádat. A vádirat szerint Tan Seet Eng szingapúri vádlott (a szingapúri bundamaffia egyik vezetője) és magyar társai magyarországi és külföldi meccseken játékosokat, bírókat és szakvezetőket vesztegettek meg, majd fogadtak az általuk megbundázott mérkőzésekre.

Az idei évben ugyan két fontos szálon is elsőfokú ítélet született, ám ezek az ítéletek túl azon, hogy ijesztően enyhén pönalizálták ezeket a cselekményeket, azonos szintű ítéletekként komoly ellentmondást is tartalmaztak. Míg az egyik perben kimondta a bíróság, hogy annak tudatában leülni a padra, hogy kötelességet fog szegni a játékos már megvalósítja a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző kötelességszegését és ezzel a vesztegetés elkövetőjévé válhat. Ezzel szemben a másik ítélet úgy indokol, hogy a csak akkor valósul meg, ha a játékos pályára is lép. Egyöntetűen kimondták azonban – és ez komoly lépés a későbbiekre nézve –, hogy a vezetőedző önállóan intézkedésre jogosult személy, ami jelentősen emeli a büntetési tételt. Ám a perek egyértelműen megmutatták, hogy a csalás-vesztegetés témakörben a felelősségre vonás egy ilyen zárt, egymást és önös haszonszerzési érdeküket védő körökben mennyire nehézkes.

Talán a nehézkes felelősségre vonási rendszer is hatással volt a jogalkotóra, hogy a Büntető Törvénykönyvet kibővítse a mérkőzések befolyásolásának könnyebb szankcionálását biztosító 2013. évi CLXXXVI. törvénnyel, melyben a Sportesemény tiltott befolyásolását önálló tényállásként emelte be a törvénykönyvbe. Ugyanis kezelni kell azt a tényt, hogy a verseny eredményeinek a befolyásolása sérti magát a sportot, a sportolók, a nézők, a fogadók és nem utolsó sorban a fogadásokat szervezők érdekeit, hiszen önös anyagi érdekei miatt egy csoport jelentősen megváltoztatja
bizonyos sportesemények végeredményét.
A jogalkotó már a törvényszövegben való elhelyezéssel is kiemeli, hogy a bunda bűncselekmények a társadalomra való veszélyesség szempontjából olyan kiemelkedő súlyúak, ezért nem elég azokat a vagyoni viszonyokat védő fejezetekbe – a közélet tisztaságáról rendelkező részbe – tenni, hanem a közbizalom elleni bűncselekmények körébe kell helyezi. A védett jogi tárgy a sportszövetségek versenyrendszereiben megrendezett versenyek tisztességes lebonyolításába vetett társadalmi hit, valamint az emberek joga, hogy szabályos, manipulációmentes sporteseményt lássanak, vagy arra látogassanak ki.
Kizárólag szándékosan követhető el a bűncselekmény, ám a szándék nem lényeges, elkövethető a cselekmény társtettségben is. A cselekmény szubszidiárius jellegű, tehát csak akkor állapíthatják meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A bűncselekmény elkövetéséhez elég a megállapodást megkötni a sportverseny befolyásolásáról, nem szükséges vagyoni előnyt ígérni vagy nyújtani. Ezzel tehát korábbi bizonyítási nehézségeket sikerült kiküszöbölni, hiszen a csalás, a vesztegetés tényének igazolása nehéz, valamint egyik tényállás sem képes teljességgel kezelni azt a jelenséget, hogy a sporteredmény nem a szabályoknak és a fair play elveknek megfelelően alakul ki. E szakasz lehetőséget ad arra, hogy csírájában fojtsák el a jogalkalmazók a honi sportcsalásokat.
Az állami szabályozáson túl a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) is kísérletet tesz a bundázások megakadályozására. Az MLSZ, mint a hivatalos magyar szövetségnek a Sporttörvényben rögzített kizárólagos jogköre a fegyelmi szabályzatának megállapítása, és a fegyelmi jogkörök gyakorlása (Sport törvény. 16. § (1) bek a). pont és (2) bek. c) pont). Ezzel a jogával élve az MLSZ a belső fegyelmi szabályzatában, a sportfegyelmi eljárást tekintve, az elévülés lehetőségét – a Fegyelmi szabályzat 37. § 6. pontja alapján – kizárja azzal szemben, akinél egy vagy több verseny, mérkőzés, bajnokság eredményének jogellenes befolyásolás merül föl.
Ám a sporttevékenységtől való eltiltásra a Sporttörvény értelmében nincs lehetőség, hiszen a sportolás alanyi jog, így attól senkit nem lehet eltiltani. Ezért tehát a legsúlyosabb büntetés a versenyrendszerből való kitiltás, amellyel a szövetség a bundázót eltiltja az összes általa rendezett sportesemény látogatásától. Az MLSZ ezen a téren is szigorított a korábbi büntetési tételen, így alap esetben egytől tíz, míg kirívó esetben végleges eltiltást szab ki a bundázóra, valamint a bundázni próbáló személyre.
Az egyre gyarapodó csalások miatt az MLSZ a botrányok kirobbanása után komoly döntést hozott. Annak a labdarúgónak vagy sportvezetőnek a játékjogát, akit bundaügyben a rendőrség megjelöl, mint – akármilyen kis mértékben – érintettet, a szövetség azonnali hatállyal – maximum három évre – felfüggeszti. Teszi ezt annak ellenére, hogy ez esetleg a későbbiekben komoly kártérítési pereket eredményezhet a szövetséggel szemben.
Vajon ki a bűnösebb, aki csinálja, vagy aki hagyja? Az évtized hazai szakszövetségi és jogi szabályozása egyértelmű választ kíván adni erre a kérdésre, mégpedig azzal, hogy a meccsek eladását minden körülmények között kriminalizálja, sőt ahogy láttuk néhol elévülésmentesen bünteti. E cél elérése érdekében véleményem szerint kifejezetten jó volt az elképzelés a Sporttörvény megalkotásakor, hogy a szövetségek a belső szankciórendszereik kidolgozásában szabad kezet kapjanak. Sokszor ugyanis egy pénzbírságnál vagy rövid idejű szabadságvesztésnél hatásosabb elrettentő erőt, illetve szankció a pénzkereseti forrás hosszú időre vagy véglegesen történő elvesztése. Mivel e bűntettek alapjai évszázados bűncselekményeknek a modern korhoz evolválódott megvalósítási formái, sok változtatást, illetve újítást nem kívánt az új Btk. elkészítésekor e cselekmény. Abszolút pozitív előremutatást jelent azonban a jogalkotói folyamat működése szempontjából, hogy a felmerülő problémára, kiskapura igen gyorsan reagált és ezt a hibát is kiküszöbölte, illetve szűkítette a homályos, egyedi jogértelmezésre szoruló területeket.
A nagy problémát még mindig az jelenti, hogy a sportolói kör alapból egy zárt világ, hiszen ezek az emberek nap-nap után egymásnak vállvetve küzdenek a saját testük és szellemük által szabott gátak ellen az edzéseken, majd a másik csapat ellen a bajnoki meccsen. Ez a fizikális és szellemi teher akarva akaratlanul is összekovácsolja a sporttársadalmat, ehhez már csak hozzáad az edzők csapatépítő munkája, így alakul ki végül az egymásért dolgozó, küzdő sportolók csapata. Ezen belül, ha kialakul egy kör, akik valamilyen szabályt megszegnek – nem is kell ennek elérnie a büntetőjog kereteit – a csoport teljesen összezár és lehetetlen információt szerezni az elkövetőkről.
Saját tapasztalatból emlékszem, hogy inkább végig úszta büntetésből az edzést az egész csapat, semhogy „feldobjuk” a társunkat. E mentalitás ellen, mint külső szerv, a nyomozóhatóság nem igazán tud mit tenni, hiszen ha nincs, aki valljon, nem lehet felépíteni a vádat. Jelzésértékű lehet azonban az ilyen tettek elkövetőinek, hogy a technika fejlődésével a tagadás már kevés a bíróság előtt, hiszen a titkosszolgálati technikák kétséget kizáróan bizonyíthatják a vádakat. És amint láthatjuk ennek köszönhetően születtek meg a felmentő ítéletek, vagy az irreálisan enyhe büntetések a múltban itthon és külföldön.
Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a súlyos szankciók bevezetése – például az MLSZ automatikus játékjog felfüggesztése – talán elrettentő hatással lehet a sportéletüket komolyan vevő leendő elkövetőkre. Ám sajnos mindig ott lesz az a tábor is, akikből már kiveszett a sport iránti szenvedély, vagy sosem volt meg bennük igazán, és kizárólag megélhetési céllal vesznek részt az ilyen vagy olyan küzdelemben. Számukra a nagy pénzkereseti lehetőség mindig csábító lesz.
Remélem, hamarosan eljön az idő, amikor a kemény munka eredményét nem homályosítják el azok az emberek, akiknek a nagyobb nyereség reménye sokkal többet jelent, mint a sport és a fair play eszméje. Bízom benne, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy egy izgalmas döntetlennel záruló meccs után a stadionból hazafelé menet nem fordul meg az emberek fejében az, hogy vajon mindent megtettek-e a csapatok a győzelemért vagy csak egy újabb nagy „zsebpénzgyűjtő” átverést láttak, amely a magyar sportot is irányító honi, ázsiai vagy akármilyen területről származó bundamaffia pénztárcájának megtömését szolgálta.
Így a hátralévő feladat, hogy az utánpótlás-nevelés ne csak szakmai tudást adjon a fiataloknak egy sikeres sportolói élethez, hanem erkölcsi alapot és tartást is, a mindennapokhoz. Szüksége van ugyanis a társadalomnak példaképekre, amely szerepre igazán alkalmasak a magukért, a csapatáért, a hazáért végsőkig küzdeni tudó sportemberek, akik sosem hátrálnak meg. Ám ezek a szobrok szempillantás alatt ledőlnek, ha kiderül a ”hősről”, hogy sem a pályán sem az életben nem tud már egyenes gerinccel járni. Példaképek nélkül pedig lehet élni, csak nem érdemes …

Források, felhasznált irodalom
2. Bíró Endre: Jogi Szótár, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2006, 150.oldal
4. Bocsák Miklós: Pszt, jön a totókirály, Budapest, 1987
5. Brett Forrest: A Bundamaffia – Candover Kft., Budapest, 2014
6. Decan Hill: Bunda – Milagrosa Kft., 2011
7. Dr. GASZ Péter – Dr. MISKOLCZI Barna – Dr. TÖRÖK Tímea – Dr. POLT Péter
(főszerkesztő): Új Btk. kommentár 5. kötet XXVII. fejezet A korrupciós bűncselekmények – Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., Budapest, 2013 8. Dr. GASZ Péter – Dr. MISKOLCZI Barna – Dr. TÖRÖK Tímea – Dr. POLT Péter
(főszerkesztő): Új Btk. kommentár Frissítés az első kiadáshoz, XXXIII. fejezet A közbizalom elleni bűncselekmények – Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., Budapest, 2014
9. Hollán Miklós: Korrupciós bűncselekmények az új büntetőkódexben – HVG-ORAC
Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014
10. Keith Blackburn – Niloy Bose –M. Emranul Haque: The incidence and persistence of corruption ineconomic development, Journal of Economic Dynamics & Control, (2006), 30. sz.
11. Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS