2 éve történt: Jamal Khashoggi meggyilkolása Szaúd-Arábia isztambuli főkonzulátusán

2 évvel ezelőtt, 2018. október 2-án Jamal Khashoggi szaúd-arábiai újságíró besétált állama isztambuli főkonzulátusára, ahonnan már nem jött ki élve. A főkonzulátus épületében meggyilkolták. Az ügyben ez a két állítás biztosan igaz, minden más kapcsán jelentős a bizonytalanság. Az azonban megállapítható, hogy az eset jelentős hullámokat csapott mind a regionális nemzetközi kapcsolatok, mind a nemzetközi jog terén. E rövid cikk célja feltárni az ügy nemzetközi jogi vonatkozásait és bemutatni, mennyiben látunk tisztábban két év elteltével.

Jamal Khashoggi és menyasszonya, Hatice Cengiz. Forrás: CNN

Jamal Khashoggi (vagy magyaros átírással Dzsamal Hasogdzsi) kormánykritikus szaúd-arábiai újságíró több alkalommal nem rejtette véka alá véleményét, amikor állama kormányának tevékenységéről tudósított. Szaúd-Arábiában kevéssé jó szemmel nézett bírálatait a Washington Post munkatársaként, Amerikába költözve publikálta. A szaúdi királyi családnak különösen fájó pontot jelentett, hogy az ország de facto vezetőjét, Mohamed bin Salman (többek által MBS-ként rövidített) koronaherceget bírálta, aki emiatt jelentősen neheztelt Khashoggira, több alkalommal is kifejezve, hogy szívesen látná holtan.[1]

Amikor 2018 októberében másodjára, előzetesen foglalt időpont alapján felkereste Szaúd-Arábia isztambuli főkonzulátusát azzal a céllal, hogy válási iratait rendezze, és egyúttal lehetővé váljon számára menyasszonyával, Hatice Cengizzel való házasságkötése, még nem tudta, hogy egy igazságügyi orvosszakértőt és boncmestert is magában foglaló különleges csapat már az épületben várta, megfelelő szerszámokkal ellátva. Ami ez után következett, azt a mai napig homály fedi. Az egyik forgatókönyv szerint a főkonzulátus épületében megkínozták, majd megfojtották, míg a másik verzió szerint elkábították. Rijád álláspontja egy harmadik változatot vázol, amely alapján Khashoggi ökölharcba keveredett „a főkonzulátuson tevékenykedő személyekkel” és ez a dulakodás vezetett „véletlen” halálához.[3]

Ha az ügy nemzetközi jogi következményeire vagyunk kíváncsiak, akkor többek között érdemes górcső alá venni az eset felelősségtani, emberi jogi és konzuli jogi aspektusait, amelyeket az alaposabb perspektívába helyezés céljából kiegészíthetünk büntetőjogi elemzéssel, valamint érdemes lehet megvizsgálni az eset nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatását is.

A nemzetközi büntetőjog szempontjából az ügy nem bír kifejezett relevanciával, mivel a felvethető nemzetközi büntetőfórumnak, a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nincs az ügyben sem tárgyi-, sem személyi vagy területi joghatósága, ezért csak államon belüli felelősségre vonás képzelhető el.[4] Azonban az általános igazságérzet megnyugtatására célszerű megvizsgálni, mi történt az elmúlt két évben a feltételezett elkövetőkkel. Az egyes érintett államokban zajló büntetőjogi következmények szempontjából Törökországban idén nyáron kezdődött meg 20 vádlottal szemben az eljárás.[5] Szaúd-Arábiában eközben már a másodfokú eljárás zajlott 11 vádlott vonatkozásában, ahol az első fokon 5 vádlottal szemben kiszabott életfogytiglani szabadságvesztés-büntetést enyhítette a másodfokon eljáró bíróság 20 év letöltendő szabadságvesztés-büntetésre. Az ítélet szerint egyrészről nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani az előre eltervezettséget, másrészt figyelembe vették, hogy Khashoggi gyermeke megbocsájtott az elkövetőknek.[6] Agnes Callamard, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különmegbízottja az igazságszolgáltatás megcsúfolásának nevezte a rijádi bíróság döntését.[7]

Nemzetközi jogi szempontból jelentékeny következmény a két állam közti konzuli kapcsolatok jövője, mivel Szaúd-Arábia a konzuli helyiség nem megfelelő használatával megszegte a Konzuli kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény (BKE) 55. szakaszát. Egyértelmű, hogy a konzuli helyiségek rendeltetésszerű használatába nem férhet bele, ha egy állam abban saját állampolgárát meggyilkolja. Hasonlóan a konzuli tisztviselő magánlakása, szolgálati járműve, valamint a konzuli poggyász sem használható súlyos bűncselekmény elkövetésére.[8]

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

A fogadó állam (Törökország) általi foganatosítható intézkedések szempontjából jelentős különbség mutatkozik a diplomáciai- és konzuli kapcsolatok joga terén. Míg egy képviseletvezető rezidenciájára előzetes engedély nélkül a fogadó állam hatóságai nem léphetnek be és ott nem foganatosíthatnak hatósági intézkedéseket, addig a konzuli képviseletvezető magánlakása vonatkozásában ilyen jellegű sérthetetlenség nem érvényesül.[10] Ennek ellenére a török hatóságok csak a szaúd-arábiai hatóságok engedélyével léptek be mind a konzuli képviselet-vezető magánlakására, mind a konzuli helyiségbe, amelyre csupán hetekkel az eset után került sor. Érdekes módon épp Khashoggi meggyilkolása és a török hatóságok vizsgálata közötti időszakban került sor az említett helyiségek tatarozására, amely teljes fertőtlenítéssel, festéssel-csiszolással járt együtt. Ennek következtében a török hatóságok vizsgálata nem tudott érdemben választ adni a konzuli helyiségekben elkövetett cselekmények mikéntjére.[11] További kérdéseket is felvet, hogy a török hatóságok miként értesülhettek a konzuli helyiségben történtekről. Nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a konzuli helyiséget a török hírszerzés munkatársai már jóval az eset előtt lehallgató-készülékekkel szerelték fel, amelyek alkalmazása viszont Törökország részéről jelentené a BKE megsértését, mivel a fogadó állam jogtalan intézkedésének minősülne.[12] Ez magyarázatot is szolgáltat arra, miért próbáltak a török hatóságok szivárogtatásokra hagyatkozni, valamint kevéssé valószínű elméletekkel előállni, hogyan jutottak a Khashoggi haláláról szóló hanganyaghoz.[13]

Diplomáciai szempontból a fogadó államnak korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre. Egyrészről persona non grata-nak, vagy nemkívánatos személynek nyilvánítja mindazokat a konzuli tisztviselőket és diplomáciai képviselőket, akiket érintettnek vél az ügyben.[14] Ezt a lépést indokolás nélkül megteheti, ugyanúgy, ahogy lehetősége van jelezni a küldő állam (Szaúd-Arábia) részére, miszerint nem kívánja a jövőben rendelkezésre bocsátani a jelenleg konzuli tevékenység végzésére biztosított épületet.[15] Egy ehhez hasonló lépés nem feltétlen jelentené a konzuli kapcsolatok megszakadását, mivel további konzuli helyiségek még működhetnek Törökország más városaiban, azonban az összes konzulátus felszámolása egyúttal a konzuli kapcsolatok felfüggesztését is jelentené, amelyre valószínűleg a viszonosság elve alapján Szaúd-Arábia is hasonló intézkedésekkel válaszolna.

Mohamed bin Salman szaúdi koronaherceg. Forrás: BBC.

Felelősségtani nézőpontból az ügyben egyértelműen megállapítható az állami felelősség attól függetlenül, hogy a szaúdi koronaherceg rendelte el Khashoggi megölését vagy sem. Mivel a cselekményt az állam képviseletében eljáró konzuli tisztviselők jelenlétében és közreműködésével követték el hivatalos minőségben, konzuli helyiségben, ezért minden tényállási elem az állam felelősségére mutat.[17] Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy az állam felelősségének megállapítása akkor is megtehető, ha az adott cselekményt hatáskörtúllépés révén hajtják végre, vagyis ultra vires aktusra mentesülés céljából nem lehet hivatkozni.[18]

Szintén érdekes helyzetet eredményez, hogy az eset után nem sokkal több állam is „szankciókat” jelentett be Szaúd-Arábiával szemben. Így például az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Norvégia is a Szaúd-Arábiával megkötött fegyverkereskedelmi megállapodások felfüggesztésével reagált az isztambuli konzulátuson történtekre.[19] Nemzetközi jogi szempontból azonban ezek a magatartások sokkal inkább az ellenintézkedések körébe sorolhatók, mivel Szaúd-Arábia magatartására adott választ jelentenek.[20] Mely kötelezettségeit szegte meg Szaúd-Arábia a „szankciókat” alkalmazó államokkal szemben? Részben a BKE-t mint többoldalú nemzetközi szerződést, részben viszont számos emberi jogi normát is. Többek között a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel Khashoggit épp rendszerkritikus írásai miatt ölték meg. Továbbá a kínzás tilalma normájának megsértését, amennyiben igaznak bizonyulnak a Törökország által közzétett és szivárogtatott információt, miszerint Khashoggit fojtogatták és brutálisan összeverték meggyilkolása előtt. Harmadrészt nem elhanyagolható a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód tilalmának megsértése sem, mivel Khashoggi testének feldarabolásával, valamint holttestének eltüntetésével családtagjainak jogai csorbulhattak, hiszen lehetetlenné vált a kegyeleti jogok érvényesítése.[21] A jelentősebb emberi jogi szerződések közül Szaúd-Arábia csupán az 1984-es kínzás elleni egyezménynek részese,[22] azonban a 2004-es Emberi Jogok Arab Kartáját is aláírta és ratifikálta, amelyben expressis verbis kiemelésre kerül mind az élethez való jog és ezt kiegészítve annak önkényes elvételének tilalma, valamint a szólásszabadság és a véleménynyilvánításhoz való jog.[23] Nem hanyagolható el továbbá, hogy a fenti normák időközben a nemzetközi szokásjog részévé is váltak, vagyis anélkül is kötik az államot, hogy az az összes vonatkozó nemzetközi szerződésben részes fél lenne.[24]

Jamal Khashoggi meggyilkolásának ügye ékes példája a nemzetközi jog egyes területeinek közeli kapcsolatára, így az emberi jogok, konzuli jog, felelősségtan együttes értelmezésének szükségességére, valamint a kötelezettségszegés esetleges többoldalúságára. Az ügy nem azért jelentős, mert valamiféle jogi hiányosságra mutat rá, hanem mert rávilágít, hogy egy autokrata rendszer milyen brutalitással képes áthágni a nemzetközi jog normáit, ha vélt vagy valós érdekei ezt megkívánják.

Az eset által kiváltott nemzetközi visszahang jelentősnek mondható, valószínűleg a szaúdi koronaherceg sem számított ennyire heves felzúdulásra. Szintén valószínűsíthető, hogy disszidens kormánykritikus újságírókkal szemben hasonló cselekmények nem kerülnek elkövetésre, éppen a rendkívül negatív nemzetközi sajtóvisszhang, az állam megítélésre gyakorolt káros hatás és a nemzetközi közösség egynémely tagja által foganatosított ellenintézkedések miatt. Ennek ellenére kétséges, hogy az államon belül tevékenykedő kritikus hangvételű újságírók ezentúl enyhébb bánásmódban részesülnek-e a szaúd-arábiai hatóságok részéről.[25]

A szerző tanársegéd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának Nemzetközi Jogi Tanszékén. Elérhetősége: hars.andras@uni-nke.hu.

Hozzászólnál a témához? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak! 

Források

[1] Rugman, Jonathan: The Killing in the Consulate – Investigating the Life and Death of Jamal Khashoggi, Simon & Schuster, London, 2019, 55.o.

[2] CNN, elérhető: https://edition.cnn.com/2018/10/10/middleeast/jamal-khashoggi-fiancee-hatice-cengiz-intl/index.html.

[3] Rugman, 165.o.

[4] Lásd. A Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma, 5-8., 12-13.§.

[5] Euronews: https://hu.euronews.com/2020/07/03/megkezdodott-a-hasogdzsi-ugy-birosagi-targyalasa-torokorszagban.

[6] BBC: https://www.bbc.com/news/world-europe-54061597.

[7] Twitter: https://twitter.com/AgnesCallamard/status/1302981523025596421.

[8] Konzuli kapcsolatok jogáról szóló bécsi egyezmény, 35.§ (3) bek., 50.§. (3) bek.

[9] Al-Jazeera: https://www.aljazeera.com/news/2018/10/08/erdogan-saudi-officials-must-prove-khashoggi-left-consulate/.

[10] Vö. Diplomáciai kapcsolatok jogáról szóló bécsi egyezmény, 30.§.

[11] Rugman, 122.o.

[12] BKE, 31.§., (1) bek.

[13] Így például felmerült, hogy Hatice Cengiz okosórája vette fel a hanganyagot, amely összeköttetésben állt Khashoggiéval és amely bekapcsolva maradt a konzulátuson történt események során.

[14] BKE, 23.§.

[15] Anderson, R. Scott: What International Law Tells Us About the Khashoggi Investigation, Lawfare Blog, 2018, https://www.lawfareblog.com/what-international-law-tells-us-about-khashoggi-investigation.

[16] Financial Times: https://www.ft.com/content/3451d2ca-c53d-11e7-b2bb-322b2cb39656.

[17] Milanovic, Marko: The Murder of Jamal Khashoggi: Immunities, Inviolability and the Human Right to Life, Human Rights Law Review, 2019, 2.o.

[18] Responsibility of States for Internationally Wrongful Acts (RSIWA), ENSZ Közgyűlés határozata, 2002. január 28., A/RES/56/83., 7.§.

[19] Reuters: https://www.reuters.com/article/us-norway-saudi-idUSKCN1NE22E.

[20] RSIWA, 49.§., (1) bek.

[21] Milanovic, 3.o.

[22] Az ENSZ szerődési adatbázisa (UNTS) szerint 1997. szeptember 23. óta részese.

[23] Emberi Jogok Arab Kartája, 5.§.

[24] Milanovic, 6.o.

[25] Ez utóbbira szemléletes példa Neom város építése és az ehhez kapcsolódó Howeitat törzs kitelepítése miatti tiltakozáshullám 2020 áprilisa óta, amelyek eddig több prominens tiltakozó és emberi jogi aktivista halálához vezettek. Lásd: Guardian: https://www.theguardian.com/global-development/2020/may/04/its-being-built-on-our-blood-the-true-cost-of-saudi-arabia-5bn-mega-city-neom.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.