Hogyan ügyeskedjünk a szellemi termékünkkel?

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.

Szerző: Kalocsay Gergely

A törékeny idős hölgy leült a hatalmas tárgyalóasztal másik végére, rágyújtott egy cigarettára és rekedtes hangon elkezdte taglalni a különböző jogi nyavalyáit. Mi pedig tisztelettudóan hallgattuk, hiszen ő történetesen az egyik legértékesebb magyar szellemi tulajdon birtokosa, a néhai férje által alkotott figurák elég jelentős bevételt generálnak, főleg, ha okosan kalmárkodik vele a jogtulajdonos. Nem is gondolnánk, hogy a szellemi tulajdon kereskedelmi forgalomba bocsátása mekkora piacra terjed ki, milyen sokféle módon hasznosítható. Maga a szellemi tulajdon számtalan formát ölthet: zene, irodalmi mű, grafika, védjegy, logó, de akár még egy népszerű színész arca is lehet jövedelemforrás. Ezek kereskedelmi hasznosítása összefoglaló néven a merchandising.

A hatályos szerzői jogi törvény nem kezeli külön nevesített jogként a merchandising jogokat, hanem a vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok alapján mondja ki, hogy „A szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is.” A szabályozás alapvető indoka közismert, a jellegzetes alak a nevének vagy karakterének felidézése által felidézi a fogyasztók tudatában az eredeti művet és így más termékek kelendőségét segíti elő. Ha a kereskedelmi hasznosítás gyökereit kutatjuk, egészen a 18. századi Angliába kell visszamennünk, ahol elsőként két nemes hölgy díjazás fejében engedélyezte, hogy egy kozmetikumokat előállító cég a termékeit az ő nevükkel hirdesse, cserébe jutalékot kaptak a bevételből. Jelen elemzés a karakter-licensz kérdéskörét járja körül, ahol a lehetőségek végtelenek, hiszen akár egy rajzfilm, akár egy képregény, de bármely illusztráció karakterei lehetnek a felhasználás tárgyai.

Időről időre előbukkannak olyan nagyágyúk, mint Micimackó, amely karakterei az elmúlt évtizedekben több, mint 50 millió dollárt fialtak vagy a Hupikék Törpikék, akikből a bemutatásuk óta 300 millió figurát adtak el. Egy karakter értékét azonban rengeteg tényező befolyásolhatja. Elsődlegesen az is kérdéses, hogy alkalmas-e egyáltalán kereskedelmi hasznosításra és ebben a tekintetben – legyen az bármilyen nehéz is – a jogtulajdonosnak objektívnak kell maradnia és elfogulatlanul felbecsülnie a szellemi tulajdon értékét. Lehet, hogy a helyi újság olvasói rajonganak a bánatos szemű, kék pöttyös kutyáért a képregény rovatban, de korántsem biztos, hogy a figura más termékeken, illetve más területeken megállná a helyét. Fontos tehát figyelembe venni, mennyire jól ismert a karakter, mennyi potenciál rejlik benne. Természetesen ez a lépés kihagyható, ha a leendő felhasználók egymás sarkát tapossák azért, hogy szerződést köthessenek a jogtulajdonossal, ekkor azonban a legkardinálisabb kérdés a tökéletes, mindkét fél számára megfelelő felhasználási szerződés kimunkálása. Az elemzés lehet, hogy kissé egyoldalúnak fog tűnni, de inkább kíván a tipikusan hátrányosabb helyzetben lévő jogtulajdonosok számára sorvezetőt nyújtani, mint a felhasználóknak, akik általában felkészültebb ügyvédekkel és a szerződéskötés terén nagyobb gyakorlattal rendelkeznek.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezései megfelelő alapul szolgálnak, azonban érdemes néhány gyakorlati tapasztalattal kiegészíteni őket. Bármely projekt alapköve a minél tökéletesebben kidolgozott szerződés Elsősorban a legalapvetőbb kérdések tisztázandók: – az engedélyezett jog pontos leírása, körülhatárolása; – a létrehozandó termékek meghatározása; – a szerződés területi, időbeli hatálya; – értékesítési módok; – az, hogy a jog kizárólagos vagy nem kizárólagos; – a felhasználás fejében nyújtott ellenérték. A szerződés lényege, hogy az alkotó, jogtulajdonos felhasználási engedélyt ad a szellemi tulajdonára vonatkozóan, pénzbeli ellenszolgáltatás reményében. Talán maga az ellenszolgáltatás kérdése a legkritikusabb, de erre majd később még visszatérünk. Első és legfontosabb kérdés maga a termék jellege illetve az, hogy a felhasználó mennyire képes a megfelelő minőségű termék előállítására. Olyan árucsoportra nem érdemes felhasználási engedélyt adni, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen a karakterrel, például Donald kacsát soha nem fogjuk viszontlátni egy csúcskategóriás étcsokoládé letisztult csomagolásán. Ugyanígy nem elhanyagolható a felhasználó előélete, korábbi referenciái sem.

A felhasználók szempontjából lényeges, hogy kizárólagos vagy nem kizárólagos az engedély. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a jogtulajdonos további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték, de ezt is lehet korlátozni területileg vagy a felhasználási módok tekintetben úgy, hogy például kizárólagosságot kap a felhasználó, de csak a Magyarországi értékesítésre. A nem kizárólagos engedély természetesen a felhasználók szempontjából rizikósabb, a jogtulajdonos részére viszont több lehetőséget nyújt. Az idő tényező is különös jelentőséggel bírhat, a legoptimálisabb megoldás a 2-3 éves elköteleződés, ez elég lehet ahhoz, hogy a felhasználó felfuttassa a terméket, viszont nem túl hosszú ahhoz, hogy egy nem megfelelő együttműködés esetén túlságosan elköteleződjön a jogtulajdonos.

Lehetőséget lehet teremteni arra, hogy bizonyos feltételek teljesítése esetén (eladott termékek száma, megfelelő mértékű befolyt jogdíj) a felhasználó opciót kapjon a szerződés meghosszabbítására. Mindazonáltal, előfordulhatnak öt, hét, de akár tíz éves engedélyezési periódusok is, ha a termék jellege olyan, ami jelentős kezdeti befektetést vagy hosszabb fejlesztést igényel, például egy számítógépes játék esetében. Fontos meghatározni a termék bevezetésének körülbelüli dátumát is, elkerülve így annak az esélyét, hogy a felhasználó tényleges használat nélkül birtokolja csak a jogokat.

Járjuk körül kicsit a díjazás kérdését. A szerzői jogról szóló törvény erről annyit mond, hogy a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A gyakorlatban ezt különböző módon szokták megoldani. Vagy egy egyösszegű jogdíjat kap a jogtulajdonos a teljes felhasználási időszakra vagy pedig a bevétellel arányosan részesül az eladási ár meghatározott százalékában. Pénzzavarban lévő szerzők sokszor szoktak az előbbi konstrukcióhoz folyamodni, még akkor is, ha a bevételi részesedéssel utóbb jobban járnának, de a nagylelkűbb felhasználók előleget is hajlandóak adni a jogdíjból, majd ugyanúgy elszámolnak bizonyos időszakonként a befolyó részesedéssel, csak addig nem illeti meg ténylegesen a jogtulajdonost, amíg az előleg terhére elszámolható. Az előleg abban az esetben is kedvező megoldás, ha a termékfejlesztés időszaka túl hosszúra nyúlik és az értékesítés hónapokig nem kezdődik meg, ez a felhasználót is arra ösztönzi, hogy minél előbb piacra dobja az árut és jelez a részéről is némi elköteleződést.

Korábban jogszabályi szinten szabályozták a jogdíj mértékét, ma ez a felek megállapodásán múlik, de általában a nettó kiskereskedelmi ár 10-12%-a a jellemző. Erősebb márkáknál feljebb kúszhat az összeg, kezdő jogtulajdonosok viszont kiegyeznek alacsonyabb mértékkel is. Azt is sokszor figyelembe kell venni, hogy milyen piaci lehetőségei vannak az adott felhasználónak vagy magának a terméknek, hiszen ha várhatóan magasabb áron, nagyobb darabszámban kerül sor az értékesítésre, megelégedhet a szerző 6-7%-os jogdíjjal is. Ha a figura nem magára az eladandó termékre kerül rá, hanem csak a csomagolására, még ennél is alacsonyabb lehet a díj. Egy csokoládégyár például csak a külső papír dekorálására kérte kölcsön egy rajzoló közkedvelt figuráját, a termék árához képest kifejezetten alacsony jogdíjért, viszont mivel havonta több tonnát értékesített belőle, a jogtulajdonos rendkívül jól járt.

Különösen oda kell figyelni arra, hogy a jogdíj alapjának meghatározása esetén milyen költségeket vonhat le a felhasználó. Általános gyakorlat szerint az ÁFÁ-t és némi marketing költséget, de ez szerződésenként különböző lehet. A túl magas jogdíjjal kapcsolatban még egy probléma felmerülhet, ha a feleknek nem sikerül kompromisszumos megoldást találniuk, a felhasználó kénytelen lesz a magas jogdíj függvényében megemelni a termék árát és így ezzel elriaszthatja a leendő vásárlókat. A szerződés megkötése után a termékfejlesztés folyamata is szoros együttműködést követel meg a felek között annak érdekében, hogy vonzó, eladható, minőségi áru jöjjön létre. A felhasználók sokszor nem hagyatják jóvá a mintákat a jogtulajdonossal, ami adott esetben súlyos szerződésszegésnek minősül. Természetesen a jogtulajdonos sem gyakorolhatja visszaélésszerűen a jóváhagyást, hiszen a gyártási folyamat során minden késés jelentős veszteséget okozhat, ezért az általános gyakorlat az, hogy ha bizonyos határidőn belül nem válaszol, a hozzájárulást a termék prototípusához megadottnak kell tekinteni.

Nem szabad elnagyoltan kezelni a szerződés megszüntetését sem. Érdemes részletesen felsorolni azokat az okokat, amelyek a jogtulajdonos részéről felmondáshoz vezethetnek. Néhány példával élve: a termékek jóváhagyatásának elmulasztása, késés a jogdíjakkal, a folyamatos értékesítés hiánya. De részleges is lehet a felmondás, területi szempontból olyan országokra vonatkozóan, ahol nem kezdi meg az értékesítést a felhasználó, vagy olyan termékkörök tekintetében, amelyek nem fogynak az elvárt mértékben. A szerzői jogról szóló törvény biztosít arra lehetőséget, hogy a szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha a) a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy – ennek hiányában – az adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagy b) a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja. Ilyen esetek lehetnek, ha mondjuk már eltelt egy-másfél év a szerződés megkötése óta, a felhasználó azonban még mindig nem lépett piacra a termékével, vagy ha túlterjeszkedik a részére biztosított jogokon, más, nem engedélyezett terméken is használja a figurát vagy még rosszabb esetben a felismerhetetlenségig átdolgozza azt. A felmondás jogát azonban csak azt követően gyakorolhatja, hogy a teljesítésre a felhasználónak megfelelő határidőt szabott és az eredménytelenül telt el.

A cikk csak a legfontosabb alapkérdéseket feszegette, hiszen minden konkrét szerződéskötésnél egyedi problémák merülhetnek fel, ezek a típusú megállapodások azonban mindkét fél számára rengeteg előnnyel járhatnak, ha konszenzus jön létre. A jogtulajdonos szellemi tulajdona folyamatosan jövedelmet termel így és egy igényes megjelenésű termék a legjobb marketingeszköz a további felhasználók meghódítására. Felhasználói oldalon pedig az áru presztízsét, értékét növelheti egy jól kiválasztott karakter.

*

Források, felhasznált irodalom:
Gregory J. Battersby & Danny Simon: Basics of Licensing (Kent Press 2010)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.