A 13-as csapdája

E dolgozat a Bird & Bird, az Új Jogtár és az Arsboni által meghirdetett 2018. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Vajda Szabolcs

Az Európai Unió irányelvtervezete az új online trójai faló?

A munka vagy az iskola után fáradtan leülünk a monitor elé vagy csak unottan elővesszük telefonunkat, belépünk a közösségi oldalak valamelyikére és a barátaink képei vagy videó-megosztó portálokon kedvenc videó sorozatunk aktuális epizódja helyett a következő szöveg ugrik fel, miután ráklikkelünk:
„Sajnáljuk, a tartalmat eltávolítottuk, mivel az Európai Uniós irányelvek szerint szerzői jogokat sért.”
A jelenből a jövőbe tekintve kicsit komikusnak hangzik a fenti élethelyzet, hiszen sokan még a kérdéskör eredőjét sem ismerik. Az, hogy a megszületőben lévő, a digitális egységes piacon alkalmazandó szerzői jogokról szóló EU-s irányelv lesz-e, ami felforgatja az így is ingoványos talajon álló szerzői jogvédelmi rendszert, nem kőbe vésett, ám sokan már mélyebb következtetéseket levonva a szabad internet jövőjét temetik.

I. Kincs, ami jár: a szerzői jogok

Mielőtt még a „nemzetközi helyzet fokozódna”, ismerjük meg a kezdő és végső soron a záróakkordját ennek a témának! A hétköznapi életben lehetetlen, hogy ne találkozzunk a bekarikázott C betűvel, ami a copyright szót jelzi, pontosabban pedig azt, hogy az alkotás szerzői jogi védelem alatt áll. Mindennek a középpontjában pedig az adott mű áll, amit a jog saját mentőhálójával követ, várva, hogy elkapja az éppen leeső félben lévő szerző jogokat, amik a kötélen táncolnak. Miért teszi mindezt? Azért, mert tiszteli, hogy az ember, minthogy saját agyának tekervénye is egyedi, képes arra, hogy önmaga is egyedit alkosson és az ehhez fűződő jogosítványai ne sérüljenek.
Talán ez sem ismeretlen: „Minden jog fenntartva.” Mi is van mögötte? Ha a valós tartalmat nézzük, akkor a szerző vagyoni érdekei, hogy a művet saját maga használhassa fel, tehát ebből, ha szeretné, pénzhez juthasson. Ehhez kapcsolódóan vannak számukra törvényben biztosított jogok, így a többszörözés, terjesztés a nyilvános előadás vagy valamilyen más módon történő sugárzás joga, de az is, hogy a művüket szabadon átalakítsák, stb. Például egy zenész, aki elkészít egy albumot, amit valamilyen adathordozón, leggyakrabban CD-n sokszorosítja és megvételre kínálja. Mi, ha szeretnénk, megszerezhetjük, feltéve, ha kifizettük a jogdíjat, vagyis a CD árát, ezzel az előadó pénzhez jut, mi pedig feldobhatjuk unalmas perceinket a zenével, tehát mindannyian jól jártunk.

II. Az első számú közellenség: a 13-as cikkely, és ami mellette van

A munka(jog) jövője és a "Facebook állam" - XIII. Lawtech Meetup

Az EU-s irányelvtervezet 13. cikkelye óriási port kavart külföldön, tartalomgyártók, újságírók, cégvezetők, szervezetek szólaltak fel tiltakozásképpen, sőt egy mozgalom is indult, #SaveYourInternet (Ments meg az interneted!) néven, amely konkrét akciótervet dolgozott ki, hogy elérje az említett cikkely kihagyását a tervezetből. Az első csatát megnyerték, hiszen a 2018. július 5- én tartott európai parlamenti szavazáson a szöveg elbukott, de az ellenzők munkája nem ért véget, szeptemberben jöhet a módosított verzió.
Mire a nagy felhajtás, gondolhatnánk, hiszen alapvetően a célok nemesek. Az internet okozta kihívásokra egyfajta tűzoltásként reagáló irányelv utat akar mutatni abban a labirintusban, amit a jogdíjak és a jogszerű, vagy a jogszerűtlen felhasználások építettek ki. Védi az alkotókat és hatékonyabb eszközökkel akarja elérni, hogy megkaphassák a szerzői jogok értelmében nekik járó méltányos összegű pénzeket, vagy éppen megszüntethessék a jogsértéseket. Természetesen eddig is kaptak jogdíjakat pl. a zenészek, azonban egyes felmérések szerint ezek botrányosan alacsonyan alakultak: a Spotify online zenei szolgáltató adatai alapján egy dal lejátszásáért az alkotó kb.: 0.00397$-t kapott. A platform pedig a havidíjas előfizetések formájában 5€-t kér egy felhasználótól, cserébe pedig hozzáférhet az adatbázisban található összes zeneszámhoz. Az irányelv kritikusai ezt ritkán emlegetik, illetve talán fel sem akarják fogni, hogy ez egyáltalán nem rossz, ha a szerzők jogosan több bevételhez jutnak, sőt. Persze ennek a mi életünkre is lehetnek hatásai, nem tartom kizártnak, hogy egyes szolgáltatások ára emiatt növekedne, és ezáltal mi fizetnénk ki a korrigált jogdíjakat.
A balszerencsés számot viselő 13. cikkely azonban más oldalról közelíti meg a problémát. Tényleg ez lenne a cenzúra új reinkarnációja, az internet szabadságának gyászmenete? Szerintem a helyzet sokkal összetettebb, minthogy ezt ennyire felelőtlenül kijelentsük, de nézzük az ajándék ló fogát. A cikkely értelmében azon szolgáltatók, akik lehetővé teszik, hogy a felhasználóik tömegesen valamilyen tartalmat osszanak meg a felületükön keresztül kötelesek lennének a publikálás előtt szűrni, hogy történik-e valamilyen jogvédett mű felhasználása ezekben, és arra, hogy értesítsék erről a szerzőket. Ennek érdekében pedig olyan algoritmusokat, tartalomfelismerő technológiákat kellene hadrendbe állítani, ami képes felismerni az ilyen védett alkotásokat és automatikusan letiltani azokat a tartalmakat, amikben megjelentek, feltéve, ha nem volt olyan megállapodás, ami erre feljogosította volna a tartalomgyártót.

III. Baljós árnyak: a következmények

Az említett rendelkezés lefedettsége igen magas, a legnépszerűbb platformokat közvetlenül érinti: YouTube, Facebook, Twitter, Instagram, Google és sokan mások. Számukra ez azt jelenti, hogy dollármilliókért ilyen „vadászkopókat” kell fejleszteniük vagy vásárolniuk, amik képesek erre a feladatra. Talán nekik ez aprópénznek tűnhet, de egy kisebb szolgáltató számára komoly fejtörést okoz, hiszen emberi erővel ezt lehetetlen kivitelezni, az ilyen szoftvereket pedig nem csak egyszer kell beszerezni, folyamatosan frissíteni, tanítani kell, a hatékonysági görbét pedig javítani, a pénzszámláló pedig egyre csak pörög. A Wikipédia, ami legfőképp adományokból tartja fenn magát, komoly anyagi akadályokba ütközhet, amely a legrosszabb esetben az oldal leállítását is eredményezheti, persze ez csak a legrosszabb víziók egyike.
Mivel óriási azok száma, akiknek ilyen technológiákat kellene alkalmazni, nem elképzelhetetlen, hogy szolgáltatók új rétege alakul ki a vírusirtók modelljét alapul véve. Havi, évi vagy egyéb csomagokban ilyen szoftvereket lehetne tőlük bérelni, azoknak, akik nem akarnak ezzel bajlódni vagy szimplán nincs kellő tőkéjük ilyen algoritmus lefejlesztésére. Ez pedig jogi kérdéseket is felvet, hiszen ezek a szerződések szolgáltatók között köttetnének, viszont az esetleges hibák hatásai nem csak őket érintenék: a jogosultak és a felhasználók is károsodhatnak, sőt végső soron ők a legkiszolgáltatottabbak. A felelősséget hogyan állapítanánk meg? Fizessenek a platformok és utána kérjék számon a szoftver fejlesztőit? A fejlesztőket terhelje a költség? Van- e valamilyen kapcsolat egyáltalán a felhasználók, szerzők és e cégek között? A bonyolult jogi konstrukciókból pedig újfajta gyakorlat alakulhat ki tekintettel a helyzet sajátosságára.
A felhasználók szemszögét az egyszerűség kedvéért egy példán keresztül ismerjük meg. A YouTube-on csatornák milliói ontják magukból a tartalmakat a szépségápolástól, a barkácsoláson át a játékbemutatókig. Számukra pedig adott a lehetőség: pénzzé változtathatják a megtekintéseket. Ennek hátterében az áll, hogy a videók előtt lejátszott reklámok miatt meghatározott mennyiségű pénzt kapnak, ami függ a megtekintések számától, illetve annak idejétől, amit a tartalomfogyasztók a reklám előtt töltöttek. Ez ma már fix keresetet biztosít, amiből a havi megélhetés sem kizárt! Külföldön tömegével találunk ilyen személyeket, akiknél a foglalkozás rubrikában a „youtuber” szerepel, a hazai szférában sem fehér holló a jelenség, gondoljunk pl. Dancsó Péterre. Ha a képzeletbeli csatornánk felhasznál egy jogvédett zenét, szándékosan vagy akár véletlen, a vadász szoftver le fogja tiltani a videót, ha észleli, hogy neki ehhez nincs jogosultsága, mivel nincsen semmilyen jogviszony a szerzői jogok jogosultja és közte. Ha megállja a helyét a tiltás, akkor ez az elvesztegetett időn kívül bevételkiesést is jelent a videós számára, persze egy képanyag elvesztése nem jelent anyagi csődöt, de az alkotó kaphat egy figyelmeztetést, hogy jogosulatlan használt fel zenét, bizonyos számú megrovás pedig akár a csatornája és a megélhetése végét is jelentheti. Ez pedig nem példátlan, a jelenlegi rendszer alkalmazza ezt a megoldást. Az utórengések még szerteágazóbbak lehetnek: az alkotók elkezdik kerülni a jogvédett tartalmakat, tömegével találni az interneten szabadon felhasználható műveket, minek adnának ezért pénzt? Lehet, hogy megállapodásokat kötnek különféle szervezetekkel, amik az alkotók jogait képviselik, kifizetve a jogdíjakat, ám ez sem fog számukra teljes hozzáférést jelenteni mindenhez. Valakik számára ezen opció elkerülhetetlen, hiszen pl. a parodisták rá vannak szorulva ezekre, nem tehetik meg, hogy csak olyat dolgozzanak fel, amit nem véd szerzői jog. Erre online platformok is alkalmasak a web-shopok mintájára, ez talán sikerrel fehérítheti ki ezt a szürke területét a videózásnak.
Az előbbi példa átültethető a szerzők világába is, megjegyezve, hogy már működik a platformon a Content ID (tartalom felismerő) rendszer, ami a visszaéléseket igyekszik felkutatni és likvidálni. Jelenleg ez önkéntes alapon működik: az alkotók – bizonyos feltételek teljesítése esetén – kérhetik, hogy a technika őrjáratozzon a nevükben és csapjon le oda, ahova kell. Ez nem jelenti automatikusan a videó letiltását, amiben ilyen zenei anyag került felhasználásra, csak egy lehetőség, előfordulhat, hogy a jogosult úgy dönt, hogy csak „elhallgattatja”a videót. A további két opció a szerzőknek éri meg a legjobban: megszerezhetik a tartalom által termelt bevételt, vagy ennek egy részét. A tartalomgyártók nem tehetetlenek, kérhetnek felülvizsgálatot, hiszen a technológia még hiányos és pontatlan, ilyenkor manuálisan ellenőrzik a követelés jogosságát. A győzelem pürrhoszi a platform és a szerzők számára is, a videós közvélemény szerint a dollármilliókért fejlesztett Content ID alkalmatlan, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, gyakran csak fölösleges fejfájást és órákig tartó gépelést okoz. A 13. cikkely esetleges élesítése után sem biztos, hogy ez a felállás változna, legalább is a YouTube-on, hiszen jelen esetben a tojás előbb volt, mint a tyúk, láthatunk egy működő rendszert, még ha át is kellene gondolni. Az feltétlenül újra értelmezendő, hogy érdemes-e egyből a tiltással nyitni, ha talál valamit a szoftver, hiszen ez nem szolgálja senki érdekét, se a felhasználó, se a szerző se a platform nem kap érte pénzt. Ez akkor tudna előnyösen működni, ha a rendszer elősegítené azt, hogy a videósok tudatosabban nyúljanak védett tartalmakhoz, automatikusan felajánlana számukra lehetőségeket, hogy megszerezhessék a felhasználási jogokat, és csak végső soron blokkolná a videók publikálását. A technológiát ne dobjuk ki az ablakon! A köré építendő védfalakat, amik igyekeznek távol tartani mindenkit a jogszerűtlen felhasználástól, viszont alaposan át kellene alakítani. Ne feledjük: a cél nem a cenzúra, hanem a szerzőknek megadni, ami nekik jár.

IV. Az egymilliós kérdés: tényleg menteni kell az internetet?

A #SaveYourInternet mozgalom széles körben veti fel a problémákat a 13-as cikkellyel kapcsolatban: veszélyeztetetté válhatnak a bloggerek, a videojátékosok, akik élő közvetítéseket tartanak, a parodisták, a remixelők, a „mémek” (ismert filmjelenetek, képeket, személyeket humoros szöveggel ábrázoló alkotások) stb. Fizess vagy fuss? A cenzúra álruhában? Fel a mémmel vagy lövünk? Sokan elképzelhetőnek tartanak olyan Facebookot, ahol nem lesznek képek, olyan cikkeket, ahol hiányozni fognak bekezdések, eltűnnek oldalak, akik engedély nélkül védett tartalmat közöltek korábban. Elég disztópikus internetkörkép lenne ez, valljuk be. A jövő nem ennyire fekete és fehér, a 13-as cikkely lett az új ördög, de eddig is volt erre példa, hogy azért tiltottak le online tartalmakat, mert nem volt jogtiszta. A tervezet pedig irányelv, nem a Tízparancsolat, a jogi keretek kimunkálása az egyes országokra várna. Elvárható lenne, hogy a fogalmakat kellően pontosan és mögöttes tartalom nélkül alkossák meg az iránymutatások alapján, és a jelenleg létezőket se forgassák ki önmaguk jelentéséből. Ha a kedvenc bandámról készült képet letöltöm a honlapjukról, és azt borítóképnek szeretném beállítani a Facebook-on, bizonyos feltételek mellett nem követek el szerzői jogsértést: magáncélú másolatkészítésként, ha nem pénzszerzés céljából történik, nem sértem ezzel a kedvenc bandám vagyoni érdekeit, nem üthetem meg érte a bokám, holott a képen valakinek fennállnak bizonyos jogai. Ezeket és a hasonlóan a szabad felhasználás körébe eső eseteket nem tilthatják be, ne legyen alkalmas erre semmilyen algoritmus!
Ameddig a technika és a jogi kérdések nincsenek megfelelően kidolgozva, felelőtlen lépés lenne a 13-as cikkely alkalmazását elrendelni, de a jövő, úgy tűnik mindenképp arra halad, hogy lesznek olyan hatékonyan (?) működő automatizmusok, amik kiszűrik a sértő tartalmakat. A jogi szabályozásnak mögötte azonban kellő féket kellene jelentenie, hogy ne eredményezze ez a cenzúra újjá éledését, hozzátéve, hogy a tartalmak jogos tiltása, nem fér ebbe a fogalomba bele. Az, hogy a valóságban átültetve mennyire tudja a remélt célokat elérni, a szoftverfejlesztők, jogászok, a szerzők és a platformok közös és szoros együttműködésén múlik. Menteni kell- e az internetet? Az elért vívmányok leépítésétől biztosan, de ne feledjük, hogy a világháló kiaknázatlan lehetőségeket rejt, de nem csak pozitív irányban. Ha arra használjuk fel, hogy gátlástalanul sértsünk másokat, nem érünk el többet, csak a problémát tetézzük, végül pedig nem a 13-as cikkely lesz az ellenfél, hanem mi magunk.

Források, felhasznált irodalom
https://media.mandiner.hu/cikk/20180705_folytatodik_a_harc_a_memkeszitok_es_az_eu_kozott
https://merce.hu/2018/06/20/elfogadta-az-ep-jogi-bizottsaga-a-memgyilkos-javaslatot/

What Streaming Music Services Pay (Updated for 2018)


https://support.google.com/youtube/answer/6013276

Censorship machines (Article 13)


https://www.sztnh.gov.hu/hu/szerzoi-jog/szerzoi-jogi-alapfogalmak
https://euipo.europa.eu/ohimportal/hu/web/observatory/faqs-on-copyright-hu#5
https://www.hwsw.hu/hirek/57785/europai-bizottsag-szerzoi-jog-linkjog-mozilla.html
http://www.alphr.com/politics/1009470/article-13-EU-what-is-it-copyright
https://www.hwsw.hu/hirek/59058/europai-parlament-szerzoi-jogi-reform.html

Home


1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a digitális egységes piacon a szerzői jogról (EGT-vonatkozású szöveg)

Tetszett a cikk? Olvasd el a többi népszerű pályaművet is applikációnk segítségével!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS