A 22-es csapdája

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Gál Krisztián

Avagy, a kollektív szerződés helyzete a kölcsönzött munkavállalók esetében

A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSRŐL…

A kollektív szerződés a munkáltató (illetve munkáltatói érdek-képviseleti szerv) és a szakszervezet (illetve szakszervezeti szövetség) között megkötött olyan szerződés, amely közjogias arculattal is bír tartalmát tekintve.[1] Ebből kifolyólag a magyar Munka törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) alapján a kollektív szerződést két jól elkülöníthető részre lehet bontani. A kötelmi rész „a megállapodást kötő felek közötti kapcsolatrendszert szabályozza, illetve a feleknek a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását.” A normatív rész „a munkaviszonyból származó vagy ezzel kapcsolatos jogot vagy kötelezettséget szabályozza.”[2]

A kollektív szerződés kötelmi része csak a szerződést kötő felekre nézve bír hatállyal, harmadik feleket nem jogosíthatnak, illetve nem kötelezhetnek. A normatív rész nem terjeszkedhet túl a munkaviszony keretein, nem állapíthat meg a munkáltatóra vonatkozóan olyan jogot vagy kötelezettséget, amely nem a munkavállalók felé illeti meg vagy terheli, hanem harmadik személyekkel szemben.[3] Mivelhogy a kötelmi rész csak a felek egymás közötti viszonyában releváns, így ez a szerződés polgári jogi jellegét erősíti és hasonlóságot is mutat más polgári jogi szerződésekkel. Ezzel szemben, a normatív rész a szerződést megkötő feleken kívül minden munkavállalóra, azok munkaviszonyára is kihat. Ezen tulajdonsága a normatív résznek a jogszabályokkal mutat hasonlóságot, így adva a szerződés közjogias jellegét.[4] A közjogi jelleg mutatkozik meg abban is, hogy a kollektív szerződések a jogszabályokhoz hasonlóan hierarchizálódnak [5]

A kötelmi részben a nyugat-európai országokban jelentőséget kapnak a szerződési klauzulák, melyek a szerződés kötelmi jellegét is erősítik. A magyar jogrendszer e tekintetben lényegesen elmarad a nyugati mintától. A magyar gyakorlat egyfajta klauzulát használ: a tovább hatályra irányuló záradékot. Ennek okai lehetnek például: a magyar szabályozás elnagyoltsága, szakszervezetek gyengesége, azok hiánya a multinacionális vállaltok többségében stb.[6]

A normatív részt vizsgálva joghézagot találtam – talán éppen az előző bekezdésben említett szabályozási elnagyoltság miatt – a kollektív szerződés alkalmazhatóságának kérdésében a munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkoztatva. A kollektív szerződés érvényessége és a hatálya is problematikus. A normatív részben írottakból kiindulva t.i. a normatív rész nem terjeszkedhet túl a szerződés, a munkaviszony keretein, ezáltal felmerülhet a kérdés, hogy a kölcsönvevő munkáltatónál alkalmazott kollektív szerződés hatálya kiterjed e a kölcsönzött munkavállalóra?

A jogi probléma magját az adja, hogy a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadó munkáltatóval áll munkaviszonyban, így munkáltatója is a kölcsönbeadó munkáltató. Munkaerő-kölcsönzés esetén az alapjogviszony a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között jön létre, ami nem munkaviszony, hanem polgári jogi jogügylet, de erre az Mt. szabályait is alkalmazni kell. Ehhez kapcsolódik a kölcsönbeadó és a munkavállaló közti munkaviszony, tehát két jogviszony jön létre munkaerő-kölcsönzés esetén. Ez a három pólósú jelleg teszi atipikussá ezt a foglalkoztatási formát.

Az Mt. megfogalmazásából kiindulva[7] a joggyakorlat azt a tematikát követi, hogy a munkavállalóra kizárólag a kölcsönbeadónál hatályban lévő kollektív szerződés lehet irányadó.[8] Ez a gyakorlat abban az esetben nem problémás, ha a kölcsönvevőnél alkalmazott kollektív szerződés hátrányokat tartalmazna a kölcsönzött munkavállalóra, de a kölcsönvevő figyelembe veszi a kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló között fennálló kollektív szerződést és saját kollektív szerződését – mely hátrányos lenne – nem alkalmazza, viszont e tekintetben is problematikus lehet a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló többi munkavállaló helyzete, akikkel szemben így az egyenlő bánásmód követelménye[9] nem érvényesül. Ugyan ez a helyzet, ha a kölcsönvevő kollektív szerződése előnyöket tartalmazna a kölcsönzött munkavállalónak, melyekből nem részesül a kollektív szerződés normatív részének hatálya miatt.

A KÉRDÉS MEGKÖZELÍTÉSE

A kollektív szerződés hatályának kérdését több módon közelíthetjük meg. Elindulhatunk az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése mentén, vagy éppen abból, hogy az miképpen sérül direkt, illetve indirekt a magyar szabályok által, sőt akár az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelvének[10] szövegezése és annak a magyar jogrendszerbe történő átültetése kapcsán is körbejárhatjuk a témát. Jelen cikkben a munkaerő-kölcsönzésben szereplő felek oldaláról megközelítve próbálom alátámasztani miért is kellene a kölcsönvevő munkáltatónál hatályos kollektív szerződésnek hatállyal bírni a kölcsönzött munkavállalókra is.

A PROBLÉMA ÉS A „QUASI” JELLEG

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyfajta „quasi munkaviszony” áll fenn a kölcsönvevő munkáltató és a kölcsönzött munkavállaló között, sőt az Mt. munkáltatónak nevesíti a kölcsönvevőt a fogalom meghatározásakor: „az a munkáltató”.[11] A munkaerő-kölcsönzés terén a kollektív szerződés hatályát a törvény nem szabályozza, így kijelenthető, hogy a magyar szabályozás e tekintetben hiányos.[12] A jogi probléma hátterét az Mt.-ben fellelhető ellentmondás adja, mivel a törvény a kollektív szerződés alanyaként a munkáltatót jelöli meg és a kollektív szerződés normatív részének hatálya kapcsán is munkáltatót említ, azonban a munkaerő-kölcsönzés esetében a kölcsönzött munkavállaló munkáltatója a kölcsönbeadó, viszont a kölcsönvevő fogalmának meghatározásakor is a munkáltató kifejezést használja a jogszabály. Ezt tetőzi az, hogy a kölcsönvevő a kölcsönzött munkáltatóval szemben irányítási jogát gyakorolja, valamint a kölcsönbeadó és kölcsönvevő közötti megállapodás tartalmazza a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását, így adva azt az eredményt, hogy a kölcsönvevő és a kölcsönzött munkáltató között egy „quasi” munkaviszony jön létre. Ezt támasztja alá, az is, hogy a kölcsönzés ideje alatt a munkáltatót terhelő kötelezettségeket és az őt illető jogokat – munkavédelem, alapvető kötelezettségek közül a törvényben megjelöltek, valamint a munkaidővel és pihenőidővel és ezek nyilvántartásával kapcsolatban – a kölcsönvevő gyakorolja és teljesíti.[13] Alapul szolgál továbbá a korábbi Mt. szabályanyaga, ugyanis az tartalmazta, hogy ha a kölcsönbeadó nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, illetve a munkaszerződés megkötését is elmulasztja a (kölcsönzött) munkavállalóval – tekintettel a három pólusú jellegre – akkor ex lege munkaviszony jön létre a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő között a munkavégzés tényleges megkezdésének napjával.[14] A munkaerő-kölcsönzésről nem csak hazai viszonylatban gondolkodva azonban találkozhatunk a munkaviszony átminősítésével mint szankcióval, úgy mint például Görögországban vagy Franciaországban.[15]

A kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő munkáltató között fennálló „quasi” munkaviszonyt állításom szerint bizonyítani lehet azzal is, ha az Mt. 221. §-át vesszük segítségül, mely a kártérítési felelősséget rendezi. A törvény kimondja, hogy munkáltatók megállapodása alapján a polgári jog szabályait kell alkalmazni károkozás esetén, továbbá, hogy ilyen kontraktus esetében munkáltatónak a kölcsönvevőt kell tekinteni, amennyiben egyéb megállapodás nem volt a felek között. [16]

KÖLCSÖNVEVŐ MUNKÁLTATÓVAL KAPCSOLATBAN FELMERÜLT ELVI PROBLÉMA

A munkaerő-kölcsönzés területén felmerült, az előbbiekben már taglalt „quasi” munkaviszony jelleg és az Mt. munkaerő-kölcsönzés alatt tárgyalt fogalom meghatározása nézőpontom szerint elvi aggályokat állít. Ahogy már kifejtettem a kölcsönzött munkavállaló munkáltatója a kölcsönbeadó, mivel közöttük áll fenn munkaviszony, a kölcsönbeadó az irányítási jog gyakorlását csak ideiglenesen engedi át, azonban a törvény a kölcsönvevőre is a munkáltató kifejezést használja: „az a munkáltató.”[17] A törvény ezen megfogalmazásában ellentmondás fedezhető fel, hiszen a kölcsönzött munkavállalónak a kölcsönvevő nem munkáltatója, ennek ellenére a törvény „munkáltatóként” említi. Meglátásom szerint a jogszabálynak más fogalom bázissal kellene dolgoznia a kölcsönvevő esetében, vagy annak fogalmát egyértelműbben kifejeznie, például „a kölcsönzött munkavállalóval munkaviszonyban nem álló másik munkáltató” fordulatot használva.

DE LEGE FERENDA JAVASLATOK, KONKLUZIÓK

Úgy gondolom a munkaerő-kölcsönzés és a kollektív szerződés viszonyában a szabályozás hiányosságait mindenképpen pótolni kellene. Az előbbi okfejtésemre támaszkodva kijelentem, hogy a kölcsönvevőnél hatályban lévő kollektív szerződésnek – a magyar joggyakorlattal ellentétben, mely a szabályozás hiánya miatt alakult ki – a kölcsönzött munkavállalókra is hatállyal kellene bírnia. A kollektív szerződés normatív része a munkáltatóval munkaviszonyban álló összes munkavállalóra kiterjed, ez azonban a munkaerő-kölcsönzés három pólósú jellege miatt a kölcsönzött munkavállalókra nem vonatkozik a jelenleg hatályos szabályok miatt. Úgy látom, hogy az eddigiekben kifejtett „quasi” munkaviszony jelleg miatt a munkaerő-kölcsönzés esetén is a kollektív szerződésnek, s így normatív részének egyaránt hatállyal kellene bírnia a kölcsönzött munkavállalókra nézve. A kollektív szerződés hatályának problémájára gyakorlati megoldás lehet, ha a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönbeadó a munkaviszonyt létrehozó szerződésben kikötik, hogy kikölcsönzés esetén a kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződés hatálya kiterjed a kölcsönzött munkavállalóra, valamint szintén megoldásként szolgálhat, ha a kölcsönvevőnél alkalmazott kollektív szerződés rendezi saját hatályát. Előadom, ha a törvényben ez az alternatíva kötelező formában jelenne meg, akkor az egyenlő bánásmód követelményének sérelme sem merülhetne fel, se elvi, se gyakorlati szinten. Ennek a javaslatnak a jogpolitikai hátterét a már többször említett „quasi” munkaviszony jelleg adja a munkaerő-kölcsönzést tekintve. Látható tehát, hogy a hatályos joganyag a kölcsönzött munkavállalókra nem terjeszti ki azonnal a kölcsönvevőnél hatályban lévő kollektív szerződést, hol ott ez indokolt lenne a közöttük fennálló viszony a „quasi munkaviszony” miatt, így végeredményben a kölcsönzött munkavállalók a 22-es csapdájába kerülnek.

Ahogy eddig rávilágítani törekedtem a szabályozás elnagyolt, helyenként hiányos, illetve ellentmondással is találkozhatunk. Állítom, hogy ezek olyan tényezők melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A jogalkotó korrekció szükségessége véleményem szerint az eddigiekben tárgyaltakra tekintettel megalapozott. Javaslataimmal a munkajogi szabályozás hibáinak javítását igyekszem elősegíteni, álláspontjaimat iránymutatási célzattal fejtettem ki. Meglátásom szerint a témára nagyobb figyelmet kellene fordítani, mivel jelentősége nem elhanyagolható, ezt bizonyítja azt is, hogy több kontextusból lehet vizsgálódni. A cikkben egyfajta nézőpontra helyezkedve közelítettem meg a kollektív szerződés hatályának kérdéskörét a munkaerő-kölcsönzés kapcsán, és igyekeztem rámutatni az Mt. és ez alapján fennálló joggyakorlat hibáira.

FELHASZNÁLT IRODALOM

  1. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
  2. Dudás Katalin – Gyulavári Tamás – Horváth István – Hős Nikolett – Kártyás Gábor – Kulisity Mária – Kun Attila – Petrovics Zoltán: Munkajog (szerkesztette: Gyulavári Tamás), Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2017,
  3. Takács Gábor: Kollektív szerződés az új munka törvénykönyvében (2. rész), Munkaügyi Tanácsadó, 2013/7 július,
  4. Prugberger Tamás – Nádas György: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog, Budapest, Wolters Kluwer, 2015,
  5. A munkaerő-kölcsönzés gyakorlati kérdései, 2019. 04. 28 in https://szakszervezetek.hu/hirek/1937-a-munkaero-kolcsonzes-gyakorlati-kerdesei
  6. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) – a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről 2019. 07. 25.
  7. Takács Gábor: Kollektív szerződés az új munka törvénykönyvében (1. rész), Munkaügyi Tanácsadó, 2013/6 június,
  8. Horváth István: Hazai kölcsönzés – európai szemmel: A munkaerő-kölcsönzés magyar szabályozása –   
  9. európai összehasonlításban, figyelemmel a 2008/104/ EK irányelv jogharmonizációs követelményeire, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2013
  10. Szabó Imre Szilárd: A kollektív szerződések szerepe a megújult munkajogi szabályozásban http://hllj.hu/letolt/2015_1/02.pdf (2019. 07. 29.)

[1] Szabó Imre Szilárd: A kollektív szerződések szerepe a megújult munkajogi szabályozásban http://hllj.hu/letolt/2015_1/02.pdf (2019. 07. 29.)

[2] Dudás Katalin – Gyulavári Tamás – Horváth István – Hős Nikolett – Kártyás Gábor – Kulisity Mária – Kun Attila – Petrovics Zoltán: Munkajog (szerkesztette: Gyulavári Tamás), Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2017, 473. old.

[3] Takács Gábor: Kollektív szerződés az új munka törvénykönyvében (2. rész), Munkaügyi Tanácsadó, 2013/7 július, 9. old

[4] Szabó Imre Szilárd i.m.

[5] Prugberger Tamás – Nádas György: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog, Budapest, Wolters Kluwer, 2015, 65. old.

[6] Prugberger Tamás – Nádas György, i.m. 97. old.

[7] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 279. § (3) bekezdés

[8] A munkaerő-kölcsönzés gyakorlati kérdései, 2019. 04. 28 in https://szakszervezetek.hu/hirek/1937-a-munkaero-kolcsonzes-gyakorlati-kerdesei

[9] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 12. §

[10] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) – a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről, 2019. 07. 25.

[11] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 214. § (1) bekezdés c)

[12] Takács Gábor: Kollektív szerződés az új munka törvénykönyvében (1. rész), Munkaügyi Tanácsadó, 2013/6 június,

[13] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 218. § (4) bekezdés

[14] Horváth István: Hazai kölcsönzés – európai szemmel: A munkaerő-kölcsönzés magyar szabályozása –   

európai összehasonlításban, figyelemmel a 2008/104/ EK irányelv jogharmonizációs követelményeire, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2013, 214. old.

[15] Horváth István i.m. 211. old.

[16] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 221. § (1) – (3) bekezdés

[17] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 214. § (1) bekezdés c)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS