A budai Vár és a világörökségi cím súlya

Felújításról felújításra: visszaépítünk egy tájidegen Hauszmann-féle lovardát a XIX-XX. század fordulójáról, közben a karmelita kolostorban letakarjuk a freskókat a letisztultság jegyében. Neogótikus Pénzügyminisztériumot álmodunk és pompás Honvéd Főparancsnokságot. Várbazár és várgarázsok: merre tovább, budai Vár? Cikksorozatunk végigveszi a budai Vár fejlesztési terveit, a megvalósult és közeljövőben várható építkezéseket. Tartsatok velünk!

Világörökség = örök büszkeség?

Épp 32 éve nyilvánították világörökségi helyszínné Budapestet. Magyarország 1985-ben csatlakozott a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló UNESCO egyezményéhez, a Világörökség Bizottság pedig 1987. december 7-11. között megtartott párizsi ülésén vette fel “Budapest, a Duna két partja és a budai Várnegyed” néven az UNESCO Világörökségi Listájára, párhuzamosan Hollókő-Ófalu és környezete világörökségi helyszínnel. Döntésével a Bizottság mindkét helyszínt az emberiség számára egyetemes jelentőségű, kivételes, pótolhatatlan kulturális értéknek ismerte el.

UNESCO által védett terület kiegészítve az Andrássy úttal és Hősök terével

Azóta sem engedte el a kezünket a szervezet, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Világörökség Szakbizottsága rendszeresen ülésezik, és fejti ki véleményét a világörökségi helyszínekkel kapcsolatos fejlesztések, változások, építések, rombolások kapcsán. Éppen ezért jelentések, kezelési tervek és hasznosíthatósági tanulmányok hadai szegélyezik a Szakbizottság útját, de fogalmazhatunk úgy is:

A PUSZTULÁSHOZ VEZETŐ ÚT MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOKKAL VAN KIKÖVEZVE.

Hiszen a helyszínek turisztikai forgalmának mindig jót tesz egy ’világörökségi’ jelző, nem beszélve a kulturális erőfitogtatásról, az itt tervezett fejlesztések azonban nem feltétlenül egyeznek a műemlékvédelmi elvekkel. A csatlakozó országok ugyanis kötelezettséget vállaltak arra, hogy a világörökségi helyszíneket megóvják a következő nemzedékek számára; ha pedig kötelezettségszegést észlel a Bizottság, akár a listáról való törlés veszélye is fenyegethet. A világörökségi törvény is sokkal szigorúbb előírásokat fogalmaz meg a terület karbantartásáról az építési szabályokhoz képest, amivel nincs is baj; a szocializmus természetszerűleg nem kedvezett a múltidézésnek, a második világháborút követően sok, még megmenthető épület jutott ebek harmincadjára a „múltat végképp eltörölni” ideológia mentén. A rendszerváltás meghozta a gyümölcsét az UNESCO döntésével; azóta eltelt egy emberöltő, felnőtt egy generáció: ideje megvizsgálni a fejlesztési terveket.

Legal Fest 2019 - Megnyílt a Priority Line

Állj be még ma a Legal Fest Priority Line-ba, és nem csak első kézből fogod megkapni az infókat, hanem meglepetéssel is várunk majd a helyszínen!

Közlekedjünk a Várba(n)!

A településfejlesztési koncepciókat fürkészve fedeztem fel a probléma megoldásának lehetőségét, a közlekedés aduászát: a várgarázsokat. Adott egy keskeny, hosszan elnyúló hegytetőn egy sűrűn beépített, műemlékekben gazdag és meglehetősen kusza utcaszerkezetű negyedecske, jobbára falakkal körülvéve. Tegyük hozzá, hogy páratlan panoráma nyílik innen egy városra, ami történetesen egy ország fővárosa – ahol minden nap hárommillió ember használja a köztereket, jobbára munkahelyre vagy épp onnan eligyekezve. Természetes, hogy az ember szeretne ebből a hangyabolyból kicsit kimenekülni, felülről látni ezt a nagy nyüzsgést. Ha úgy dönt, hogy a Várból szeretné látni a lába előtt elterülő Budapestet, választhatja a tömegközlekedést, de a várbuszok kicsik és zsúfoltak; nekiindulhat biciklivel vagy rollerrel, ha vastüdővel és acélizmokkal rendelkezik; megpróbálhatja gyalogosan, de hamar falakba ütközik (szó szerint). Egy esély maradt: az autó.

Várgarázs-ásás közben. A kompozíció címe: Nemzet Homokozója

A várgarázsok egyrészt nagy befogadóképességükre tekintettel megakadályozzák, hogy a forgalom a Vár körüli utcákban koncentrálódjon, ellehetetlenítve az ott lakók életét, másrészt az itt koncentrálódó turistaforgalom lebonyolítását is részben ők végzik. Jelenleg két üzemelő várgarázsunk van: az egyik a Duna felől a megújult Várkert Bazár, a másik pedig az éppen átadás előtt álló, újonnan felépített Lovarda és Főőrség épülete alatt húzódik a nyugati oldalon. További három van tervben, egy a Hilton alatt, a Szabó Ilonka utca felől, egy másik az Európa ligetnél a Bécsi kapu mellett, illetve a levéltár épülete mögött, az Anjou-bástya vidékén is tervben van egy néhány száz fős parkoló kiépítése. Hogy mi ezzel a gond? Az, hogy a

VÁRHEGYBE HATALMAS LYUKAKAT ÁSUNK, ÉS ERRŐL BIZONY AZ ÁLMOSKÖNYVEK SEM MONDANAK SOK BIZTATÓ DOLGOT…

A Várhegy stabilitása mellett megkérdőjeleződik ezeknek a hatalmas betonszarkofágoknak a jövője is. Ha mi évszázadokra előre tervezünk (márpedig a fejlesztés léptékét tekintve nagyon úgy néz ki), vajon mihez kezd a következő évszázad repülő autóval érkező embere ezekkel az üres, gyorsan romló és veszélyessé váló terekkel? Javaslat a jövőre nézve: leszállópályát a Mátyás-templom tetejére!

Hauszmann Alajos erősen törölgetné a homlokát, ha látná, mi minden zajlik mostanában szeretett várával. Budapest mindig igyekezett ápolni az ősök emlékét, ezt igazán nem róhatjuk fel neki, de ahogy egy ősi dakota közmondás is tartja, a kevesebb néha több.

Kövessétek a cikksorozatot, a következő részben foglalkozunk a műemlékvédelem elmúlt néhány évtizedével, és első épületpárosunkat, a Lovardát és a Főőrséget is megvizsgáljuk!

 A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta. 

Forrásjegyzék

Gyakornoki Programunk támogatói:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.