E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született.
Ha Önnek tetszik ez az írás, támogassa szavazatával, hogy az megnyerhesse az 50 000 Ft értékű közönségdíjat!
Szavazáshoz
1. Lépjen az Ars Boni pályázati felületére (itt)
2. Kattintson a Bejelentkezés Facebookon keresztül gombra a pályázati alkalmazásba bejelentkezéshez (amennyiben korábban még nem jelentkezett be)
3. A Tetszik gombra kattintva kedvelje az Ars Boni jogi folyóirat facebook oldalát
4. Válassza a menüsor Szavazás menüpontját
5. Kattintson a kiválasztott írás alatt található Szavazok! gombra
***
Szerző: Csordás Boglárka
„Az erőszak a gyengék végső menedéke.” Isaac Asimov Cikkem megírására egy „láthatatlan”, mégis annál súlyosabb társadalmi probléma ösztönzött, ami nem más, mint a családon belüli erőszak, amelyet sok esetben joggal nevezhetünk akár csendes gyilkosnak is. Első lépésként fontos meghatározni, mit is értünk pontosan ezen fogalom alatt. “A családon belüli erőszak testi vagy lelki bántalmazás az elkövetővel közeli vagy bensőséges kapcsolatban álló vagy állott személy ellen. A lelki bántalmazás külön kiemelését indokolja, hogy (…) pszichés zavarokat, depressziót, esetleg öngyilkosságot eredményez.” Fontos tudni azonban, hogy családon belüli erőszaknak tekintjük a gyermekek, nagyszülők valamint más rokonok bántalmazását is – tehát minden olyan személlyel szemben elkövetett erőszakos cselekményt, aki az adott család tagjának tekinthető. Az alábbi fajtáit különböztethetjük meg: szóbeli erőszak, megfélemlítés, elszigetelés, lelki erőszak, testi erőszak, szexuális erőszak, gazdasági, anyagi erőszak.
Jelenleg Magyarországon nem lelhető fel olyan statisztika, amely pontos adatokkal szolgálna a bántalmazások számáról, azonban információk szerint minden héten egy nő esik áldozatul férje, minden hónapban pedig egy gyermek apja brutalitásának. Olyan problémával állunk szemben ebben az esetben, amellyel a média kevésbé foglalkozik, bár meg kell említeni, hogy az elmúlt időszakban találkozhattunk figyelemfelkeltő kampányokkal. A segítségnyújtás illetve a figyelem felkeltés egyaránt nehezen valósul meg ebben a körben, hiszen a bántalmazottak az esetek többségében nem beszélnek arról, ami velük otthonukban a négy fal között történik. A hallgatás oka nyilvánvaló, az újabb bántalmazástól való félelem. Az áldozatok lehetőségei ilyen esetben végesek. Dönthetnek úgy, hogy kilépnek a kapcsolatból, házasság esetén a házasságot felbontják – hiszen a Polgári Törvénykönyv IV. Családjogi könyve a legfontosabb bontó okok között nevesíti a tettlegességet – különösen súlyosként értelmezi, ha ez a kiskorú gyermek jelenlétében történik. Következő lehetőségként felmerül, hogy a bántalmazó féllel a kapcsolatot nem szünteti meg, azt továbbra is fenntartja. Sok esetben ez azért fordulhat elő, mert a bántalmazott fél mérlegel, érdekeket tart szem előtt – így például: ha a kiskorú gyermek nem tud a bántalmazásról, az ő érdekében, lelki egyensúlyának fenntartása miatt nem lép ki a kapcsolatból, továbbá ha a gyermek szükségleteit ő maga kielégíteni anyagi okok miatt képtelen. Ebben az esetben azonban folyamatosan fennáll a mindennapos bántalmazás lehetősége, amely végül akár öngyilkossághoz, depresszió hoz, drog- és alkoholfüggőséghez is vezethet. Végül de nem utolsó sorban lehetőségként említhető, a segítségkérés. Segítséget kérhet a bántalmazó fél, ha felismeri, hogy indulatain, dühén uralkodni nem képes. Ma már lehetőség van különböző terápiák, dühkezelő tréningek igénybevételére. Sajnos azonban nem ez a tendencia a meghatározó, hiszen a legtöbb esetben a bántalmazást elkövető fél tudomást sem kíván venni arról, hogy problémákkal küzd, nem ismeri fel „betegsége” jeleit, így aki segítségért fordul az sokkal inkább a bántalmazott fél.
Gyermekek veszélyeztetettsége
Amennyiben az ilyen jellegű családban gyermekek is élnek, fokozott figyelmet kell fordítani a veszélyeztetettségük megállapítására. Mivel otthonában folyamatos erőszakkal szembesül, így fel kell ismerni, hogy nem a társadalom által elfogadott normák, erkölcsök, elvárható viselkedésmódok alapján nevelkedik. Ennek következménye lehet, hogy mivel a gyermek számára a családjában tanúsított magatartás válik természetessé, a későbbiekben megnövekszik az esély arra nézve, hogy hasonló cselekményeket kövessen el. A 2009.évi LXXII. törvény erőszak megelőzést szolgáló intézményrendszerről illetve jelzési kötelezettségről tesz említést az ügy kapcsán. Így ilyen tevékenységet lát el például a védőnő, a háziorvos, gyermekorvos, közoktatási intézmény, gyámhatóság, rendőrség, ügyészség stb. (teljes felsorolás:2009. év LXXII. tv. 2.§). A korábban említett segítségkéréshez a törvény irányadó, ugyanis deklarálja az ideiglenes megelőző távoltartás valamint a megelőző távoltartás intézményét. Ezek a rendelkezések arra szolgálnak, hogy korlátozzák a bántalmazó tartózkodási szabadságát, tartózkodási helyének szabad megválasztását, szülői felügyeleti jogát illetve a gyermekkel való kapcsolattartásának jogát. Az ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrség akár hivatalból is kezdeményezheti, amennyiben a helyszínen erőszakra vonatkozó tényeket állapít meg, továbbá a távoltartást kezdeményezheti a bántalmazott fél vagy annak a Ptk. által meghatározott hozzátartozója is. A problémát ez az intézkedés csak átmenetileg orvosolja, az ideiglenes megelőző távoltartást ugyanis csak 72 órára rendelhetik el, azonban fontos tény, hogy a határozat meghozatala a helyszínen haladéktalanul megtörténik. Bonyolultabb intézmény a megelőző távoltartás, amelyről a bíróság (bántalmazott fél lakhelye szerint illetékes járásbíróság) nemperes eljárás során dönt. Abban az esetben rendelhető el, ha az összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A megelőző távoltartást a bíróság legfeljebb hatvan napra rendelheti el. (2009.LXXII.16.§) A lehetőségek ellenére a családon belüli erőszak problémáját egy örök körforgásnak nevezném, mert az esetek meghatározó százalékában a bejelentés a korábban említett indokok miatt mégis elmarad. Véleményem szerint az áldozatoknak segítséget kellene kérniük azonban ez a jelenleg hatályos törvényeink értelmében sok esetben nem garantál védelmet a sérelmet elszenvedett felek részére.
Az Amerikai Egyesült Államokban 1994. szeptember 13 –án Bill Clinton aláírta a Violence Against Women Act – nők elleni erőszakról szóló törvényt – amely felhívta a figyelmet egy nemzeti problémára – a nemi erőszakra, a nők ellen elkövetett bántalmazásokra. Ezzel ellentétben a magyar jogban nincsen önálló törvény, amely a családon belüli erőszakot szabályozná csak büntetőjogi tényállás áll rendelkezésre (2013. július elseje óta hatályos). A családon belüli erőszakhoz kapcsolódó rendelkezések vizsgálata során elsőként említhetjük az Alaptörvény által deklarált illetve a Büntető Törvénykönyv által leírt szabályokat, valamint erre vonatkozóan a Polgári Törvénykönyv IV. könyv és a 2009.évi LXXII. t örvény egyes rendelkezéseit. Az Alaptörvény rendelkezései alapján: II. cikk(1) Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz (…), III.(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni (…), IV.(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. A Büntető Törvénykönyvből pedig a XX.fejezet 212/A.§ rendelkezései irányadóak. Ennek értelmében ezen cselekmények különböző elbírálás és mérlegelés alapján 3 illetve 1 – 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. A következő gondolat ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem, hogy a büntetés mértékét egy napjainkban sokkal nagyobb hangot hallató kérdéssel vetem össze, ami nem más, mint az állatkínzás. Erre a kérdésre szintén a Btk.-ban találunk szabályozást amely értelmében : amennyiben a gerinces állatot veszélyeztetik, elűzik vagy kiteszik 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, illetve ha az állatnak különös szenvedést, egészségkárosodást vagy pusztulást okoz 3 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető.
Kiegészítésként megemlíteném, hogy a családon belüli erőszak és az állatkínzás szoros kapcsolata feltételezhető. Tanulmányok szerint azon személyek számára, akik állatkínzást követnek el a családon belüli erőszak sem ismeretlen. Ez történhet abban az esetben, hogy ő maguk voltak a bántalmazók vagy épp fordítva ők voltak a bántalmazottak, amely sérelmek később az állatkínzás területén való tettlegességükben bontakozik ki. A célom nem az állatkínzás jelentőségének csorbítása, csupán egy összehasonlítási alap amely fontos kérdést vet fel bennem – valóban hasonló mértékű szabadságvesztés alá kellene hogy essen ezen két bűncselekmény elkövetése? A kérdés eldöntését minden olvasó személyes értékrendjével összefüggő bírálatra bízom.
*
Források, felhasznált irodalom:
• http://net.jogtar.hu/jr/gen/
• http://www.bunmegelozes.eu/
• http://net.jogtar.hu/jr/gen/
• http://net.jogtar.hu/jr/gen/
• http://ircblog.usembassy.hu/
• Dr. Hatvani Erzsébet: Áldozatvédelem egy másik arca – Együtt az áldozatvédelemben (előadás anyag)
• http://www.feherkeresztliga.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
