A devizahitelesek megmentése – Nem így kellett volna!

Az alábbiakban az elmúlt időszak egyik legnagyobb port felkavaró ügyével, a devizahiteles törvénnyel és az azzal kapcsolatos jogi kérdésekkel foglalkozom. A célom bemutatni a devizahiteles perekre adott jogalkotói és jogalkalmazói megoldásokat, az ezek kapcsán felmerült problémákat, kérdéseket és azok következményeit.

alkotmanybirosag

Mindenekelőtt tisztázni szükséges a devizahitelezéssel kapcsolatos főbb fogalmakat. A devizahitel a forinttól eltérő pénznemben folyósított és törlesztett hitel. Deviza alapú hitel (amely lényegét tekintve szintén devizahitel) pedig az, amely esetén eltér a kirovó és a lerovó pénznem, azaz a tartozás devizában van meghatározva, de a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni.

A folyósítás és a törlesztés közötti időben változhat a forint-deviza árfolyam, ami különbséget generál a folyósított és a törlesztett forintösszegek között. Ezt a különbséget nevezzük árfolyamrésnek. Következésképp az adós forintban teljesítendő pénzfizetési kötelezettsége a forint erősödése esetén csökkenni fog, a forint gyengülése esetén viszont terhei növekednek.

A devizahitelezés Magyarországon a 2000-es évek elején nagyon népszerű volt. A gazdasági válság kitörésével és a forint gyengülésével azonban a devizahitelek törlesztőrészletei jelentős mértékben megemelkedtek, amelyet az adósok nem tudtak törleszteni. Ezt követően merült fel az árfolyamrés alkalmazását lehetővé tevő általános szerződési feltételek (továbbiakban: ászf.) tisztességtelenségének kérdése. Az magyar állam több intézkedést is tett a helyzet orvoslására. A legfontosabb ezek közül a 2014. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: a devizahiteles törvény).

devizahitel1

A devizahiteles törvény Alaptörvény-ellenessége

A törvény visszaható hatálya

A terjedelmi korlátok miatt a devizahiteles törvény rendelkezéseinek bemutatása helyett az azzal kapcsolatos problémákat ismertetném, amelyek mind idehaza, mind külföldön jelentős visszhangot kaptak.

Mindenképp ki kell emelni a médiában is sokat emlegetett visszaható hatályú jogalkotás kérdését.

Az Alkotmánybíróság (AB) ugyan nem vizsgálta, azonban kiemelném a devizahiteles törvény 3.§-át, amely kimondja, hogy semmis az árfolyamrést kikötő szerződési feltétel alkalmazása, kivéve ha a kikötés megfelel a 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban Hpt.) 200/A.§-ának, miszerint a bankok a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket az MNB hivatalos vagy ha van ilyen akkor választásuk szerint a saját devizaárfolyamuk alapján kötelesek kiszámolni. [1]

Ez a rendelkezés álláspontom szerint azért visszaható hatályú, mert a Hpt. ezen szakasza csak 2010. novemberétől hatályos. Ezzel szemben a törvény hatálya a 2004 és a devizahiteles törvény hatályba lépése közt kötött szerződésekre terjed ki. Van tehát egy olyan időperiódus 2004 és 2010 között, amely alatt a bankoknak egy olyan jogszabályi rendelkezésnek kellett volna megfelelniük, ami akkor még nem is létezett és így nem is ismerhették. [2]

Wellmann György kollégiumvezető tájékoztatót tart a Kúria ülése után. (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Wellmann György kollégiumvezető tájékoztatót tart a Kúria ülése után. (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Több bírói indítvány is felvetette az AB előtt a törvény által megállapított „hét elvnek” való megfelelés követelményének alkotmányellenességét. A bankoknak a perek során azt kell bizonyítaniuk a törvényben meghatározott „hét elvnek” szerződéskötési gyakorlatuk megfelel (egyértelmű és érthető megfogalmazás; tételes meghatározás; objektivitás; ténylegesség és arányosság; átláthatóság; felmondhatóság; és szimmetria elve). A bírói indítványok azt kifogásolták, hogy ez a „hét elv” a devizahiteles törvény előtt egyetlen jogszabályban sem jelent meg követelményként. Az AB ezt a tényt el is ismerte azonban döntésében kifejtette, hogy a „hét elvet” a Kúria a 2/2012 PK véleményében (amely először megfogalmazta ezeket) a tisztességtelenség kategóriájából vezette le. A tisztességtelenség pedig már a szerződések megkötésének idején is érvénytelenséget vont maga után, így nem mondható hogy a „hét elvnek” való megfelelés visszaható hatállyal került volna megállapításra. [3]

Az AB döntésének indokolásával eddig a pontig egyet is értek. Véleményem szerint az AB-nak ennek ellenére meg kellett volna állapítania devizahiteles törvény Alaptörvény-ellenességét. A PK véleményben ezek az elvek ugyanis még példálózó jellegű felsorolásként szerepeltek míg a devizahiteles törvény 11.§-a – miszerint a bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az általános szerződési feltételek (ászf). megfelel-e a hét elvnek – taxatív felsorolássá alakítja át ezeket az elveket. [4] Ezzel kizárja, hogy a bíróság a tisztesség elvét, mint mögöttes szabályt alkalmazza a hét elv mellett. Véleményem szerint a devizahiteles törvény ezáltal elszakította a „hét elvet” forrásától, a tisztesség elvétől és önálló magatartási követelményekké tette azokat.

A törvény tartalmilag véleményem szerint így olyan új érvénytelenségi okokat hozott létre, amelyek a szerződések megkötésének időpontjában nem léteztek. Ebből következik, hogy visszaható hatállyal került megállapításra a hét elvnek való megfelelés követelménye.

Erre az következtetésre jutott Kiss László alkotmánybíró is a 34/2014 AB határozathoz fűzött különvéleményében: „A Tv. nem a tisztességtelenség polgári jogi fogalmának egyfajta – a bírósági gyakorlatot figyelembe vevő – értelmezését tartalmazza, hanem az eddigi polgári jogi normáktól eltérő, új definíció alapján minősít szerződéses rendelkezéseket tisztességtelennek, méghozzá visszamenőleges hatállyal.”

devizahitel2

A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése:

Szintén említést érdemel a tisztességes eljáráshoz való jog kérdése, amelyre több bíró is hivatkozott indítványában. Véleményük szerint a devizahiteles törvény által meghatározott rövid eljárási határidők a tisztességes eljáráshoz való jogba ütköznek, mert elveszik a bírótól annak a lehetőségét, hogy kötelezettségüknek eleget téve megalapozott döntést tudjanak hozni.

A 34/2014 AB határozatban az AB többször arra hivatkozik, hogy azért nem tekinthetőek a rövid határidők a tisztességes eljáráshoz való jogba ütközőnek, mert ugyan a szerződések terjedelmesek, azonban a bíróságok vizsgálata csak az egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötésekre terjedhet ki. [5]

Ez szemben áll a Ptk. azon rendelkezésével, miszerint az ászf. tisztességtelenségének megállapításakor az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel való kapcsolatát is figyelembe kell venni. [6] Ahogy arra Kiss László alkotmánybíró is rámutatott „ez a tény – tekintve, hogy azonos jogforrási szintű normák közötti kollízió áll fenn – önmagában okot adhatna a megsemmisítésre, mivel ellentétes a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód követelményével”. [7]

Ehhez kapcsolódik a 2/2015 AB határozatban vizsgált szakértők igénybevételének kérdése. A bírói indítványok szerint ugyanis a rövid határidők miatt nincs lehetőség szakértői bizonyításra. Az AB erre azt válaszolta, hogy: „[a] Tv. által szabályozott polgári perek alapvetően ténykérdések okirati bizonyításáról és ehhez kapcsolódó jogkérdések megítéléséről szólnak, ezek pedig szakértők bevonását nem teszik indokolttá . [8]

Álláspontom szerint azonban a ténylegesség bizonyításához, azaz annak bizonyításához, hogy a szerződésmódosításra okot adó körülmények tényleges hatást gyakorolnak a kamatra, díjra, költségre már szükség lenne szakértőre. Ugyanis attól, hogy a bank feltüntet az ok-listában egy körülményt, nem biztos, hogy ténylegesen fennáll az pénzügyi összefüggés a körülmény és a szerződésmódosítás szükségessége között. Az összefüggés fennálltát pedig egy közgazdasághoz nem értő bíró nem tudja megítélni.

Véleményem szerint tehát az AB helytelenül állapította, meg hogy a bíróságoknak a szerződések csupán egy részét kell vizsgálnia ahhoz, hogy a tisztességtelenség tárgyában megalapozott döntést hozzanak, és igenis szükséges lett volna olyan eljárási határidők biztosítása, amely lehetővé tette volna szakértők igénybevételét. A devizahiteles törvény tehát sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.

paczolay peter

Mit lehetett volna tenni?

A fent kifejtettek alapján elmondhatjuk, hogy a devizahiteles törvény nem volt a legideálisabb megoldása a problémának. Mi lehetett volna tehát a törvény alternatívája?

Egyrészt felmerülhet a kérdés, hogy vajon megoldható lett volna bírói szerződésmódosítással a devizahitelesek problémája? Bírósági szerződésmódosításra a régi Ptk. értelmében csak akkor kerülhet sor, ha a felek közt tartós jogviszony áll fenn, a szerződéskötést követően valamilyen körülményváltozás áll be, és ez a változás sérti valamelyik fél lényeges jogos érdekét. [9] A devizahitelek kapcsán egyértelmű, hogy tartós jogviszonyról van szó, és bekövetkezett egy olyan körülményváltozás amely az adós érdekeit sérti. A bírói gyakorlat alapján azonban nem kérheti a szerződés módosítását, aki a változással számolhatott. [10] Márpedig a bankoknak kötelességük volt tájékoztatni a fogyasztót az árfolyamváltozás lehetőségéről és az ebből eredő kockázatról, így a fogyasztó számolhatott ezekkel.

Szintén a bírói szerződésmódosítás ellen szóló érv – ahogy arra az Alkotmánybíróság is rámutatott – hogy az nem alkalmas eszköz arra, hogy az azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan érintő változások hátrányos hatásait orvosolja. [11]

A másik lehetséges megoldási mód a közérdekű keresetindítás lett volna.

A devizahiteles törvény célja, hogy ugyanazon ászf. alapján ne több ezer külön per folyjon (esetleg különböző végeredménnyel), hanem azok tisztességességét egy eljárásban lehessen vizsgálni. Ez a cél közérdekű keresetindítással is elérhető lett volna, hiszen annak sikere esetén a bíróság a tisztességtelen feltételt alkalmazóval szerződő valamennyi félre kiterjedően (erga omnes hatállyal) állapítja meg az ászf. érvénytelenségét.

Az AB egyébként több helyen is kifejti, hogy az állam alperesi pozíciója egyfajta „inverz közérdekű keresetnek” felel meg. Máshol kifejezetten úgy fogalmaz, hogy „lényegében a vizsgált esetben is ilyen közérdekű igényérvényesítésről rendelkezik” a devizahiteles törvény. [12] Ez alapján felmerülhet bennünk, hogy az állam vajon miért nem a közérdekű keresetindítás már meglévő intézményét alkalmazta? Hiszen erga omnes hatályánál fogva az is ugyanerre az eredményre vezetett volna, és el lehetett volna kerülni az éles nemzetközi és belföldi kritikákat.

Kérdés lehet, hogy ha a közérdekű keresetindítás valószínűleg ugyanolyan hosszú pereskedést eredményezett volna, mint ha egyesével bírálják el az adósok kereseteit, akkor nem jobb-e mégis, hogy a devizahiteles törvény rövid határidőket állapított meg a perek lezárására? Véleményem szerint a közérdekű keresetindítás csak akkor lehetett volna valódi alternatívája a devizahiteles törvénynek, ha azzal időben élnek. Azaz akkor, ha a válság begyűrűzése után, amikor a törlesztőrészletek jelentősen emelkedni kezdtek azonnal megindították volna őket.

devizahiteles tuntetes

De lege ferenda javaslat

A múltat megváltoztatni azonban már nem lehet, viszont tehetünk azért, hogy a jövőben elkerüljük hasonló társadalmi problémák megjelenését.

Ehhez véleményem kötelezővé kellene tenni a bankok számára, hogy az általuk alkalmazni kívánt ászf-et nyilvánosságra hozatala mellett véleményezésre küldjék el az MNB-nek. Az MNB feladata lenne, hogy véleményt mondjon arról, az ászf megfelel-e a tisztesség követelményének.

Amennyiben igen, úgy erre a véleményre a bankok hivatkozni tudnak a későbbi jogviták során. Amennyiben viszont az MNB úgy látja, hogy az ászf tisztességtelensége fennáll – mivel rendelkezik ezzel a jogosultsággal – közérdekű keresetet indíthat.

A javaslatom célja, hogy egy ászf. esetleges tisztességtelensége ne csak évekkel a szerződés megkötése után (egy gazdasági válság hatására) merüljön fel, hanem még azelőtt ki lehessen mondani az érvénytelenségét, hogy szerződések tömegeit kötnék meg az alapján és újabb társadalmi méretű probléma alakulna ki.

A de lege ferenda javaslatom életszerűségét igazolja, hogy a 2014. évi LXXVIII. törvény  (fair bank törvény)  13. §-a egy ehhez hasonló, MNB általi jóváhagyatási kötelezettséget ír elő.

Összegzés

Az AB ugyan nem állapította meg a törvény alkotmányellenességét, azonban a devizahiteles törvény egyes pontjai véleményem szerint a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköznek, és sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot. Összességében tehát megállapítható, hogy a devizahiteles törvény egy szükséges, ám megkésett intézkedés volt az állam részéről, és bár eredményezett megoldásokat, mellette újabb vitákat és problémákat is generált.

Király Péter Bálint

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források

  1. 1996. évi CXII. törvény 200/A.§
  2. http://www.esrb.europa.eu/mppa/cbmd/shared/pdf/Hungary/2013-12-10_Act_1996_CXII.pdf?4cfbba7b399b3f70c094519ae96dfd1b

(Utolsó letöltés dátuma: 2015. 04. 28.)

  1. 34/2014 AB határozat
  2. 2014. évi XXXVIII. törvény 11. §
  3. 34/2014 AB határozat
  4. 1959. évi IV. törvény 209. § (2) bek.
  5. 34/2014 AB határozat
  6. 2/2015 AB határozat
  7. 1959. évi IV. törvény 241. §
  8. http://www.lb.hu/hu/sajto/altalanos-szerzodesi-feltetelek-megtamadasi-feltetelek-irant-inditott-perben-legfelsobb

(Utolsó letöltés dátuma: 2015. 04. 28.)

  1. 34/2014 AB határozat
  2. Gellért György: A polgári törvénykönyv magyarázata 1-2. 796-799. o.

Képek forrása: http://hvg.hu/gazdasag/20140317_alkotmanybirosag_devizahitelek http://hvg.hu/gazdasag/20131216_Kuria_devizahitelesek http://cdn.kisalfold.hu/common/kepgaleria/kepek/000/002/856/227/2856227.jpg

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.