A modern, demokratikus társadalmak legalapvetőbb követelményeihez tartozik az alapjogok széles körű biztosítása, azok magas szintű jogszabályban történő lefektetése és érvényesülésük garanciáinak megteremtése. Ugyan a diszkrimináció tilalmát számos nemzetközi és nemzeti szintű jogszabály garantálja, a bűnüldözési és bűnmegelőzési gyakorlatban mégis komoly kihívást jelent az emberi jogok, különösen az egyenlő bánásmód követelményének érvényre juttatása, melyet jól példáz az etnikai profilalkotás gyakorlatának megjelenése.
A profilalkotás önmagában a bűnüldözésben bevett és legitim eszköz a lehetséges elkövető személyiségképének megalkotására a rendelkezésre álló hiányos információk alapján az erőforrások koncentrált felhasználása érdekében, amely segítséget nyújthat abban, hogy a nyomozóhatóság hatékonyabban leszűkíthesse a potenciális bűnelkövetők körét.
Mindez akkor jelent problémát, ha a bűnüldöző szervek etnikai-faji jellemzők alapján tesznek olyan megállapításokat, melyek következtében egy bűncselekmény vagy szabálysértés lehetséges elkövetőinek köre a társadalom meghatározott etnikai csoportjára korlátozódik, amely a megkülönböztetés tilalmának, illetve az egyenlő bánásmód követelményének súlyos sérelmét eredményezheti. Az etnikai profilalkotás az etnikai-faji hovatartozás ismérvein alapuló kiválasztással jár, ami a gyakorlatban sokféleképpen megnyilvánulhat, például az intézkedő rendőrök külső jegyek alapján döntik el, kit igazoltatnak, kit vesznek őrizetbe, vagy kivel szemben alkalmaznak egyéb intézkedést. A módszer szükségszerű eleme az általánosítás, melyet egyes esetekben a sztereotípiák intézményes alkalmazásaként írnak le. A profilalkotás faji alapon megkülönböztető jellegű használata nemcsak jogellenes, hanem egyben a bűnüldözés szempontjából sem célravezető eszköz, hiszen a rendőrség erőinek téves összpontosításával nagyobb teret enged a bűnelkövetők cselekményeinek.
Az etnikai profilalkotás világszerte a kisebbségi társadalmat érintő jelenség, amely Magyarországon is komoly gondot okoz a romákkal szemben alkalmazott rendőrségi intézkedések körében. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a Független Rendészeti Panasztestület több olyan ügyet is tárgyalt a közelmúltban, melyek az etnikai profilalkotással kapcsolatos panaszokon alapultak.
Létezik-e azonban olyan megoldás, amellyel elejét vehetnénk a diszkriminatív igazoltatási gyakorlat térnyerésének? Erre a kérdésre kerestem a választ, amikor rábukkantam az ír bűnüldöző hatóság (An Garda Síochána) által kidolgozott „Diversity Works” („A sokféleség működik”) programra, amely a rendőrség munkájára vonatkozóan állít fel olyan szabályokat, melyek megvalósításával kezelhetővé vált az etnikai profilalkotás problémája az országban.
Dublini helyszíni kutatásom[1] keretében közelebbről megismerkedhettem egy olyan rendszerrel, amelyben a diszkrimináció tilalma széles körűen érvényesül. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a „Diversity Works” stratégia kidolgozója, Jonathan O’Mahony beszélt nekem a program megvalósításáról.
A képzés kidolgozása során párbeszédet folytattak a rendőrökkel, a kisebbségi közösségekkel és az érintett területek szakértőivel, kísérleti képzést végeztek, valamint összegyűjtötték a visszajelzéseket az oktatási anyagok és a módszerek módosítása céljából. A tanfolyam a következőket foglalja magában:
- annak megértése, hogy valamennyien képesek vagyunk másokat sztereotipizálni, kiközösíteni és marginalizálni;
- a sztereotípiák, előítéletek és feltételezések elemzése; annak tudatosítása a résztvevőkben, hogy hatalommal rendelkeznek, illetve hogy az előítéletek és e hatalom együtt hogyan vezethet megkülönböztetéshez;
- a sokféleség jobb megértése;
- a kisebbségi csoportok tagjait érő megkülönböztetés különböző típusainak tudatosítása;
- a különbözőségek felismerése, elismerése és tiszteletben tartása;
- interkulturális kommunikációs készségek;
- a kulturális és vallási gyakorlatok tiszteletben tartása a rendőri intézkedések során;
- valamint a sokféleség mint a helyes rendfenntartás egyik szakmai kérdése.
Mivel még viszonylag új a kezdeményezés, Jonathan O’Mahony nem tudott látványos eredményekről beszámolni, de mindenképpen előremutatónak értékelte a stratégia alkalmazását: a rendőrségre való bekerülés feltételévé tették a képzésen való eredményes részvételt, melynek végén a jelöltek egy teszten kell bizonyítaniuk azt, hogy képesek lesznek a feladatukat előítéletektől mentesen ellátni. Ezen felül a tanfolyamot a rendőrség folyamatos szakmai továbbképzés keretében is nyújtja. A feladatok kiosztásánál is meghatározó szempont, hogy ezen a teszten milyen eredményt ért el az adott rendőr.
A stratégia kidolgozására Írországban azért volt szükség, mert az utóbbi évek jelentős bevándorlási hulláma miatt a társadalom korábban jellemző homogenitása megszűnt. A világ minden tájáról folyamatosan érkeznek bevándorlók az országba, amelynek hatására szükség volt a rendőrségi stratégián változtatni az interkulturális konfliktusok megelőzése érdekében. Ez a jelenség napjainkban Európában és Magyarországon is meghatározó kérdéssé vált, ami szintén azt bizonyítja, hogy égető szükség van a problémák kiemelt kezelésére és célravezető módszerek kialakítására a diszkrimináció térnyerésével szemben.
Az ilyen és ehhez hasonló módszerek kialakítása azonban önmagukban gyakran nem eredményezik a gyakorlati megvalósulást, ahhoz további feltételek teljesülésére van szükség. A gyakorlati megközelítésre a közelmúlt eseményei miatt kényszerült rá az Amerikai Egyesült Államok, ahol 2014. december 2-án Eric Holder, az Egyesült Államok igazságügy-minisztere (Attorney General) Atlantában kihirdette terveit „az etnikai profilalkotás egyszer s mindenkorra való megszüntetése” érdekében.[2] Az elhatározást kiváltó esemény az a tömegtüntetés-sorozat volt, amely Michael Brown fegyvertelen, fekete fiú halálának tárgyalását követően indult el, akit egy fehér rendőr lőtt le 2014 augusztusában Fergusonban. Az esküdtszék úgy döntött, hogy nem emel vádat Darren Wilson rendőr ellen, akinek ráadásul érzéketlen vallomását is nyilvánosságra hozták, ami erőszakos megnyilvánulásokat váltott ki a társadalomból az Egyesült Államok egész területén.
A hatalmas feszültség enyhítése érdekében Holder sorra járta azokat a városokat, ahol a rendőrség és a fekete lakosság között különösen súlyos a helyzet, és megpróbált társadalmi egyeztetéssel közelebb kerülni az etnikai profilalkotás problémájának megoldásához. A fergusoni rendőrség 2013-as adatai szerint az igazoltatott személyek 86%-a fekete volt, a motozásra és letartóztatásra vonatkozóan pedig 91-92%-os mutatókkal találkozhatunk. Ez azonban nem kirívó: az USA 1581 kapitányságán hasonlóak az arányok.[3]
Atlantai beszédében Holder így fogalmazott: „A rendőrségre nem szabad megszálló erőként tekinteni. Ez az ügy sokkal többről szól a rendőrség közösségben betöltött szerepénél. Az egész igazságszolgáltatási rendszerünket kell megerősíteni és igazságosabbá tenni.” Korszerűsíteni szeretné az igazságügyi minisztérium etnikai profilalkotásra vonatkozó, szövetségi szintű iránymutatásait, amelyek sokkal szigorúbb elvárásokat fognak támasztani a bűnüldözési szervek irányába. Az iránymutatások intézményesülésével olyan új rendszer jöhet létre, amely biztosítékot jelenthet az etnikai profilalkotás felszámolására. Holder tervei elsősorban a katonai felszerelések rendőrség általi megfelelő használatára, 50 ezer új testkamera beszerelésére (az intézkedések rögzítéséhez), valamint szövetségi szintű társadalmi párbeszéd kiépítésére terjednek ki.
Mindennek jogszabályi hátterét Jody Feder kutatása vizsgálja és elemzi.[4] Az egyéni diszkriminatív szándék bizonyítása elengedhetetlen feltétele bármilyen egyenlő jogvédelemmel kapcsolatos kérelem benyújtásának. Azonban ha a faji motiváltságú döntéshozatal bizonyításra kerül, a kérelmező nem köteles statisztikailag alátámasztani, hogy az az etnikai csoport, amelyhez tartozik, aránytalanul célpontjává vált egy intézkedésnek.[5] Egy rendőr meghatározott helyzetben történő viselkedésének felülvizsgálata hasonló az esküdtek kiválasztásakor alkalmazott diszkriminációval szembeni kérelmekhez, amelyek szintén egy állami szereplő (az ügyész) egyéni aktusának jogszerűségét kérdőjelezik meg. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint ilyen esetekben „minden releváns körülményt” elemezni kell, beleértve a vádló arra vonatkozó mintáját, hogy milyen gyakran választ fekete esküdteket, valamint a rendőr esetében a megállítási és letartóztatási mintákat.
A szelektív jogalkalmazásra való hivatkozás esetén a kérelemben be kell mutatni, hogy a megtámadott jogalkalmazási gyakorlatnak „diszkriminatív hatása van, és diszkriminatív cél motiválta”. Az Egyesült Államok v. Armstrong[6] ügyben a Legfelsőbb Bíróság így fogalmazott: „Ahhoz, hogy egy faji megkülönböztetésről szóló esetben a diszkriminatív hatást megállapíthassuk, a kérelmezőnek demonstrálnia kell, hogy más etnikai hovatartozású, hasonlóan szituált egyének ellen nem történt vádemelés.”
Az alkotmányos garanciák mellett a szövetségi jogszabályokban is találhatunk az etnikai profilalkotással kapcsolatos jogérvényesítési lehetőségeket. A 42 U.S.C. § 1983[7] szerint polgári per indítható az Alkotmányban, illetve törvényekben biztosított jogok mellőzése esetén (bizonyos kivételekkel). Ezen szakaszra való hivatkozás esetén a felperesnek a szövetségi perben mind a jogalkalmazói gyakorlat faji motivációját, mind pedig annak „diszkriminatív hatását” bizonyítania kell.
Az 1994-es Violent Crime Control and Law Enforcement Act (erőszakos bűncselekmények megfékezéséről szóló rendészeti törvény) tartalmaz egy vonatkozó rendelkezést,[8] amely felhatalmazza a Department of Justice-t (igazságügyi minisztérium) – nem a sértetteket – arra, hogy polgári pert indítson méltányos kártérítés megítélése érdekében bármely olyan rendőri szervvel szemben, amely alkotmányellenes „gyakorlatot vagy mintákat követ”.
Az 1964-es Civil Rights Act VI. címe védelmet nyújt a szövetségi forrásból működő állami szervek általi diszkriminációval szemben (különös tekintettel a faji vagy etnikai alapú megkülönböztetésre), amelyek e rendelkezés megsértése esetén eleshetnek az állami finanszírozástól. A Legfelsőbb Bíróság Alexander v. Sandoval[9] ügyben hozott ítélete óta magánfelek nem indíthatnak kártérítési pert a VI. cím vonatkozásában, így kénytelenek a szövetségi szervek közigazgatási jogérvényesítésére támaszkodni.
Összességében elmondható, hogy a hatályos magyar szabályozás, valamint a rendőrségi gyakorlat legfőbb hiányosságai véleményem szerint az ír és amerikai módszer mintájára lennének orvosolhatók, vagyis szükség lenne:
- olyan módszerek átültetésére (pl. „Diversity Works”), melyek már nyomozóhatósági szinten korlátozzák az etnikai profilalkotás jellemzővé válását, ezzel biztosítva a diszkrimináció tilalmának, illetve az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését;
- átfogó társadalmi párbeszéd kialakítására, és a rendőrségbe vetett társadalmi bizalom erősítésére a hatékonyabb bűnüldözés és bűnmegelőzés érdekében;
- a faji-etnikai indíttatású hatósági intézkedések szankcionálására, szélesebb körű jogérvényesítési lehetőségek biztosítására a jogérvényesítésre (pl. bírósági eljárások formájában);
- a nemzetközi folyamatok nyomon követésére, a tapasztalatok megosztására az államok között.
Látható tehát, hogy a magyar rendszer ugyan rendelkezik hiányosságokkal, de ezek a hézagok tudatos jogalkotói tevékenység és a hatóságok által mutatott jogszerű eljárásra való törekvés mellett kitölthetőek lennének.
Simon Emese Réka
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.
Jegyzetek:
[1] A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
[2] US attorney general calls for end to racial profiling, BBC News, http://www.bbc.com/news/world-us-canada-30290308 (2015. május 10.)
[3] Kőműves Anita-Körösi Ivett: „Itt a feketék eldobhatóak”. In: Népszabadság, 2014. november 27, 8.
[4] Jody Feder: Racial Profiling: Legal and Constitutional Issues, Congressional Research Service, April 16, 2012, http://www.fas.org/sgp/crs/misc/RL31130.pdf (2015. május 10.)
[5] Brown v. City of Oneonta, 221 F.3d 329, 337 (2d Cir. 2000)
[6] 517 U.S. 456 , 465 (1996)
[7] United States Code, Title 42, Chapter 21, Subchapter I, § 1983
[8] 42 U.S.C. Section 14141
[9] 532 U.S. 275 (2001)
Képek forrása:
http://www.politicususa.com/wp-content/uploads/2013/07/Eric-Holder-doj.jpg?cdn=no http://thegrio.files.wordpress.com/2013/06/affirmative-action-protest.jpg?w=650 http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/29/Segregation_1938b.jpg
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
