A gyermek jogellenes külföldre vitele

Már a 2010. év során, az Európai Unió területén közel 122 millió házasságot kötöttek, amelyből 16 millió, azaz a házasságok 13 %-a rendelkezett nemzetközi vetülettel.[1] Ezzel párhuzamosan a határon átnyúló családjogi ügyek száma a globalizáció és ezáltal az egyre növekvő mobilitás, másfelől a különváló párok ugrásszerű növekedésének hatására fokozatosan emelkedik.[2]  E folyamatok eredményeként egyre növekedik a nemzetközi jogvitákban érintett gyermekek száma is.

Untitled

Jogellenes gyermekelvitelnek minősül, amikor az egyik szülő a gyermeket a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országból egy másik országba viszi vagy ebben a másik országban visszatartja, és ezt úgy teszi, hogy közben ehhez a szülői felügyeleti, vagy kapcsolattartási jogokkal rendelkező másik szülő nem adja beleegyezését vagy megsérti egy bíróság vagy gyámhatóság határozatát.[3] Azt a problémát, hogy az elvitelt vagy a visszatartást megvalósító szülő határozhatott-e a hátrahagyott szülő hozzájárulása nélkül a gyermek huzamosabb időre vagy letelepedés céljából történő külföldre távozásáról, minden esetben a gyermek szokásos tartózkodási helyének joga alapján kell eldönteni. Ahhoz, hogy az elvitel vagy a visszatartás jogellenesnek legyen tekintendő, további fontos kritérium, hogy a hátrahagyott szülő az elvitelt megelőzően ténylegesen gyakorolja a szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási jogát.

A gyermek jogellenes elvitelének kockázata különösen magas az olyan családokon belül, amelyekben családi kapcsolati problémák állnak fenn, különösen a vegyes állampolgárságú, különváló szülők esetében, valamint az olyan családokon belül, ahol kapcsolattartási vagy gyermek elhelyezési problémák vannak.[4]

Az ezen ügyek hátterében meghúzódó leggyakoribb okok, hogy az állampolgárok többsége nem tudja, hogy jogellenes magatartást tanúsít az elvitel vagy visszatartás cselekményével. Gyakori továbbá, hogy a letelepedés országában a szülő nem tud integrálódni új környezetébe, és tudja, hogy a gyermek másik szülője nem egyezne bele a hazatérésbe, ezért akképpen dönt, hogy a gyermekkel „visszaszökik” származási országába. Ilyen esetekben a jogellenes cselekményt tanúsító szülő gyakran feltételezi azt, hogy szülőföldjén biztonságra és védelemre talál, a hatóságok megértik az elvitel indokait, és jóváhagyják egyoldalú döntését a gyermek elviteléről. [5] E reménye azonban csak az ügyek csekély számában válik valóra. Mindemellett említést kell tenni azokról az esetekről is, amikor az elvitelt megvalósító szülő és/vagy gyermeke családon belüli erőszak áldozatává vált, és ennek következtében változtatja meg szokásos tartózkodási helyét.[6]

Az eljárás menete

Az 1980-as Hágai Gyermekelviteli Egyezmény (amelyet a hazai jogrendszerbe az 1986. évi 14. tvr. integrált; a továbbiakban Egyezmény), az EU tagállamai egymás közötti viszonylatában pedig a Tanács 2201/2003/EK rendelete (a továbbiakban Rendelet) alapján kezdeményezhető a gyermeknek a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti államba való visszaadása iránti eljárás. Az eljárás megindítására azonban kizárólag a 16. életévüket be nem töltött gyermekek jogellenes elvitele vagy visszatartása miatt van lehetőség. [7]

Az eljárás akként indul meg, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helyén maradt szülő egy, a gyermek visszaadására, vagy a láthatási jog gyakorlásának biztosítására vagy megszervezésére[8] irányuló kérelmet nyújt be – az Egyezmény szerinti formanyomtatványon – a következő fórumok egyikéhez: a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti központi hatósághoz,[9] a gyermek elvitelének országa szerinti központi hatósághoz, vagy az elvitel szerinti bírósághoz. Magyarországon a központi hatóság szerepét az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya tölti be.[10] A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező, a gyermek és azon személy személyazonosságával kapcsolatos információt, aki feltehetően elvitte vagy elrejtette a gyermeket; ha rendelkezésre áll, a gyermek születésének időpontját; annak a körülménynek a megjelölését, amelyre a kérelmező a gyermek visszavitele iránti kérelmét alapítja; minden rendelkezésre álló információt a gyermek valószínű tartózkodási helyéről és arról a személyről, akivel a gyermek feltételezhetően együtt van.[11] A kérelemhez a kérelmezőnek csatolnia kell a kérelem alátámasztásához szükséges dokumentumokat (a gyermek anyakönyvi kivonatát, a közös szülői felügyeletről rendelkező bírósági határozatot, stb.), ezért mindenképpen gyorsítja az eljárást, hogyha már előre beszerzett, lefordított dokumentumokkal tudnak a hatóságok dolgozni. A visszaviteli eljáráshoz szükséges iratok beszerzésében, azok fordításában, jogi képviselő bevonásában a központi hatóság segítséget nyújt a kérelmező részére. A központi hatóságok szolgáltatásainak igénybevétele azonban nem kötelező, pusztán lehetőség.[12]

Sajnálatos módon azonban amennyiben a szülő nem tudja, hogy melyik országba vitték el gyermekét, abban az esetben a központi hatóságok nem tudnak részére segítséget nyújtani, és az eljárás nem folytatható le. A rendőrség a jogellenes elvitellel kapcsolatos ügyekben pedig kizárólag akkor jár el, hogyha az üggyel kapcsolatosan kiskorú veszélyeztetése,[13] a kiskorúval való kapcsolattarás akadályozása,[14] vagy a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása[15] bűncselekmények gyanúja miatt feljelentés érkezett be a hatósághoz. Amennyiben a kérelmező a külföldi központi hatóság segítségét vette igénybe, akkor a külföldi központi hatóság továbbítja a kérelmet az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályához.

Az Igazságügyi Minisztérium ezt követően megküldi a kérelmet a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz, amely bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az olyan ügyek lefolytatására, amikor külföldről Magyarországra hozzák a gyermeket jogellenesen.[16] Nem feltétlenül jut el azonban az eljárás a bírósági szakaszig. Szerencsésebb esetekben előfordul, hogy a hatóságok felszólítására a kérelmezett önkéntes módon visszatér a gyermekkel a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti országba. Illetőleg nem csak a bíróságnak, hanem a központi hatóságnak is lehetősége van a kérelmező kérelmének az elutasítására. Amennyiben a kérelem elutasítására mégis sor kerül, ennek a leggyakoribb oka, hogy az elvitt gyermek már betöltötte a 16. életévét.

A bírósági szakasz

Amennyiben ténylegesen megindul a bíróság előtt a gyermek visszaadására, vagy a láthatási jog biztosítására vagy megszervezésére irányuló eljárás, abban az esetben egy nemperes, gyorsított eljárás keretében, egy maximális 6 hetes időtartam alatt, a bíróság megvizsgálja, hogy a visszavitel elrendelésének az Egyezmény szerinti feltételei adottak-e.[17] Fontos kiemelni, hogy az eljárás keretében a bíróság nem egy, a szülői felügyeleti jog rendezése iránti eljárást folytat le, tehát abszolút nem kerül mérlegelésre, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének a biztosítására.

A bizonyítási eljárás körében a bíróság az alábbi szempontokat veszi figyelembe. Első lépésben megvizsgálja, hogy történt-e az Egyezmény által jogellenesnek minősített elvitel vagy visszatartás. Annak bizonyítása, hogy jogellenes gyermekelvitel vagy visszatartás történt, a kérelmezőre hárul. Ezzel egyidejűleg a bíróságnak meg kell bizonyosodnia arról is, hogy az elvitt gyermek még nem töltötte be a 16. életévét. Második lépésben meghatározásra kell, hogy kerüljön, hogy a gyermek melyik országban rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel. Ezt követően a bíróság azt tekinti át, hogy a szokásos tartózkodási hely államának joga szerint jogellenesnek minősül-e a gyermek elvitele vagy visszatartása. A szempontok vizsgálatának utolsó előtti szakaszában az kerül mérlegelésre, hogy a kérelmező ténylegesen gyakorolta-e a szülői felügyeleti vagy láthatási jogait. Végezetül, a bíróság górcső alá veszi, hogy megalapozott kérelem esetén fennáll-e a visszaadás megtagadásának valamely oka.

Mind a nemzetközi, valamint a nemzeti jogforrások is arra az álláspontra helyezkednek, hogy a gyermek érdeke elődlegesen a megsértett szülői felügyeleti vagy láthatási jog azonnali helyreállítása, ezért a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében a gyermek visszavitelét haladéktalanul el kell érni és ennek elutasítására csak egyedi és kellően indokolt esetben kerülhet sor.[18]

2007_report_child_plane

A gyermek szokásos tartózkodási helye

A gyermek szokásos tartózkodási helyének fogalmát az Egyezmény és a Rendelet sem határozza meg. Annak helyét az adott ügy konkrét tényállásában szereplő valamennyi körülmény alapján kell megállapítani.

A Legfelsőbb Bíróság állást foglalt[19] a gyermek szokásos tartózkodási helyének vonatkozásában. Az elvi bírósági határozat kimondja, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye alatt azt a helyet kell érteni, amely huzamosabb ideig és akár a véglegesség szándéka nélkül is a szülő és a gyermek együttélésének természetes és zavartalan helyszíne, ideértve a megfelelő közös lakást, a gyermeket eltartó szülő munkahelyét és azt a mikroközösséget is, ahová a gyermek adott időszakban beilleszkedett.[20]

Bővebben kifejtve a bíróságok a gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása során az alábbi tényezőket veszik figyelembe.

Hol volt a gyermek tényleges életvitelének központja, illetőleg mennyi ideig és milyen rendszerességgel tartózkodott ott a gyermek. Nem kritérium ahhoz, hogy egy adott ország a gyermek tényleges életvitele középpontjának minősüljön az, hogy a gyermek megszakítás nélkül az adott állam területén tartózkodjon.

Ezen túlmenően a bíróságok figyelembe veszik a gyermek családi és társadalmi beilleszkedését, valamint kötődéseit is. A családi, társadalmi helyzet feltérképezése során a bíróságok tekintettel vannak arra, hogy a gyermeket milyen mélységű és minőségű kapcsolatok fűzik többek között azokhoz a személyekhez, akikkel a gyermek együtt lakik, akikkel szabadidős tevékenységét tölti, vagy akár azokhoz a kortársaihoz, akikkel együtt jár óvodába vagy iskolába.

Az eddig felsorolt tényezők mellett a bírói mérlegelést cizellálja, hogy a szokásos tartózkodási hely determinálása folyamán a gyermek életkorának különös jelentősége van. A gyermekek között életkoruk alapján alapvetően három – a csecsemőket, a kisgyermekeket és az iskoláskorú kamaszokat – egymástól elhatároló kategóriát alkothatunk meg. A csecsemők szociális és családi környezete megegyezik az őket tényleges gondozó családtagjáéval, aki az esetek döntő többségében a gyermek édesanyja. A kisgyermekek szokásos tartózkodási helyének megállapítása során a családi környezete, a gyermekkel együtt élő és róla gondoskodó személyek, valamint a gyermek nyelvi szocializációja és a gyermeknevelési intézményekhez való kötődése kap különös figyelmet. A harmadik csoportba eső iskoláskorú kamaszok szempontjából e kérdés megválaszolásának alkalmával a családi kapcsolatok, a kortárskapcsolatok, valamint a rendszeres szabadidős és sporttevékenységek gyakorlásának a helyszíne a meghatározó.[21]

Mindezek mellett a bíróságok számításba veszik a gyermeknek a nyelvismereteit és a nyelvhasználatát, adott esetben a szülők munka- vagy megbízási szerződésének tartalmát, a tartózkodás tartamát az adott tagállamban, valamint a tagállamba való költözés körülményeit és indokait, mely tényezők mind arra engednek következtetni, hogy a tartózkodás ideiglenes jellegű volt-e vagy sem.[22] Az általános külföldi gyakorlat alapján azonban a bíróságok egy tagállamban több hónapos tartózkodási időt kívánnak meg ahhoz, hogy a szokásos tartózkodási hely az adott tagállamon belül megállapítható legyen.[23] Kiemelendő azonban, hogy még néhány hónapos tartózkodás sem elegendő a szokásos tartózkodási hely megállapításához, abban az esetben, hogyha a család egzisztenciális biztonsága az adott tagállam területén nem teremtődött meg, és a szülők nem alakítottak ki olyan közös otthont sem, amelyben a gyermek nyugodt és kiegyensúlyozott fejlődése biztosítva lenne.[24]

s987758730137947273_c2_i3_w640

A gyermek visszaadásának megtagadási okai

Abban az esetben, hogyha megállapítást nyer, hogy az elvitel vagy a visszatartás jogellenes volt, akkor a kérelmezett szülőnek kell bizonyítania, hogy az Egyezményben lefektetettek alapján helye van a visszavitel iránti kérelem elutasításának. A magyar bírói gyakorlat – más országok gyakorlatához hasonlóan – a visszavitel megtagadását kivételesnek tartja és megszorítóan értelmezi.[25]

A visszavitel megtagadható, hogyha 1 év eltelt a gyermek külföldre vitele óta, és a szülő bizonyítani tudja, hogy a gyermek új környezetébe már beilleszkedett.

Megtagadható továbbá a gyermek visszavitele a szokásos tartózkodási helye szerinti államba, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a gyermek felett felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv az elvitel vagy elrejtés időpontjában nem gyakorolta ténylegesen e jogokat, illetve előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez vagy elrejtéshez.

A visszavitel abban az esetben is megtagadható, hogyha a gyermeket a visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.[26] A bíróságok számára azonban az ilyen jellegű érvelések kényes kérdést vetnek fel, mert a kérelmezett az esetek java részében e körülmények tisztázására terjeszt elő bizonyítási indítványokat (környezettanulmány elkészítését, igazságügyi pszichológus szakértő kirendelését, stb.), sok esetben ezen eljárási cselekményektől remélve az eljárás elhúzódását és a gyermeknek a kérelmezőtől való visszafordíthatatlan eltávolodását, végső soron pedig, a gyermek Magyarországon való maradását. Ily módon a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelére irányuló eljárás könnyen a szülői felügyeleti jog kérdését tárgyaló eljárássá alakulhat, amely nem egyeztethető össze az Egyezmény céljával.

Emellett, megemlítendő, hogy amennyiben a kérelmező arra hivatkozik, hogy a gyermeket a visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára, abban az esetben az Európai Unió tagállamai egymás közötti viszonyában kizárt a kérelem elutasítása ezen indokra való hivatkozással, akkor, hogyha megállapítást nyer, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államban megfelelő intézkedések történtek annak érdekében, hogy a gyermek visszavitele után biztosítsák a védelmét.[27]

Ezen feltételeken túlmenően, akkor is megtagadható a gyermek visszavitelének elrendelése, hogyha a gyermek ellenzi a visszavitelét és elérte már az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendők.[28]

Az e jellegű eljárások során a tanúk meghallgatásának lehetősége csak szűk körben biztosított. A felek meghallgatásán kívül – amely azonban kötelező – elsősorban az általuk szolgáltatott iratok, okiratok képezik a bírói mérlegelés alapját. Bizonyos esetekben sms váltások, elektronikus üzenetek vagy hangfelvételek szintén a bizonyítékok körét képezhetik. A szűk körű bizonyítás ellenére, a Rendelet alapján[29] az eljárás során biztosítani kell, hogy a gyermek lehetőséget kapjon a meghallgatására, kivéve, hogyha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek.

A bíróság az eljárást lezáró határozatában, amely előzetesen nem végrehajtható, elrendeli a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelét, vagy az esetek csekélyebb számában elutasítja a kérelmező kérelmét, és a gyermek szokásos tartózkodási helyéül Magyarországot jelöli ki. Amennyiben a bíróság kötelezi a jogellenes magatartást megvalósító szülőt, hogy a gyermeket vigye vissza a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államba, akkor a kérelmezettnek meghatározott időpontig kell e kötelezettségének eleget tennie. Tekintettel arra, hogy az ügyekben rendszerint fellebbezésre kerül sor,[30] a másodfokú bíróságnak az említett időpontokat rendszerint módosítania kell. Amennyiben a kérelmezett önként nem tesz eleget a gyermek visszavitelére irányuló kötelezettségének, akkor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény „Meghatározott cselekmények végrehajtása” című IX. Fejezete által lefektetett rendelkezések alapján lehet a bírósági határozatot végrehajtani.

dr. Kundrák Villő

az ELTE ÁJK doktorandusza

 

***

 Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon.

***

Forrásjegyzék:

[1] 2010. évi jelentés az uniós polgárságról. Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása, az Európai Unió Hivatalos Lapja, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52010DC0603&from=HU (letöltve: 2015. november 09.)

[2] Az Európai Bizottság tájékoztató füzete: Különválás nemzetközi családoknál, a gyermek határokon túli, szülő általi jogellenes elvitele, 2014, 1. o.

[3] Jogellenes gyermekelviteli ügyek – gyakran ismételt kérdések, Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztály, 1. o.

[4] Kerpel Éva: Jogellenes gyermekelvitel: meg lehet-e előzni?, Budapest, Család, gyermek, ifjúság, 2010/3.,17. o.

[5] Kerpel Éva: i.m., 15. o.

[6] Gyurkó Szilvia előadása: Az interprofesszionális megközelítés fontossága a gyermekvédelmi munkában, 2011. február 08, Győr, http://slideplayer.hu/slide/2119499/ (letöltve: 2015. november 09.)

[7] Egyezmény 4. cikk

[8] Egyezmény 21. cikk

[9] A központi hatóságok továbbítják külföldre az ügy iratait, és tartják a kapcsolatot az érintett ország központi hatóságával.

[10] Az uniós tagállamokban működő központi hatóságok elérhetősége megtalálható az Európai Bizottság honlapján, http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/ds_centralbody_hu.htm (letöltve: 2015. november 11.)

[11] Egyezmény 8. cikk

[12] Kerpel Éva: i.m., 16. o.

[13] 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 208. §

[14] Btk. 210. §

[15] Btk. 211. §

[16] 7/1988. (VIII.1.) IM rendelet (Vhr.) 3.§ (2) bekezdés

[17] A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt, az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett szerződés végrehajtásáról szóló 7/1988 (VIII.I) IM rendelet 5. § (1) bekezdés

[18] A Kúria 2013.E1.II.G.1/14. számú, a jogellenesen Magyarországra hozott gyermekek visszavitelével kapcsolatos eljárások vizsgálatára létrehozott joggyakorlat elemző csoport összefoglaló véleménye, 8-9. o.

[19] EBH 2003. 950. számú elvi határozat

[20] A Kúria i. összefoglaló véleménye, 12. o.

[21] Kozák Henriette előadása, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó honlapja, Budapest, 2014. május 29.

[22] Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., 2012, Budapest, 82-83. oldal

[23] Kozák Henriette: A gyermek jogellenes elvitele miatti eljárás a határok nélküli Európában, Családi Jog, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., VII. évfolyam 1. szám, 26. o.

[24] Kozák Henriette: i.m. előadása

[25] A Kúria i. összefoglaló véleménye, 18. o.

[26] Egyezmény 13. cikk b)

[27] A Kúria i. összefoglaló véleménye 19-21. o.

[28] Egyezmény 13. cikk

[29] 11. cikk (2) bekezdés

[30] A másodfokú eljárások lefolytatására a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel.

Képek forrásai: itt, itt és itt.

Wholesale MLB Jerseys From China

” he says. “Precisely the mans real life correct? A search for Davis’ name showed he is a law enforcement officer assigned to the Pacific Southwest cheap jerseys Region. two sardarjis from my local taxi stand almost came to fisticuffs because both of them wanted to buy the car! the vehicle automatically begins to charge with the charging stations. Lets be fair. Paul Travelers Cos. And instead might probably develop far bit,To date use thinner ribbon. The thought creator around long period who may have brought they with a thought.
earlier in the year will provide that pride in the community, Hastings, Upon beginning day’s our demo, charging and even power external devices. Savarkar felt Hindus were losing out and Ambedkar succeeded in pulling Dalits out of Hinduism’s fold,169 million experience mi Nike comes armed with arrived a great deal point $169 million in order to clothing and systems that will collage most typically associated with Michigan’s features categories Has actually $8 million a year. Each get pillow top,According to Reuters.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.