A határ, amelynek hiányában már nem lenne kedvünk vásárolni.

Az ésszerű fogyasztó fogalmának megalkotása el sem hinnénk, mekkora jelentőségű a maga nemében. Ennek hiányában a reklámújságokat sem úgy ismernénk, ahogy ma, a boltok polcain kilométer hosszú tájékoztatókkal szemezhetnénk, a vásárlás végére pedig behatóbban ismernénk egy-egy terméket, mint a megalkotója.

A fogyasztóvédelem itthoni története egészen az Árpádházi uralkodóinkig visszavezethető, az akkor még vallási és erkölcsi jogrendszer részét képező, a mai értelemben fogyasztóvédelemhez legfeljebb céljában hasonlítható szabályokon alapult. Majd a társadalmi, erkölcsi változásoknak, az ipari technológia ugrásszerű fejlődésének és a nemzetközi árukereskedelem rohamos terjeszkedésének köszönhetően a jogalkotók szemszögéből megfogalmazódott egy cél. Ez a cél pedig egy mércének a felállítása volt.

Egy olyan mércének a felállítása, amely egyöntetűen definiálja a mindennapi élet piaci szereplőinek, hogy ki az a fogyasztó, akire tekintettel kell lennie, ez a fogyasztó milyen magatartási sémákat követ, általában mire figyel és mire nem figyel, minek néz utána és minek nem és még sorolhatnám. Persze gondolhatnánk, hogy ez a mérce csak azoknak szán iránymutatást, akik a mindennapi tevékenységük során találkoznak fogyasztókkal, mint pl.: szupermarketek, gyorséttermek, webáruházak. Holott ez nem igaz. Ez a mérce központi szerepet játszott többek között mai ismert reklámszabályok, fogyasztóvédelmi szabályok kialakításában is.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a vállalkozásokat nem kötné ez a zsinórmérték.

Nézzük most a magyar szabályozást. A zsinórmérték jogszabályban való megjelenése hazánkban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvényben található, azon belül az ésszerű fogyasztó fogalmát jelenti. Tegyük fel, hogy nem létezik az ésszerű fogyasztó fogalommeghatározása és a vállalkozásunkkal szemben pert indítanak, mert az nem tüntette fel a terméken, hogy nem rakunk háziállatot a mikróba azért, hogy ne fázzon. A törvény alapján három eset állhat fenn. A tényállásban szereplő magatartás fekete listás tényállás lesz, vagy ha ez nem, akkor megtévesztő-agresszív kereskedelmi gyakorlat. A mi esetünkben egyik sem lesz. Helyette jön az utolsó lehetőség, amely általában tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. Ebben az esetben már nincs törvényi felsorolás arra vonatkozóan, hogy mi lesz jogsértő. Kaptunk egy generálklauzulát, amit egy széleskörű értelmezési tartomány fed le, még szélesebb bírói mérlegeléssel. Ha nincs olyan mérce, ami meghatározza számunkra, hogy az ésszerű fogyasztónak milyen ismérvei vannak és mivel kell ezek alapján tisztában lennie, akkor esélytelen, hogy nyert ügyünk legyen, mivel nincs, ami meghatározza, hogy mi az, ami minden fogyasztóval szemben elvárható lenne.

Ebben az esetben a fogyasztót primitív lénynek tekinti a jogalkotó, a tudattalanság bástyájának

Akitől kvázi semmilyen tudatos fogyasztói magatartást nem lehet elvárni. Csak a példa kedvéért, ilyen törvényi szabályozás hiányában az üzletek tele lennének részletesebbnél részletesebb tájékoztatókkal, figyelmeztetések tömkelege szerepelne az áruk csomagolásán még arra vonatkozóan is, hogy nem rakunk hörcsögöt a mikróba azért, hogy adjunk neki egy kis meleget.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Szerencsére nem így van. Az átverések, rossz tapasztalatok, illetve az internet veszélyeinek felismerése miatt a vállalkozások felé sokkal tájékozottabb és tudatosabb attitűdöt mutatunk, mint ezelőtt 50-60 évvel. Ennek is köszönhetően merült fel az ésszerű fogyasztó fogalmának megalkotásához fűződő igény, illetve amiatt is, hogy a vállalkozásokat se lehessen felelőtlen fogyasztók miatt felelősségre vonni. Láthatjuk, hogy ezen fogalmi szabályozás nem csak a fogyasztót védi, hanem a vállalkozásokat is, bár a védelem erőssége össze sem hasonlítható.

A fogalom vizsgálatánál mind a hazai mind az EU-s szintű szabályozást figyelembe kell venni és szerintem célszerű összehasonlítóan tekinteni erre. A magyar fogalmi meghatározást a korábban már lebetűzött 2008. évi XLVII. törvényben található. Ezen fogalom szerint az tekinthető ésszerű fogyasztónak aki:

nem kételkedik a tájékoztatások, reklámok szavahihetőségében, bízik az üzleti tisztesség teljesülésében, nem gyanakvó, nem vizsgálódik, racionális.

Álláspontom szerint ez megfelel annak a vásárlónak a képével, akivel nap mint nap találkozunk.

Az EU-s fogalomnak két irányelv ad alakot, az UCP Irányelv, valamint a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv. Először nézzük meg az európai fogyasztó képét Hans Micklitz, a firenzei Európai Egyetemi Intézet professzorának megfogalmazásában: „Európai fogyasztó képe más és más attól függően, hogy mely európai uniós jogágról beszélünk, bevett a felelős fogyasztó, magabiztos fogyasztó, az érzékeny és kiszolgáltatott fogyasztó vagy az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó fogalma is”. Ténylegesen az ésszerű fogyasztó jellemzői a két irányelv alapján: kritikus, tájékozott, piaci magatartása során körültekintő, tájékozódik a termék minőségéről, áráról és jelzéséről, illetve megkérdőjelezi a reklámokban feltüntetettek valóságalapját.

Felmerülhet kérdésként, hogy miért különbözik a mi fogalmunk az EU-s fogalomtól, miért tekinti a hazai jogalkotó gyenge piaci félnek a fogyasztót az EU jogalkotóival szemben és nem kellett volna ugyanazt a fogalmat átültetni? A válasz sokrétű, alapvetően egy irányelv implementálása is sokféleképpen történhet, a mi esetünkben a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás miatt került sor egy lényegesen erősebben védő fogalom meghatározása, amely keresendő a magyarok mentalitásában, vásárlási szokásaiban és általános tájékozottságában a fogyasztói életben.

Láthatjuk tehát, hogy a fogyasztóvédelem hazánkban is kiemelten fontos és a védelem egy magasabb szintje valósul meg azáltal, hogy gyengébb piaci szereplőnek tekinti a törvény a hazai fogyasztókat. Meglátásom szerint a hazai fogyasztói társadalom nagyjából tisztában van azzal, hogy hol van a zsinórmérték határa és ez mindenképpen növeli a vállalkozásoknak a fogyasztókba vetett bizalmát, amely hozzájárul az egészséges piaci élet fenntartásához.

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Irodalomjegyzék

1. https://versenyjog.com/hu/kutatasok-projektek/19-otka-allam-gazdasagi-szerepvallalasa/28-a-fogyaszto-kepe-i-az-eu-jogban-szabalyozas-gazdasagi-szabadsagok-es-versenyjog
2.http://epa.oszk.hu/02600/02687/00007/pdf/EPA02687_jogi_tanulmanyok_2016_295-307.pdf
3. http://www.fome.hu/dokumentum/letoltes/47/hu-magyar-fogyaszt-v-delmi-mag-njog-v-gleges-j-n.14.pdf

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.