A jog egyik legérdekesebb területe napjainkban: a munkajog

Többször írtam már a mentoráltam kapcsán különböző témákról, és kicsit bűntudatom is vele kapcsolatban, mert mindig olyan történetekkor veszem elő, amikor valami badarságot mondott. Nem szép dolog, mert amúgy egy végtelenül kedves és okos hölgyről van szó. De sajnos megint elő kell rángatnom, ráadásul egy hasonló esetben.

Azt kérdeztem tőle egyszer, hogy milyen jogterületek érdeklik. Azt mondta, hogy gyakorlatilag minden jogterületet érdekesnek tart, kivéve a munkajogot. Ez utóbbit még azzal spékelte meg, hogy bedobott hozzá egy olyan grimaszt, mintha legalábbis egyszerre lenne rosszul és fojtogatnák. Nagyon meggyőző volt, hogy mennyire utálja…

Szerintem az elmúlt 30 évben nem a technológia, a szórakozás vagy az ipar változott a legtöbbet, hanem a munka. Bizony: a munka! Gondoljunk csak bele: egészen a 19. század közepéig, az emberek többsége valójában „homeworker” volt. Otthon dolgozott minden nő és mesterember, a mezőgazdasági munkák túlnyomó részét az emberek a saját házuk körül („háztáji gazdaságok”) vagy az ahhoz közel lévő földjükön végezték, illetve a földes uraik földjén, ami szintén a lakóhelyeik környékén volt. A „munkahely” és az otthon között tehát sosem volt nagy távolság, és a két helyszín nem választódott el egymástól hermetikusan, mint munkahely és lakóhely. A házak úgy voltak berendezve, hogy igazából mindenhol lehetett dolgozni: a konyhaasztal leginkább egy „hot desk”, a fonó pedig egy igazi „coworking space” volt. Ennyire menő volt a középkor – sosem gondoltad volna, mi? Akkor fokozom: nem volt munkaidő. Az emberek szinte mindig dolgoztak, még ha a mai ember számára valószínűleg elviselhetetlenül lassúnak is tűnne az életük. A rossz hír, hogy pihenésnek vagy „me time”-nak alig volt kultúrája: a héten az egyetlen pihenőnap volt, a vasárnap, de akkor is általában „tettek-vettek” valamit a ház körül. Bár a romantikus filmek és könyvek nem így mutatják be, a középkori ember a munkáját meglehetősen nagy autonómiával végezte még akkor is, ha esetleg robotolt a földesúr földjén.

Ebbe a világba bombaként robbant az ipari forradalom, és annak új találmánya: a munkaviszony. Először is a munkaviszonyban alig van autonómia: a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint dolgozik, tehát a munkáltató a valóságban munkaerőt vesz a piacon. Másodszor a munkát nem otthon vagy a ház körül, hanem a munkahelyen kell végezni, ami a munkáltató telephelye. Harmadszor pedig nem dolgozunk mindig, csak a munkaidő alatt, viszont ha esetleg időnk szabadulna fel, akkor sem csinálhatjuk, amit szeretnénk, ugyanis a munkavállaló a munkaidő alatt a munkáltató rendelkezésére köteles állni. Jól látható, hogy az ipari forradalom feltalált egy olyan jogviszonyt és munkavégzési módot, ami gyökeresen más, mint ahogy az emberek előtte 1500-2000 évig dolgoztak és éltek, és ezzel együtt jelent meg a munkajog is.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

Az elmúlt harminc évben azonban egy újabb változáson megyünk keresztül, ami darabokra szedi a korábbi munkajogot. Először is szétszedjük a munkaidő koncepcióját: egy menedzseri vagy professzionális állásban szinte mindig dolgozunk. Nincs igazán munkaidőnk, hiszen megnézzük az emailjeinket este is, hétvégén, de még szabadság alatt is. „Cserébe” viszont elmegyünk a gyerekért 3-kor vagy edzeni délelőtt vagy éppen magánügyet intézünk napközben. Szétszedjük a munkahely koncepcióját is: mindenhol dolgozunk, ahol ott van a telefonunk, és el sem megyünk már olyan munkahelyre, ahol legalább valamennyit nem lehet otthonról dolgozni. Ha bemész egy modern munkahelyre munkaidőben, egy adott pillanatban az emberek max. felét találod a munkahelyen. Végül szétszedjük a munkaviszony alapjait is: az emberek a legjuniorabb szinten is megkövetelik az önállóságot, a munka egyéniesítését és az állandó képzést. És akkor még nem is említettem, hogy hány ember dolgozik egyszerre több helyen a legkülönbözőbb módokon vagy azokat a digitális szabadúszókat, mint mondjuk az Uber sofőrök.

Valami tehát alapvetően változik a munka körül, és még nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége. Az viszont tisztán látszik, hogy a munka jövője sokkal inkább egy „új középkor”, mint egy „új újkor” lesz. Ez alatt azt értem, hogy az emberek kezdenek visszatalálni a régi típusú munkavégzéshez, ahol inkább dolgoznak kicsit mindig, de az otthonukhoz, illetve közösségükhöz közel, nagyobb autonómiával, mint csak munkaidőben, de a munkahelyen és a munkáltató utasítása szerint. Persze el kell ismernem, hogy jelenleg nagyon sok ebben a folyamatban a túlhajtás, amit talán legjobban a „workism” kifejezés ír, de erről majd legközelebb írok.

Azt gondolom, hogy korunk legérdesebb és talán legfontosabb kérdése nem a technológia, nem is az űrkutatás, hanem a munka jövője. A munka jövője kérdése egy nagyon széles kérdéskör: a mesterséges intelligenciától egészen az ember szerepéig a munkában mindent lefed. Igen, az a kérdés is a munka jövőjének egyik részkérdése, hogy mit kellene embernek csinálnia, és mit végezhetnének majd robotok. És persze az is, hogy mi a munka egyáltalán, és mi nem az, és miért járjon fizetés, illetve hogy legyen-e mondjuk univerzális minimálbér.

Ezzel a hatalmas kérdéskörrel a jogon belül leginkább a munkajogászok foglalkoznak. Találkoznak vele nap, mint nap, hiszen nekik kell az Mt. alapján megmondani, hogy jár-e túlóradíj, mert a főnök felhívja a beosztottat este 8-kor, vagy hogy rendben van-e, ha egy konferenciahívásba a Balaton partjáról hívok be munkaidőben stb. De emellett foglalkoznak is vele, és sorra jönnek ki a szabályozási ötleket a munkajogi műhelyekből a munka jövőjével kapcsolatosan.

Szóval, nem ciki a munkajog, egyáltalán nem! Az egyik legérdekesebb terület most a jogban, hiszen korunk „nagy kérdésével” a munkajogászok foglalkoznak, és nem az M&A-sek. Persze valahol ez már az üzletbe is átmegy: az USA-ban jelenleg az ügyvédi irodák ugyanannyi munkajogászt keresnek, mint corporate lawyert

Más a véleményed? Reagálnál Miklós írására? Ne tartsd magadban a gondolataidat, kommentelj a Facebook-postunk alá!

Ügyvéd

Ügyvéd, vállalkozó, vezető, választottbíró, előadó, mentor. Az OPL partnere. Nyolc évig tanított filozófiát a JÁB-on, évekig blogolt a világ és Magyarország ügyes-bajos dolgairól.

Nem egy ügyvédi iroda vagyunk, hanem egy új generációs jogi szolgáltatási cégcsoport, ahol a legkülönbözőbb jogi munkáktól a kormányzati kapcsolatokon keresztül egészen a legújabb technológiákig sok mindennel foglalkozunk. Ami összeköti ezeket a cégeket és munkáinkat, az a nemzetköziség, professzionalizmus és az innováció. Jófejek vagyunk, és szeretjük az életet... Ja, és csak annyira vesszük komolyan magunkat, amennyire egészséges.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS