A (jogi) fordítás mindig ferdítés is?

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. […] És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére. (I Mózes 11:1-9)

Bábel történetét olvasóink közül bizonyára sokan ismerik. Azonban nem ez az egyetlen ősi mitológiai történet, mely arra keresi a választ, hogy a különböző népek miért beszélnek különböző nyelveket, és miért nem érthető a másiké. Számos nép folklórja tartalmaz egy olyan mondát, mely elmondja, hogy a korábbi nyelvi egység hogyan bomlott meg. Ez is azt bizonyítja, hogy a nyelvek iránti érdeklődés, és a más nép megértésének szüksége lényegében egyidős az emberi civilizációval.

Már a Sumér Birodalomban a Kr. e. III. évezredben olyan írnokképző iskolák működtek, ahol sumérról akkád és akkádról sumér nyelvre fordítottak a diákok. A Gilgames eposzról például tudjuk, hogy biztosan lefordították más ázsiai nyelvekre.

Az ókori keleten tolmácsokat és fordítókat igen nagy tiszteletben tartották,

és általában olajággal a kezükben ábrázolták őket, hiszen nagy szerepük volt a népek közötti béke megteremtésében és fenntartásában. A fordítás létének, közvetlenül pedig az arabról latinra történő fordítás képességének köszönhetjük, hogy Arisztotelész írásai ismét elérhetővé váltak az európai, latinul tudó értelmiség számára, mely egy kulturális újrafellendülést eredményezett a középkori Európában.

Frissdiplomásként állást keresel?

Most ZV-zel, de szabad pillanataidban körbenéznél a jogászpiacon is? Unod már a földhivatalba járkálást, váltanál egy jobb munkahelyre? Bármi is legyen a motivációd, az Arsboni Karrier oldalán friss-ropogós állásajánlatokkal várunk Téged.

A vallás az ókori népek életében játszott központi szerepéből adódóan a fordítás fókuszában nagyon sokáig a vallási szövegek álltak. Az első Biblia-fordítás az ún. szeptaguinta volt, mely az Ószövetség első görög fordítását jelöli. A bibliai legenda szerint hetven bölcs mindegyike szó szerint ugyanúgy fordította le a szöveget anélkül, hogy egymással érintkeztek volna. Szintén a keresztény szövegek fordításának keretében született a Luther-Biblia, mely először tette lehetővé széles rétegek számára annak megértését. A fordítás folyamata során Luther rájött egyrészt arra, hogy az eredeti héber kifejezéseknek nagyon sokszor nincs német megfelelője, másrészt, hogy kielégítő minőségben a fordító csak saját anyanyelvére képes fordítani.

Szépség v. hűség

A fordítás elméleti hátterével és módszertanával a késő középkortól kezdtek el komolyabban foglalkozni, és alakult ki a szöveghűség-szövegesztétika ellentét kimunkálása. A szöveghűség azt mutatja meg, hogy a fordítás mennyire pontosan tükrözi az eredeti szöveg jelentését. Az esztétika pedig arra utal, hogy a lefordított szöveg mennyire tűnik olyannak, amit egy anyanyelvi beszélő alkotna. Gilles Ménage a „les belles infidèles” (szép hűtlenek) szókapcsolat megalkotásával kívánt arra utalni, hogy

egy fordítás lehet szépek vagy hű(séges), de mindkettő egyszerre nem.

John Dyrden 17. századi angol fordító a problémát körülbelül így foglalta össze.

Amikor az eredeti kifejezéseket lerövidítettem az egyrészt fakadhatott abból az elhatározásból, hogy ami a görögben vagy a latinban szép volt, az nem tűnt annak angolul. Ahol pedig meghosszabbítottam őket, ott a célom az volt, hogy a rosszindulatú kritikusok ne higgyék azt, hogy ezek a beillesztett töredékek az én gondolataim voltak, hanem, hogy azok már eredetileg is benne voltak a költőben vagy ha nem, akkor feltételezni lehessen, hogy így írta volna őket, ha most élne, és angol volna.

Az, hogy a fordítás során melyik követelmény kap nagyobb hangsúlyt a fordítás kontextusa, és a szöveg típusa dönti el. Irodalmi szövegek esetében a szövegesztétika kerül előtérbe, üzleti, jogi, politikai dokumentumoknál a pontosság háttérbe szorítja a szöveg olvasásának élményéhez kapcsolódó elvárásokat.

Para félrefordítások

A pontosság követelményének fontossága kapcsán talán érdemes említeni néhány híresebb félrefordítást.

Szent Jeromos, a fordítók védőszentje az Ószövetségnek azt a részét, amikor Mózes a visszatér a Sínai-hegyről és a feje ragyogott, úgy fordította, hogy a fejéből szarvak nőttek ki. Emiatt több festmény ábrázolja Mózest szarvakkal.

Az 1830-as években

az Egyesült Államok és Franciaország közti diplomáciai kapcsolatokban okozott kisebb mosolyszünetet,

amikor egy amerikai fordító a francia demander (kérdezni) igét az angol demand (követelni) szóval írta le.

Giovanni Virginio Schiaparelli, olasz csillagász a 19. század végén óceánokat és kontinenseket feltételezett a Marson és ezeken a kontinenseken párhuzamos vonalakat vélt találni. Ezt olaszul ‘canali’-nak írta, amit tévesen csatornának fordítottak. Ez évtizedeken keresztül táplálta a köztudatban azt a tévhitet, hogy a Marson intelligens élet található. Később egyébként kiderült, hogy a vonalak észlelése valószínűleg optikai csalódás következményei volt.

Az 1945. július 27-i potsdami nyilatkozatra, melyben az USA felszólította Japánt a feltétel nélküli kapitulációra, Suzuki miniszterelnök a 黙殺 (mokusatsu) kifejezést használta válaszában, melyet szó szerint a „csendes gyilkolás” szókapcsolattal lehet illetni. Ezt angolra több verzióban lehet fordítani onnantól, hogy „no komment” odáig, hogy „megvetéssel ignorálni.” Az angol fordítók az utóbbit választották, és ez a fordítás szerepet játszott abban, hogy

Truman az atombomba bevetése mellett döntött.

Jogász fordítók

A jogi fordítói tevékenység is szép múlttal büszkélkedhet. A legrégebbi ránk maradt ilyen örökség az Egyiptomi- és a Hettita Birodalom között Kr.e 1259-ben kötött Kádesi Szerződés szerződés, melyet az eredeti akkád nyelvről egyiptomira is lefordítottak. Az akkád nyelven írt kőtábla jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsának bejáratánál található.

Ahogy fentebb is említettem a jogi szövegek fordításánál a szöveghűség követelménye sokkal fontosabb, mint a jó olvasói élmény közvetítése. Ez számos más fordítási kontextusban, ahol a hűség fontosabb, egészen könnyen megoldható azzal technikával, hogy a szöveget amennyire csak lehet szó szerint fordítják le. A jogban azonban még ez sem elég a kellő pontossághoz, mivel számos jogi kifejezés, ami egy adott jogintézményt jelöl, és egymásnak egyébként pontos fordítása, nem ugyanazokat a tartalmi elemeket tartalmazza a forrás- és a célnyelv jogrendszerében. Olvasóink közül is valószínűleg többen szembesültek azzal a problémával, hogy mennyire nehéz például angolra átültetni egy-egy kontinentális jogintézményt jelölő kifejezést. Nem véletlen, hogy nagy nemzetközi intézményeknél külön csak fordítással foglalkozó hatalmas szervezeti egységeket hoztak létre, ahol dedikált szakfordítók dolgoznak. A kérdés azonban a versenyszférában a mai napig nincs megnyugtatóan rendezve. Léteznek ugyan jogi szakszótárak, de ezek nem adják át a jogintézmények közti tartalmi különbségeket. A pontos fordítás hiánya a legrosszabb esetben akár

költséges és hosszan tartó pereskedést is eredményezhet.

A megoldást egy olyan eszköz jelentheti, amely a célnyelv jogintézményének tartalmi elemeit is kellő pontossággal mutatja be. Az első ilyen szótár, a World Law Dictionary, jelenleg is fejlesztés alatt áll, és elsőként magyar-angol változatban lesz elérhető. A fejlesztésért felelős svéd cég, a TransLegal a programtól rövid távon a jogi szakfordítások hatékonyságának drasztikus növelését, hosszú távon pedig a jogi kultúrák kölcsönös megértésének elősegítését is reméli.

A projekt magyar felelősével készült interjúnkat itt tudod elolvasni.

Ha pedig jogi szakkifejezések nyelvújító igénnyel készült fordításaiból akarsz szemezgetni, azt itt tudod megtenni.

Források

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS